Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-30 / 251. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 30. www.ujszo.com Pap Vera: „Kiültem a teraszra Szigligeten, a Balaton mellett, beütöttem a neten, hogy mikve, és elkezdtem keresgélni. Mindent elolvastam, amit találtam..." Még a magánéletét is a színháznak rendeli alá Röviddel azután, hogy a Sólem Aléchem műve alapján született Hegedűs a háztetőn Jentéje és Cejtel nagymamája lett a Vígben, Pap Vera az izraeli Hadar Galron Mikve című drámájának fürdőfelügyelőjét, Sosanát játssza a Pesti Színházban. SZABÓ G. LÁSZLÓ A világ több színpadát bejárt, megrendítő darab hét nő és egy sérült lelkű bakfis történetét bontja ki az ortodox zsidó nők rituális fürdőjében, ahol a testi megtisztulás érdekében zajló alámen'tkezés szigorú előírások szerint történik. Sosana feladata a szabályok betartásának felügyelése ebben a zárt, a férfi uralta világtól teljesen „elkülönített” női közösségben. Milyen gondolatokat ébresztett, milyen érzelmeket kavart önben a darab rögtön az első olvasás után? Gondolatok? Én erről a világról semmit sem tudtam. Sem a kultúrájáról, sem a mikvéről. Az ortodox zsidóság mindennapjaiba nem könnyű behatolni. A neológ zsidóságról még úgy, ahogy vannak fogalmaim, de erről a zárt világról tényleg nem voltak ismereteim. Zsidó barátaim, színházi kollégáim szokásaiba, ünnepeibe volt már alkalmam betekinteni. Bár micván is voltam már a zsinagógában, ami nagyon nagy családi ünnep, hiszen a fiút akkor avatják férfivá. Gyönyörű nap volt, valóban megható. Ortodox zsidókat azonban nem ismerek közveden közelről. Gondolom, minket nem is nagyon engednek be a világukba, ezért sem tudhattuk, mi az a mikve. Akkor találkoztam először ezzel a kifejezéssel, amikor elolvastam a darabot. És ez lett hirtelen a legfontosabb feladatom. Minél többet megtudni a témáról, hogy el tudjam játszani a szerepet. A próbák során ellátogatott egy budapesti mikvébe. Azonnal feltűnt, hogy ez menynyire zárt világ. Végtelenül kedves volt a lány, a mikve vezetője, fürdőfelügyelője. Goldinak hívják, nálam fiatalabb, de mégis volt egy furcsa tartása. Nagyon szívélyesen fogadott bennünket, hiszen értette, hogy látnunk kell, hogyan fest egy mikve belülről. Gondolom, Goldit is jól megnézte. Főleg a mozdulatait. És a parókáját. Igyekeztem is ugyanolyat szerezni magamnak a darabba, mint amilyen neki volt. Ezek az emberek nem túl gazdagok. Például egy ilyen fürdőfelügyelőnek meglepően egyszerű a ruházata. Mondhatni inkább csúnya nőre volt öltözve, nehogy valakinek eszébe jusson róla, hogy ő nő. Egyáltalán. A paróka és a „fedőöltözék” csak aláhúzza, hogy a nő egyedül és kizárólag csak a férjéé. A férje birtoka, ha úgy tetszik. Ott- hon aztán, amikor leteszi a parókát és leveti a ruhát, a férjének bizonyára kicsinosítja magát, amit már nem láthatunk. Fényes nappal „álöltözetben” jár, nehogy bárki is szemet vessen rá. Parókára is azért van szüksége, mert a zsidó vallás szerint a nő haja kizárólag a férjéé. Azt véletlenül sem láthatja senki más. Vagy beköti a fejét kendővel, vagy parókát visel. Felkavaró, rengeteg kérdést felvető világ, számunkra különös szokásokkal. Rettenetesen elgondolkoztató. Egy nő természetesen felteszi ilyenkor a kérdést, hogy uramisten, 2010-ben, ha megszeretnék egy ilyen ortodox zsidó férfit, képes lennék-e ezt a rettenetesen sok kötöttséget magamra vállalni, elviselni? Először is nem lehetnék színésznő. Ha fiatalabb lennék, szülni is kénytelen lennék. Nem, nem hiszem, hogy én el tudnám fogadni ezt a sok kötöttséget. Ami az ő szemükben egyáltalán nem áldozat. Számunkra az egész életvitelük, életstílusuk egyetlen nagy rituálé. Miközben ők zsigerből, az anyaméhből hozzák ezeket a tradíciókat. Számukra erről szól az élet. Gyerekeket szülni. A szerelmet, a világ egyik legcsodálatosabb érzését teljes mértékben eltartják maguktól. Mint egy nem létező dolgot. Házasságközvetítőt, siduchot hívnak a szülők, ő hozza össze a fiatalokat. Vettem egy vékony kis könyvecskét Goldinál. A mikvéről és a szent vízről