Új Szó, 2010. november (63. évfolyam, 252-275. szám)
2010-11-06 / 256. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. NOVEMBER 6. Vélemény és héttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG November 14-én női kvótáról szóló népszavazási kezdeményezéshez kezd aláírás- gyűjtést a Nők a Pályán Egyesület - írta a Népszabadság. A kezdeményezés szövege: „A nők méltó közéleti szerepvállalásának elérése érdekében az európai parlamenti, az országgyűlési és a helyi ön- kormányzati választásokról szóló törvények egészüljenek ki olyan rendelkezésekkel, amelyek előírják, hogy csak olyan listát lehet bejelenteni, amelyen egymás után váltakozva hol az egyik, hol a másik nemhez tartozó személyek szerepelnek”. 27 ismert és sikeres nő már a kezdeményezés mellé állt. (MTI) Szlovákia tisztességes polgárai már annak is örülnek, hogy Trnkát nem választották meg főügyésznek Egy csöppet jobb koalíció A főügyészi posztra nem méltó Trnkát egyelőre nem választották meg, és Szlovákia tisztességes polgárai már ennek is örülnek, noha ez lenne a természetes. Ilyen mélyre süllyedtünk, ilyen alacsonyra került a mérce, amellyel a koalíció tevékenységét mérjük. ŠTEFAN HRÍB Azt, hogy Dzurinda önös érdekből ismét gondot okozott a koalíciónak, ami miatt csökken annak hitele és támogatottsága, már természetesnek tartjuk. Nem természetes. Pusztító. Dzurinda SDKÚ-ja a maga természetével, az abból fakadó intrikákkal és képtelenséggel a megegyezésre hosszú ideje gátolja annak lehetőségét, hogy Fico alternatívája legyen, közben pöf- feszkedik, azt gondolva magáról, hogy egyedül ő modem, nyugati, alkotó és kompetens. Kutya fülét. Trnka támogatása igazolta, hogy amíg az SDKÚ nem cseréli le Dzu- rindát, ez a párt gátolni fogja Szlovákiát abban, hogy jobb legyen. És hogy a szlovák-magyar kapcsolatok is javuljanak. Ám azért, hogy a koalíciónak sok a problémája, nem csupán az SDKÚ megrontott elnöke felelős. Két példát említek: a nyelvtörvényt és a hazafiassági törvényt. A választások előtt az ellenzék mindkettőt ostobának, kisebbségellenesnek és komplexusosnak tartotta. És ma? Mi van ma? Az új koalíció nem akarja törölni a nyelvtörvényből a büntetéseket, pedig nyilvánvaló, hogy a magyarok ellen kerültek oda. Hogy Fico Smere és Slota büntetéseket nyomott a törvénybe, érthető. Számukra a magyarokhoz való rossz viszony a százalékokhoz vezető út, és ők így gondolkodnak. De miért nem zavarják a büntetések a mai, jobb koalíció szlovák tagjait? Mert Dániel Krajcer kulturális miniszter csak egy picivel kevésbé nacionalista, mint Robert Fico, mert az SDKÚ- nak fontosabbak a szlovák választók százalékai, mint az igazság, mert a KDH már olyan üres, hogy a szlovákságán kívül semmije sem maradt. Ezért a büntetések, ezért alázzák meg Bugár Hídját. És a hazafiassági törvény? Minek ez a kínos törvény, amelyet a Smer, a HZDS és az SNS rablói és csalói erőltetnek a gyerekeinkre? Azért, mert a jelenlegi koalíció gyáva, a nacionalista választók felé kacsingat, és nem akaija elszalasztani a lehetőséget, hogy megszerezze a szavazataikat. Azért. Szégyen. Amikor csütörtökön hallottam a parlamentben Fico és Slota tapsát, amellyel üdvözölték törvényük módosításának elutasítását, akkor tudatosítottam, hogy a hazához való viszonyulásában ez a koalíció nem sokban különbözik Ficótól. A hazafiassági törvény módosítását nem azért nem szavazták meg, mert rossz volt, hanem azért, mert a működő ország és a