Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-30 / 251. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 30. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Boldoggá avatott magyarok A nagyváradi római katolikus székesegyházban ma hirdetik ki Bogdánffy Szilárd (1911-1953) nagyváradi vértanú püspök boldoggá avatását. Az 1989-90-es fordulat után II. János Pál pápa hat magyar, illetve magyar vonatkozású személyt avatott boldoggá: Apor Vilmos vértanú győri megyéspüspököt, Romzsa Tódor vértanú ungvári görög katolikus püspököt, Batthyány- Strattmann László orvost és Habsburg IV. Károly osztrák császárt és magyar királyt. A Szent István-bazilika előtt avatták boldoggá Salkaházi Sára vértanúhalált halt szociális nővért, az esztergomi bazilikában szentmisén hirdették ki Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspök boldoggá avatását. A boldoggá avatásra váró magyarok között van Mindszenty József bíboros, Márton Áron erdélyi püspök, Kaszap István jezsuita no- vícius, Bogner Mária Margit vizitációs nővér, Kelemen Di- dák minoritaszerzetes, P. Marcell Marton Boldizsár karmelita atya, Sándor István szalézi szerzetes, Györgypál Albert nagyváradi lelkész, Orosz Péter és Chira Sándor kárpátaljai görög katolikus püspök, Brenner János rábakethelyi káplán, Bálint Sándor néprajztudós, Bódi Mária Magdolna, Csepel- lényi György pálos szerzetes, Dr. Kucsera Ferenc lelkész és Torma János. Scheffler János szatmárnémeti püspököt 2011. július 3-án avatják boldoggá. Boldoggá avatott magyar és magyar származású személyek: Árpád-házi Erzsébet, V. István király lánya, Árpád-házi Jolánta, IV. Béla lánya, Árpádházi Erzsébet, III. András lánya, a magyarok „utolsó aranygallyacskája”, Antal ferences szerzetes, Antal kárme- lita szerzetes, Apor Vilmos győri püspök, Batthyá- ny-Strattmann László szemorvos, a szegények gyógyítója, Báthory László pálos szerzetes, remete, Bánfy Búzád domonkos szerzetes, Csák Móric nemes, Eskandeli Máté térítő, Gizella, Szent István felesége, Gertrúd, Árpád-házi Szent Erzsébet és T üringiai Lajos őrgróf legkisebb leánya, Ilona, Árpádházi Szent Margit nevelője, aki Krisztus sebeit viselte magán, magyar István és szász Konrád vértanúk, ferences szerzetesek és misszionáriusok, magyar István ferences szerzetes, IV. Károly király osztrák császár és magyar király, Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök, pécsi Mór bencés szerzetes, pécsi püspök, esztergomi Özséb,a pálosok alapítóatyja, magyar Pál domonkos rendi szerzetes, temesvári Pelbárt, az obszerváns ferences rend tagja, Romzsa Tódor munkácsi püspök, Salkaházi Sára szociális nővér, 1944 őszén Budapesten üldözötteket és katonaszökevényeket bújtatott, feljelentették, s a nyilasok kivégezték, Sebestyén, az első esztergomi érsek, Szádok és vértanútársai, Szalo- me, Leszek krakkói herceg leánya. (MTI) Ha Trnka veszt, Mikuláš Dzurinda, az SDKÚ elnöke is vereséget szenved Vihar előtti csend Szerdán szavaznak az új főügyész személyéről. Az SDKÚ Dzurinda-féle szárnyának alattomos javaslata, hogy ismét Trnka töltse be ezt a posztot, olyan drámává tette a jövő hetet, amelyben nem csupán egy közjogi méltóság posztjáról döntenek, hanem Iveta Radičová sorsáról, mi több, Szlovákia