szól. Abban olvastam rögtön az elején, hogy a nő érdekében a legeslegfontosabb a mikve. Még a zsinagógánál is fontosabb. Istentiszteletet ugyanis bárhol lehet tartani, hiszen a sá- beszt is otthon tartják, de a mikve olyan szinten kötődik a természethez, az anyaföldhöz, a földfeletti és a földalatti vizekhez, hogy a szabályoknak megfelelően merítkezni sehol máshol nem lehet, csak a mikvében. Izraelben járt már? Még nem. De nagyon vágyom rá, borzasztóan vonz a Holt tenger. Ha most levelet írhatna a Mikve eredetileg színészi diplomát szerzett írónőjének, Hadar Galronnak, akitől választott hivatása miatt a szülei elfordultak, bátyja pedig, aki rabbi, minden kapcsolatot megszakított vele, mit üzenne neki? Mindenképpen megírnám, hogy a színház egy színésznőnek ugyanolyan vallás, ha tetszik, ugyanolyan ortodox vallás, mint az ő saját hite. Az én életemben első helyen a színház áll. Eszembe nem jutna kikötni, hogy pénteken, amikor beköszönt a sábesz, ne játsz- szak. Én mindent a színház alá rendelek. Még a magánéletemet is. Hadar esetében ez a kettő nem ösz- szeegyeztethető. Nem csodálom, hogy elkezdett írni. Ez, gondolom, pont azért történik, hogy neki mégis csak tartania kell magát a saját vallásához. írni bármikor tud, ha kedve van, a színházban nem mondhatja, hogy ma péntek van, nem lépek színpadra. Egyébként pedig fantasztikus darabot írt. Olyan rejtelmekbe vezeti be a nézőt és minket is, akik á szerepeket játsszuk, olyan titkokba, amelyekbe magyar ember, aki nem ismeri az ortodox zsidók világát, nem láthat bele. Nagyon izgalmas a mű. És a nő? Sosana? Ő megingathatatlan a hitében. Mint én a színházról való gondolkodásomban. Ez mégis csak ad az embernek egyfajta korlátoltságot. Ettől egy picit bele is néztem saját magamba, a saját lelkembe. Sosana tükre kellett hozzá? Úgy látszik, igen. Ez nagyon érdekes. Michal Dočekal, a darab prágai rendezője ebben nagyon sokat segített. Rendkívül inspiráló egyéniség. Hálát adok a sorsnak, hogy összehozott vele, annyira izgalmas alkotó. Több mint harminc évet eltöltöttem már a pályán, ez alatt az idő alatt sokféle rendezővel találkoztam. Volt, aki csak any- nyit tudott mondani, hogy „ide állj, oda állj, ezt csináld, azt gondold”, de volt olyan is, akinek ha feltettem egy kérdést, fél óráig szótlanul vakargatta a fejét. Ilyennel, mint Michal még nem volt dolgom. Ő soha nem adott instrukciót, inkább elmesélt egy történetet. Vagy egy olvasmány-, vagy egy filmélményét osztotta meg velünk, azt kellett összekötnünk a szereppel. Ez annyira izgalmas játék volt számomra, hogy nagyon élveztem a vele töltött másfél hónapot. Felejthetetlen élmény marad. Sosana számára a fürdőfelü- gyelőség egyfajta misszió, felsőrendű küldetés. A mikve a másik otthona. A rituálé a medencében történik, az alámerítkezés során. De ahogy kijön a mikvéből, és becsukja maga mögött az ajtót, mert azt állandóan zárva kell tartani, rendkívül gyakorlatias. Igazi ezermester. Közben takarít, összegyűjti a szennyest, ad ezt meg azt, és persze felügyel. A próbák során azért küzdöttem, hogy ezt a kétféle tevékenységet különválasszam. Ugyanis egészen máshogy viselkedik a medencénél, és másképpen a fürdő előterében. A mikvében szertartásvezető. Ügyel, hogy minden előírásszerűén történjen, hiszen az alámerülésnek is megvannak a maga szabályai. Mindennek a víz alá kell kerülnie. A hajnak is. A lábakat fel kell emelni, a medence falához nem lehet hozzáérni, és csak azután mondhatja el a nő az áldást. Történik mindez azért, hogy a férje tisztán kapja meg. Nagyon szorosan kötődik ez a menstruációs ciklushoz. Amíg a nő tisztátalan állapotban van, még egy kávét sem adhat úgy a férjének, hogy egymáshoz érjen a kezük. Leteszi elé az asztalra. A havi vérzés idején és az azt követő hét napon a nő nidá állapotban van. Ott még egy simo- gatásra sem kerülhet sor. Szexuális életet csak azután élhet, hogy elment a mikvébe, alámerítkezett, s ezáltal megtisztult. De ha például megsebzi a testét, vagy csak elvágja az ujját, már nem mehet be a mikvébe. A fürdőfelügyelőnek át