Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-26 / 247. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 26. Vélemény és háttér 5 Állandó magyar műsor indult Állandó magyar műsor indult tegnap a román köz- szolgálati televízióban. A Román Televízió-társaság kolozsvári területi stúdiójának nemzetiségi szerkesztősége Erdélyi Figyelő című műsora hétfőtől péntekig mindig ugyanabban az időpontban jelentkezik. A romániai magyar közszolgálati televíziózás 41 éves történetében először fordul elő, hogy egy magyar nyelvű műsort hétfőtől péntekig mindig ugyanabban az időpontban sugározzon a román közszolgálati televízió - írta a Krónika című kolozsvári napilap címlapján. Az Erdélyi Figyelő című egyórás magazint hétköznap 16 és 17 óra között tekinthetik meg a tévénézők a kolozsvári területi Tv-stúdió regionális csatornáján. A műsor főszerkesztője, Bardocz Sándor elmondta, hogy a romániai magyar társadalom minél szélesebb rétegét szeretnék kiszolgálni, ezért minden nap más-más tematikus műsorral jelentkeznek. A hétfőt az aktualitásoknak szenteli az Erdélyi Figyelő. A kedd a kultúra, a szerda pedig a család napja. Ezen a napon a párkapcsolatoktól kezdve a család szinte valamennyi ügyes-bajos dolgáig mindenről szó esik. A csütörtök témája az erdélyi magyar közösség. Az egyházak és a szórványmagyarság gondjai egyaránt terítékre kerülnek. Péntekenként a hétvégére „hangol” a közszolgálati csatorna színes, szórakoztátó magazinnal. Az Erdélyi Figyelő szeretne nyitni a kortárs művészetek felé, mivel korábban nem volt olyan műsora a közszolgálati televízió magyar adásának, •amely hangsúlyosan foglalkozott volna ezzel a területtel. A műsor rövidesen a világhálón is elérhető lesz, a www.kolozsvaritelevizio.ro oldalon. (MTI)- Nem, uram, minisztériumunk nem fogadja el az ön kérvényét, hogy a nyelvtörvény értelmében büntessük meg Önt. (Peter Gossónyi rajza) A szavazati jogot egyáltalán nem kötelező állandó lakhelyhez kötni Túl minden határon? Gulyás Gergely neve nem mondhat tül sokat a felvidéki magyar közvélemény számára. TOKÁR GÉZA Az úriember a Fidesz parlamenti képviselője, az alkotmány előkészítésével foglalkozó parlamenti bizottság alelnöke - és jelen állás szerint az egyetlen hivatalos személy, aki nyilatkozott a határon túli magyarok választójogáról. Az egyelőre ötlet szintjén levő tervezet még így is elég érdekes ahhoz, hogy elgondolkodjunk azon, mit is jelentene Magyarország szempontjából és a miénkből, ha választhatnánk. Gulyás szerint az új parlament alkotmányában rögzítenék, hogy a magyarországi állandó lakhellyel nem rendelkező állampolgárok is szavazhatnának a parlamenti választásokon. Ezzel a 2011 januárja után már jóval könnyebben magyar állampolgársághoz jutó határon túli magyarok előtt nyílna meg az út ahhoz, hogy beleszóljanak az anyaországpolitikájába. Arról, hogy kire és hogyan szavazhatnának a magyar állampolgársághoz jutó határon túliak, még nem esett sok szó, ám a bejelentés komoly felzúdulást keltett a közvélemény körében. Nem is csoda, hiszen az alapötlet hallatán legalább olyan könnyen el lehet képzelni a Magyarországon szavazó Fidesz-párti kisebbségi milliókat, mint hat éve a „román” vendégmunkások áradatát, mellyel a kettős állampolgárság ellenzői riogattak a népszavazás kapcsán. A szavazójogot nem kötelező állandó lakhelyhez kötni, ha az bővítené a választásra jogosultak körét, semmilyen nemzetközi