Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-29 / 250. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 29. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Bár a magyar kormány a Brit Földtudományi Intézettől kért segítséget a kolontári gátszakadás talajtani okainak és következményeinek vizsgálatához, abrittudósoknemjönnek, furcsállották, hogy a magyar kormány nem a magyar szakembereket bízta meg a munkával - írta a Népszabadság. Az ügyről az ottani szakszervezet értesítette a magyar Tudományos és Innovációs Dolgozók Szakszervezetét, mivelfurcsál- lották, hogy a magyar kormány nem a Magyar Állami Földtani Intézetet bízta meg a munkával. A brit geológusokat az után hívták meg, hogy David Came- ronbritminiszterelnökfelaján- lotta segítségét. (MTI)- Erzsiké, ne utasítson már el, mint Harabin a Legfelsőbb Bíróság ellenőrzését1. (Peter Gossónyi rajza) A munkapiac rugalmasabbá tétele önmagában nem járul hozzá új munkahelyek tömeges létesítéséhez Kevesebb jog, több munka? A gazdasági válság kirobbanása után a vállalattulajdonosok leginkább ott takarékoskodtak, ahol ez nekik a legkevésbé fájt: tömeges elbocsátásokba kezdtek, mára újra csúcsokat döntöget a korábban apadó munkanélküliség. MOLNÁR IVÁN Az elmúlt időszakban ugyan már több pozitív hír is napvüágot látott a válság végéről, ám a munkát keresők ebből szinte semmit sem éreznek, hiszen állást találni a legtöbb helyen még mindig reménytelen vállalkozás. Nem csoda, hogy a statisztikai hivatal tegnap közzétett adatai szerint az egy évvel korábbiakhoz képest e hónapban 5,8 százalékkal csökkent a lakosság gazdaságba vetett bizalma, jelenleg mínusz 28,3 ponton áll. A negatív hangulatot a statisztikai hivatal is azzal magyarázza, hogy a lakosság nagy része még mindig fél a munkahelye esetleges elvesztésétől és az ezzel járó anyagi gondoktól. A félelem köztudottan nagy úr, a rettegő embert sokkal könnyebb befolyásolni. Nagyon jól tudják ezt a munkáltatók is, ezért érdekvédelmi szervezeteiken keresztül olyan elemeket próbálnak meg becsempészni a munkatörvénykönyv készülő módosításába, amelyek még kiszolgáltatottabbá tennék az alkalmazottakat a vállalatvezetők kénye-kedvének. A próbaidőt kitolnák fél vagy akár egy évre, a felmondási időt ugyanakkor egy hónapra csökkentenék. Az elbocsátott alkalmazottnak nem lenne joga egyidejűleg a végkielégítésre és a felmondási időre is. Ha a végkielégítést választaná, egyik napról a másikra az utcára kerülhetne, ellenkező esetben pedig egy ideig még dolgozhatna ugyan, ám ezt követően csak a munkanélküli-segélyre számíthatna. A munkáltatók ugyanígy szeretnék elérni azt is, hogy csökkentsék a szakszervezetek mozgáskörét, az alkalmazottakat csaknem teljes mértékben kiszolgáltatva a munkáltatóknak. És persze ez csak a jéghegy csúcsa. Tévedünk azonban, ha azt gondoljuk, hogy a nagy cégek érdekeit közvetítő munkáltatói érdekvédelmi szervezetek mindezt merő önzésből teszik - állítják a munkáltatók. Szerintük ők csakis az alkalmazottak érdekeit tartják szem előtt, hiszen a munkapiac „rugalmasabbá” tételével sokkal több munkahelyet hozhatnak létre, és a jelenlegi gazdasági helyzetben ez fontosabb, mint az alkalmazottak jogai. Magyarul, ha azt tehetnek az alkalmazottaikkal, amit csak akarnak, akkor lesz munka, ellenkező esetben készüljünk fel a legrosszabbra. Ez nagyon szépen hangozhat a szabadpiaci fundamentalistáknak, azonban a szakemberek is elismerik, hogy a munkapiac rugalmasabbá tétele önmagában