Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-21 / 243. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 21. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ VAJDASÁG/WA Önálló intézményként lét­rehozza a Magyar Nemzeti Ta- nács a Vajdasági Magyar Nem­zeti Színházat - írja a Vajdaság Ma hírportál. A vajdasági ma­gyarság részleges kulturális autonómiáját gyakorló Ma­gyar Nemzeti Tanács (MNT) hétfői tanácskozásán egy­hangú döntés született a Vaj­dasági Magyar Nemzeti Szín­ház létrehozásáról, a javaslat értelmében a szabadkai Nép­színház magyar társulata ön­állósul. Siflis Zoltán, a kultu­rális bizottság elnöke el­mondta, hogy a vajdasági ma­gyarság több évtizedes törek­vése valósul meg a Vajdasági Magyar Nemzeti Színház lét­rejöttével. Kovács Frigyes szí­nész, a magyar társulat volt igazgatója kiemelte: a Vajda­sági Magyar Nemzeti Színház a délvidéki magyarok nemzeti büszkesége. (MTI)- Olyan jelentéktelennek érzem magam. Még sohasem váltottak le. (Peter Gossónyi rajza) Még a koalíciós „jó szlovákokat" sem sikerült meggyőzni arról, hogy a szankciókra nincs szükség Közelítések a nyelvtörvényhez Nem tudom, hogy véletlen egybeesés, vagy tudatos tervezés eredménye-e, de éppen tegnap, amikor a nyelvtörvény módosításá­ról tárgyalt - majd utóbb döntött - a parlament, ke­rült fel a legismertebb vi- deomegosztó portálra egy magyar nyelvhasználatot propagáló kisfilm. KOCUR LÁSZLÓ A videoklip mögött civil szer­vezetek és magánszemélyek áll­nak, a pénzt is ők kalapozták össze, a szereplők amatőrök. S ugyan e kézirat leadásakor még csak háromszázan látták, a vide­óra mutató link máris megkezd­te hódító útját a közösségi portá­lokon, s csak idő kérdése, hogy a „Használd a nyelved!” az előző „kisebbségi öntudatnövelő geril- lakampányfilm”, a „Felvidék, én így szeretlek!” nyomába eredjen, azt eddig 89 ezren látták. Persze, egy marslakónak, vagy egy tőlünk nyugatabbra fekvő országból érkezőnek ba­jos lenne elmagyarázni, miért van szükség egy ilyen kisfilmre. Az anyanyelvhasználatot pro­pagálni? Ha értetlenkednének, felvilágosítás gyanánt elég len­ne levetíteni a nyelvtörvény­módosítás parlamenti vitáját. A vitát, amelynek keretében a törvény kiagyalói próbálták menteni a menthetetlen. Marek Madarič, a jogszabály kiötlője teljes mellszélességgel állt ki kissé ütődött szellemi gyermeke mellett.' Dušan Čaplovič - aki­nek az előző ciklusban az lett volna a feladata, hogy védje a kisebbségeket, s akihez képest Rudolf Chmel tétlensége már egyenesen pozitív fordulatnak tekinthető, mert legalább nem árt - valószínűleg tudatmódosí­tó szerek befolyása alatt állt, mert az államnyelvtörvény-mó- dosítás folyományaként az Eu­rópai Unió szétesését vizionál­ta. Igor Matovič parlamenti ket­recharcost ugyan meghatották pártbeli magyar kollégája, So­mogyi Szilárd szavai, de a fel­szólalásra reagálva, a megha­tottság könnyeit férfiasán el­fojtva azért elmondta: szerinte szükség van a szankciókra. (Majd a vita végén a fallokrata Dániel Krajcer miniszter adott újfent különórát sajátos libera­lizmusértelmezéséből, amikor a Most-Híd történetesen nőnemű alelnöke hozzászólása tartalmi részének boncolgatásától elte­kintve arra jutott, hogy gentle­manként illedelmesen félrenéz egy nő emocionálisan túlfűtött reakcióját látva.) A vita kétség­kívül leghumorosabb része az volt, amikor nacionalizmustól terhelt hozzászólásaik felveze­tőjében a smeres és SNS-es honatyák igyekeztek kijelente­ni, sok magyar barátjuk, osz­tálytársuk van, akikkel a mai napig jó kapcsolatokat ápolnak. Ilyen körülmények közepette került második olvasatba a mó­dosító javaslat, s még a koalíci­ós ,jó szlovákokat” sem sikerült meggyőzni arról, hogy a szank­ciókra nincs szükség, pár héttel azután, hogy a magyar nyelv- használat éppen Dunaszerdahe- lyen kapott jókora makarenkói pofont az iskolában. Elszomorí­tó, hogy az anyanyelv imidzs- reklámra szorul, de körülmé­nyek együttállását tekintve nem is lehetett volna jobb időpontra időzíteni a klipet. Igen... __________________________________ KÉZ,IRAT _________ Porhintés MIKLÓSI PÉTER Mi lenne, játszadoztam már na­pok óta a gondolattal, ha ezúttal nem írnék semmi olyat, aminek köze van a politikához... Mert avval, őszintén szólva, egyre in­kább tele van a hócipőm. Példá­ul, ha a tévé képernyőjén fel­bukkan egy-két ismert, magát politikusként számon tartó egyén, rögvest más csatornára váltok, vagy legalább benyo­mom a teletext indítógombját, hogy csak akkor lássam az ille­tőt, amikor a hátam közepét. És ha valaki azt kérdezi tőlem: mit szólok," egyebek között, a honi szakszervezetek tüntetéssoroza­tához, közlöm, hogy engem ki­zárólag a „ki-tüntetések” érde­kelnek. Azt hiszem, mára sokan vagyunk így, hogy megóvjuk magunkat a gyomorszorító hí­rektől, a lózungokkal teli szpí- csektől; hiszen ha komolyan vesszük a politikát, a vége tény­leg az lesz, hogy a politika fog bennünket „folyásolni be” - és nem mi befolyásolni a politikát! Egyszerűbben szólva: majd a lekvár teszi el a nagymamát, rá­adásul mindenki azt fogja gon­dolni (a lekvárt is beleértve), hogy ez így van rendjén. Mon­dom mindezt, noha nem vagyok fölfortyanó típus jói viselem, ha valaki másként gondolkodik, mint én. Meg egyáltalában: rég­óta filozófiám a „leben und leben lassen”; Mikszáth szíves fordítá­sában: csak egészség legyen és egy kis jó kártyajárás. Apropó, kártyajárás! Jómagam, aki a romín és a csapd le, csacsin kívül nemigen „lapozgatom” az ördög bibliáját, a blöfföt elsőkéz­ből ismerem. Mondanom sem kell, hogy elsősorban, természe­tesen, a politikából. Ezt tapasztal­tam tegnapelőtt is, amikor az or­szág keleti végeibe autózva aka­ratlanul is azt láttam, hogy bi­zony a blöff újra fölállt a kártya- asztaloktól s az óriásplakátokra költözött. Most, a helyhatósági választások előtt különösen dön­gő léptekkel jálja körbe az orszá­got, élvezve a lokálpatáliákban tobzódó polgármesteijelöltek kampányát. Aligha tévedek, ha azt mondom: a ropogósakat ígér­gető blöff a kampányidőszakok • főszereplője. Ilyenkor nem szá­mít, hogyThajobbanmegnézzük - a mellét kidüllesztve üres a te­kintete, hogy kellemetlen a sza­ga, hogy szépségversenyen nem­igen indulhatna. Csak az érdek teszi széppé, hiszen az ő feladata pusztán annyi, hogy hasznos le­gyen . A kampányblöff- az or­szágutak mentén és a városok ut­cáin hivalkodó óriásplakátok lát­tán állítom - roppantul udvariat­lan. Nem kopogtat, hanem be­rúgva az ajtót kérdezés nélkül a szemünk elé kerül. Eszébe sem jut mentegetőzni; épp fordítva: némahangon is azt kiabálja, hogy értünk teszi. A mi érdekünkben. Hogy ébredjünk már fel végre, hi­szen