fórumon nem lehetne belekötni. Az intézkedés nem alacsonyít le senkit, csak jogokat ad, s nem kötelez semmire. Az már sokkal érdekesebb kérdés, miként képzeli el a Fidesz a szavazás módját, és kire adhatnák le voksukat a határon túli magyarok. Gulyás elmondása szerint a kérdésben még nem alakult ki konszenzus a bizottságban. A legegyszerűbb és legkevesebb munkával járó megoldás az lenne, ha a határon túli szavazók átjelentkeznének a magyarországi választó- körzetekbe - csakhogy a határ közeli térségekben megjelenő szavazók tömegei irgalmatlanul és kiszámíthatatlanul felboríthatják az erőviszonyokat. Nagy valószínűséggel másképp oldják meg a problémát: a határon túliak valamilyen módon olyan képviselőjelöltekre szavazhatnának, akiknek konzultációs joguk van a parlamentben, vagy'teljes mandátumé képviselőkként ténykednek, a számuk ugyanakkor állandó. Ez a koncepciójóval érdekesebbnek tűnik. Ha megvalósulna, a felvidéki magyar közösségnek delegált képviselője lenne egy olyan parlamentben, amely csak közvetve dönt az őt érintő kérdésekről. Kézenfekvő a párhuzam az európai parlamenti választásokkal. Egy dolog biztos: amíg az alkotmány előkészítésével foglalkozó bizottság elő nem áll a konkrét elképzeléseivel, csak találgatni lehet a szavazójoggal kapcsolatban. Azonnal elítélni, vagy rajongani érte nincs sok értelme - akár még jó dolog is kisülhet belőle. A kormány készen áll arra, hogy a tervezett reformokat megvitassa a szociáldemokratákkal is Megerősödött a baloldal Csehországban KOKES JÁNOS Nehezebb lesz a kormány által jelzett reformok és takarékossági intézkedések megvalósítása Csehországban - állítja a jobbközép koalíció, miután a hétvégi részleges szenátusi választáson győzött az ellenzéki Cseh Szociáldemokrata Párt, s többsége lesz a felsőházban. A baloldal szerint az eredmény következtében fontos egyensúly alakult ki a parlament két háza, valamint a kormányoldal és az ellenzék között, s az ellenzéknek alkalma lesz meggátolni vagy legalább tompítani a széles rétegeket érintő jobboldali kormányterveket. A 200 tagú képviselőházban a hármas koalíciónak - Polgári Demokratikus Párt, TOP 09 és Közügyek - 118 mandátuma, tehát nagy többsége van. A 81 tagú szenátusban viszont a koalíciónak csak 30 szenátora van. A ČSSDnek 41, a másik baloldali tömörülésnek, Cseh- és Morvaország Kommunista Pártjának két szenátora van, az arány tehát 43-38 az ellenzék javára. A cseh parlament szabályai szerint a képviselőház által elfogadott törvényeket a szenátus elutasíthatja, módosításokat is javasolhat, de döntését a képviselőház többségi szavazattal felülvizsgálhatja. Tehát a szenátusi többség nehezen tudja megakadályozni a koalíció döntéseinek keresztülvitelét. A törvényalkotási folyamatot azon- banjelentősenlelassíthatja. „Tragédia nem történt, de sajnos számolnunk kell azzal, hogy a koalíció számára fontos törvényeket akár 4-5 hetes késéssel tudjuk csak elfogadni” - jellemezte az erőviszonyokat Miroslav Ka- lousek pénzügyminiszter. A szociáldemokraták, akik a szenátus megalakulása óta első ízben szereztek egymaguk többséget a felsőházban, azt állítják: győzelmük nem jelenti azt, hogy a felsőházban „nulla tolerancia” érvényesülne a kormány javaslatai irányában. ,A törvényjavaslatokat tárgyilagosan fogjuk megvitatni, s készek vagyunk tárgyalni a kormánnyal a tervezett reformokról” - jelentette ki Bohuslav Sobotka, a ČSSD elnöke. Felszólította