jellegéről. És természetesen arról, folytatódik-e az ország szégyenteljes viszonyulása Maiina Hedvighez. ŠTEFAN HRÍB A kártyákat leosztották. Ha Tmka veszt, az SDKÚ elnöke is vereséget szenved. Kiderül, hogy ő nem pusztán megszűnőben levő intrikus, hanem pipogya politikus, aki már saját önös érdekeiért sem képes kiállni. Tmka veresége azt fogja jelenteni, hogy Dzurinda tekintélye saját pártjában sokkal kisebb, mint gondolná. Azok után, hogy tavasszal, a parlamenti választások előtt nem az ő jelöltje, Ivan Miklós lett az SDKÚ listavezetője, ez a második bizonyítéka lenne, hogy ez az egyszemélyes párt már nem Dzurindához igazodik, hanem aszerint dönt, hol lát nagyobb lehetőséget, hatalmat. Paradox módon az SDKÚ azon arculatának győzelme lenne, amelyet Dzurinda éveken át szorgalmasan építgetett - az undorító opportunizmus arca. Ha viszont Tmka győz, ez Dzurinda hatalmas győzelme lesz. Bebizonyítja, hogy mindent megvalósít, ami előnyös számára. Még az ország számára legrosszabb megoldást is, ráadásul a jobboldali közvéleménnyel szemben. A szlovákiai igazságot ugyan tönkreteszi, de Dzurinda föllélegezhet. Az SDKÚ ugyan megszenvedi, sorsa Mečiar HZDS-éhez lesz hasonló, de Dzurinda néhány évvel meghosszabbítja politikai pályafutását. Trnka győzelmével Dzurinda azt is bebizonyítja, hogy még mindig nagyobb a tekintélye, mint Radičová kormányfőnek. Sőt, az is lehetséges, hogy a méltatlan legfőbb ügyész keserű győzelme azt jelenti, Iveta Radičová megy és vagy az SDKÚ főnöke, vagy Ivan Miklós lép a helyére. A Smer és az SD- KŰ közös jelöltjének győzelme azt is jelenti, hogy a két párt együttműködése nem kizárt. A politikai konzekvenciák mellett a Trnkáról szóló szavazásnak még egy fontosabb üzenete is van. Ha a jelenlegi koalíció egy része megtartja posztján, ez Szlovákia újabb durva húzása lesz Maiina Hedviggel szemben. Már nem Fico primitív Szlovákiájáé, hanem a miénk, a közös, a jobb Szlovákiáé. Ez a legrosszabb következmény lesz, mert kiderül, hogy 1989 novembere után húsz évvel fontosabb a hatalom, mint egy ártatlan ember méltósága és jogai. Kíváncsi vagyok, mit tesz utána Bugár Béla, Richard Sulik, Ján Figel és Iveta Radičová. Én Ficónak hagynám Dzurindát. A szerző a .týždeň főszerkesztője, a Lámpa műsorvezetője KOMMENTÁR Rossz országimázs pénzéit VÍGI ZOLTÁN Abalkáni háborúkban a Crvena zvezda szurkolócsoportjai toborzó szerepet töltöttek be. A gazdasági kilátástalanságból egyenes út vezetett sokuk számára a, jó” felé, nem kellett-mást csinálni, csak a harctereken elég elszántnak lenni, és az ember(?) kész maffiózóként jött vissza a csatatérről - jól ismert kilencvenes évekbeli szerb alvilági recept. Zselyko Razsnatovics Árkán volt az 1991-ben Bajnokok Európa Kupáját (mai Bajnokok Ligája) is megnyerő labdarúgócsapat egyik vezérszurkolója. Később harctereken vezette a szerb szabadcsapatokat, ő lett a szerbek harcainak egyik legismertebb - és legfélelmetesebb - arca. 2000-ben gyilkolták meg. Ez most csak azért érdekes, mert a zvezdások az olasz-szerb ÉB-selej- tezőn bemutatott őijöngésük miatt újra az európai közvélemény középpontjába kerültek. Az azt megelőző hétvégén pedig a halálos ellenfélnek számító Partizan-drukkerekkel karöltve próbálták meg megakadályozni a melegfelvonulást Belgrádban. Ha már ezt nem sikerült, akkor beérték azzal, hogy szétverték a szerb főváros bel- városánakjelentős részét. Ebben a pillanatban egy kicsit megtorpant a szerb közvélemény. Vajon ilyen képet kellene küldeni Európa felé? Ekkor újból „megmagyarázó műsorok” sorát készítették a rádiók és a tévék: a törő- zúzó bandákat nagyrészt huszonévesek alkotják, ők azok a szerencsétlenek, akiknek nem volt rendes gyerekkoruk, a háború elrontott mindent. Ezt már senki sem hiszi el, nem lehet mindent a történelem számlájára írni. Még egyvalamiben tévedtek e műsor készítői - a legutóbbi őrjöngéseknek nem lett akkora diplomáciai visszhangja, mint várták. Még úgy sem, hogy állítólag a két legnagyobb szerb drogkartell áll a genovai focibalhé mögött - önös üzleti érdekek, és a focihoz fűződő kapcsolatuk miatt. A szerb rendőrség még nem közölt konkrét információkat. Az ország vezetői sem foglalkoznak már nagyon azzal, kik állnak a szurkolói rendbontások mögött, ez már nem olyan fontos. Most lényegesebb, hogy örülhetnek az újabb nyugati vállveregetésnek, napirenden Szerbia uniós csatlakozási kérelme. Én is a jövőbe tekintés híve vagyok, de azért adósak maradtak néhány válasszal: csak maradjunk a legalapvetőbb kérdésnél: ki pénzelte a rendbontásokat? Ez az a pont, ahol szétválnak a napi politika útjai az államérdektől. Csütörtököt írtunk a héten, amikor egymillió euróról tízmillióra ugrott a Ratko Mladity tábornokért járó használható információ ára. A vérdíjat a szerb kormány emelte meg, az állami költségvetésből tervezik kifizetni ezt a nem kis összeget. Mostanáig nem nagyon hitte senki sem Szerbiában, hogy egyszer előkerül a háborús bűnökkel vádolt tábornok. Ráfoghattuk, az állam tehetetlen, vagy nem is akarja igazán, hogy ez megtörténjen. A tízmillió euró hallatán viszont már lehet, hogy az eddigi segítőiből ellenségek lesznek. A pénz beszél, mondják. Ha ez valóban igaz, akkor a szerb kormány most megpróbálja túllicitálni azokat, akik pénzelik Mladity rejtőzködését, és megtesznek mindent, hogy a lehető legrosszabb fényben tüntessék fel Szerbiát. Mert a Mladity-történetben és a szurkolói rendbontásokban van valami közös: háborús bűnöst rejtegetni (vagy nem kiszolgáltatni a bíróságnak) és tömi-zúzni nem európai viselkedésforma. (Amíg sikerül fenntartani ezt a képet, addig nem érheti szó az európai ház elejét, hogy nem kémek Szerbiából.) És ezek a dolgok pénzbe kerülnek - a belgrádi és a genovai cirkuszt is meg kellett szervezni, eljuttatni a résztvevőket a helyszínre, felbérelni a vezéreket. A legfontosabb kérdés az, kinek lesz több pénze. A monopóliumot és a viszonylag zárt hazai piacot élvező, ahhoz foggal-körömmel ragaszkodó szerb üzletembereknek, esetleg a drogbáróknak, vagy az Európának bizonyítani akaró kormánynak? Az állami intézményekben maguktól nem szoktak megjavulni a dolgok Lekváros palacsinta VERES ISTVÁN Dániel Krajcer felturbózott médiadarálójával - saját bevallása szerint - sokkolni akarta koalíciós partnereit, valamint a közvéleményt. Az óvatosság nem kenyere, azt mondja, el kell indítani a lavinát, legyen a tartalma akármilyen barna és büdös, mert a jelenlegi helyzet szinte egyenlő ezzel a bizonyos