nem járul hozzá új munkahelyek tömeges létesítéséhez. Ha az ország gazdasági teljesítménye nem nő legalább évi négy százalékkal, akkor elrendelhetik akár az alkalmazottak fizikai büntetését is, a munkahelyek száma nem fog nőni jelentősebb mértékben. A gazdasági növekedést pedig esetünkben elsősorban a külföldi kereslet- növekedése hozhatja meg, amit mi nem tudunk befolyásolni. Akkor mégis mi állhat a munkáltatók javaslatainak a hátterében? A válasz egyszerű. Mi az, amiből a vállalattulajdonosok többségének soha sincs elég? Természetesen a pénz. A Szlovák Vállalkozói Szövetség már három évvel ezelőtt kiszámította, hogy a munkavállalók jogainak az akkori kibővítése majd 50 millió euróval, az akkori pénznemben 1,5 milliárd koronával fogta vissza a bevételeiket. Ha most ezeket a jogokat visszavennék, a vállalattulajdonosok pénztárcájában nagyjából ennyivel lenne több. Most már csak az a kérdés, hogy a jelenlegi kormány a munkavállalók jogait vagy a munkáltatók pénztár- cájáttartja-e fontosabbnak. Kína társadalmát annyira átjárják a praktikák, hogy az már komoly gátja lehet gazdasági fejlődésének Kínában kiterjedt a csalás kultúrája MTl-HÁTTÉR Senki sem vitatja Csang Vu-pen üzleti érzékét. Csang kínaiak millióit győzte meg arról, hogy a nyers padlizsán és az arany tehénbab gyógyír lehetsúlyos betegségekre. A páciensek 3000jüanért próbálhattak meg bejutni hozzá egy tízperces konzultációra, de a „hagyományos gyógyászat” egyik leghíresebb gyakorlójának naptára 2012 végéig betelt. Amikor idén tavasszal az egekbe szökött az arany tehénbab ára, újságírók kiderítették, nem igaz, hogy Csang elvégezte volna a pekingi orvosi egyetemet: csak egy rövid levelező-tanfolyamot végzett. Egy 42 ember halálát okozó augusztusi repülőgép-szerencsétlenség nyomán a hatóságok feltárták, hogy a Shenzhen Airlines pilótái közül százan meghamisították a szakmai előéletükről szóló papírokat. A milliomos Tang Csün, a Microsoft China volt vezére hamisan állította magáról, hogy a Kaliforniai Műszaki Egyetemen szerzett doktorátust. Mindez aggodalmakat vált ki Kínában, melynek társadalmát annyira átjárják a tisztességtelen praktikák, hogy az komoly gátja lehet gazdasági fejlődésének- írta az Interna- tionalHeraldTribune amerikai lap. Különösen súlyos a helyzet a tudományos életben, amelyet elárasztottak a plagizált vagy fabrikált „kutatások”. Tavaly egy kristályszerkezetekre szakosodott brit folyóirat közölte, visszavonja kínai szerzők több mint 70 dolgozatát, mivel kérdéses eredetiségük és megbízhatóságuk. A The Lancet brit orvosi szaklap szerint: „Ez az epizód intés a kínai kormánynak, hogy meg kell erősítenie a kutatás és a kutatási etika elsajátításának normáit.” Szeptemberben a hangcsoui Csö- csiang Egyetem lapcsoportja elevenítette fel a témát, ismertetve egy 20 hónapos kísérletet, amelyet egy plágium-felismerő szoftverrel végeztek el. A Crosscheck program a tanulmányok közel egyharmadát dobta vissza azzal, hogy tartalmukat már publikált kutatásokból emelték át. Egy kormányzati tanulmány szerint az ország hat vezető tudományos intézetének hatezer kutatója közül minden harmadik beismerte, részt vett már plagizálásban, vagy fabrikált kutatási eredményeket. Egy másik felmérésben 32 ezer tudós 55 százaléka mondta, hogy ismer csaló kollégákat. Fang Si-min író - a tudományos hitelesség legismertebb védelmezője Kínában - úgy véli, a probléma a kormány finanszírozta egyetemi rendszerből ered, amelyben a megbízhatóság