a koalíciót, mérlegelje a reformok módosítását, hogy azok ne sújtsák az embereket. Szélesebb közmegegyezést sürgetett a nyugdíjreform terén. „A kormány készen áll arra, hogy a tervezett reformokat megvitassa a szociáldemokratákkal is” - reagált Sobotka nyilatkozatára Petr Nečas, az ODS elnöke, miniszterelnök. Hozzátette: meggyőződésünk, hogy a reformokra szükség van. Nečas szerint ez a párbeszéd a kulcsfontosságú döntések előtt eddig is folyt. „A ČSSD viselkedése nagy kérdés, nem tudjuk, nem robban-e ki harc az alkotmányos intézmények között, nem polarizálódik-e a politika és a társadalom, s az új erőviszonyok hasznosak lesznek-e az országnak” -fejtette ki Nečas. ,A szenátusi választások azt is jelezték, hogy az emberek elégedetlenek a reformokkal. Jó lenne, ha a kormány ezt figyelembe venné” - hangsúlyozta Sobotka. Zdenék Škromach, a ČSSD alelnöke kifejtette: nem lehet kizárni, hogy újra megpróbálják megszerezni a képviselőház elnöki tisztségét. Szerinte ez megilleti a szocde- meket, hiszen májusban megnyerték a képviselőházi választást. Szinte biztosra vehető, hogy a ČSSD adja majd a szenátus új elnökét. Nyilvános jelölt egyelőre nincs. Politikai szempontból a múlt hétvégi helyhatósági és a mostani részleges szenátusi választások az ellenzék, a baloldal megerősödését hozták Csehországban. KOMMENTÁR Októberi csend NAGYANDRÁS Hosszú évek után Magyarország újra csendesen, nyugodtan, méltó módon ünnepelte meg október 23-át. Kinek is köszönhető? _ Magyarországon a kormányellenes tüntetések kezdete a 2006-os tavaszi választások idejére vezethető vissza, ám az első igazi, véres összecsapásba torkolló tüntetés 2006. október 23-án volt, mindenki emlékszik az akkori képekre, melyek bejárták a világot. A magyar forradalom ötvenedik évfordulóján egy nyugdíjas tüntető beindított egy tankot, s nekiindult vele a rendőrsorfalnak. Ilyen nemcsak Magyarországon, hanem a környező országokban sem fordult elő az elmúlt években. A tüntetések és rendőri reakciók sorozata, melyek október 23-át követték az idei parlamenti választásokig tartottak, s olyan „mérföldkövei” voltak, mint a Magyar Televízió székházának ostroma, a Szabadság téri emlékmű meggya- lázása, a Kossuth tér elfoglalása, visszafoglalása, kordonosítása, a kordonok lebontása Magyarországot teljesen új kategóriába sorolták. Az elmúlt évek során a kormányzó pártok, azaz a szocialisták és a szabad demokraták már képtelenek voltak olyan köztéri rendezvényt megtartani, ahol nem jelentek volna meg provokálok és ellentüntetők. Egy idő után már többen voltak, mint a hivatalos ünnepségekre érkezők, így mind március 15-én, mind október 23-án, amikor a magyar nép szabadságharcára és forradalmára már csak kordonok közt emlékeztek. Ám eljött 2010 tavasza, amikor - Orbán Viktor szerint - a magyar nép végrehajtotta a „kétharmados szavazófülkés forradalmát”, mellyel minden megváltozott. Amellett, hogy elzavarták a „kome- nistákat”, és egy lépéssel befejezték 56-ot, illetve lezárták a húsz éve húzódó rendszerváltást, eljött a nemzeti együttműködés korszaka. Ehhez nem lehet mit hozzáfűzni, hiszen az idei emlékün- nepség-sorozatot nem lehet összehasonlítani az elmúlt évekével. Azoknak, akiknek az 1956-ban és 1989-ben kivívott alkotmányos szabadságjogok fontosak, sőt szentek, mégsem kellene otthon maradniuk. Ajelenlegi kormány politikája egyelőre akkora energiával érkezik, hogy igazán