szlovák-magyar barátság nem a szlovák többséget érdekli, hanem csupán az OKS négy képviselőjét és néhány hasonlóan gondolkodó egyént. Ez a koalíció jobb, mint Ficóé volt. Egy csöppet. A szerző a .týždeň főszerkesztője, a Lámpa műsorvezetője Vagy alkalmazkodtok, vagy úgy változtatjuk meg a szabályokat, hogy a végén úgyis nekünk lesz igazunk Orbán forradalma MÓZES SZABOLCS A magyar Alkotmánybíróság a múlt hét elején megsemmisítette az állami szektorban kiosztott végkielégítések 98 százalékos, utólagos megadóztatásáról szóló törvényt. A Fidesz reakciója villámgyors volt: megkurtítják a taláros testület jogköreit. Miért? A Fidesz céljai, illetve a lépés által kiváltott hatások három csoportra oszthatók: pénzügyi-gazdaságpolitikai, politikai-hatalmi és szimbolikus célokra. Ezek közül rövid távon az első kettő fontos az Orbán-kormánynajk, hosszú távon a harmadik súlya nőhet meg. Az AB jogköreinek megkurtítása nem a 2 millió forintnál nagyobb végkielégítések 98 százalékos adójáról szól. Ebből elenyészően alacsony bevétele lesz a költségvetésnek, ráadásul az alkotmányos rend felborítása nélkül is véghezvihető. A múlt heti alkotmánybírósági döntése után valószínű lett, hogy a testület az Orbán-kormány további, alkotmányjogi aggályokat felvető törvényeit is megsemmisítené, ami jelentős kiesést jelentene a jövő évi és a 2012-es költségvetés számára. A távközlési vállalatokra, a kiskereskedelmi áruházláncokra, valamint az energetikai cégekre kivetett különadókról van szó, valamint a II. nyugdíjpillér megnyirbálásáról, a nyugdíjpénztári átutalások átmeneti államosításáról. Orbán Viktor úgy érezhette, nem teheti meg, hogy ezeket a bevételeket veszélyeztesse, nélkülük felborulna a következő két év költségvetése: vagy sokkal nagyobb lenne a hiány a tervezettnél és az uniónak ígértnél, vagy drasztikus kiadás- csökkentést kellene végrehajtaniuk - amitől viszont, a 2011-es büdzsé sarokszámait látva ők is úgy félnek, mint a szocialista kormányok. Vagy le kellene mondaniuk nagyarányú adócsökkentési terveikről. Orbán ismét úgy döntött: a cél szentesíti az eszközt, s nekiment a teljes joggal kritikus testületnek. Az AB jogkörei megnyirbálásának emellett politikai, hatalmi verniete is van. Orbánék ezzel is jelezni akarják, a kétharmados hatalommal maximálisan élni fognak, számukra semmi sem szent - ha valaki ellentmond (a Fidesznek, illetve a Fidesz értelmezése szerint a kétharmados népakaratnak), azt félresöprik útjukból. A lépés erős jelzés a politikai és gazdasági élet szereplőinek: vagy alkalmazkodtok, vagy úgy változtatjuk meg a szabályokat, hogy a végén úgyis nekünklesz igazunk! Hosszú távon sokkal fontosabb lehet a múlt héten bejelentett alkotmánymódosítás szimbolikus síkja. A magát a „szavazófülkés forradalom” győztesének deklaráló kormány több korábbi döntésével is azt igyekezett kommunikálni, hogy radikálisan szakított az elmúlt húsz év politikájával. Ezen időszak alatt az embereknek - sokszor jogosan - olyan érzésük volt, hogy a politikusok különböző jogi akadályokra, nemzetközi kötelezettségekre vagy a hiányzó politikai akaratra beszélik ki magukat, csak hogy ne kelljen teljesíteniük ígéreteiket, azok közül is a fajsúlyo- sabbakat. A választópolgárok többszörösen csalódtak a hatalomban amiatt, mert a nagyhalaknak mindig sikerült „elúszniuk” a felelősségre vonás elől, a reformok költségeit az átlagpolgárnak kellett megfizetnie, a közutálatnak örvendő „multik” és monopolok bevételeihez nem nyúltak a törvények által előírt szintfelett. Nem csoda, hogy a Fidesz döntései után tovább nő a párt népszerűsége: az egyszerű honpolgár elégedetten veszi tudomásul, hogy végre egy multimillárdos cégvezetőt is bilincsbe verve lát (más dolog, hogy az iszaptragédiát okozó vállalat vezetője pár nap után szabadult is az előzetesből), örömmel nyugtázza, hogy a katasztrófát okozó nagyvállalatot a kormányzat pár nap alatt „államosítja” (más dolog, hogy ez mennyire lesz tartós és mi lesz a végeredmény). Az emberek elégedetten tapsolnak, mert a pofátlan, több milliós lelépőket felszedő államicég-vezetők és „menedzserek” jogtalan jutalmát visszaköveteli a kormány. S főként, ha ebben az AB „akadékoskodása” sem állítja meg. Aválasztópolgárok elégedetten nyugtázzák, hogy végre nem nekik kell 5-10 százalékkal magasabb adót fizetniük, alacsonyabb családtámogatást, nyugdíjat kapniuk, a kormány helyettük a csúnya „multikat” nyúzza meg (megint más dolog, hogy ezeket a különadókat részben úgyis a fogyasztók fizetik meg, illetve a megsarcolt cégek az extra adó miatt nem fogják tudni realizálni tervezett befektetéseiket). Ezek a lépések adnak létjogosultságot a választók szemében a forradalmi retorikának. Ám az AB jogköreinek megnyirbálása később a lépés haszonélvezőjére, a Fideszre is visszaüthet, ráadásul a jobboldali elitet is erősen megosztja, vagy, hogy pontosabbak fogalmazzunk: nagyrészt a Fidesz éles kritikájára sarkallja. Kérdés: tudatosítja-e mindezt Orbán és pártja vezető köre? Ennek a megválaszolása viszont már egy külön elemzést követel meg... KOMMENTÁR «ff viinw,'. ..' Kioktatás, patthelyzettel BALÁZS BENCE Az oktatás célja, hogy az egyének tanuljanak. E célt legalább annyira szolgálja azonban a kioktatás is, feltéve, hogy a kioktatott személy levonja a tanulságot. Az RMDSZ épp ebben a helyzetben van most: jól kioktatták, és le kell vonnia a tanulságot abból az üzenetből, amelyet az Alkotmánybíróság fogalmazott meg az oktatási törvény felelősségvállalása kapcsán. Mert a kimondott tényen túl - hogy a törvény ily módon való elfogadása alkotmányellenes - a döntésnek egyértelműen üzenetértéke van: nem jött el az ideje annak, hogy a magyar diákok ezentúl magyar nyelven tanulják Románia történelmét és földrajzát, a román nyelvet pedig a román anyanyelvű diákok tanrendjétől eltérően oktassák a magyar osztályokban. Mint ahogyan ezzel kapcsolatosan az egyik szociál-demokrata román EP-képviselő fogalmazott: az új oktatási törvény kihatással lett volna az ország nemzetbiztonságára. A magyar nyelvű román történelemkönyv tehát fegyver-vonhatjuk le a következtetést, és valóban, gondoljunk csak bele: ha belecsomagolunk egy téglát, bizony agyon lehet csapni vele valakit. Csakhogy egy iskolai tankönyvformátuma túl kicsi ahhoz, hogy egy téglát belecsomagolhassunk, és nem is kemény kötésű, így legfeljebb egy legyet lehetne agyoncsapni vele. Az a felvetés sem állja meg a helyét, hogy az új tanügyi törvény nyelvi gátakat emelt volna a magyar és a román ajkúak közé - hiszen a magyarok ezentúl is tanultak volna románt, csak épp más módszertan szerint, mint a román anyanyelvűek. Az Alkotmánybíróság persze nem ebbe kötött bele, hanem csak abba, ahogyan a törvény megszületett: néma parlamenti vitát követően, hanem felelősségvállalással (mivel a vita túl hosszú ideje húzódott). Az RMDSZ-szel koalíciót alkotó demokrata-liberálisok azért