csak és csakis az lehet a mi megváltónk, akinek az arcmását, ígéreteit, pártját ajánlja. A min­den kilométerkőnél s minden ut­casarkon felbukkanó blöff más­kor nyájas. Méz folyik az ajkai kö­zül, néha - pártjelvény formájá­ban - még az ingmellre is lecsöp­pen. Foltot hagy, de ígéri: kitisz­títja, megtisztítja, szebb lesz, mint az eredeti volt és jobb meg más minden eddiginél. ígér és rá­ígér: ehhez csak az kell, hogy ad­juk oda neki az ingünket, szorul­tabb helyzetben akár a gatyánkat, ő csupán a javunkat akarja. Mindezért november végén majd „csak” a szavazatunkat kéri... Mint látható, a blöff általában nem fél. Kampányidőszakban duplán tolakodó. Miközben az óriásplakátokon némán kurj on- gatja szavait a szélbe, nem tart at­tól, hogy egyszer szembesítik sa­ját ígéreteivel. Viszont arról hall­gat, hogy dajkáiként a Füllentés és a Hiszékenység szolgáltak. Felnőttként ezértképes bármit megígérni. Önfenntartást biztosí­tó ziher húzóágazata a galibate­nyésztés, harcmodora pedig: tíz- parancsolat helyett tűzparancsolat! De ezúttal nem a politikáról akartam írni. KOMMENTÁR Ma sci-fi, holnap valóság MAL1NÁK ISTVÁN Lehet, pár év múlva nem is lesz szükség tömegpusztító fegyverekre ahhoz, hogy egy országra megrendítő erejű csapást mérjenek, elég megbénítani a számítógépes rendszereket. A költséges atomraké­ták pedig a hadtörténeti múzeumokba kerülnek. Ez itt és most elképzelhetetlennek, futurisztikusnak tűnik, de lehet benne valami. Tegnapelőtt tették közzé a brit kormány új stratégiá­ját, amely amellett, hogy sosem látott mértékben akarja megkurtí­tani a védelmi költségvetést, megállapítja: a terrorizmus mellett a kibertámadásokjelentikalegnagyobbveszélytNagy-Britanniára nézve. Az Európai Bizottság nemrég javaslatot terjesztett a tagálla­mi kormányok és az Európai Parlament elé arról, hogy nyilvánítsák bűncselekménynek a rosszindulatú számítógépes programok előál­lítását és terjesztését. A cél az EU kulcsfontosságú informatikai rendszereit fenyegető támadások megelőzése. A NATO novemberi csúcstalálkozójának fő feladata az új védelmi doktrína elfogadása lesz, s a kiszivárogtatások szerint ebben külön fejezet foglalkozik majd a számítógépes hadviseléssel. Ez utóbbi a nagyközönség szá­mára teljesen új fogalomnak tűnik, de a szakértők már évek óta fog- lalkoznakvele. Elképzelhető, hogy aXXI. század háborúit nem ka­tonák fogják vívni, hanem lezser fiatalemberek kinyúlt trikóban egy szobányi teremből is képesek lesznek halálos csapásokat mérni az ellenfélre. A szürkeállományok háborúja lesz ez. A múlt héten Szöulból jelentették, hogy vélhetően kínai hekkerek rengeteg titkos dél-koreai kormányzati dokumentumhoz jutottak hozzá. Tavaly Ausztria és több más európai ország külügyminisz­tériumának számítógépeit érte sikeres informatikai támadás. Egyébként az első ismert kiberháborúként számon tartott támadás Észtországot érte 2007 áprilisában. Ennek akkor nagy sajtóvissz­hangja volt, hiszen a kormányzati és banki portálok elleni támadá­sok két hónapig tartottak. Később egy Kreml-barát ifjúsági szerve­zetjelentkezett elkövetőként. Egyébként az ilyen támadások ere­detét rendkívül nehéz kinyomozni. A legismertebb kibertámadást szeptemberben hajtották végre a Stuxnet vírussal az iráni atomprogram ellen. Ez profi munka volt, az