még senki sem ocsúdott fel. Ám egy év valószínűleg elég lesz arra, hogy kiderüljön, az új rendszerben - mely kialakulni látszik-több vagy kevesebb joga lesz az egyénnek. Jövőre ilyenkor talán már nem ilyen uniszónó ünnepségekre lehet számítani. Ám az is biztos, hogy azok, akik akkor a szabadságjogokat féltve szólalnak fel, nem fognak utcaköveket dobálni, kukákat borogatni, és rendőrökkel összeverekedni. Bár azt, hogy mennyien lesznek, most még senki sem tudja megmondani. Nyugdíjpénztári mizériák HORBULÁK ZSOLT A múlt hét egyik vezető gazdasági híre volt Orbán Viktor bejelentése, mely szerint november 1 -jétől tizennégy hónapra felfüggesztik a magán-nyugdíjpénztárakba irányuló befizetéseket, és azokat az állami rendszerbe irányítják. A kormány rászokott a sarcolásra. A bankadó, a távközlési és kiskereskedelmi cégek, továbbá az előző kormány alatt már kivetett, most megújított, energetikai vállalatokat sújtó különadó nem elég fedezet a külföld által elvárt hiánycél teljesítésére, ületve a választási programban megígért adócsökkentésre. Az ödet azonnal kiváltotta az ellenzék heves bírálatát, de a függeden szakértők sem értenek vele egyet. A legfőbb ellenérv, hogy az állam megkárosítja a polgárokat: meglopja őket. Bár az elvonás hivatalosan meghatározott ideig tart, többen nyíltan kételkednek ebben, úgy vélik, ez az első lépés ahhoz, hogy a kormány szétverje a kötelező tőkefedezeti nyugdíjpillért. A magyar kormány döntése nem egyedülálló. Szlovákiában lehettünk tanúi annak, müyen az, ha az uralkodó politikai párt rá szeretné tenni a kezét a nyugdíjalapokban található megtakarításokra. Észtországban szintén meghatározott időre csökkentették a második pillérbe irányuló állami befizetéseket. Igaz, ott kompenzációt ígértek, néhány év múlva az államnak pótolnia kell a hiányt. Az Orbán-kormány döntése tehát nem egyedi, mégis aggályos. Ha egy ország nehéz helyzetben van, bevezethet különadót. A nyugdíjpénztári magánszámlákba irányuló befizetések állami rendszerbe való térítése ugyanis nem más, mint adó. Ha az állam ilyesmire kényszerül, helyes lenne, ha minden részletet kidolgozna, és megfelelően tájékoztatná a lakosságot. Annak, hogy most kerül a tőkefedezeti nyugdíjpillér ilyen mostoha helyzetbe, uniós okai is vannak. Olli Rehn gazdasági és pénzügyi biztos nemrég jelentette ki, hogy a főként kelet-európai tagországok által szorgalmazott kérés, mely szerint a nyugdíjreform miatt keletkező hiányt ne kelljen beszámolni az államháztartási hiányba jogos, de nem teljesíthető. Bizonyos mértékben tehát csalódás által is motivált magyar döntést követte a bolgár miniszterelnök hasonló terve. A takarékoskodók elbizonytalanítása nem helyes. A lépés további veszélye, hogy Magyarországon van működő tőkepiac. A nyugdíjpénztárak portfolió-átrendezései a budapesti.tőzsdét is megrengethetik. A magán-nyugdíjpénztárakat sújtó intézkedések tehát nem magyar sajátosságok. Részben beleillenek a most fellángolt tőkepiacokból való kiábrándulásba. A mostani döntésnek volt honi előzménye is, amikor az előző kormány megengedte, hogy tíz év magán nyugdíjpénztári tagság után vissza lehessen lépni az állami rendszerbe. Mindent összevetve: az Orbán-kormánynak igen elővigyázatosnak kell lennie. A lakosság hajlandó tudomásul venni a nagyvállalatok különadóját, ha viszont saját pénztárcájába nyúlnak be, még ha közvetetten is, nem biztos, hogy tűrni fogja.