mentek bele a felelősségvállalásba, mert nagyon nagy szükségük van az RMDSZ-es honatyák szavazataira, hiszen az ellenzék az egyik bizalmatlansági indítványt a másik után nyújtja be - a Boc-kormány már öt bizalmatlansági indítványt vészelt át, most jött volna a hatodik, ha az Alkotmánybíróság nem dobja vissza a törvényt a parlamentbe. Titokban azonban az utóbbi években több nacionalista orientáltságú politikust is bekebelező PDL-esek is örvendhetnek a taláros testület döntésének, hiszen sikerült presztízsveszteség nélkül kimászni e kényes kérdésből, a szenátusban pedig majd lesz idő arra, hogy az ellenzékiek eltávolítsák a tervezetből a magyar kisebbség számára nagyon fontos paragrafusokat. Az RMDSZ-t tehát gyakorlatilag kioktatta a román politika és az elméletüeg politikailag semleges taláros testület. Eljátszadoztak az RMDSZ-szel, húzták az orra előtt a csalit, aztán amikor már- már elkapta volna, hirtelen elrántották. Most kell tehát levonni a tanulságot: legyen szó bármilyen pártszínről, a román politikusokban van nacionalizmus, amit matematikailag is be lehet bizonyítani. Hiszen, ha a PDL és az RMDSZ koalíciója túlélt öt bizalmatlansági indítványt, akkor ez a többség miért nem tudja elfogadni és megszavazni az oktatási törvényt? Az RMDSZ-esek biztosan mellette voksolnak... A tanulság tehát az, hogy az RMDSZ-nek ki kell lépnie a kormányból. Viszont a mostani ellenzék is az oktatási törvény ellen van, tehát a kormányból való kilépés sem megoldás. S ha a kormányon lévő RMDSZ nem képes elérni a törvény elfogadását, mire lesz képes ellenzékből? Sakk-szaknyelven ezt úgy hívják: patt. Sőt, lehet, hogy már matt... GLOSSZA Magyar lufi GRENDELÁGOTA Állítólag, de inkább elméletileg mindenki békében szeretne élni. Azt is szeretné, ha nemcsak a közös házban élőkkel lenne jó szomszédi viszonyban, hanem ha békességben meglennének egymás mellett a szomszéd országok különböző nemzetiségű népei. Ezt már persze politikus uraimékmondják, nem a köznép, mert bár az sem teljesen igaz, hogy az embereknek nincs semmi baj uk egymással, csak a politikusok szítják a nemzetiségi ellentéteket, mert egyrészt ebből lehet profitálni - akkkor mégis vevő a nép a nacionalizmusra -, másrészt - de ezt már a csecsemők is fújják - ezzel elterelhető mindenki figyelme a gazdasági gondokról, aklientel- izmusról, akivételezésről, az ország kirablásáról, a magánvagyon némelyik típusának államosításáról. A választások előtt természetesen a demokratizmus látszatát magára öltő pártok nem kizárólag a határtalan nemzeti húrokat pengetik, hanem a nagy közép-kelet-európai összeborulást is a zászlajukra tűzik. Elméletileg. Mert ha alakul egy párt, amelyiknek az a hitvallása, meggyőződése, hogy igenis élhet egymás mellett békében magyar és szlovák, amely a két nemzetet megpróbálj a összekötni, olyan választási listát állít össze, amelyen magyarok és szlovákok szerepelnek, ráadásul a magyarok az előkelőbb, befutó helyeken, az nem kell. Annak, úgy látszik, olyan orrfacsaró a szaga, hogy egy nagy magyar összeborulásra sem invitálják, amely eredetileg nem is kizárólag politikus urai- mék összeröffenése yolt, hanem a határon inneni és túli értelmiségé. Vagy legalábbisazé is. Talán ha a Híd nem összekötni akarna, másként néznének rá. Akkor elmehetne magyar állandó értekezni. így kizárt. De nem ezt a pártot kell sajnálni. (Peter Gossányi rajza)- Unom a focit, sokkal izgalmasabb a főügyészválasztás.
