Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)

2010-09-28 / 223. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 28. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ VAJDASÁG MA Nyilatkozatban tette közé a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) választmánya a kettős állampolgársággal és az egységes autonómiakoncep­ció létrehozatalával kapcsola­tos véleményét. A párt a követ­kező hónapokban elő kívánja segíteni, hogy minél több vaj­dasági magyar vegye föl a ma­gyar állampolgárságot. A Vaj­daság Ma hírportálon olvasha­tó nyilatkozat szerint a VMDP választmánya fontosnak tart­ja, hogy „a vajdasági magyar pártok vezetői jelezzék a ma­gyar állampolgárság felvételé­re irányuló igényüket, ezzel is segítsék a közös nemzeti érdek érvényesülését” - áll a nyilat­kozatban. A VMDP arra törek­szik, hogy a szórványban élő magyarok „a teljes informáci­ók birtokában, személyes ér­dekeikre figyelemmel, minél nagyobb számban éljenek a magyar állampolgárság könnyített megszerzésével járó előnyökkel”. (MTI) Nyugat-Európában a bankadó gondolata nyilvánvaló, nálunk fel sem vetődött ennek ötlete Kivéve a bankokat A kormány az elmúlt hete­ket azzal töltötte, hogy a költségvetési hiány lefara­gásának lehetséges módo­zatait kereste. Mára meg­született a döntés: a csök­kentésben nagyobb szere­pet fog játszani a lakossá­got érintő megszorítás, bár az állam is jelentős kiadás- csökkentést vállal. HORBUIÁK ZSOLT A lakosságot - függetlenül a jövedelmi szinttől - terhelni fogja az áfa emelése. Úgyszintén széles kört érint a sör és a dohányáruk jövedéki adójának növelése, va­lamint a kiegészítő nyugdíjpénz­tárakban befizetett megtakarítá­sok adókedvezményének eltörlé­se. Rövidesen a nyugdíjasok is szűkmarkúbb nyugdíjemelésre számíthatnak. A gazdasági elem­zők többé-kevésbé elégedettek az intézkedésekkel, de megjegyzik, hogy az állami kiadásokhoz sok­kal bátrabban is hozzányúlhattak volna. A megszorítások tehát fájni fognak. Előreláthatólag három évig, amíg az államháztartás hiá­nya ismét nem olvad három szá­zalék alá. Érdekes, hogy egy öt­let, amelyet számos országban el­fogadtak, itt fel sem vetődött: a bankok különadójának lehetősé­ge. Nyugat-Európában a bankadó gondolata nyilvánvaló: a szektor sokmilliárdos állami támogatást kapott. Érthető, hogy most, a ve­szély elmúltával a kormányok visszakérik az adóbevételekből nyújtott dotációt. A visszaszer­zett pénzt viszont igyekeznek hasznosítani. Egy alapot hoznak belőle létre, amely az esetleges későbbi bankcsődökre nyújt fe­dezetet. A bankadó gondolata még olyan országban is felmerült, ahol pedig a szektor nem kapott állami mentőcsomagot, mint Magyarország. Tény, hogy ez a lépés gazdasági szempontból részben káros, mégis jobb meg­oldás, mint a hasonló cipőben já­ró Románia esete. Ott a Nemzet­közi Valutaalappal való meg­egyezés keretében 25%-kal csök­kentették az állami szférában dolgozók fizetését és felemelték az áfát. A döntés következtében egy hónap alatt drasztikusan csökkentek a kiskereskedelmi el­adások, és várható, hogy az ala­csony fizetések miatt sok tehet­séges fiatal hagyja el az országot. Ehhez képest az egyszeri, esetleg két éven át kirótt bankadó a ki­sebbik rossz. A szlovák bankrendszer alap­vetően egészséges. Ugyan a jöve­delmezősége visszaesett, ez je­lentős részben a problémás hite­lek miatti kötelező' tartalékkép­zés miatt történt. Bár a válság alatt nem szorult támogatásra, a szektor mégis komoly állami vé­dőernyő alatt működik. Helyzete leginkább a dotációkból élő agrá­, riuméhoz hasonló. Tíz éve a bankkonszolidáció alkalmával az állam átvállalta a behajthatatlan hiteleket, majd több kereskedel­mi bank csődje miatt szintén neki kellett feltőkésítenie a betétvé­delmi alapot. A lakásvásárlóknak nyújtott költségvetési kamattá­mogatások szintúgy a bankok üz­letét segítik. A lakás-takarék­pénztárak piaca pedig kizárólag az állami dotáció lététől függ. Az utóbbi bő egy évtizedben tehát a bankok bőkezű központi támogatást kaptak. Nagyobbat, mint a privatizációjukból befolyt összeg. Ezt részben rossz gaz­dálkodásuk miatt fellépő veszte­ségeik pótlására, részben profit- növelő tevékenységükre kapták. Ha ezekből az adófizetőktől át­csoportosított eurómilliárdokból néhány milliót visszavesznek, nem borul fel a szlovák bank- rendszer. Ha itt is kivetnék a bankadót, csak egyszeri alka­lommal, meggyorsítanák az ál­lami pénzügyek rendbetételét. __________ JEGYZET ________' ________ Sok kicsi... PÉTERFl SZONYA Ugye ismerik a mondást, sok ki­csi sokra megy. Ez jutott eszem­be, amikor fény derült arra, mi­ként sáfárkodott a közpénzekkel Richard Demovič, az Egészség- ügyi Felügyelet leváltott igazga­tója. Eddig azt gondoltam, hogy egy olyan hivatalban, ahol csak felügyelnek és ellenőriznek, s a kirótt büntetésekből befolyt összegekkel nem gazdálkodnak, hiszen azok az államkasszába folynak, nincs lehetőség a köz­pénzek lenyúlására. Tévedés, aki keres, megtalálja ennek is módját. Aligha valószínű, hogy Richard Demovičnak nem volt haszna abból, hogy közpénzből jelentős bevételhez juttatott egy 2007-ben bejegyzett kft.-t, vagy abból is, hogy a hivatala 1,3 mil­lió eurót költött a Kassai Egye­temi Kórház épületének megvá­sárlására, holott az a mai napig kihasználatlan. (Véletlen volna, hogy az akkori egészségügyi mi­niszter kassai?) De nézzük a számokat! A volt igazgató nemcsak azzal okozott jelentős kárt, hogy 863 eurós „állami segítséget” nyúj­tott egy magáncégnek, hanem azzal is, hogy néhány nappal a választások előtt a hivatal szem­pontjából előnytelen bérleti szerződést írt alá. Állítólag a fel­ügyelő és igazgatótanács tudta, beleegyezése nélkül. Ami furcsa, hiszen kötelességük lett volna legalább érdeklődni afelől, hogy a belvárosi székházból miért és milyen feltételekkel költözik ki a hivatal. Minek jártak össze rend­szeresen, s kaptak jutalmat, ha erről nem volt tudomásuk? A hi­vatal illetékesei előtt is titok volt, hogy az új épület bérleti díja 88 százalékkal, 333 ezer euróval drágább, mint az előbbié, de a szolgáltatásokért is háromszor - 135 ezer euróval-többet fizet­nek? Hogy a Grössling utcában az éves bérlet 380 ezer euróba került, ám az új címen 713 ezer­be? Hogy tetemes a különbség a szolgáltatások árában is, hiszen .89 ezer euró helyett 224 ezerre rúgnak a költségek? Hogy a fel­bonthatatlan bérleti szerződés 15 évre szól (plusz öt év opció) és az árak alakulásától függetle­nül évi 3,5 százalékos áremelést tartalmaz? Richard Demovič, a Smer alapí­tó tagja pártja jóvoltából 2007-ben ült az igazgatói szék­be. Feltehetően sem ő, sem párt­ja nem számolt a kormányvál­tással, tehát a disznóságok, visszaélések napvilágra kerülé­sével sem. Pedig a választások után szinte naponta értesülünk arról, hogy az előző kormány és számtalan kegyeltje a válság el­lenére, két kézzel szórta, hűtlenül kezelte a közpénzeket. Bár az Egészségügyi Felügyelet csak kis hal a tengerben - a sok kicsi sokra megy alapon - tenni kellene annak érdekében, hogy az elúszott százezrek, amelyek valakik számláját gyarapítják, visszakerüljenek az állam­kasszába. Ugyanis ha látnánk, hogy nemcsak megbüntetik azokat, akik hűtlenül kezelték a közpénzeket, hanem köteleznék őket a károk visszatérítésére is, akkor talán kevésbé fájnának a ránk váró megszorító intézke­dések. KOMMENTÁR Mindörökké Slota TOKÁRGÉZA Mozgalmas hete volt az SNS-nek: két vezéralakja kilenc év eltel­tével ismét összecsapott egymással, de ezúttal Ján Slota maradt a párt élén, Anna Belousovová pedig a vezetésen kívül találta ma­gát. Az SNS szép csendben kimúlik, de a nacionalizmus továbbra is jelen marad a szlovák politikában - Slotáék mennek, Kotlebáék jönnek. A nemzetiekjövője szempontjából elsősorban azért fájdalmas Slo­ta és Belousovová újabb konfliktusa, mert az SNS eredeti ideológia és célkitűzések híján csak az ismert politikusai révén tudja meg­szólítani a nyilvánosságot. Slota vulgáris nacionalizmusát, vala­mint Belousovová finomabb megnyilvánulásait kissé modernizált köntösben más politikusoktól is megkapja a szavazó. Elég felidéz­ni a Smer főideológusának, Dušan Caplovičnak a ténykedését, vagy Marek Maďarič volt kulturális miniszter kijelentéseit az el­múlt négy év során. Eredeti mondanivaló híján a nemzetiek Ján Slota megnyerő sze­mélyiségére és Anna Belousovová intellektusára hagyatkozhat­tak. A pártelnök a nép egyszerű embere, aki nem veti meg az al­koholt és vulgárisán megfogalmazott örökigazságokat hangoz­tat. Mögötte viszont - egy rövid időszaktól eltekintve - mindig ott állt Anna Belousovová, az intelligensnek ható vidéki értelmi­ségi figurája, aki ugyanezeket az áligazságokat és sztereotípiákat olyan hangnemben volt képes megfogalmazni, hogy néha akár még hitelesnek is tűnhetett a mondanivalója. Belousovová vi­szont legnagyobb balszerencséjére nőnek született, az SNS ha­gyományos értékeket valló szavazói körében pedig az örökös másodhegedűs szerepére volt kárhoztatva. Ha megelégeli az el­szigeteltséget és távozik pártjából, abból senkinek sem lesz hasz­na - az SNS elveszíti egyik ismert arcát, önálló, sikeres párt alapí­tására viszont esélye sincs. Nagy kérdés, hogy mégis kivel helyettesíti a nemzeti párt a Be­lousovová után keletkező űrt. A pártnak a fiatal szavazók körében kellene támogatókat találnia, akik fogékonyak is a nacionalizmus­ra, csakhogy hiteles politikusai nincsenek. Az egyre többet hallha­tó Rafael Rafaj viszonylag új, kevéssé elhasználódott arc, de már ötvenegy éves. A párt további új alelnökei annyira kevéssé ismer­tek, hogy még az SNS weboldala sem képes róluk megemlékezni: Andrej Danko és Peter Petko mellett Ján Ikrényi csak azért érde­mel meg egy félmondatot, mert párkányi illetőségű. A fiatal szlovák nacionalistáknak nincs szükségük az SNS-re. Meg­vannak a saját hőseik, például Marián Kodéba és a saját értékeik, mint a spártai életmódot követelő feltétlen hazaszeretet. Ebbe a sémába márpedig a leválthatatlan Ján Slota nem illeszthető be. A nacionalisták vége? NAGYANDRÁS Ján Slotát a hétvégén újra az SNS elnökévé választották a párt küldöttei. A kiszivárgott információkszerint maga a választási procedúra nem volt különösebben demokratikus, Anna Belouso­vová kiszorult a pártvezetésből is. Jelent ez számunkra, szlovákiai magyarok számára bármit is? Abban egyet lehet érteni a nemzetiek kongresszusa eredményeit elemző politológusokkal, hogy a párt ezzel a döntésével nem ké­pes lefékezni saját marginalizálódását. Az, hogy Belousovová nem lett a párt elnöke, valójában nem jelent semmit, hiszen közte és Ján Slota között összességében csak annyi a politikai különbség, hogy a nemzet Ancsája józanul, Jano pedig általában részegen szidja a magyarokat. A Slota vezette SNS már annyira vállalhatadan, hogy az elkövet­kező időszakban valószínűleg senki nem áll vele szóba. A kor­mánykoalíció tagjainak nincs is miért, Robert Fico pedig taktikai okokból nem akar. A Smemek a kialakult helyzet ideális, hiszen nyugodtan folytathatja korábban megkezdett szalámitaktikáját, a HZDS-t már kicsinálta, most elszívja az SNS maradék szavazóit is. A Smer látványosan átveszi az SNS-től a nemzeti identitással kap­csolatos témákat, például a Szvatopluk-szobor körüli hercehurca „nemzeti” oldalán már csak Ficóékat lehetett hallani, de a komá­romi szoborcsoport ügyében is a kormányfő volt a legaktívabb. Az SNS-nek nem nagyon marad ütős, nagyobb tömegek érdeklődését kiváltó témája, a pártelnök hőbörgésével már Szlovákiában plusz szavazókat nem tud szerezni, a hazai sajtóban is legfeljebb a bul­vároldalakra fér be. Talán még Magyarországon kerülhet a cím­lapra, de már ott is egyre ritkábban. Ján Slotát talán ezzel le is zár­hatjuk, többet talán nem is kellene foglalkozni vele. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem maradna nacionalizmus, rasszizmus, homofóbia és magyargyűlölet a szlovákok egy részé­ben, de az eddiginél sokkal rafináltabb formában jelenik meg. A nacionalizmus visszafogottabb verzióját a Smer, illetve a jelenlegi kormánypártok bizonyos politikusai, valamint a hozzájuk kötődő szellemi körök képviselik majd, az SNS-nél is radikálisabb formát pedig Kotlebáék. Az előbbire tipikus példa Ján Čarnogurský, a KDH volt elnökének kijelentése, hogy Szlovákiának meg kell vé­denie államiságát a magyar offenzívával szemben. Čarnogurský nem mond mást, mint Ján Slota, csak intelligensebb formában. És hiába vesz részt Mikuláš Dzurinda szlovák külügyminiszterként a budapesti maratonin, ezen gesztusértékű tette helyett a magyar sajtó újra a szlovákok magyargyűlöletéről ír majd. Csak a részeges Jánt most felváltja a ruszofil Ján. (Peter Gossányi rajza)- Már csak két lépést hátráljon, mama, és tökéletes lesz a kép!

Next

/
Thumbnails
Contents