Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-23 / 245. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 23. www.ujszo.com A legendás Machu Picchut négyszáz évig keresték a spanyolok, mindhiába A Paramount-hegy, ahogy a filmek elejéről ismerjük Színes ruhák kavalkádja Cuzco főterén Itt semmit nem lehet sürgetni, vagyis lehet, de az égvilágon semmi értelme Peru A repülőgépen Amsterdam és Lima között egyjapán lány ült mellettem. Nagyon fáradt lehetett, mert mindig a vállamra hajtotta fejét és így próbált aludni. Néhányszor elhúztam a vál- lamat, de így én is kényelmetlenül éreztem magam. Végül beletörődtem és hagytam, hogy legalább ő kipihenje magát. ANTAL TAMÁS Kis társaságunkból, mikor ott látták a vállamon alvó lányt, azonnal elkezdtek poénkodni azzal, miért nem szóltam előre, hogy a barátnőm is jön velünk Peruba. Mikor a lány felébredt, próbáltam kérdezgetni tőle, miért megy a világ másik felére és főleg miért ezen a^ úton, hiszen Japánhoz közelebb van Peru, mint Európához. Elmondta, hogy Európában tanul és a rokonait szeretné meglátogatni, akik Limában élnek. Később tudtam meg, hogy Peru egykori elnöke is japán ősökkel büszkélkedhet, viszont most börtönben ül, korrupcióért. A jól értesültek szerint az egész perui gazdaságot a japánok irányítják. Erről nem sokat tudtam, de később láttam olyan jeleket, amelyek mindenféle összeesküvés-elmélet nélkül is igazolhatják ezeket a feltevéseket. Kértem japán útitársamat, hogy írjon nekem pár betűjelet, amit mosolyogva meg is tett, elmagyarázta jelentésüket, majd megint álomba zuhant - és a vállamon békésen át- aludta a repülőút maradék részét. Az Amazonas felett, már nappali fényben, tiszta időben repültünk, és néha megvillantak, láthatóak voltak még ilyen magasból is azok a helyek, ahol ipari szinten irtják az erdőt. Olvastam, hogy azonnal be is telepítik különböző fákkal és pár év múlva nem is lehet látni, hogy itt fakitermelés folyt. Aki már volt őserdőben vagy esőerdőben, tudja, hogy ott egy négyzetméteren akár ötven fajta növényt is találni. Ezek csak a növények, és ott vannak még a különböző állatok. Amikor kivágják a fákat, az állatok még a környékről is eltűnnek a motoros fűrész hallatán, azt a sokfajta növényt pedig nem lehet azzal az egyetlen fával pótolni, amit a kiirtott növények helyére ültetnek, ha egyáltalán ültetnek oda valamit. Ennek a szomorú példáját saját szememmel láthattam az Andokban. Néhány helyen teljesen kipusztították az őshonos növényeket, és helyükre nagyon gyorsan növő eukaliptuszfákat ültettek, melyek pár év alatt olyan nagyra nőnek, hogy ki lehet őket vágni. A szörnyű tény, hogy ezek a fák viszont teljesen kipusztítják a körülöttük lévő összes növényt. Nagyon sok ilyen mesterséges erdő van az Andokban, a helyi lakosság ezt használja tüzelésre, főzésre. Érdekes érzés egy eukaliptuszerdőben sétálni, mert a fa intenzív illata szinte elhódítja az embert, de engem még soha nem zavart ennyire ez az illat, mert tudtam, hogy milyen úton került ide az Andok lejtőire. Lima városa nem tett rám nagy hatást. Nehezen tudnék itt élni, mert kilenc hónapig gyakorlatilag nem lehet látni a napot. Ez annak köszönhető, hogy a délről jövő hideg óceáni áramlat állandóan tömény párában tartja ezt a többmilliós nagyvárost. A szürkeségbe burkolt épületek színei fakónak tűnnek, a lepusztult házak, utcák fura hangulatot árasztanak ebben a párás ködben. A végtelen autóáradat kígyóként kúszik végig a városon és még hozzáteszi kipufogógázait ehhez a párához. A város állandó mozgásban van. Olyan, mintha soha nem akarna megállni. Parkolóhelyet vagy álló autót szinte nem is láttam. Állítólag az indiánok javasolták ezt a helyet a spanyoloknak városalapításra, bosz- szúból azért, amiért leigázták őket. A várost hatalmas nyomornegyedek veszik körül. Az elkeseredett indiánok próbálnak szerencsét itt, de sajnos nagy részük a nyomortelepeken végzi, ahol csak tengeti az életét, elfelejtve hagyományait, kultúráját, egyéniségét. Ezeken a településeken csak a reménytelenséget és a kilátástalanságot lehet látni az itt élők szemében. Cuzco, a régi inka főváros csodálatos hely. Szerintem ide tömörül Peruból minden, ami pozitív és jó. Hatványozottan jellemző ez a kultúrára. Itt már nagyrészt indiánarcokat lehet látni, melyek inkább totemoszlopokra hasonlítanak, annyira kemények a vonásaik. Főleg a nők ruhája és külleme érdekes az európai emberek számára. Kalapot hordanak, ruhájukon pedig megtalálható a világ összes színe. Nőiességük az én szememben a nullához közelített. Érdekes viszont, hogy az idősebb emberek haja sem volt ősz. A spanyolok mindent elkövettek, hogy lerombolják az indiánok kultúráját. Teljesen egyértelmű, hogy nem a keresztény hitre akarták téríteni az indiánokat, hanem minél több aranyat és ezüstöt akartak zsákmányolni tőlük. Amikor Pizzaro elfogta az uralkodót, az felajánlotta a kapzsi spanyolnak, hogy két hónap alatt megtölt arannyal egy hatszor hét méteres helyiséget olyan magasan, amilyen magasra fel tud érni a legmagasabb spanyol katona. Ez gyakorlatilag közel három méter volt. Pizzaro elfogadta az ajánlatot. A tömérdek arany az ígért idő alatt össze is gyűlt az ország különböző részeiről, megtöltötték az adott szobát színarannyal. A hódítók pedig megcsókoltatták az uralkodóval a Bibliát, majd kivégezték őt. A spanyolok a lerombolt inka épületek helyére óriási templomokat emeltek, melyeket hihetetlen mennyiségű arannyal tömtek tele, hogy az indiánok lássák, mennyivel nagyobb az ő istenük. Az egyik cuzcói templomban hatalmas vásznon ábrázolják az utolsó vacsorát. Júdás itt indiánként szerepel a történetben, csak neki festett a festő bronzszínű bőrt és indiánorrot, de nem ez a mű igazi meglepetése, hanem az étel. Minden ilyen festményen általában kenyeret, halat láthatunk, viszont a cuzcói templom utolsó vacsoráján egy szép nagy darab tengerimalacot szolgálnak fel, mely ott meredezik Jézus előtt. Talán ez a világ egyetlen festménye, ahol Jézus tengerimalacot eszik. A sok biztonsági kamera ellenére megpróbáltam lefotózni a képet, vállalva mindennemű következményt és kellemetlenséget, ha elkapnak, de sajnos nem sikerült valami élesre, mert a templomban nagyon kevés volt a fény. Azért látszik a tengerimalac az asztalon, ami az itteni emberek csemegéje. Picit zsíros a húsa, már amennyi hús található ezen a pici-