eredete kideríthetetlen, ezért is sokan az izraeli és az amerikai titkosszolgálatokat gyanítják mögötte. Ezt az állítást sem az izrae­li, sem az amerikai kormány nem kommentálta. A The New York Times azt írta, bár a vírus több országban felütötte fejét, pl. Kíná­ban, Indiában és Indonéziában, a fő célpont az iráni atomprogram volt. A Stuxnetet valószínűleg egy meghatározott, a Siemens által tervezett ipari számítógép ellen hozhatták létre. Ezeket a Simatic S-7 típusú komputereket olajvezetékek, villamosenergia-hálóza- tok és atomerőművek működtetésére alkalmazzák. Irán szeptem­ber 26-án elismerte, hogy ipari létesítményeinek több ezer számí­tógépe fertőződött meg a rejtélyes vírussal. Izraeli becslések sze­rint Irán 2014-ben lesz képes atomfegyver előállítására. Izrael és az USA mindenképpen meg kívánja akadályozni azt, hogy Irán atomfegyverhez jusson, ami egyébként az EU-t is fenyegetné, meg a szomszédos arab államokat is. Régóta találgatja a média, hogy lebombázza-e Izrael vagy az USA az iráni atomlétesítménye­ket. Lehet, talán nem is lesz szükség légicsapásokra. Persze a kér­dés az, hogy a Stuxnet vírus és valószínű társai csak lassítani tud­ják az atomprogramot, vagy képesek megsemmisíteni. Egy szakér­tő nemrég azt fejtegette, elég, ha a vírusnak köszönhetően a reak­torból a számítógép rossz hőmérsékleti adatot továbbít a központ­nak, s máris felrobban az egész. Légierő sem kell hozzá, csak egy számítógépes zseni. Mit lehet ehhez hozzátenni? Európa is tele van nukleáris létesít­ményekkel. Érthető az EU és a NATO aggodalma érthető. FIGYELŐ Halotti koszorúk bizottsági tagoknak Robbantás, gyújtogatás, lö­völdözés, utcai erőszak és fenye- getőzésekkísérika2010. október 31-i ukrajnai helyhatósági válasz­tások kampányát Kárpátalján; az atrocitásokból a helyi magyarok sem maradtak ki. Már-már a 2004-es ukrán elnökválasztás előtti légkört idézi Kárpátalján, de legfőképpen Ungváron az ok­tóber végi helyhatósági választá­sok szokatlanul felfokozott han­gulatú kampánya. A Kárpáti Igaz Szó bészámolója szerint a rendőr­ségtől és a nemzetbiztonsági szolgálattól kértek védelmet az ungvári területi választási bizott­ság tagjai, mert napok óta fenye­gető telefonhívásokkal, sms-ek- kel bombázzák őket, megfélemlí­tésként halotti koszorúkat dobál­nak egyes bizottsági tagok házá­nak udvarába vagy helyeznek a lakásuk ajtaja elé. Kijovics Kata­lin, a városi rendőrség szóvivője a lapnak elmondta, hogy a hatósá­gok kivizsgálják a bejelentéseket. Az ungvári magyar újság másik hí­re szerint vasárnapra virradóra két férfi megtámadta és véresre verte az Ukrajnai Magyar Demok­rata Szövetség (UMDSZ) ifjúsági szervezetének elnökét, aki pártja választási plakátjait ragasztotta ki Ungvár egyik utcájában. Dupka Nándor a lapnak elmondta, hogy támadói magyarok voltak - az új­ság egyébként megnevezte őket -, az volt a kifogásuk ellene, hogy az UMDSZ plakátjait ragasztotta ki. Az aktivista sérüléseiről orvosi lát­lelet készült, az ügyben rendőrsé­gi vizsgálat indult. Kárpátaljai hírportálok arról számoltak be, hogy az ilosvai járási Iloncán (II- nica) ismereüenek keddre virra­dóra több lövést adtak le Ivan Ka- pitannak, az ellenzéki Batykivs- csina Párt helyi szervezete elnö- kénekházára. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents