Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)

2010-10-18 / 240. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 18. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ PRÁVO Külföldi árveréseken került kalapács alá annak a több száz értékes történelmi dokumen­tumnak egy része, köztük a cseh uralkodók levelei, ame­lyeket a csehországi Cheb vá­rosában működő állami levél­tárából loptak el még évekkel ezelőtt. A cseh hatóságok je­lenleg a külföldi társintézmé­nyeikkel együttműködve nyo­moznak az ellopott, majd ár­verésre kínált történelmi örökségek ügyében. Az érté­kes dokumentumok egy ré­szét azok a levelek teszik ki, amelyeket a cseh uralkodók és Cheb városa váltottak egy­mással. A levelek mindegyikét eredeti királyi, illetve császári pecséttel és aláírással látták el. A dokumentumok egy ré­szének eltűnését egy hat évvel ezelőtti leltározás során vet- tékészre. (MTI)- Érdekes! Tegnap volt a szegénység elleni küzdelem világnapja, de én még ma is úgy érzem, mintha ugyan­olyan szegények lennénk, mint a múlt héten. (Peter Gossónyi karikatúrája) A kormány tagjainak valamennyi döntés előtt egymás közt kell egyeztetnie és egyezségre jutnia Mire való Radičová főzőkanala? Közhely, ha a potenciális kuncsaftoknak megmutat­nák a húsgyárak, hogy mi­ből és hogyan készül a pás­tétom, aligha tudnák eladni... A valamivel több mint száz napja regnáló Radičová-kormány tevé­kenységével kapcsolatosan óhatatlanul a pástétom kotyvasztása jut az ember eszébe. BARAK LÁSZLÓ A koalíciót ugyanis - hatalomra kerülése óta - szinte naponta, de hetente biztosan, nyíltszíni ötlete­lés, huzavona és következetlen ki­jelentésekkel fűszerezett törvény­reparálás jellemzi azt. Nem csoda, hogy e mutatványoknak köszön­hetően a nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal tipikus diagnózisa jön le a közélet színpadáról... A felelős nem más, mint maga a miniszterelnök, Iveta Radičová. Aki, egy további élelmiszeripari hasonlattal élve, sajnos olybá tűnik, mint a szétszórt nagyma­ma, akit a befőtt tesz el, nem pedig fordítva... A helyzet persze ma­gyarázható jobbról-balról, elölről- hátulról, ám a végeredményből sokkal inkább valami gyanús hal­mazállapotú izé kotyvasztására kénytelen gondolni a külső szem­lélő, semmint átgondolt tervek szerint zajló építkezésre. Ami­lyennek a politológiai tanköny­vekben le van írva a normális kor­mányzás téchnológiáj a... Ha már a mechanizmus ma­gyarázásánál tartunk, talán épp ezzel a pótcselekvéssel van a leg­nagyobb probléma. Hiszen a Radičová-kormány szinte vala­mennyi elhatározását már a szándék szintjén magyarázko­dással kénytelen eladni, vagyis felkínálni a plebsznek. Ráadásul, többnyire maga a vonatkozó ma­gyarázkodás is folyamatosan el­lentmondásokkal terhelt. Mintha attól függne a mondanivaló, hogy a kormánykoalíciót alkotó pártok illetékes politikusai, ho­gyan ébrednek reggelente, jobb vagy bal lábbal lépnek-e ki az ágyukból stb. Mielőtt bármelyik olvasó arra következtetne a fentiekből, hogy valamilyen ellenzéki gúnyiratot olvas, határozottan le kell szögez­ni: a pörölés nem a Radičová- kormány és az azt alkotó koalíciós pártok bármelyike ellen irányul, hanem értük. Mivelhogy elődeik, Robert Fico és körömágyukig vö­rös gárdistái a béka segge alá süllyesztették az ország politikai kultúráját, a közbeszéddel együtt. Boszorkánykonyhájukban ugyanis ők nem a pástétomot vagy a lek­várt kavarták, hanem azt masszát, ami halmazállapotát tekintve ugyan a pástétomhoz vagy akár a lekvárhoz is hasonlítható, ám ezek konzumálását követően általában alul távozik a fogyasztóból... Mi hát mégis a teendő, hogy Radičováék országlásának elkö­vetkezendő napjai (hónapjai, évei?) ne az esetlegességről, a következetlenségről, az ellent­mondásos pótcselekvésekről, a rizsálásról szóljanak? Mindenek­előtt az eddigi munkamódszer fe­lülírása. Mégpedig az első szótól az utolsóig! Magyarán, nem sza­bad úgy viselkedniük, mint az ut­ca leghülyébb családjának, mely­ről a családtagok neveletlensége és ordenáré harsánysága révén tudja az egész utca, sőt település, hogy ki, kivel, merre, hányszor és miért... Tessék valamennyi dön­tés előtt egymás közt egyeztetni és egyezségre jutni! Mégpedig birtokon belül! Nehogy már bele­lásson akárki a pástétomba...! Persze, a kormánykoalíció párt­jain belül se történhet meg, hogy az elvtársurak merő megszokás­ból, pártvakságból, esetleg ma­gán-, vagy csoportérdekek miatt egymás golyóit szorongassák... Ez utóbbi szabály mindegyik pártra egyaránt vonatkozik. Az SDKÜ-tól kezdve, a KDH-án át, a létezésük időtartamát tekintve „zöldfülű­eknek” számító pártokig, az SaS- ig és a Hídig bezárólag! Utóbbira nézvést különösen problematikus lehet az ötletelés, a következet­lenség és a ventilátorba piszkítás, hiszen elnökük, Bugár Béla egyál­talán nem most jött le a falvédő­ről, mint bizonyos „egyszerű emberek”... Radičovának viszont úgy kell koordinálnia a szedett-vedett csapatot, amint azt egy igazi séf­szakács teszi az oktalan kukták­kal: oda koppint a főzőkanalával, ahova köll...! _____________ JEGYZET __________ A fiúk a bányában JUHÁSZ KATALIN Avilághosszú heteken át feszül­ten figyelte a chüei bányászok mentésének alakulását. Meg­kockáztatom, hogy olyanok is gyakrabban néztek és hallgattak híreket, akik egyébként csak az időjárás-jelentésnél kapják fel a fejüket. Ez a történet filmre kí­vánkozik, mondta még szep­tember közepén rendező isme­rősöm, és én csak bólogatni tud­tam, mert már akkor világos volt, hogy ebben a történetben - végződjék bárhogyan - hatalmas filmes potenciál lakozik. Össze­tartás, hősiesség, kiszolgálta­tottság, karizma, kezüket törde­lő feleségek és váratlanul fel­bukkanó szeretők, fáradhatatlan bányamérnökök és speciális mentők, sztorik a bánya mélyén, sztorik a felszínen, szívhez szóló üzenetek a szeretteknek, hazafiság... Szóval ennyire iz­galmas történetet a legjobb hollywoodi forgatókönyvírók is csak ritkán tudnak kitalálni. A sikeres mentési akciót két ame­rikai csatorna egyenes adásban közvetítette, a Fox News az év legmagasabb - több mint hétmil­liós - nézettségét produkálta az adás végére. Nem csoda, hogy a Discovery Channel máris lecsa­pott a témára: bejelentették, hogy dokumentumfilmben dol­gozzák fel a mentési akciót. Az amerikai közszolgálati tévének megfelelő PBS pedig azt ígéri, hogy már október 26-án bemu­tatja azt a filmet, amelyet a ka­tasztrófáról forgatott, a mentés első napjától kezdve. Sőt, jövő tavasszal indul egy valóságshow is, amely virginiai szénbányá­szok mindennapjait követi majd, és amelynek ötlete a sajtóhír sze­rint még a tragédia előtt megfo­gant - hiszi'a piszi! - de a csator­na nem akarta közzétenni terveit a mentés végéig. A valóságshow műfaját most in­kább ne elemezzük, ez a gyors és vehemens dokumentálási szán­dék azonban szerintem még csak nem is tekinthető filmes hi- énizmusnak. Egyszerűen ilyen vüágban élünk. Ahol Kínában és Ausztráliában is címlapkép lehet a boldogan integető, utolsóként kimentett chilei bányász. Ahol nincsenek távolságok, és egy „vi­lágra szóló esemény” tényleg el­jut a legkisebb faluba is. Ä nézők igényeit pedig ki kell elégíteni. Tényleg nem csodálkoznék raj­ta, ha mozifilm készülne ebből a sztoriból. Már látom is, ahogy a mentési akciót vezető Toni Crui­se homlokát ráncolva tanulmá­nyozza a bánya alaprajzát, a lent rekedt szerelméért aggódó Salma Hayek könnyes szemmel bámul a semmibe, mindaddig, amíg meg nem látja a leküldött minikamera által közvetített képen a csak neki integető, hő­siesen mosolygó Antonio Ban­derast. A sors fura fintora, hogy a chilei bányászok kimentését követően is van miért izgulnia a világ bá­nyászdrukker részének. Ecua­dorban négy munkás után ku­tatnak, akiket egyjáratomlást követően „nyelt el a föld”. Már fúrják is a mentőjáratot, a bányá­szok túlélési esélyei egyes szak­értők szerint biztatóak... KOMMENTÁR ________ Letelt a tanulóidő S1DÓH. ZOLTÁN Nem mindig szerencsés, ha a politikai boszorkánykonyhából látványkonyhát csinálnak. Sokszor jobb nem tudni, milyen hát­téralkuk, érdekütköztetések, taktikázások előzik meg egy-egy döntés, törvénytervezet meghozatalát. Mindezt annak kapcsán említjük, hogy letelt a Radičová-kormány első 100 napja, A rendkívül bonyolult összetételű, politikai újoncoktól hemzsegő formáció eddigi ténykedésére sokszor az ötlet-tévedés, állítás­cáfolat volt jellemző. Iveta Radičová éppen egy tegnapi tévéműsorban jelezte, a jövő évre tervezett megszorító intézke­dések egyikét-másikát a parlamenti viták során módosítani, fi­nomítani lehetne. Az egyelőre ötletbörzeként működő kabinet ugyan nem nélkülözi a határozott irányvonalat, hiszen a politi­kai négyes fogat célja az ország pénzügyi helyzetének rendbeté­tele, a gyorsuló eladósodás megállítása, továbbá a Fico-korszak rákfenéjének, a korrupciónak megfékezése, azonban mégsem kellene az összes érdekellentétet, szemléletbeli különbséget a nagyközönség elé tárni. Ilyenkor felmerül a visszatérő dilemma: mi a jobb, a teljes nyílt­ság, a (gyakori) tévedések beismerése, vagy az erős kéz, a haj­líthatatlanság politikája? Az előző kormányciklusban Robert Fi­co - oldalán a két latorral - a keménységet, a konokságot teste­sítette meg. Ennek következményeként baklövéseit nemzetközi perek sora, továbbá egy fuvarossztrájk jelezte. Magyarországon Orbán Viktor, pártja túlhatalmát élvezve, éjjel megálmodik egy törvénytervezetet, s azt másnap a parlamentben képviselői in­dítvány formájában lelkesen már meg is szavazzák. Fékek és ellensúlyok nélkül egy kormány elszabadult hajóágyú­ként söpörhet végig a fedélzeten, esetenként komoly sebeket ejtve a társadalom szövetén. Másrészt az sem nyerő megoldás, ha a hatalmat gyakorló kabinet egyben önmaga féke, saját el­képzeléseinek megtorpedózója. Az ostorozásra, a problémák megvilágítására ott van az ellenzék - nem kell aggódni, a Smer akkor is korbácsol, ha esetleg jól húz a Radičová vezette négyes fogat. Letelt a 100 nap, letelt a tanulóidő. Szlovákiát újra növekedési pályára illene állítani, továbbá rendezni kell zilált pénzügyi helyzetét. A feladat komoly, ezért jogos az esetenkénti civódás, a koncepciók ütköztetése - azonban mindezt tegyék a koalíciós tanácsok zárt helyiségeiben és ne a sajtó mikrofonjai előtt. FIGYELŐ _____ Svájci lap Orbán politikájáról Orbán Viktor politikájáról közölt cikket a Neue Zürcher Zeitung nemzetközi kiadásá­nak szombati számában. Buda­pesti keltezésű írásának címe szerint a tekintélyes svájci lap ausztriai és magyarországi tu­dósítója, Charles E. Ritterband „homályosnak” látja a minisz­terelnök gazdaságpolitikai kon­cepcióját. Régi populizmus új államférfiúi köntösben - állt az alcímben. Az „egyre autokrati- kusabban kormányzó magyar miniszterelnök ’egyre nagyobb népszerűségnek örvend” - fo­galmazott a bevezetőben. Orbán Viktor második gaz­dasági akciótervéről szóló be­szédéről beszámolva felidézte, hogy a kormány válságadókat készül bevezetni. Az eladóso­dás és a megszorítások politi­kájának véget kell vetni. Meg kell akadályozni az államadós­ság növekedését, egyúttal biz­tosítani kell, hogy az ország ne szoruljon nemzetközi hitele­zőkre. A miniszterelnök ismét elkötelezte magát a 3,8 száza­lékos idei és a 3 százalékos jö­vő évi hiánycél mellett és kije­lentette, hogy élénkíteni kell a gazdasági növekedést. „Azt a kérdést, hogy miként fogja ezt a mutatványt népszerűtlen in­tézkedések nélkül végrehajta­ni a kormány, nyitva hagyta” - vélekedett a szerző. Végül Orbán Viktor „egy populista megjegyzésről sem akart le­mondani: egymillió munka­hellyel és egymillió gyermek­kel többre van szükség Ma­gyarországon” - írta. Paul Lendvai ausztriai publi­cista nemrég megjelent köny­vében azzal érvelt, hogy a Fi­desz a választási rendszer több­ségi erőviszony irányába ható jellemzőinek köszönheti két­harmados parlamenti többsé- • gét, s hogy valójában a válasz­tásra jogosultak egyharmada szavazott csak a pártra. Tény azonban az is - tette hozzá a tu­dósító -, hogy azóta az önkor­mányzati választásokon is csaknem minden város és falu közgyűlésének irányítását a Fi­desz vette át, és Szeged kivéte­lével a nagyobb városokban is ők adják a polgármestereket. Bár csak a magyarok kisebb része szavazott rá, a miniszter- elnök egyre nagyobb nép­szerűségnek örvend - mondta a lapnak Szentpéteri-Nagy Ri- chárd, a Corvinus Egyetem poli­tológusa. A múlt heti környezeti katasztrófa utáni fellépése to­vább növelte a lakosság rokon- szenvét Orbán Viktorral szem­ben, ugyanis egy határozott fellépésű „erős emberre” vágy­tak, aki egyszerű recepteket kí­nál. A politológus szerint ami­kor a parlamentben kihirdette Bakonyi Zoltánnak, a MAL ve­zérigazgatójának „leváltását”, gyakorlatilag egy rendőrfőnök vagy főügyész szerepét öltötte fel a miniszterelnök. De az elemző szerint éppen ezzel szerzett pontokat a korrupciós ügyek és más visszásságok nap­világra kerülése után követ­kezményeket mindannyiszor hiába váró lakosságnál - írta a Neue Zürcher Zeitung. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents