Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-27 / 248. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 27. Kultúra 9 Kovács Lehel a Cigányokban. Tersánszky és Grecsó Krisztián „közös" darabja a Katona József Színházban Igazságok izgalmas ütköztetése RÖVIDEN Bácskái Béla-emlékkiállítás Pozsony. A SZNM - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kiállítással emlékezik Bácskái Béla (1935-1980) festőművész születésének 75. és halálának 30. évfordulójára. A holnap 17 órakor nyíló Tájképek című kiállítás a művész utolsó alkotói korszakát mutatja be; Gabriela Garlatyová művészettörténész a rimaszombati Empo- ra Capital Kft. művészeti gyűjteményéből válogatta azokat az ak- varelleket, amelyek 2011. január 30-ig tekinthetők meg a Brámer- kúria (Žižkau. 16.) első emeleti kiállítótermében, (ú) Pálfi György a Kino-Ikonban Pozsony. Nem mindennapi, érdekes témával jelent meg a filmelmélettel, filmesztétikával és filmtörténettel foglalkozó szlovák filmológiai magazin, a Kino-Ikon 1/2010-es száma. Az aktuális számban több szerző foglalkozik a filmművészet és a neurotudo- mány kapcsolatával; a bevezető fejtegetés pedig felteszi az elgondolkoztató kérdést - Neuroesztétika: a filmtanulmányok jövője? A lap Beszélgetések rovatában ezúttal Michal Michalovič Pálfi Györggyel beszélget, a nemzetközileg is elismert, kiemelkedő magyar rendező eddigi munkásságáról, (tb) Különleges csemegék a pozsonyi vetítésen Reklámzabálók Éjszakája „Vad indulatok és szenvedélyek csapnak össze..." (Somogyi Tibor felvétele) Két világot köt össze a Katona József Színház legfrissebb előadása, a Cigányok. Tersánszky Józsi Jenő szerelmi háromszöge egy sosemvolt mesevilágban láttatja a muzsikus romákat, Grecsó Krisztián drámája pedig a mai magyarvalóságból kiindulva tárgyalja a cigánykérdést. SZABÓ G. LÁSZLÓ Két mű, egy produkció. Tersánszky eddig nem igazán ismert művéből körülbelül másfél felvonásnyit mutat be a színház, a folytatás megírását, vagyis a második részt Grecsó Krisztiánra bízta az előadás rendezője, Máté Gábor. A produkció nem a másságról, a kisebbségről szól, nemcsak arról, hogy milyenek a cigányok, hanem arról is, hogy milyenek vagyunk mi, akik együtt élünk velük. Áskárá, akiből nevelőapja brácsást faragott, mert az kellett a bandába: Kovács Lehel. Nem dilinós, nem kikapós, nem mulatós ez a fiú, mégis mindenki otthagyja, mondja róla a darabban Kakuk Marci. „Nem iszol, nem kártyázol, nem szoknyázol, csak zsugoris- kodsz és hízelkedel mindenkinek.” Mire Áskárá: „Úristen, te ott az égben ! Hát ezért legyen az ember tisztességes és becsületes?” Máté Gábor a Tersánszky-darab értékes részeit húzta egy felvonássá, a nagyobb falat Grecsó írása, vélekedik Kovács Lehel. „Egyrészt van ez a mesevilág. Gábor úgy fogalmazott, ez még akkor is mesevüág volt, amikor Tér-. sánszky írta a drámát. Akkor sem éltek olyan megbecsülésben és gazdagságban a cigányok. Cselédjük akkor sem volt, még egy muzsikus cigány család esetében sem. Vagy ha netán mégis, nem volt jellemző. Inkább csak vágyálom lehetett. Sok igazság ütközik a darabban, nekik pedig együtt kell élniük ezzel. A darab története nagyon egyszerű. Van egy cigányprímás, a Dani, és neki van egy bandája. Az idősebb prímás és annak felesége a lányukat, Szidikét akaiják mindenáron hozzáadni Danihoz, aki viszont mást szeret. A pultos pincérlányt a kocsmából. A Kisasszonyt, aki nem cigánylány. Áskárá mostohatestvére Daninak. Örökbefogadott fiú, akinek minden kell, ami a Danié. Még Szidikét is akarja. Úgy érzi, az élet csak Danihoz kegyes, mindennel őt ajándékozza meg, ő pedig nem kap semmit. S ez nagyjából így is van. Áskárát ráadásul »félvérnek« tartják. Sem ember, sem cigány, mondják róla. Szeretette éhes fiú tele ellentmondással, vagyis sok minden kifogásolható a jellemében. Van mit játszani benne. Színészileg az előadás első része a nehezebb, a második rész ugyanis szövegben jóval erősebb. Máté Gábor ugyanis adott egy alapot Grecsónak, és ő így írta tovább a szerepeket. A két történet természetesen kapcsolódik egymáshoz, csak mindkettő nagyon más világ. Az első rész a muzsikus cigányokról szól, a második pedig a cigánysorról, ahol az együttélés nehézsége igazából jelentkezik. Ahová sok esetben még a rendőr sem mer bemenni.” Szerbia magyarok lakta falujában, Horgoson, ahol Kovács Lehel felnőtt, szintén volt cigánysor. Különböző vallású, szokású, kultúrájú emberek élnek még ott most is, ebből eredően pedig adódnakmég ma is konfliktusok. „A cigánysorra nem jártam el, az egészen más világ volt már gyerekkoromban is. A szépsége vitathatatlan, de ha egy másik kultúrával ütközik, akkor ők is tudnak elviselhetetlenül makacsok lenni. Mi, magyarok nem vagyunk olyan szenvedélyesek, mintőkvagyaszerbek. Nézzük csak meg a Kusturica-fil- meket! Ott kijön a csodája ennek. Emlékszem, az iskolában volt egy cigányosztály. Az maga volt a terror. Ok aztán verték a gyerekeket. Én ezt csak azért úsztam meg, mert az édesapám volt a helyi seriff. Engem nem mertek bántani. Tartottak tőle. Látom őket ma is, amikor hazamegyek. Náluk már a kicsik is szuperhősök. Karatéznak. Elképesztő, mit művelnek. Szorosabb közünk tehát nem volt egymáshoz. De jöttek mindig jelenteni az apukámnak. A másikról. „Nem én voltam, hanem ő.” Muzsikus cigányokkal csak Pesten találkoztam. Horgoson nem zenéltek. Ölték, pü- fölték egymást. Kutyaláncból házilag készített nuncsakuval, vagy kaszából eszkábált szamurájkarddal. A magyarokon, a szerbeken és a cigányokon kívül horvátok és albánok is laknak a faluban'. Az albánok a pékek. Isteni kenyeret sütnek. A cigányok egész hónapban a segélyre várnak. Aztán jön a késelés. Egymástöldösik.” Keresztes Tamás, Szacsvay László, Szirtes Ági és Pálmai Anna a darabbeli partnerei Kovács Lehelnek. Az előadás, mint mondja, nem akar állást foglalni. Mindkét oldal a ma- gaigazátképviseli. „Én Szép Emő-imádó vagyok, és bár Tersánszky is hasonló bájjal próbál operálni, úgy érzem, hiányzik belőle valami lényegibb, költő- ibb. De ahogy Máté Gábor színpadra viszi, az nagyon izgalmas. Grecsó csak arról szól, amiről érdemes beszélni. Az igazságok ütköztetéséről. Bejön egy liberális nőszemély a második felvonásban. Újságíró. Budán vannak cigányok?, kérdezik tőle. Nincsenek. S ha megveszi a ruhát, az a magáé? És telefonja is van? Van, mert megdolgoztam érte. Mi is megdolgozunk érte, csak tőlünk elszedik. Igen, ez is egy létező probléma.” Weöres Sándor nemrég bemutatott darabja, A kétfejű fenevad egészen más dolgokat kívánt Kovács Leheltől, mint a Cigányok. De ez utóbbiban is van feladata bőven. „Azt nem érzem, hogy üyen, mint most, színpadon még sosem fakadt belőlem, de vannak jó helyzeteim. Áskárá apja kocsis volt, anyjáról nem derül ki semmi. Szülei meghaltak, Harkocsányék örökbe fogadták. Felnevelték, de ő a »nem számít« a családban. Úgy beszélnek vele, mint a kutyával. Dani fiuk körül forog minden. Ő a prímás, én csak brácsás vagyok. Vad indulatok és erős szenvedélyek csapnak össze köztük, de van itt kín is, gyötrődés is. Izgalmas szerep. Van mit kaparni, gondolni...” JUHÁSZ KATALIN Pozsony. Október 29-én ismét degeszre tömhetik magukat szellemes, humoros vagy elgondolkodtató reklámokkal a műfaj rajongói. A pozsonyi helyszín immár negyedik éve a Palace Cinemas AUPARK, ahol aznap éjjel mind a 12 moziteremben reklámokat vetítenek. Ez a furcsa népünnepély 30 évvel ezelőtt kezdődött egy francia fiatalember, Jean-Marie Boursicot lelkesedésének köszönhetően, aki az évek alatt egymillió darabos reklámfilmgyűjteményre tett szert, és lassan sikerült megfertőznie a világot szenvedélyével. Ma már 51 ország 170 városában tartják fontosnak a nemzeti és külföldi reklámkultúra megismertetését az ínyenc közönséggel. A szervezők azt szeretnék bebizonyítani, a színvonalas reklám nem a tévéműsorok közötti „szükséges rossz”, hanem alkalmazott művészet, egyes alkotások pedig ezen is túllépnek: kultúránk részévé válnak, emelve a műfaj presztízsét. A termékek propagálásának céljából születő rövidfilm a művészet sokarcúsá- gát kifejező, technikai bravúrokat is felvonultató, szórakoztató és értékes alkotás is lehet. Pozsonyban komoly érdeklődés mutatkozik, ezért érdemes elővételben jegyet venni a rendezvény helyszínén, illetve az interneten (www.nocreklamo- zrutov.sk). Akik bejutnak, a világ 54 