Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-20 / 242. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 20. Szülőföldünk 13 Számítások szerint a vörösiszappal szennyezett talaj mennyisége meghaladja a Kheopsz-piramis térfogatának tizenötszörösét Visszatérés, avagy van élet a vörösiszap után? Segítő kézben nincs hiány, összefogott az ország Utcai csendélet Sok zagy lefolyt a Tornapatakon meg a Marcalon az október 4-én Ajka térségében bekövetkezett környezeti katasztrófa óta, s időközben számos érdekes körülményre derült fény. Egyebek közt arra, hogy a térség - minden rémhír ellenére is - élhető, lakható marad. A lakosság visszatelepítéséből legalábbis erre lehet következtetni. LŐRINCZ ADRIÁN Jóllehet Orbán Viktor miniszterelnök a helyszínen tett látogatása során kijelentette: a vörösiszap által elöntött terület emberi lakhatásra teljesen alkalmatlan, s örök mementóként az egészet fallal kellene körülvenni, a hatóságok valami miatt mégis úgy vélték: a lakosság visszaköltözhet. A döntést követően - állítólag a katasztrófa-turizmust megakadályozandó - nagyon gyorsan kitiltották a térségből a sajtót, ületve a zöld szervezetek szakértői csoportjait, melyek, ha külön engedéllyel bejutnak is a területre, méréseik eredményét nem publikálhatják szabadon. Ez, valljuk be, nagyon bölcs megfontolásra vall - a Greenpeace például már október 8-án megállapította, hogy a teljes kiszabadult iszapmennyiség mintegy 50 tonna arzént tartalmaz, a független Bálint Analitika Kft. pedig kimutatta, hogy a ko- lontári árok vizében e mérgező elem jelenléte huszonötszöröse az ivóvízben elfogadott egészség- ügyi határértéknek. Egy hete a zöld szervezet finompor-koncent- rációt mérő csoportja jelezte: a levegőben a PM10-es (azaz tíz mikrométernél kisebb átmérőjű) porszemcsék száma kiemelkedően magas, „az üyen apró szemcséjű por akár száz kilométeres távolságra is eljuthat”. A 2,5 /xm-nél apróbb porszemcsék már nem, vagy csak nagyon nehezen ürülnek ki a tüdőből - a vörösiszap a Greenpeace szerint mindamellett nagy mennyiségű alumíniumot és nikkelt is tartalmaz. Itt jegyzem meg: a zöld szervezet mérései megfelelnek az EU-sztenderdek- nek, független szakemberek szerint is korrektnek tekinthetők. Fű sem nő többé? Kolontárt a rendőrség időközben szinte hermetikusan lezárta; a sajtó képviselői Devecserbe is csak különféle tündérmesékkel jutnak be, s a rend őrei az utcákon fényképezőgéppel, kamerával kó- ricálókat rövid úton „helyrerakják”. Egy nemzetközi segély- szervezet képviselőjének tolmácsaként rovom október 16-án a gipsszel vastagon felhintett „de- vecseri havasokat”, visszaköltöző lakosokat keresve. A városka északi részén, a Hunyadi utcában futok össze a nyolcadik ikszen túl járó Jukesz Károllyal. Megy, marad? - teszem fel a kérdést. „Magam sem tudom - mondja. - Mivel magas alapon áll, a ház felső szintjét nem öntötte el az iszap, de úgy néz ki, az épület statikailag sérült. Ha bebizonyosodna is, hogy lakható, hogy maradjak itt, a nagy semmi közepén? Négy szomszédom jelezte, hogy nem tér vissza; szerintem a városnak ez a része teljesen kihalttá válik.” A szemben álló ház társtulajdonosa, Baráth Antal úgy véli: ezernél több ember fog elköltözni Devecserből. ,A sógorom és a hátsó ház lakói voltak itthon, amikor jött az ár - közli. - Markológép állt az ablak elé, az menekítette ki őket, egyikük sem akar visszatérni. Hozzáfogtam a takarításhoz, de láttam, hogy reménytelen, hát hagytam úgy mindent; jöjjenek a dózerek, és tegyék a földdel egyenlővé az egészet...” Valószínűleg erre a sorsra jut a Pápai utca egy része is - legalábbis a Műemlékvédelmi Hivatal helyszínelő szakembere szerint, aki elmagyarázza: a házfalakon kicsapódó, penésszerű fehér képződmény azt jelzi: az erős lúgos kémhatás kikezdte a falakat, ami miatt az épületek veszélyessé váltak. ,A katasztrófa előtt két nappal még unokák kergetőztek az udvaron; ha rendbe tennénk is a portát, hogy merném ezek után kiengedni őket?! A vörösiszap mindenbe beleette magát, évtizedek múlva is porzani fog. Itt az elkövetkező negyven évben fű sem nő” - vélekedik Baráth Antal. Spanyolországban sikerült Más véleményen van Erdei László, a Szegedi Tudományegyetem Növénybiológiai Tanszékének professzora, aki úgy látja: hosszú távon épp a növények telepítése, a fitoextrakcióra és fito- remediációra építő környezeti technológia hozhat jó eredményeket. ,A területről természetesen előbb el kell távolítani a vörösiszapot, majd a szántást követően a talaj lúgossága rotátorozással tovább mérsékelhető - mondja. - Ha nehézfém-, elsősorban kadmium-, ólom- és