alapján kinevezett bürokraták alig konyítanak a rájuk bízott tudományterülethez, s mivel a támogatásokért és a szakmai előmenetelért folyó verseny igen éles, a publikációk számára alapozzák a döntéseiket. Az író weblapja legalább 900 csalást leplezett le, köztük nemegy olyat, amelyben egyetemi rektorok és országos hírű kutatók is érintve voltak. De a kollégákés a tanintézetek vezetői összezárnak gyanúba keveredett társaikkörül. A kínai kormány lépéseket ígér a tudományos tisztesség helyreállítására, s az állami sajtó gyakorta ostorozza a plagizálást. Fang Hszüan-csang, a Cajcsing üzleti magazin agresszív oknyomozó riportjairól ismert újságírója másokkal együtt azt állítja, hogy a csalások súlyosan visszavetik a kínai tudósok nemzetközi elismertségét, és aláássák a kínai törekvést a tudo- mányosNobel-díjakelnyerésére. A két Fang nyomába eredt Hsziao Csuan-kuo urológusnak, aki alkalmazni kezdett egy általa kitalált műtéti eljárást a nyitott gerinccel született gyermekek húgyhólyagfunkciójának helyreállítására, ami nélkül a páciensek veseelégtelen- ségbenhalhatnakmeg.Akétújság- író megcáfolta Hsziao állítását, hogy 24 cikkét közölték angol nyelvű folyóiratok, s hogy tudományos eredményeiért díjat kapott az Amerikai Urológus Társaságtól. Hsziao állításával szemben -melyszerintműtéti eljárása 85%- ban sikerrel alkalmazható-kiderí- tették: több mint száz meginterjúvolt páciense közül egynek a problémáit sem sikerült megszüntetni, s közel 40%-uk állapota romlott a kontár operáció óta. Idén nyáron mindkét újságírót brutálisan megverték Pekingben. Szeptemberben a rendőrség őrizetbe vette Dr. Hsziaót, aki bevallotta, ő bérelte fel a támadókat, bosszúból, amiért a leleplezések meghiúsították beválasztását a Kínai Társadalomtudományi Akadémia soraiba. KOMMENTÁR Családtámogatási tangó MÓZES SZABOLCS Fogy az európai - nem csak a magyar vagy a szlovák-, ezt a tényt felismerve egyre több kormány érzi úgy, növelni kellene a családi támogatásokat, újakat kellene bevezetni. Hogy ez segít-e, a jövő mutatja meg, tény viszont, hogy kezdetnek nem rossz, sőt, nagyon is kívánatos trend a gyermekvállalási kedv gazdasági ösztönzése. Születnek ugyanakkor ellentmondásos ötletek is. Jozef Mihál szociális ügyi miniszter tervei szerint a gyermekgondozási szabadságon levő nők magasabb havi összegű támogatásra lennénekjogo- sultak, ha hamarabb térnének vissza a munkafolyamatba - miközben ez az államnak első látásra semmivel sem kerülne többe. Magyarán: a két év után munkába álló anya ugyanazt az összeget kapná, mint a normál, hároméves gyesen levő szülő, csak mivel két év alatt venné fel ugyanezt a támogatást, értelemszerűen nagyobb havi „részletekhez” jutna. Mihál szerint ez jó, mert a nők így hamarabb visszatérhetnek a kiságy mellől az irodába - több pénzt kereshetnek, emellett munkáltatóik is örülnének a változtatásnak, ugyanis a két év után visszatérő alkalmazott hamarabb visszazökken korábbi munkatempójába, mint egy hároméves kihagyás után visszatérő anya. (Nyílt titok, hogy a változtatást főként a munkáltatói érdekképviseleti szervek ösztönözték.) A cégvezetők mellett a módosításnak legfeljebb a vadabb feministák örülhetnek, akik ki nem állhatják, ha a nő, anya, gyermek szavak egy mondatban szerepelnek. Ami a vállalkozásoknak és a legújabb kori szüfrazsetteknek jó, nem feltétlenüljó a gyermekeknek és az államnak. A gyerekek fejlődésével és nevelésével foglalkozó szakemberek egyöntetű véleménye szerint az a