Új Szó, 2010. október (63. évfolyam, 226-251. szám)
2010-10-13 / 236. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2010. OKTÓBER 13. www.ujszo.com 10 Kultúra RÖVIDEN A honlapok szerepe az irodalomban Érsekújvár. A Szlovákiai Magyar írók Társasága október 15-én, pénteken 10 órakor Internetes honlapok szerepe az irodalomban címmel szimpóziumot szervez az érsekújvári kultúrházban. Mennyire változtatja meg olvasási szokásainkat az internet? Miben nyújt többet, miben kevesebbet a digitális kultúra világa? Milyen új műfajokat teremt az internetes irodalmi lapok világa? A honlapok története, szerkesztőik, célkitűzéseik, az irodalom mint a kultúra egyik létmódjának lehetséges megjelenési formája a honlapokon - néhány kérdés, melyek szóba kerülnek a találkozón, melyre a honlapok szerkesztőit, felelős szerkesztőit invitálják a szervezők, (ú) Régésznő körömcipőben a Budapestben Dunaszerdahely. Polgár Anikó Madách- és Posonium-díjjal kitüntetett verseskötete, a Régésznő körömcipőben bemutatója lesz holnap 18 órakor a Vámbéry Irodalmi Estek keretében a Budapest Kávéházban. A kötetet Szalai Zsolt költő, kritikus, a Fiatal írók Szövetségének alelnöke mutatja be. Az est további részében a fiatal irodalom kritikai visszhangjáról beszélgetnek a meghívott előadók: Zsávolya Zoltán, a Szépirodalmi Figyelő szerkesztője, Vin- cze Ferenc, a Napút szerkesztője, valamint Dobás Kata kritikus. Az est házigazdája Tóth László József Attila-díjas költő, (ú) Mundruczó a pozsonyi filmfesztiválon Pozsony. Idén korábban, november 4-étől rendezik meg a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivált. A szemle 12. évfolyamán - november 11-éig- 111 nagyjátékfilmet, valamint 85 rövidfilmet láthatnak a mozirajongók. A fesztiválnak magyar vonatkozása is lesz. A rosszak jól alszanak elnevezésű szekcióban Makk Károly így, ahogy vagytok című filmjét is bemutatják. Külön szekciót szentelnek Mundruczó Kornél filmjeinek. Az eddigi filmrendezői munkásságát bemutató blokkban a Delta, a Johanna, a Nincsen nekem vágyam semmi, a Szép napok, valamint a Szelíd teremtés szerepel. A nemzetközileg is elismert rendezővel november 10-én személyesen is találkozhat a pozsonyi közönség, (tb) A dumszerdahelyi Kortárs Magyar Galéria szobrászati gyűjteményéből nyílik kiállítás a galéria, valamint a Csallóközi Múzeum és az ART MA Galéria szervezésében október 15-én, pénteken 17 órától a Vermesvillában. A kiállítást a kurátor, Wehner Tibor művészettörténész nyitja meg. Ezzel egy időben az emeleti teremben Luzsicza Lajos-emlékkiállítás nyílik. (Fotó: KMG) Véget ért a pozsonyi Inakost filmfesztivál - a Tom Ford rendezte A Single Man volt a legnagyobb siker A Latino Lovers utolsó nyara Julia Solomonoff Utolsó nyár Boyitában című filmjének barátkozó kamaszai: Mario és Jorgelina (Fotók: FFI) Pozsony. Nagyon értékes fesztivál volt az idei Inakost’ film- fesztivál. Nem a sztereotip meleg- és leszbikus képet kínálta. Máshogy szólt ez a filmmustra a másságról, nem olyan eltúlzottan cifra-önkel- lető képet formálva a más szexuális orientációjúakról, mint ahogy a nehezen elfogadókban (a teljesen nem elfogadókról már ne is szóljunk) élhet egy kép egy ilyen fesztivál filmkínálatáról. TALLÓSl BÉLA Olyan volt, amelynek filmjeit a harmóniában ölelkező és puszil- kodó (hadd ne írjam: turbékoló) heteropárok is tapssal jutalmazták, vagy megkönnyeztek a végén. Mivelhogy a bemutatott filmek zömében sok vagy domináns a tragikus elem: az elfogadásig a legtöbbször áldozatok, olykor fiatal életek árán vezet az út - mutatták a bemutatott latin-amerikai filmek. Jöttek ugyanis a fesztiválra szimpatizánsok, vegyes párok nem kis számban - ez is egy kellemes felismerése számomra ennek a szemlének, hogy a filmművészet összeköt, a filmművészet kapocs, s benne a másság nem kizáró tényező. Valószínűleg ők, a vegyes párok, és a nem mások, akik ott voltak a szemlén, már elérték azt, amiről a fesztivál „örök” patronálója, Zuzana Kro- nerová neves szlovák színésznő beszélt. Makk Károlyt idézte nagy tisztelettel szólva a magyar rendezőlegendáról és filmjéről. Egymásra nézve című - Kronerová által csodálatosnak nevezett - mozgóképét az Iný pohľad (más szemlélet) címmel ismerik szlovákul. Zuzana Kronerová pedig a megnyitón azzal indította útjára a hatnapos filmes bemutatót, hogy - Makk Károly filmjére kapcsolódva - szereti a más szemléletet, s hogy minden nagyon érdekli, ami más. Mint kifejtette, így érez a szemle filmjei iránt is, amelyeket kimagaslóan minőségi és értékes alkotásoknak nevezett. S valóban ez bizonyosodott be azokkal a filmekkel, amelyeket sikerült megnéznem. Nem a szivárványt lobogtató, a kirívó meleg életforma (ha van ilyen az életben is, nem csak vígjátékokban) túlkapásain ironikusan kacagó, nem a szórakozást hajszoló, az önmutogatós affekta-mele- geken megalázó-lekicsinylő attitűddel szórakoztató történetek elevenedtek meg a vásznon. Ezért is volt felemelően meglepő élmény a latin-amerikai filmek kollekciója. A visszavonultságra, a befelé élésre, az énnel viasko- dásra épített történeteket hoztak el ezek az opusok egzotikus háttérrel. Olyan tradicionális meg- kötöttségű idegen világokkal, amelyben még bátortalanabb a kibontakozás. A másképp érzés vállalása. A Latino Lovers szekció darabjai - s ez újdonság volt idei kínálatban - tragikus, de oldó és eloldó történeteket hoztak el Dél- Amerika zárt közösségeiből, szegény, földhözragadt vidéki embereinek szorongásaiból, abból a fojtogató légkörből, amelyben valamiféle mágikus realizmust idéző misztikával közelítenek egymás iránti érzelmeikkel az azonos neműek. Akik maguk sem értik a hovatartozásukat, csak másként is élik azt az érzelmet, amelyet szerelemnek vagy szenvedélynek nevez meg a magyar. A B terv című argentin, a Leó kéglije című uruguayi-argentin vagy az Contracorriente (Hullámverés) című perui-kolumbiai alkotás férfi főhősei csajokkal kavarnak, de valahogy érzik, hogy nem az igazi, vagy nem a teljes, amit vegyes párként megélnek. Többre vágynak még úgy is, mint a Contracorriente főhőse, a halász Miguel, aki úgy érzi, abban a pillanatban, hogy apa lett, mindent megkapott a feleségétől, de az élettől nem: a teljességet egy mindenre nyitott fiatal festő, Santiago oldalán kapná csak meg. Vele lenne zárt a kör. Ám Santiagónak meg kell halnia ahhoz, hogy Miguel „botlását” megbocsássa a halászok közössége. Érzelmei azonban olyan esősek Santiago iránt, hogy a mágikus sors megsegíti. Sírhelyéről, a tengerből hullámveréskor megj elenik Miguelnek. Művészi értéküket és témájukat illetően is kiemelkedők a bemutatott latin-amerikai filmek. A másság gyökereit keresik, azt a „kibillentő pontot”, amely bárkit érinthet. Bárkit - meséli el az Utolsó nyár Boyitában című argentin-spanyol-francia film története. Főhőse Mario, a kamasz, akinek fiatal kora ellenére ki kell vennie a részét a legnehezebb férfimunkákból, hogy hozzáedződjön az argentin vidéki élet keménységéhez. Lovat tör be, de ezt a munkát szereti a legjobban, mivel a lovakkal tud csak bizalmas lenni igazából. Egy nyárra hasonló korú lány, Jorgelina érkezik hozzájuk orvos édesapjával. Jorgelina beleszeret Marióba. De szerelmük nem bontakozhat ki. Mario ugyanis - az orvosok szerint - fiúnak született, ám hamar kiderült, a szülészek elnézték a nemét, s valójában lány (van ilyen a film tanúsága szerint, de most hadd ne kelljen anatómiai alapossággal részletezni ezt). Az idős szülők tudnak erről, de nem merték vállalni, hogy a fiukat egyszer csak lányként kelljen bemutatniuk az ismerősök körében. Ütik, véresre verik Mariót, amiért titkát felfedte Jorgelina és orvos apja előtt. Kegyetlen a megoldás, ahogy Mario elhatározza: véget vet a fiúlétnek. Nem akarja tovább nehezíteni szülei életét; Jorgelina jötte miatt vízválasztó, utolsó lett számára ez a nyár. Mély csendeket hagytak a filmek. A Latino Lovers elrugaszkodó, mágikusan realista, kegyetlen világa. A következő Inakost’ filmfesztiválig azonban hamarosan megérkezik a hazai mozikba a szemle legsikeresebb mozgóképe: az A Single Man. Halálos érintésű, magas feszültségű művészetével. Javier Fuentes-León Hullámverésének hősei: Miguel és Santiago TOLLVONÁS Kihantolás KÖVESDl KÁROLY „Most temettük el szegény Kosztolányit” - írta József Attila a Thomas Mann üdvözlése című versében 1937januárjában, nem is sejtve, hogy eljön az idő, amikor a hálás utókor néhány egyede elvégzi a szellemi exhumálást. Hallom egy vasárnapi rádióműsorban, hogy ennek az ideje most jőve el; hetvennégy évvel Kosztolányi halála után kiadják azokat az írásait, amelyeket a haldokló irodalmár a kórházi ágyon vetett papírra. Persze, József Attila azt sem sejthette 1937-ben, hogy egyszer őt is utoléri és leteríti az emberi kíváncsiság gyógyíthatatlan kórja, s a szellemi izgalmak fokozásában és az olvasói kíváncsiság minden áron való kielégítésének (s nem utolsósorban a kultúrbiznisz) hevületében az ő privát naplóját is a közönség elé teregetik; azt a kibeszélő naplót, a súlyos skizofréniában szenvedő beteg embernek azokat a gondolatait, amelyeket orvosa kérésére írt, a gyógyterá- pia részeként. S amelyek, egy beteg ember ön-analízisének legbelsőbb titkai, csak őrá és orvosára tartoztak. József Attila azt sem sejthette, hogy hasonló erkölcsi kegyeletlenség éri utol például Babits Mihályt is. Mert az irodalomtörténet, -kritika és a kiadói pápák, plébánosok és ministrán- sok ügy gondolják, hogy ezeket a gondolatokat feltétlenül meg kell osztani az olvasóval. „Morális, erkölcsi kételyeket vetett fel a dolog”, nyilatkozta szerényen a szerkesztő a rádióban a Kosztolányi-napló kapcsán, de végül legyőzték a kételyeket. Közkincs? Érték? Üzenet az utókornak? Tanulságok? Mi döntötte el, hogy az intimitás utolsó szobájának ajtaját rátörjék Kosztolányira is? Ne tessék ilyen fennkölt princípiumokra gondolni, a könyvkiadás éppen olyan üzlet, mint a krumplitermesztés. Vagyis csaknagy vonalakban, merta könyv nincs kitéve az időjárás viszontagságainak. Kinyomják, bekötik, ldfúrikolják a boltokba. Darabra, kilóra. Aztán a kielégített igényű olvasó csemegézhet, s megtudhatja, minek szólította „szegény Kosztolányi” a cselédlányokat, mekkora súlyt képviseltek e hölgyek mondjuk a feleséggel egy mérlegre téve, vagy mit karistolt a papírra két morfin-injekció között a haláltól rettegő ember. Mit nyögdécselt legnagyobb fájdalmai közepette. Bárki látja, épületes irodalomtörténeti, esztétikai csemegék ezek. A szellemi kihantolásnak ebben az elburjánzott gyakorlatában azonban az a legszömyűbb, hogy, miután „közkiccsé” tették egy-egy művész utolsó, lényegében csak magának szóló, kétségbeesett, fésületlen gondolatait, a közlési vágy és a szereplési ingerküszöb határtalansága folytán ezek felkerülnek a pódiumokra, a képernyőre, a nagy elektronikus sugár- útra, és a szórakoztatóipar részeivé válnak. A feloldhataúan ellentét, hogy tudniillik legbelül minden művész az ítéletmondás, a hivatástudat és a vele született szemérem csatáját vívja, eltörpül, lényegtelenné válik, s e kétes erkölcsi „felülemelés” a való- ságshow világába utalja Babitsot, József Attilát és Kosztolányit. S a többieket. Akik, ha sejtették volna, milyen kulturálisnak nevezett merényletet készít ellenük az utókor, valószínűleg megfosztják e kétes szellemi izgalmaktól a nagyérdeműt.
