Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-20 / 242. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 20. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZAVA A betegek jogosulatlanul megszerzett adatai alapján, orvosi kötszerekre több százmillió forintos támogatást vettek fel olyan orvosok, akikellen jelenleg is nyomoz a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) - írta a Népszava. Az NNI a lapnak megerősítette a nyomozás tényét, és azt is közölte, hogy heten már előzetes letartóztatásban vannak. Az orvosok a betegek adatai, taj-számai alapján kötszerekre és egyéb gyógy- eszközökre kérték az Egészségügyi Alap támogatását. Egyes speciális kötszerek értéke darabonként a 70 ezer forintot is elérte. Az ügynek több száz sértettje van, akiklegtöbb- je nem is találkozott azzal az orvossal, aki az adatukra kiíratta az orvosi eszközöket. Az „orvosi hálózat” nem egyeden intézményhez köthető, a Népszava úgy tudja, az ügyben az Országos Rendőr-főkapitányság egy rendőr orvosa, a budapesti Honvédkórház egy sebésze, valamint egy ukrán orvos is érintett. (MTI) ROMÁN SAJTÓ Traian Basescu román államfő csárdást táncolt a magyar állampolgársági törvényre - írta a Juntáiul National című román napilap Schmitt Pál magyar köztársasági elnök bukaresti látogatásával kapcsolatban. A román központi napilapok többsége nem foglalkozik az eseménnyel, melynek a legnagyobb teret a Bases- cut rendszerint bíráló és nacionalista hangvételű Juntáiul National szenteli. A tudósítás címében azt írja, hogy „Románia Magyarország nyelvén beszélt hétfőn”, és emlékeztet arra, hogy Basescu a Schmitt Pállal folytatott megbeszélések után kijelentette: Romániának nincs kifogása a módosított magyar állampolgársági törvény ellen. A tudósításban kiemelik, hogy a magyar állampolgársági törvény „több olyan európai tagállamban feszültséget okozott, ahol jelentős létszámú magyar kisebbség él”, példaként Szlovákiát említik. A lap megállapítja: Romániában korábban csak az ellenzék bírálta Magyarországnak a kedvezményes honosításra irányuló kezdeményezését. A Juntáiul National szerint a magyar állampolgársági törvény nem ad kedvezményt a határon túli magyaroknak közvedenül, de sajnálatos, hogy hatalomra kerülésével a Fidesz, illetve a magyar parlamentben a Jobbik feltámasztotta a nacionalista retorikát, ami „emeli a hőmérsékleted’ a magyar közösségekkel rendelkező országokban. Az Adeva- rul című napilap Románia schengeni csatlakozása kapcsán említette meg a magyar államfő bukaresti tárgyalásait. A legnagyobb példányszámú, mérvadó központi napilap terjedelmes cikket írt arról, mely európai tagállamok ellenzik Románia schengeni csatlakozását. Az írás részeként tudósít az újság arról, hogy „Magyar- ország támogatja Romániád’ e törekvésében, idézve Schmitt Pálnak a bukaresti tárgyalásai utáni nyilatkozatát. (MTI)- Próba-tévedés, próba-tévedés. Mondd, miért ezen az alapon szexelsz? Mi vagy te, miniszter? (Peter Gossónyi rajza) A Ficot leváltó többség a legkevésbé Ficóval szeretne foglalkozni nap mint nap Romeltakarítók kormánya Magunk mögött hagytuk a Radičová-kampány első száz napját, melynek a politikával foglalkozók nagy szimbolikus jelentőséget szoktak tulajdonítani: itt ér véget a „kegyelmi időszák”, melynek során a kormány elvileg nagyobb jóindulatra számíthat mind a riválisoktól, mind az elemzőktől, másrészt pedig a bő három hónap alatt már kirajzolódik a kormány arculata. RAVASZ ÁBEL Véleményem szerint azonban idén (Magyarországhoz hasonlóan) a „száz nap”, azaz a kezdeti időszak csak az önkormányzati választások után ér véget, Szlovákia esetében november 27-én. Ennek oka az, hogy a választások miatt a koalíciós pártok nagyobb nyomás alatt vannak, mint normális esetben, ami megnehezíti a politikai kompromisszumok kidolgozását és keményebbé, eredményorientáltabbá teszi a pártpolitikusokat. A kampány yége Magyarországon is markáns, ha nem hozott is éles változást az Orbán-kormány kommunikációjában, és vélhetően nem lesz ez másképpen nálunk sem. Vannak azonban olyan tendenciák, melyek nem a kormány vélhető szándékai szerint alakultak, ezért változásukra november 27. után sem lehet számítani. Ezen tendenciák közül a legfontosabb az, hogy valamivel több mint negyed évvel a kormányalakítás után valójában még mindig a Fico-kormány és annak öröksége az, mely a politikai életet tematizálni tudja. Elég csak megnézni az aktuális törvénymódosítási tervezetek listáját: a nyelvtörvény, a kettős állampolgárságról szóló ellentörvény, az állami jelképekről szóló törvény vagy a médiatörvény kifejezetten a Smer által vezetett koalícióhoz köthető intézkedések, sőt: sokak számára ezek határozták meg a Fico- kormány karakterét. Ezen jogszabályok reformja a kormány szempontjából már csak az azt alkotó pártok választási ígéretei miatt is szükséges.