legideálisabb, ha az anya gyermeke hároméves koráig otthon maradhat, s nem kell még az óvodáskor előtt pótanyára bíznia csemetéje nevelését. Ez természetesen nem minden esetben valósítható meg, ám ez nem jelenti azt, hogy az államnak arra kellene ösztönöznie a gyermeke hároméves koráig otthon maradni szándékozó szülőt is, hogy minél hamarabb menjen vissza dolgozni. A demográfusok szerint a bőkezű családtámogatási rendszer azon kevés pozitívum közé tartozott, amelynek terén az egykori szocialista országok előbbre jártak a nyugati országoknál. Kár lenne ennek maradványait is lassacskán szétszedni. Lehet, hogy a vállalkozások jól járnak alkalmazottaik korábbi visszatérésével, ám több mint kérdéses, hogy ez az államra is érvé- nyes-e. Ugyanis amíg az anya otthon neveli gyermekét, a cég pótolni kényszerűi a kieső munkaerőt. Ha valaki két év után újra munkába áll, akkor emiatt valakinek egy évvel hamarabb vennie kell a kalapját. Tizenvalahány- régiónként akár 30 -százalékos munkanélküliségi mutató mellett luxus a gyermekgondozási szabadságon levő anyákat idő előtt visszakergetni a munkafolyamatba, közvetve ezzel is növelve a munkanélküliséget. Miközben ezen az intézkedésen az állam a költségvetés kiadási oldalán egyetlen fillért sem spórolna meg, hiszen, ahogy fentebb írtuk, az anya két év alatt ugyanazt az összeget kapná meg, mint ha három évig otthon maradt volna. JEGYZET Szkétör, Rájderés Kúl LŐR1NCZ ADRIÁN Minthogy a lapunk által is megszellőztetett, a dunaszerdahe- lyi szlovák iskolát látogató magyar ajkú gyerekekkel büntetést írató tanítónő esete nagy port kavart, ide jegyzem szabad folytatását. Szóval: három siheder álldogál a Városi Pihenőpark flaszterén a sűrűsödő homályban: a Szkétör, a Rájder, meg a Kúl. Az első gördeszkájáról, a másik BMX-kerékpárjáról és a Csillagok háborújából ismert Dart- védör által használt könyök- és csuklóvédőiről ismerszik meg, míg a harmadik arról, hogy mondat végén, írásjel gyanánt kiköp - percenként átlagban négyszer. Persze, szlovákul leng a szleng, mert a Csallóköz eme metropolisában az államnyelv használata a helyi fiatalok bizonyos (értsd: magyar ajkú szüleik bölcs előrelátásából szlovák tannyelvű tanintézményeket látogató) körében kezd nagyon kúl, magyarán: állat zsír király lenni. A nagyszülők által hagyományozott ízes csallóközi beszéd meg tök gáz. A téma a hétvégi motorozás - ahogy ebben a korban illik, otthonról elcsent robogóval, valahol kint, a határban. Töretlenül ível a srácok által tárgyalt történet egészen a végkifejletig, ami - hogy is lehetne másképp? - kiadós eséssel, majd hepiend- del ér véget. A Kúl fiú már befejezné a sztorit, de egyszer csak bajban van: nincs meg a kellő szlovák kifejezés a letört visszapillantó tükörre, pedig már hármat köpött, ugyanannyit nyelt, s néhány kötőszóként használ trágárságot is megeresztett. Míg várom a végkifejletet, eszembe jut, miképp oldotta meg anno a nyolcvanas évek derekán bizonyos Attila barátom ugyanezt a helyzetet a kassai Mototechnában. Idegen nyelvből ő sem volt ám tökéletes - pedig minden iskoláját magyar nyelven végezte -, kreativitásban viszont utolérhetetlen volt. Ő ugyanis szemrebbenés nélkül rávágta, hogy amit keres, az nem más, mint „dopredu pozerám, oszt’ dozadu vigyím”! A srác végül két pislogás közt kinyögi, hogy „vieš, ten visszapillantó, b..meg”, nekem meg a sokat vitatott kétnyelvűség jut eszembe. Bárhogy számolom is, ez így két felet sem tesz ki, egy egészet meg végképp.
