Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-20 / 242. szám, szerda
14 Szülőföldünk ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 20. www.ujszo.com A nyárasdi Sarló vihette haza a vándorserleget Az igény élteti a fesztivált V. KRASZN1CA MELITTA Naszvad. Színvonalas produkciók, látványos kísérőrendezvények, jó szervezés - mindezek együttesen jellemezték a múlt szombaton Naszvadon megrendezett XII. Országos Citeratalál- kozót. A 21 csoport, illetve szólista közül a magyarországi szakemberekből álló zsűri a nyárasdi Sarlónak ítélte a fődíjat és az ezzel járó vándorserleget, de számos más jutalmat is kiosztottak. Díjat ajánlott fel Naszvad és ímely község polgármestere, a Csemadok nasz- vadi és ímelyi alapszervezete, a komáromi Regionális Művelődési Központ, a magyarországi Tisza 83 citerazenekar, a Cord-on Stúdió és a Csemadok Művelődési Intézete is. A jutalmak zöme a jövő évi tiszakécskei citeratáborban való részvétel, emellett fellépési lehetőség biztosítása, húrvásárlá- si ajándékutalvány és népzenei táborba szóló meghívás is szerepelt a felajánlott díjak között. Borsi Ferenc, az Óbudai Népzenei Iskola tanára évek óta tagja a citeratalálkozók zsűrijének. A rendezvény értékelése során először is azt a tényt emelte ki, hogy már 12. alkalommal rendezik meg, ami azt mutatja, igény van ilyen találkozóra, fesztiválra. „Jóleső érzés, hogy a fellépők között sok a fiatal, sőt, több gyerek- csoportot is láthattunk, azaz van utánpótlás is - mondta. - Az elmúlt évek során azt tapasztaltam, hogy az anyaország határain túl fontosabb a népzene, mint Magyarországon, közelebb áll az emberek leikéhez, összetartó erőt jelent.” A produkciók színvonalával kapcsolatban megjegyezte: a csoportok többnyire a technikai jegyekre, a hangszeres tudásra, a virtuozitásra helyezik a hangsúlyt, kissé háttérbe szorulnak viszont a népzenei stílusjegyek. Érződik az is, hogy a felvidéki zenekarok számára elsősorban a nyári citeratáborok nyújtanak tanulási lehetőséget, kevés az a csoport - jó példaként a százdiakat és a bu- zitaiakat emelte ki Borsi Ferenc -, amelyik saját feldolgozással mutatkozik be, mer kísérletezni, saját elképzeléseit megvalósítani. „Régebben a citerazene egyszólamú volt, én is inkább ennek a hagyományos hangzásnak vagyok a híve, de elfogadom, hogy a fiatalokhoz közelebb áll a többszólamú kifejezési forma, ami most is dominált. Érdekes kísérlettel is találkoztunk, rockzenészek alapítottak citerazenekart, és rockos stílusukban próbálták megszólaltatni a hangszert. A dalválasztásnál maradtak viszont a népzenénél. Ezt még tovább lehetne gondolni, és mondjuk rockszámokat dolgozhatnának át citerára” - fejtegette Borsi Ferenc. A legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy a mai túltechnizált világunkban a fiatalok ne csak passzív befogadók legyenek, hanem felismerjék a zenélés örömét, megtalálják saját kifejezési formájukat. A citeratalálkozó résztvevőit és közönségét látványos kísérőrendezvényekkel, hangszer- és népviseleti kiállítással fogadták a szervezők, felvonultatta munkáit Gáts Tibor citera- és Nagy Balázs tekerőlant-készítő, a csehországi citeraművész, Michal Müller pedig érdekes work shopot tartott. A művész az esti gálaműsorban virtuóz játékával kápráztatta el a közönséget. Huszár László, a Csemadok Művelődési Intézetének igazgatója kiemelte a helyi szervezők, a Csemadok naszvadi és ímelyi alapszervezetének kiváló munkáját, amellyel igen magasra tették a mércét. „Vándorfesztiválról lévén szó, minden helyszín valami újat hoz, mindenütt tanulunk valamit, mindenhol tapasztalatokkal gazdagodunk, ám amit itt láttunk, az felülmúlt minden eddigit. Köszönet érte a helyi szervezőknek” tette hozzá. Az Új Szó a rendezvény médiatámogatója volt. A Viza zenekar és barátaik fellépése az esti gálaműsorban (Asztalos Árpád felvétele) Jedlička József nem lett űrhajós, se mozdonyvezető - tizenhét éve erdészként dolgozik Fák, papírok, törvények rengetegében Léva. Jedlička József hat község határában elterülő erdőterületekért felel, napjai nagy részét a természetben tölti, miközben egy lévai bérház negyedik emeletén lakik. FORGÁCS MIKLÓS A negyvenéves férfi 1993-tól dolgozik erdészként. Szereti a munkáját és romantikusnak tartja az erdőt. Aki viszont sok pénzre vágyik, szerinte semmiképpen se válassza ezt a hivatást. A kényelmet kedvelőknek sem ajánlható. Naponta legalább 5-10 kilométert kell gyalogolni. Nyáron a hőség okoz gondot a terepen. Télen a sár, a fagy, a hideg. Világűr helyett nyolcszáz hektár Gyerekként két nagy álma is volt: hogy űrhajós lesz, vagy mozdonyvezető, végül maradt az autónál és a gyaloglásnál. Erdész nagybácsijának köszönheti, hogy megtalálta a neki való szakmát. Kiskorától eljárt bácsikája munkahelyére - a rengetegbe. A szünidőben hosszú heteket töltöttek együtt, odakint. Máig emlékszik a tekintélyes tölgyesekre, a barátságos akácosokra, a színekre, az illatokra, a neszekre, a hangulatra. Vadászatokon is gyakran vett részt, azt is megszerette. Végül a liptóújvári erdészeti középiskolába jelentkezett. Fel is vették. És bár vannak nehéz pillanatok, nem bánta meg döntését. Elégedett. Az erdész körzetébe mintegy nyolcszáz hektárnyi erdő tartozik, de az összterület közel tízszer annyi, meghaladja a hétezer hektárt. Hat község kataszterébe tartoznak a parcellák, ezek Vámosladány, Bori, Tegzes- borfő, Dalmad, és a Léva részét képező Hontkiskér és Csank. Évi 3-3,5 ezer köbméternyi fa kitermelése szerepel a tervekben. Egy két-háromtagú favágócsapat egy átlagos hónapban 250-300 köbmétert képes kivágni. Ha az erdész hibázik, évtizedek múlva lesz baj Jedlička József szerint számtalan tévhit van az erdész munkájával kapcsolatban. „Sokan azt hiszik, mi csak sétálgatunk az erdőben. Fel-alá járkálunk a friss levegőn. Erről szó sincs. Nagyon nagy a felelősségünk, rengeteg a papírmunka, minden lépést meg kell tervezni, jegyzőkönyvezni, ismernünk és be kell tartanunk a törvényeket” - magyarázta a férfi. Az ültetéstől a fakitermelésig mindenért az erdész felel. „Úgy tűnhet, mi csak odamutatunk valahová, és már kezdődhet is a favágás. Pedig tíz évre szóló erdészeti gazdálkodási terv szerint dolgozunk. Semmit sem bízhatunk a véletlenre. Határidők és korlátok között él az erdész. Nagyon sok mindent kell szem előtt tartani. Az utóbbi időben egyre nagyobb a bürokrácia” - meséli (A szerző felvétele) Egy erdész másképp néz a fára, szépsége mellett az értékét is észreveszi Jedlička József. Elismerte, lehet kicsit túlszabályozott ez a munka, de ha lazább lenne a hozzáállás, pár év alatt eltűnnének az erdők. Hosszú távra szólnak az elképzelések. „Ez nem úgy működik, hogy kivágjuk az állományt és fütyülünk arra, mi lesz később. Amit mi termelünk ki, azt egy-két generációval ezelőtt ültették a kollégák. Abból élünk, hogy jól, körültekintően tették a dolgukat. Nekünk is úgy kell gazdálkodnunk, hogy akik utánunk jönnek 20-40 év múlva, azok is megéljenek, találjanak még itt fákat. Ha hibázunk, azt később szenvedik meg, azt már nem lehet helyrehozni. A mezőgazdász tudja, mit vetett, és azt le is aratja, az erdészetben ez nem olyan egyszerű” - mondja a szakember. Az akácot is meg kell becsülni A jegenye 30-40 év alatt lesz kitermelhető, az akácnak is ugyanennyi idő kell, a tölgyre viszont akár 120-140 évet is várni kell. Tehát ha egy erdész az iskolától a nyugdíjig negyven évet tölt el a pályán, egy tölgy kivágásáig három erdészgeneráció váltja egymást. „Sokan úgy gondolják, hogy csak a fenyves az igazi erdő, azok a fenséges fák, ott folyhat valódi erdészmunka. Az én területem 75-80 százalékán akácosok vannak. Az akáccal nehezebb dolgozni, a fenyőből könnyebb bútort készíteni” - vélekedik az erdész. Tíz éve szinte lehetetlen volt eladni az akácot, áron alul, tűzifának, kis mennyiségben volt rá igény. Az utóbbi években megmozdult a fafeldolgozás. Főként kerti bútorokat és szőlőoszlopokat készítenek az akácból. Tartós, kemény fa, sokat kibír. Nem igényes, köves sziklás területeken is megél. Magassága átlagosan húsz méter, a törzs kerülete 30-40 centiméter. Az akácon kívül, tölgy, cser, hárs, kőris és juhar nő a területeken. A kitermelt faanyag 45 százalékából 8-10-12 méteres rönköket készítenek. További negyvenöt százaléka négyméteres hosszra vágva a cellulózgyárba kerül. A maradék 10 százalékkal, főként a koronaágakkal fűtenek a garam- tolmácsi nehézgépgyárban, a bokrok, dísznövények alá is ez kerül. Favágók, fatolvajok, facsemeték Az erdész meghatározza, melyik parcellán mit kell csinálni, térképbe rajzol, megjelöli a fákat, amelyeket óvni kell, felügyeli a kiültetéseket, a ritkításokat, tarvágásról dönt, pótolja a kivágott fákat. Odafigyel a kártevőkre, a kiszáradásra, a viharkárokra, intézkedik, hogy elriasszák a fáktól a vadat, próbálja megakadályozni a szemetelést. Szétosztja és irányítja a munkát, felügyeli a favágókat, kiszámítja a juttatásukat, ügyel arra, hogy a visszaigényelt, magántulajdonba került erdőrészekbe nehogy illetéktelenek tévedjenek, tartja a kapcsolatot az önkormányzatokkal, gazdálkodik. Őrzi a területét, lefüleli a fatolvajokat, iskolás gyerekeknek tart előadásokat a természetről, facsemetéket ültet a gyerekekkel. És élvezi az erdőt. Jövő héten Maximus Antonio áliatidomárt mutatjuk be. SZÜLŐFÖLDÜNK A mellékletet szerkeszti: Klein Melinda levélcím: Szülőföldünk, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1 Telefon: 02/59 233 426, fax: 02/59 233 469, e-mail: melinda.klein@ujszo.com
