Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-07 / 206. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 7. Agrárkörkép 17 Későn lekerülő növények után az őszi gabonák alá a szántás csak indokolt esetekben ajánlott, főleg akkor, ha a gyors elmunkálás lehetőségei adottak Minőségi magágykészítés a jó vetés alapfeltétele Az ősszel betakarított növények után ugyanarra a parcellára már csak kalászos gabonák vethetők. ÖSSZEFOGLALÓ A jó vetéshez szükséges megfelelő magágy előkészítésénél számolni kell azzal, hogy a gépi betakarítás talajtömörítő hatása főleg a csapadékos időszakban sokat ront a talajok állapotán. Ezért a művelésmód kiválasztásakor a tarlómaradványok tömegét, azok apríthatóságát és a terület gyomosságát is figyelembe kell venni. Későn lekerülő elővetemények után az őszi gabonák alá a szántás csak indokolt esetekben ajánlott főleg akkor, ha a gyors elmunkálás lehetőségei adottak. A zúzott tarlómaradványok és a megjelenő gyomok talajba munkálása csak jól beállított ekével, megfelelő munkasebességgel sikerülhet. Ha erős a gyomfertőzöttség, ez szántást igényel, bár csak pillanatnyi előnyt ad. Ha viszont elmarad a szántás, főleg tavasszal hatékonyabb és drágább kémiai védekezésre kell számítani. A nedves talaj ekével jobban művelhető, mint más eszközökkel, de ha szalonnás, elmunkálá- sával várni kell a talaj szikkadásá- ig. A megszikkadt rögök tárcsával, forgó-, vagy ásóboronával, illetve nehéz és középnehéz fogasok kombinációjával porhanyíthatók. Henger akkor szükséges, ha a talaj a porhanyítást követően is üreges marad. A száraz talajok felszántása nem sokkal a vetés előtt eléggé kockázatos, hiszen a hagyományos elmunkálók többsége vagy porosít, vagy csak a rögöket „fényesíti”. Megfelelő porhanyítást csak több menettel lehet elérni. A multitiller a tárcsánál jobban por- hanyít. Száraz talaj esetén és rosszabb szár- és tarlóaprítás után kétszer más-más irányban kell tárcsázni a tarlót. Az első menetben sekélyebben,- a másodikban a tervezett alapművelés mélységének megfelelően. Ha szükséges, a második tárcsázást rögtörő hengerrel lehet kiegészíteni. Ezt követően a magágy kombinátorral vagy ásóboronával készíthető, függően a szármaradványoktól. Napraforgó után, az extrém száraz körülményeket kivéve, kétszeri tárcsás műveléssel és henge- rezéssel a magágy készítéséhez megfelelő talajállapot alakítható ki. Szántás itt sem ajánlott, ugyanis ilyenkor a napraforgószárral együtt a kaszatok is mé(Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele) lyen a talajba kerülnek, és így a későbbi években fognak gyomosí- tani. Ha viszont a kaszatok a tárcsával megjáratott tarlón már kikeltek, vagy csírázásnak indultak, elvégezhető a szántás. Ezért napraforgó után rozs vagy őszi búza alá inkább sekélyen és forgatás nélkül kell a talajt előkészíteni. Ily módon egy részük még az ősz folyamán kikel és a fagyok hatására elpusztul, más részük a tavasz folyamán kel ki, és a sűrű vetésű gabona kellően elnyomja. Ősszel a növény alá számított nitrogén mennyiségének csak mintegy a felét célszerű kijuttatni Az összes tápelem a megfelelő arányban ISMERTETŐ Az őszi búza nitrogénigényének folyamatos kielégítése a nagy és jó minőségű termés egyik alapfeltétele. A növény nitrogénfelvétele már ősszel jelentős. Ebben az időszakban főleg csapadékos időjárás esetén a csírázás és a kelés N-igényét a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képessége rendszerint képes fedezni. Viszont az ekkor kijuttatott túlzott mennyiségű nitrogén a növények buja növekedéséhez vezet, melynek rendszerint az állományok kifagyása, megritkulása a következménye. A teljes N-szük- ségletből a búza bokrosodásig 15-20 %-ot, a szárba indulásig kb. 40-50 %-ot, a kalászolás végéig mintegy 90 %-ot vesz fel. Az őszi búza alaptrágyázásának egyik legfontosabb alapelve, hogy ősszel a növény alá a számított nitrogén mennyiségének csak mintegy a felét célszerű kijuttatni. Ebben az időszakban a talajok minőségétől függően a nitrogén 30-60 %-át juttatják ki alaptrágyaként. A fennmaradó mennyiséget tavasszal, fejtrágyázás formájában célszerű kiadni. Az egyes tápelemek kijuttatásánál figyelembe kell venni, hogy a különböző vegyületek felve- hetősége, talajkolloidokhoz való viszonya eltérő. A műtrágyaforma megválasztásánál további fontos szempont a talaj kémhatása is. Az őszi búza alaptrágyázásakor általában a talajvizsgálati eredmények alapján kiszámított kálium (K20), valamint foszfor (P205) mennyiségének 100 %-át juttatják a talajba. Néhol, főleg a laza talajokon, a kimosódás esetleges veszteségeinek csökkentése érdekében a kálium 70:30%-os arányban megosztott adagban is kijuttatható. Intenzív termesztés esetén a foszfor és a kálium egy részének a tavaszi kijuttatását is alkalmazzák. A növények által felvehető nitrogén a többi tápelem felvételére is befolyással van. Kedvező hatása azonban csak abban az esetben lesz, ha a növény számára valamennyi tápelem is (P, K, S, mikroelemek) a szükséges mennyiségben rendelkezésre áll. Ellenkező esetben, ha a különböző tápelemek arányai kedvezőtlenül alakulnak a talajban és a növényben, az a termés mennyiségi, valamint minőségi mutatóinak romlása mellett a környezetszennyezés veszélyét is magában hordozza. Vizsgálati adatok alapján ugyanis pl. a kén hiánya kilogrammonként 4-15 kg- mal csökkenti a termesztett növények nitrogénfelvételét. A N-feles- leg a talaj termőrétegéből különösen csapadékos időjárás esetén könnyen kimosódik. A foszfor a búza gyökérzetének fejlődését, a bokrosodást, a meg- termékenyülést és a szemképződést segíti. Fontos tulajdonsága, hogy növeli a növények télállóságát, a szem tömegét, javítja a vetőmag csírázóképességét és a csírázási erélyét is. Túladagolása a nitrogénnél kevésbé veszélyes, azonban a foszfor és a cink közötti ellentétes hatás (P:Zn antagonizmus) révén, főleg a bázikus talajokon csökkenheti a mikroelemek felvehetőségét. Mivel nehezen mosódik ki a talajból, általában nem szükséges a megosztott adagolása. A kálium elsősorban a búza víz- háztartására fejt ki jótékony hatást. Az őszi búza káliumigényes növény, ezért a száraz, aszályos körülmények között különösen fontos a talajok megfelelő K-ellátásá- nak biztosítása. A növény N:K aránya alapvetően befolyásolja annak fagyállóságát, szárszüárdságát és ez által a minőségi tulajdonságok alakulását is. A búza a legtöbb káliumot a vegetatív növekedés szakaszában igényli. Ha keléskor, 3-4 leveles korban elégtelen a K-ellátás, ez jelentősen csökkenti a búza produktív bokrosodását. Ráadásul a káliumhiányos talajon megfelelő K-pótlás nélkül elvégzett bőséges őszi N-trágyázás kedvezőtlenebb, mint ha semmiféle kezelésben nem részesítették volna az állományt. Tavaszi kijuttatása csak laza homoktalajokon válhat indokolttá. A mikroelemek mellett egyre fontosabb szerepe van a kén (S) pótlásának is. A búzaliszt minőségi tulajdonságai (a tészta nyújtható- sága, nyújtási ellenállás, kenyértérfogat) szoros kapcsolatban vannak a növény kéntartalmával. Ha a kénellátottság gyenge, vagy ha növényben a nitrogén és a kén aránya 17-nél nagyobb, a termés sütőipari tulajdonságainak jelentős romlása mellett akár 30%-os terméscsökkenéssel is számolni lehet. Az őszi búza kénigénye mintegy 17-30 kg/ha. Kimutatható hiánya esetén tavasszal 20-40 kg/ha kén hatóanyagot könnyen oldható szulfát formában tartalmazó műtrágya kijuttatása javasolt. (búzalap) (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele) Az őszi búzának évelő pillangós előveteményei is lehetnek, mint például lucerna, vöröshere, baltacím, somkóró és füves here. Ezek élő tarlót hagynak maguk után, ellentétben az egynyári növények holt szerves maradványaival. Akkor jó elővetemények, ha állományuk nem volt gyomos és kiöregedett, valamint tarlójukat a gabonák vetése előtt legalább 8 héttel (az évi 2. kaszálás után) feltörték. Ellenkező esetben az évelők után tavasziakat kell vetni. A lucerna, a baltacím és a füves here feltörésének kettős célja van. Egyrészt hasznosítani kell a pillangósok maradványait, mint szerves trágyát, másrészt az évekig nem művelt talajt jó fizikai állapotba kell hozni. A jó vetés előfeltétele a kifogástalan és tiszta vetőágy előkészítése, mert a tarló- és gyökérmaradványok, a rögök, a kövek és egyéb organikus maradványok a cso- roszlyákat eltömíthetik vagy kiemelhetik a talajból. A gépek műszaki színvonala ma már lehetővé teszi a mag egyenletes és állandó mélységű elhelyezését, annak megfelelő takarását, ami közvetlenül vagy közvetve befolyásolja az állománysűrűséget, a termésképzést, és a növények közötti belső konkurenciaviszonyokat, vagyis a termés nagyságát. A vetés mélységének mindig a növény igényéhez kell alkalmazkodnia. A búza esetében a vetés mélysége általában ülepedett talajban 5 cm körüli, míg lazább talajon 5-7 cm-es vetésmélység az optimális. Általános elvként alkalmazható, hogy az apró magvakat sekélyebben, a nagyobb magvakat mélyebben vetjük. A kisebb magvakban ugyanis kevesebb a tartalék tápanyag, ezért mélyre vetve csírájuk nehezebben tud a talaj felszínére törni. A vetés mélységét befolyásolja a talaj tömődöttsége. A rosszabb szerkezetű kötött talajokon sekélyebben vetünk, mint a lazább, homokosabb vagy homokosvá- lyog-földeken. A vetés mélységére a nedvességtartalom is meghatározó. Általában száraz talajon vagy szárazabb viszonyok között mélyebben, míg fordított esetben sekélyebben vetünk. A mag takarására is nagy gondot kell fordítanunk. A mélyebbre vetett magot gyakran elég csak fogassal takarnunk. Ezzel a munkával tulajdonképpen az egymás után haladó csoroszlyák ormát egyenlítjük ki, és biztosítjuk a sekélyebbre került magvak takarása mellett a takarás egyenletességét. A vetéseket követően- ha azt a talaj nedvességi állapota nem akadályozza - a vetőágyat tömöríteni szükséges, hogy az elvetett mag biztonságosan kellő vízhez juthasson. A talajok vetés utáni tömörítésének legrégebbi módszere a hengere- zés, amit külön menetben végeztek. A jelenlegi vetőgépek sorhengerekkel is rendelkeznek, így a vetés egyidejűleg a kapásnövények sorait a sorhengerekkel, a sűrű vetésű növények magjait is- a vetőgép csoroszlyái mögé szerelt elemekkel - tömörítik. Előnyük, hogy a sorközök porha- nyósak maradnak, (agrár) Az őszi növényvédelmi kezelés fontossága Alacsony hőmérsékleten is ISMERTETŐ A gabonafélék termesztésének gazdaságossága és hatékonysága napjainkban egyre komolyabb szerepet kap. Ugyanakkor azonban még vannak termelők, akik pl. az őszi gabonafélék gyomirtószeres kezelését inkább a tavaszi időszakra halasztják, azzal az indoklással, hogy ekkor már célirányosan, a meglévő gyomok ellen tudnak védekezni. A kihagyott őszi gyomirtózás miatt viszont az ősztől tavaszig kitartó gyomok komoly gondokat okozhatnak. Többek között elvonják a tápanyagokat a kultúrnövényektől, megváltoztatják a növényállomány mikroklímáját, és ez által kedvező feltételek alakulnak ki a gombabetegségek fejlődéséhez. Nem beszélve arról, hogy az elgyomosodott állományban magasabb költségekkel végezhető el a tavaszi kezelés. Nem ritka eset, hogy két alkalommal is a maximális adagot kell kijuttatni. A gabonafélékben ősszel kelő, legelterjedtebb gyomnövények közé a parlagi pipitér, a nagy széltippan és a ragadós galaj tartozik. Az említett gyomproblémákra, mint például a pipitér fajok és a nagy széltippan elleni kezelésre a chlortoluron tartalmú készítmények (pl. Lentipur) ajánlottak. Hatóanyaguk mind preemergens (vetés előtti) mind pedig postemergens (vetés utáni) alkalmazásban érvényesül. Lényege, hogy a készítmény nemcsak a leveleken át, hanem a gyomok gyökerein keresztül is felszívódik. Ha a parcellán olyan gyomok is előfordulnak, mint a ragadós galaj, a mezei árvacsalán vagy a veronikafélék, akkor a készítményt további kontakt hatású hatóanyagot tartalmazó szerrel, például carfentrazone-etilt tartalmazó (Aurora 40 WG) szerrel kombinálhatjuk. Ennek gyors és erőteljes hatása van a ragadós galaj ellen, de jó a hatékonysága a veronikafélék és a mezei árvacsalán ellen is. Azokon a parcellákon, ahol a széltippan és pipitér fajok mellett a parlagi ecsetpázsit, a szédítő vadóc, a nyári perje, a héla- zab, az árvacsalánfélék, a pásztortáska, a tyúkhúr és a ke- serűfűfélék is előfordulnak, ősszel a chlortoluron tartalmú készítményt 1,5 - 2 literes adagban ajánlott alkalmazni. Ha a szer hatástartamát a nagy szél- tippanra, a veronikafélékre és a mezei árvacsalánra is ki akarjuk terjeszteni, célszerű a készítményt a carfentrazone-etilt tartalmazó szer 40-50 g/ha adagjával (a gyomok nagyságától függően) kombinálva kijuttatni. Az említett kombináció előnye, hogy akár relatívan alacsony hőmérsékleten is, már 5°C-tól alkalmazható. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a postemergens kijuttatást a vetéstől és a keléstől függően az egész őszi időszak folyamán alkalmazhatjuk. A megadott adagok a korai postemergens alkalmazásra (a gabonaféle 3. leveles állapotától kezdve) érvényesek, amikor a gyomok már kikeltek, de még nem túlnőttek, (sz)