valamivel. Krajcemek annyiban igaza van, hogy egy ilyen lépés sohasem társadalmi párbeszéd, hanem csak és kizárólag politikai döntés eredményeképpen születhet meg. Elbeszélgetni persze illene róla, nagyon sokan javasolnának nagyon sok mindent, aminek az lenne az eredménye, hogy nem egyeznének meg semmiben. Egy ilyen helyzetben, amikor 33 miiló adóssággal zárja az évet a tévé, minden lépés hazárdjátéknak tűnik, és az is. Krajcer úgy közelíti meg a kérdést, mint ahogy a lekváros palancsitához szokás viszonyulni, hirtelen megragadja, és gyorsan elintézni, nehogy szétfolyjon az ujjai közt. Ezért nem váltotta le azonnal Štefan Nižňansýt, a tévé igazgatóját, hanem így sakkozza ki őt. Sokan azt mondják, Krajcer jobban tenné, ha nem csinálna semmit, ahelyett, hogy mindenféle koncepció nélkül elindít egy folyamatot, aminek ki tudja, mi lesz az eredménye. Lehet, hogy nagyobb kár keletkezik, mint amilyen súlyos a jelenlegi helyzet. Viszont az állami intézményekben maguktól nem szoktak megjavulni a dolgok. A köztévé és a közrádió korántsem bír olyan jelentőséggel, mint mondjuk tizenöt-húsz évvel ezelőtt, a magánadókat többen nézik és hallgatják. A közszolgálati tévé és rádió jelenleg még fontos, mivel nem csupán a piaci kereslet alapján sugároz, hanem olyan műsorai is vannak, • amelyek az adott országhoz kötődnek, és ha nem ragasztják is a képernyőre az unatkozó nézőt, mint az akciófilmek, mégiscsak hasznosak, bár rétegigényt elégítenek ki. Az analóg sugárzás megszűnésével viszont digitálisan mindenkihez eljutnak majd a tematikus csatornák, így aki akar, egész nap természetfilmet nézhet, vagy akár focit, vagy régi magyar filmeket. A közszolgálati adók pedig továbbra is a politikai hercehurca tárgyai maradnak, ez pedig szintén nem igazán segít rajtuk. Krajcer intézkedéseinek nyomán valószínűleg nem dől össze egy kálomista templom sem. A palacsintából meg legfeljebb kifolyik a lekvár. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG MAGYAR NEMZET Felemelik a felvételi ponthatárt, két emelt szintű érettségi lesz kötelező a felvételihez, ingyen tanulhatnak a kismamák és a kisgyermekes apukák - egyebek között ezeket az elemeket tartalmazza az új felsőoktatási koncepció, amelyről a Nép- szabadság számolt be. A szerkesztőség birtokába került dokumentum alapján arról számol be, hogy a koncepció alapján nem csak a hallgatók érdekeltsége változna, módosulna a finanszírozás és az oktatókkal kapcsolatos követelmény is. A karokon a tanárok hétharmadának tudományos fokozattal kellene rendelkeznie, s egy oktatóra 25 diáknál nem juthat több. (MTI) Lendvai Ildikó MSZP-s képviselő ellen is akciót tervezett a Hunnia Mozgalom - írta tegnapi számában a Magyar Nemzet nyomozati iratokra hivatkozva. A lap azt írta, hogy a Hunnia Mozgalom egyik katonája, a tizen- egyedrendű vádlott részletesen beszélt rendőrségi vallomásában Budaházy Györgynek, a szervezet katonai parancsnokának elvárásairól. A nyomozati iratokból kiderült az is, miképpen hajtották végre a Szüvásy György volt titokminiszter vidéki nyaralója elleni merényletet. A jegyzőkönyvek szerint a csoport akciót tervezett Lendvai Ildikó ellen is. A politikusra rá akarták robbantani a liftet - írta a Magyar Nemzet. (MTI)