kell vizsgálnia a testet, hogy hibátlan-e, készen áll-e a szent merítkezésre. A medencében pedig csak természetes víz lehet. Eső, hó vagy termálvíz. Csapvíz szóba sem jöhet. Csak fentről vagy lentről. A felhőkből, vagy a föld gyomrából. Sosana szinte végig jelen van a színen. Ő a történések motorja. Kérdez, válaszol, mondja és mondja. Közben meg kell hallani a dolgokat. Ez nagyon fontos. Különböző sorsú nők járnak a mikvébe. Bár mindegyiküknek tudnia kellene, mit is takar ez a fürdőbeli rituálé, igazából én tanítom meg nekik. Jön egy hisztérikus menyasszony, egy fiatal énekesnő, akivel nem hajlandó szeretkezni a férje, mert nem jár a mikvébe, jön egy régi barátnő, aki ugyan szabályszerűen végzi a merítkezést, de ő is hordoz egy súlyos titkot. Aztán jön egy hatgyerekes családanya, aki boldog, hogy a szülés után ismét merítkezhet, tehát újra nő lehet, nem csak egy szülőgyár, és szeretne már a férjével és önmagával is törődni. De jár a mikvébe egy ismert politikus felesége is, aki férje durvasága, testi bántalmazása miatt szenved. Sosana szigorú nő, ezzel együtt mégis hatalmas lelke van. Attól nehéz a szerep, hogy hatalmas tekintélyt kell sugároznom, amit nem szabad eljátszani. Ezt a nő hitéből, elhivatottságából, a vallás belső igazságából kell megfogalmaznom, méghozzá a lehető legtermészetesebben. Sosana tehát ápolója is a lel- keknek. Miközben nemegyszer úgy tűnik, mintha nem akarná észrevenni a bajt. Számára ugyanis a mikve szent hely. Neki tartania kell magát ahhoz, hogy ott nincs helye a pletykálkodásnak, hogy az odajárók élete tabu, az nem lehet témája egyetlen beszélgetésnek sem. Persze óhatatlan, hogy jönnek nők, akik kitárgyalják egymás dolgait, akiknek mindig van valami fontos közölnivalójuk. Kiteregetik a szeny- nyest, amit nekem nem is lenne szabad meghallanom. Később ugyanis épp ezt kérik számon tőlem. Hogy „de hiszen láttad, hallottad!” Csakhogy nekem is van főnököm. A rabbi, aki kitalálhat újabb és újabb szabályokat. Küld egy leiratot, amelyet ha tetszik, ha nem, el kell fogadnom. Például kapok egy utasítást, hogy mától kezdve nem lehet hajkondicionálót használni, mert az gátolja a szent víz hatását. Nem engedi, hogy a víz belemenjen a haj rostjaiba. So- sanának tartania kell magát a rabbi elrendeléseihez. De neki is van férje, két fia - és egy művészi pályára készülő lánya. És itt akkor vissza is kanyarodhatunk a darab írójához, aki bizonyára a saját sorsát írta meg a darabban, hiszen az ortodox vallás és a művészet ebben a közegben nem fér meg egymással. Annak, aki ezt választja, folyamatos őrlődést jelent. Számomra épp ez az izgalmas ütköztetés teszi izgalmassá a szerepet. Nem sokkal a Hegedűs a háztetőn bemutatója után íme, egy újabb szelet ugyanannak a vallásnak a világából - de már egy másik oldalról nézve. Már az összes nyűgével, nyilával átengedtem a szerepet a saját telkemen, idegrendszeremen. És a boldogságával természetesen. így nyilván könnyebb játszani. Ez is oíyan feladat, hogy minden este egyfajta szeánsznak tekinthetem az előadást. Kell hozzá valami plusz telki odaadás. Bele kell kerülni a darab világába, ebbe a különös burokba. Egyébként a nyaram is ettől volt érdekes. Kiültem a teraszra Szigligeten, a Balaton mellett, beütöttem a neten, hogy mikve, és elkezdtem keresgélni. Mindent elolvastam, amit találtam. És jött Michal Dočekal, aki rengeteget tud a témáról, és pontos választ adott minden kérdésünkre. És mit termett a kertje idén? Paradicsomot, méghozzá nagyon finomat, bár sok napsütéssel nem kényeztetett el minket a teremtő. Viszont adott rengeteg esőt, így az összes paradicsom kirepedt, de az íze így is remek volt. A fűszerkertemben szerencsére a babértól a bazsalikomig, a rozmaringig sok minden megtermett idén is. Nagy, ötliteres üvegekben raktam el a fürtös uborkát, a teraszon pedig nem”egy este menta sütés-főzés. Augusztus végén aztán feljöttem Pestre, kezdődtek a Mikve próbái, s azóta nem is voltam Szigligeten. Lehet, hogy legközelebb már csak jövő nyáron jutok te, hiszen még karácsonykor is játszani fogok.