- viszont ez láthatóan egyáltalán nem könnyű feladat, a koalíciós partnerek az egyes ügyekben tanúsított eltérő mértékű elhivatottsága többször vezetett nyilvános konfliktusokhoz június óta. A fenti ügyekhez további olyanok is járulnak, melyeken szintén Fi- co kéznyoma érezhető, mint a kormány Štefan Harabinnal vívott harca, az őszi népszavazás, a Maiina Hedvig-ügy kivizsgálása, a Szvatopluk-szobor, az STV átalakítása, ami alapvetően a köztévé (a kormány szerint) Smer-közeli vezetését szeretné kiiktatni. Bőven van tehát mit „eltakarítani” az új kormánynak elődje után. Ennek megfelelően nem meglepő, hogy a kormányzatról szóló kommunikációban egy harcos diskurzus került többségbe, melyet az elmúlt hónapokban főként az SaS és a Smer közötti több menetes szimbolikus párharc testesített meg. Az olyan témák, mint a korrupció elleni harc, az iskolaügyi reform és a gazdasági stabilizáció, melyek a kormányprogram magját jelenthetnék, ugyan szintén jelen vannak a közbeszédben, súlyuk azonban csekély a kormány és az ellenzék közötti konfliktusokhoz, illetve a kormánypártok közötti konfliktusokhoz képest. Ez a koalíció szempontjából óriási politikai veszélynek tűnik, tekintve, hogy a választók nem csupán a Fico-kormány által hátrahagyott romok eltakarítására adtak mandátumot a jobbközép négyesnek, hanem egy új politikai kultúra meghonosítására, egy új politikai tér létrehozására is. Nem arról van szó tehát, hogy a fent említett reformokat nem igényli a jobbközép szavazótábor, sőt - de csak ennyivel aligha érik be. Valószínűsíthető, hogy a Robert Ficót leváltó többség ráadásul a legkevésbé Robert Ficóval szeretne foglalkozni nap mint nap - márpedig a sajtó az eseményeket követve pontosan a volt miniszterelnök árnyékával kénytelen szembesíteni őket minden lehetséges alkalommal. Természetesen nem lenne ésszerű elvárni, hogy a „romeltakarítás” gyorsan és zökkenőmentesen menjen - azonban az a nehézkesség, sőt kelletlenség, amit a kormánypártok az elmúlt hónapokban bemutattak, nem magyarázható pusztán rajtuk kívül álló tényezőkkel. Az pedig szinte biztosra vehető, hogy egy jövőbeli egy- vagy kétpárti Smer-kormány- nak nem tartana ugyanennyi ideig a most kiharcolt reformokat visszavonni. A Polis legfrissebb mérései szerint a Smer támogatottsága 39%-ra emelkedett, miközben az SaS 6,8%-ra esett le. Ez egyértelműen a Smer kommunikációs győzelmére utal a szimbolikus harcban, mely olyan jellemző volt az első száz napra. Ez is megerősíti, hogy a kormánynak a lehető leggyorsabban abszolválnia kellene a kötelező köröket, a Fico-kormány örökségének felszámolását, és belefognia a saját konstruktív reformjainak teljes erejű kommunikálásába - lehetőség szerint legkésőbb az önkormányzati választások lecsengése után. Egyébként 2014-ben a második Fico-kormány nulla perc alatt építheti újjá ugyanazokat az intézményeket, melyek maradványait elsőre is nehéznek tűnik felszámolni. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője KOMMENTÁR Hatumakultusz VERES ISTVÁN A magyar Országgyűlés tegnapelőtt késő este" szavazta meg azt a határozati javaslatot, melynek értelmében minden magyarországi diák tanulmányai során legalább egyszer eljuthat határon túli magyarok lakta területekre, állami pénzből. „Milyen nálatok az éghajlat?” - kérdezte tőlem egy budapesti gimnazista a kilencvenes évek vége felé felvidéki tanulmányúján. „Pontosan olyan, mint néhány kilométerre délre, vagyis nálatok” - válaszoltam ernyedt arcizmokkal. A Fidesz javasla-^ ta szimpatikus, az anyaországi magyar diákok sokszor semmit nem tudnak a határon túliakról, pedig annak idején mi is a hét törzzsel jöttünk a Kárpát-medencébe, nem pedig a nyolcadikkal, a hatumákkal (határon túli magyarok), közéjük csak később kerültünk, miután Ferenc József bicskája beletört a Balkánba. Az említett jogszabály részét képezi egyébként egy intézmény, a Magyarság Házának megalapítása, ez nyújtana segítséget a hatumakörutak megszervezésében. Amin viszont gondolkodni lehet, az a Magyarság Háza mint módszertani központ, amely segítséget nyújt az iskoláknak a nemzeti ünnepek és emléknapok megünneplésénél, hogy ne afféle unalmas-kötelező emlékezés jusson a tanulóknak osztályrészül, hanem tartalmas, izgalmas, egyszóval menő időtöltés. A javaslatra az MSZP-s Lendvai Ildikó még ráfejelt, indítványozta ugyanis, hogy a szabály az összes nemzeti ünnepet érintse, így március 15-től október 6-ig minden ünnepet kreatívan ünnepelnek majd, a legmélyebb beleéléssel. De mi lesz azokkal a nebulókkal, akik ezt az istentől kapott egyedi ajándékot, magyarságukat mégsem lesznek képesek kellő mélységgel átélni? És azokkal, akiknek ehhez nem lesz kedvük? Azoknak a tanár szépen elmagyarázza, hogy a határon túli testvérekkel illik együttérezni, mert ők is a nemzet alkatrészei? És mi lesz azokkal a tanárokkal, akik ezzel nem értenek egyet? Ez az egész átélősdi nagyon hasonlít valamire, amit itt negyven évig kötelező volt megünnepelni. JEGYZET tssmm' k i 'M í@#8S s: MMWM mmmvmmmmumM \ & Vészhelyzet? PÉTERFl SZONYA Nincs könnyű helyzetben az Általános Egészségbiztosító új vezérkara, mert bár nem ők vitték majd 47 millió eurós adósságba az intézményt, az Egészségügyi Felügyeleti Hivatal utasítására jövő év áprilisáig nekik kell „ledolgozni” a hiányt. Nemcsak azzal, hogy megválnak 330 alkalmazottól, bezárják (a két állami biztosító egyesítése után) a feleslegessé vált kirendeltségeket, de emel- lett-havi 5 millió euróval a kiadásokat is csökkenteniük kell. Magyarul: már októbertől kevesebb egészségügyi szolgáltatást vásárolnak. Tudom, nehéz helyzetben lesznek azok, akiktől megválnak, bár az alkalmazottak az összevonás pillanatában is tisztában lehettek azzal, hogy nem lesz rájuk szükség. (Ez történt a magánbiztosítók összevonásakor is, több mint 200 alkalmazottat bocsátottak el.) Csak hát, az egészségbiztosító leváltott vezérkara tavaly ősszel az összevonás kiadásaira, illetve a rossz anyagi helyzetére való tekintettel 65 millió eurós állami támogatást zsebelt be, nem intézkedett. És az Egészségügyi Felügyeleti Hivatal smeres igazgatója sem lépett, holott kötelessége lett volna. Ugyancsak nehéz helyzetben lesznek az állami egyetemi kórházak is, hiszen várható, hogy legnagyobb mértékben őket érintik a megszorító intézkedések. Nyílt titok, hogy kis hazánkban haveri alapon minősítettek át néhány járási kórházat egyetemivé csak ázért, hogy több pénzből gazdálkodhassanak. Tévedés ne essék, egyetlen kórház (egyetlen) biztosítótól sem kapott annyi pénzt, amennyi a normális üzemelést, betegellátást, számlarendezést lehetővé tette volna, ám míg a járási, megyei, magán- és non-profit egészségügyi intézetek vért izzadva takarékoskodtak, a törvény által megszabott béremelésről csak álmodhattak az alkalmazottak, az egyetemi kórházakban rendezték a béreket, s a magasabb anyagi juttatás ellenére nőtt az eladósodás mértéké. Mintha - tisztelet a kivételnek - az igazgatók eleve számoltak volna azzal, hogy az állam úgyis kisegíti őket... Várható volt, hogy a kiváltságos helyzet megszüntetése nem tetszik majd az érintetteknek. Hallatták is hangjukat, azzal riogafiák a lakosságot, hogy kevesebb pénzből nemcsak a betegellátás hozzáférhetősége, hanem minősége is veszélybe kerül. A kórházi ellátásra szoruló nem gyógyul ideális körülmények között. Gyakran hetekig vár, míg beutalják, kényelmetlen ágyba fektetik, agyonstoppolt ágyneműt kap, a kosztot inkább ne is említsük, miközben a beteg természetesnek veszi, hogy drágább gyógyszereit magával kell vinnie. És sok egyebet is... Milyen minőségromlásról lehet még szó? Mostantól az egyetemi kórházakban rozsdás szikével vágják fel a beteg hasát, vagy altatószer helyett kalapácsütéssel hódítják? Nagy a gyanúm, a minőség- romlás hangsúlyozása mögött az anyagiak féltése rejlik. Ugyanis az egyetemi kórházakban a takarékossági intézkedések az alkalmazottak bérét is érinthetik.