országából 360 reklámot nézhetnek meg különböző blokkokban. Izgalmas csemegének tűnik például az elmúlt 30 év legötletesebb reklámfilmjeiből összeállított válogatás. A legjobbak mellett - elrettentő példaként, illetve nevettető céllal - a leggiccsesebb reklámokból is vetítenek egy bizarr válogatást. Néhány perc erejéig látható lesz George Clooney és John Malkovich is, valamint elismert filmrendezők sikeres kiruccanásai a reklámok világába. A reklámzabálás szüneteiben különböző kísérőprogramok hivatottak fokozni a hangulatot. Lesz divatbemutató, koncert és táncbemutató, vetélkedők és játékok. Kapunyitás október 29-én, pénteken 19.00-kor, a vetítés valamennyi teremben 20 órakor kezdődik. Az alkotók az átélés élményét vágták bele az egyórás filmidőbe, amelyben sok minden ott van: történelem, kultúra, a vidéki valóság és a természet ragyogása Nagy kaland a mongol „ Harci jelenetek is színesítik ezt a sokfelé ágazó mozit (Fotó: SPI International TALLÓS1 BÉLA Minek is megy az ember, a dokumentum- vagy útifilm-rendező Mongóliába, hiszen ott a kietlen végtelenségeken kívül nincs „semmi”? - ezzel a kérdéssel vezeti fel Pavol Barabás Mongólia - Dzsingisz kán árnyékában című új opusát a narrátor. A választ is megadja a kérdésre, jelesül, hogy éppen ezért a „semmiért” vág neld az útnak. S hogy ez a „semmi” - ferde tornyok, gondolák, parabola terek, egyebek, tehát műemlék remekek nélkül - is mennyi felemelő szépséget és emberit kínál, ez kiderül a Pavol Barabás és csapata kameráján keresztül közvetített filmes valóságból. Örömfilmezés volt ez a nagy úti kaland Mongólián keresztül. Az alkotók az átélés élményét vágták bele az egyórás filmidőbe, amelyben sok minden ott van: történelem, kultúra, a nagy mongol vidéki valóság és azok a kalandok, amelyeket az úttalan utak vagy a „meder nélkülinek” tűnő zabolátlan vízfolyamok, égboltot tükröző vadvizek hoztak az európai ember utazásába. Embertelen rázkódásaikat a „sékerben”, vagyis a szovjet telepjáróban, amelyet Encho, a sofőrjük, (idegen)vezetőjük tesz még élvezetesebbé. Bekerült a filmbe még az a jelenet is, amikor Encho mélyen belehajolva a szájában égő cigarettával a motorházba, a motort szereli. S mikor szóvá teszik neki a cigarettát, megjegyzi, a tűz nem ellenség, s nagylángra csiholja az öngyújtóját a motor fölött. Ám nemcsak az van ebben a filmben, amit az út, a természet, a táj önmagában kínált, ott van eligazításnak a történelmi háttér, autentikus mongol íznek pedig sorjáznak a klasszikus mongol harci jelenetek. Mégis a táj, az emberek, a mindennapi valóság az, ami élővé, maivá, olykor borzongóvá (vagy hátborzongatóvá) teszi ezt a sokfelé ágazó mozit. Olyan szokványesetekben, amikor a biológiai kényszer ráviszi az embert, hogy semmiben” Mongóliában is elvégezze, amit el kell végeznie; a jurtán kívül, szabad ég alatt. A helyi szokás szerint azonban a szíves vendéglátók követ kínálnak papír helyett, s gödör helyett kutyák nyelik el, ami elnyelendő. Á természet és az állat becsülése meghökkentő tiszteletet ébreszt. Meghökkentőt azért, mert kiderül, a kecske életére csak tiszta ember törhet - és itt nem elsősorban a higiénére kell gondolni, hanem a lelkiekre, illetve a szellemi életre. Állatot pedig elég sokat levágnak, mivel - ahogy a stáb vendéglátóitól kiderül - télen csak húst, nyáron tejet, sajtot, joghurtot fogyasztanak. Humor is van a filmben, még keserű vagy feketehumor is; legalábbis ennek fogható fel az egyik asszonyságnak a stáb „fickóssá- gára” vonatkozó megjegyzése, miközben totál plánban csorba késpengével ivartalanítják a jószág arra szánt részét. Ám a báj is ott van abban, amiként a családi vagy törzsif?) összejövetelen, amelyre a stáb is hivatott, két bácsika összeborulva lejt egy lassú táncot, ahogy mifelénk csak két nénike szokott. A film szakmai elismerést is szerzett már. A turisztikai filmek Karlovy Varyban megrendezett TOURFILM elnevezésű nemzetközi fesztiválján a dokumentum és publicisztikai filmek kategóriájában az élen végzett, megelőzve a National Geographie Kinn az orosz vadonban című sorozatát is. A Pozsonyban rendezett 36. Ekofilm fesztiválon pedig rendezői díjjal ismerték el.