arzéntartalma nem haladja meg túlzottan a veszélyességi határértéket, a területen telepíthetők lesznek olyan növények, melyek gyökérzete a talajból kivonja, majd raktározza a mérgező anyagokat. Az ilyen növényi részek speciális eljárással égetőkemencékben eltüzelhetők. A talajban tíz-húsz centiméterig lehatoló szennyezettség még enyhének tekinthető, hiszen ez a mélység a növények gyökerei számára jól átfogható. Olyan növények telepítése jöhet szóba, melyek sűrű gyökérzete átszövi a talajréteget és tárolja a fémeket - üyen például a napraforgó és a barna mustár. A fokozottan szennyezett területeken hosszabb életidejű ültetvényeket kellene létrehozni, például füzeseket, de telepíthetnénk energiafüvet, kínai és óriásnádat is.” Magyarországon a Tisza márté- lyi holtágának kotrása során nyert iszapon, illetve az almásfüzítői vörösiszap-tároló felületén folytak a technológiát tesztelő kísérletek - sikerrel. Erdei professzor szerint az eljárással a talaj nehézfém-tartalma egy-három év alatt a veszélyességi határérték alá csökkenthető. Ezt a technológiát alkalmazták a Dél-Spanyolország- ban 1998-ban bekövetkezett környezeti katasztrófa következményeinek felszámolása során is. Az aznalcóllar-i cink- és ólombánya tározója falának átszakadása után kizúduló 5-6 millió köbméter zagy akkor mintegy 4500 hektár területen pusztított. ,A spanyol kollégák egy Peruban őshonos dohányfélét, a nico- tiana glaucát vetették be akkor - mondja Erdei László. - Tíz évvel a környezeti katasztrófa után az élővilág kezdte visszahódítani a területet. A spanyol kutatócsoporttal kapcsolatban állok, készek segítségünkre sietni.” Egy lépéssel a világ előtt A Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatósága két nappal ezelőtt, október 18-án jelezte Erdei professzornak, hogy köszönettel vették a szennyezett talajok gyors méregtelenítésére szolgáló fito- remediációs technológia alkalmazásával kapcsolatos felajánlást, és számítanak a tudóscsoport munkájára. Úgy tűnik, a térségbe így egy, idő után visszatérhet az élet. Zacher Gábor toxikológus, a budapesti Péteríy Sándor utcai kórház osztályvezető főorvosa szerint a vörösiszap által elöntött terület ember számára „tartósan élhetetlen”. ,A vörösiszap mindenbe beette magát - véli előbb-utóbb megszárad, és porladni fog. A tíz mikrométernél kisebb porszemek belégzése nagyon veszélyes, s akkor még nem ismerjük a vörösiszapban található fémoxidok hatását. Egyszerűen nem tudjuk, milyen betegségeket okozhat - sziderózist, aluminó- zist, netán tüdőfibrózist? Tudom, az ember alapvetően röghöz kötött, ám a történetnek az emberin túl van szakmai oldala is; ennek egyik összetevője a számtalan bizonytalansági tényező, melyek nem mondathatják azt velünk, hogy a térség veszélyek nélkül lakható. Szakmai érvként mondom ki: merjük felvállalni az emberek kiköltöztetését a környezeti katasztrófa sújtotta területről.” Zacher doktor szerint hasonlóan vélekednek az alumínium- gyártás szempontjából nagyhatalomnak számító Jamaicán is. ,A szigetországban 2009-ben napvilágot látott egy tanulmány, mely leszögezi: ha valamilyen természeti csapás következtében megsérülne az ott található zagytározók valamelyike, s kifolyna a tixotróp zagy, az elöntött terület tartósan lakhatatlanná válna. Nem tudom, mire várunk; hasonló, vörösiszapömlés okozta környezeti katasztrófa korábban nem történt, nincsenek eredmények, melyeket segítségül hívhatnánk. Magyarország e téren sajnos egy lépéssel a világ előtt jár” - teszi hozzá az orvos. Határértékek szövevénye A mérések eredményét, illetve egy esetleges talajcsere szükségességét illetően nagyban eltérnek a vélemények. A hatóságok kizárólag a Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportjának eredményeire támaszkodnak, ám más tudományos körök rámutattak: félrevezető, hogy a szennyeződés mértékét a szennyvíziszapok megengedett határértékeire vonatkoztatva állapították meg, mivel a termőtalaj limitjei sokkal alacsonyabbak. Ha a talaj kicserélésére kerülne sor, egyes számítások szerint 20x10 kilométeres területről kellene húsz centiméter mélyen felszedni a termőföldet, ami végül 40 millió köbmétert tenne ki. Ez a gízai Kheopsz-piramis térfogatának a tizenötszöröse; ezt a mennyiséget kellene elszállítani, biztonságosan raktározni, pótolni, majd az új vidékbe életet lehelni. Sziszi- fusz sem vállalná - nem csoda, ha a földönfutóvá vált, házukba visszaszállingózó kolontáriak és devecseriek csak lemondóan legyintenek, ha jövőjük kerül szóba. Baráth Antal: „Reménytelen - jöjjenek a dózerek, és tegyék a földdel egyenlővé az egészet.(A szerző felvételei)
