Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)

2010-09-27 / 222. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 27. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Szakadáson őrlődő belgák Belgium három nagy régió­ja közül a francia ajkú Vallónia és Brüsszel lakossága többsé­gében szívesen térne vissza az ország teljesebb egységéhez, míg a flamandok 43 százaléka inkább a régiók szerepét erősí­tené, 16 százalékuk pedig Flandria függetlenné válását részesítené előnyben - derül ki a La Libre Belgique által rendelt felmérésből, melyet a lap azután rendelt, hogy a kormányalakítási tárgyalások zsákutcába kerülésével ismét felvetődött a több részre sza­kadáslehetősége. (MTI)- Ilyen luxusautója csak egy korkedvezményes nyugdíj mellett dolgozó tanárnak lehet. (PeterGossónyi rajza) A sarokba szorított állampolgárok eleve az ellenség nyelveként viszonyulhatnak az államnyelvhez A nyelvtörvényről másként... Amióta létezik, számtalan tárgyilagos és tudatos csúsztatásokkal operáló kommentárral illeték a szlovák államnyelvtör­vényt. Amelyről egyébként kétségtelenül ordít kiagya­lóinak szlovák nemzetál­lami eszméket szolgáló szűkkeblűsége és cinizmusa. BARAK LÁSZLÓ Azt is gondolhatnék hát, kár bí­rálni azokat a magyar közszerep­lőket, akik a kezdetektől arra ját­szottak, hogy a lehető legnagyobb mértékben eltúlozzák az inkrimi­nált jogszabály szlovákiai kisebb­ségekre, jelesen a szlovákiai ma­gyarokra vonatkoztatható negatív hatásait. Korántsem biztos azonban, hogy az efféle szemlélet nem oko­zott és nem okozhat a továbbiak­ban is jóvátehetetlen károkat. Közvetve a magyar nemzetnek, közvetlenül pedig azoknak a szlo­vákiai magyar közembereknek, akiket folyamatosan az állam­nyelvtörvénnyel ijesztgetve kí­vánnak magyarnak megtartani bizonyos politikai körök. Látszólag! Hiszen például a Ma­gyar Koalíció Pártja és az Orbán- kormány nyelvtörvény-ügyben nyomuló politikusai sem biztos, hogy elsősorban a szlovákiai ma­gyarok érdekében rettentettek és rettentenek állandóan nemzetha­lállal a szlovák államnyelvtörvény ürügyén. Épp úgy a maguk politi­kai pecsenyéjét sütögethették és sütögethetik ugyanis, mint azon szlovák kollégáik, akik a szlovák társadalomban vélt és valós törté­nelmi traumák okán tagadhatat­lanul diagnosztizálható hungaro- fóbiára építve, szavazatmaximali- zálási szándékkal ötöltek ki egy olyan jogszabályt, amely evidens módon a legintimebb állampolgári szférába, a nyelvhasználatba, a kulturális értékrendbe barmolna bele. Sikerrel azonban kizárólag abban az esetben, ha maguk a köz­vetlenül érintettek, vagyis a szlo­vákiai magyarok elhiszik, hogy az állam nem más, mint valami pol­gárainál, vagyis náluk magasabb rendű fenomén...! Arról a tévesz­méről van szó, hogy egy állam ap­parátusa jogosan befolyásolhatja, mit és milyen nyelven gondolkod­janak az államról és annak állam­hatalmi eszközökkel privilegizálni szándékozott nyelvéről az államot alkotó polgárok...!? Az efféle módon sarokba szorí­tott állampolgárok eleve az ellen­ség nyelveként viszonyulhatnak az államnyelvhez. És épp úgy nem fogják elsajátítani azt, mint a kommunista diktatúra idején kö­telezően oktatott orosz nyelvet. Nem biztos, titkon nem egy ilyen célt követnek-e az állam­nyelvtörvény szlovák ideológusai? Holott kifelé azt prédikálják, az ál­lamnyelv kötelező használata azért szükséges, hogy integrálód­hasson az állambaO?) annak min­den idegen nyelvű állampolgára... Nyilvánvaló, a szembeszegü­lök,. akik az államnyelvtörvény miatt az ellenség nyelveként keze­lik majd az államnyelvet, biztosan nem kérnek az efféle integráció­ból. Ezért előbb-utóbb elvesznek a szlovák állam számára. Akár úgy, hogy feladják az állampol­gárságukat. .. A tudatlanságuk miatt, avagy épp a vonatkozó félelem légkörét tudatosan generáló szlovákiai magyar és magyarországi politi­kusok propagandája által megfé­lemlítettek pedig a feltételezett könnyebb ellenállás irányában haladva könnyen beadhatják a derekukat. Magukévá téve a tör­vény által felsőbbrendűnek, de minimum saját anyanyelvűknél értékesebbnek sugalmazott ál­lamnyelvet. Majd, ha ők maguk nem lesznek is képesek rövid úton „szlovákká integrálódni”, gyer­mekeiket előbb-utóbb, úgymond a könnyebb érvényesülés érdeké­ben hagyják majd mások, konkré­tan a szlovák tannyelvű oktatási intézmények által szlovákká ne­velni! Kétségtelen, mindkét szélsősé­ges helyzet, mármint a szlovákiai magyar identitás dacból, illetve gyávaságból történő feladása előbb-utóbb minden szinten a szlovákiai magyarság marginali­zálódásához vezethet. Egy ilyen végkifejlet viszont, lássuk be, sokkal inkább a szlovák nemzetállamról álmodó naciona­listák érdeke, mintsem a szlováki­ai magyar meg a magyarországi politikusoké. Feltéve, ha utóbbiak, mármint a szlovákiai magyar és magyarországi politikusok a nyelvtörvény ürügyén nemcsak politikai karriert akarnak védence­ik hátán gründolni, hanem érdem­ben szeretnék képviselni a szlová­kiai magyar népesség érdekeit. JEGYZET Tévécsatornák töltelékei JUHÁSZKATAL1N Semmi sincs ingyen, tudom jól, és nem is szoktam méltatlan­kodni, ha mondjuk magas a be­lépő ára egy nívós kulturális rendezvényre, vagy sokat kér­nek egy jó könyvért a boltban. A művészet drága dolog, még ak­kor is, ha magukat a művészeket nem kényeztetik agyon anyagi­lag, hacsak nem „celebek“. Az elitkultúra nyomorog, a gagyi pedig fénykorát éli, ezt is tudom jól, és nem is hiszem, hogy tenni lehetne valamit ez ellen, hogy meg lehet akadályozni, vagy akárcsak lassítani az értékválság kiteljesedését, a tudatos ízlésfi- camítást, a kulturális igények le­felé nyomkodását. Legjobban a kereskedelmi tévécsatornákra haragszom. Gyakran meredek megkövültén a képernyőre, hogy nahát, hová jutottunk, már ezt is le lehet nyomni a néző torkán, kész őrület... Egyelőre megvan a lehetőségem, hogy odébb kap­csoljak egy jobb, igényesebb ma­gyar csatornára. Ilyenekből je­lenleg hármat tudok fogni, hála az úgynevezett „magyar csomagnak”, amelyért ugyan plusz öt eurót fizetek havonta a kábelszolgáltatónak, de ez a há­rom csatorna megéri a befekte­tést. A hétvégén döbbenten olvastam az egyik hírportálon, hogy a legnépszerűbb magyar gagyicsa- torna a reklámbevételek mellé még több pénzt akar besöpörni. És megvan az esélye annak, hogy azok a bizonyos idegesítő cele­bek, a borzalmas szappanope­rák, az igénytelen „vetélkedők“ és a szellemi fogyatékosoknak készülő valóságshow-k végleg átvegyék a hatalmat a józan ész felett. Az RTL klub ugyanis janu­ártól fizetős csatorna akar lenni. A „tartalomért“ előfizetési díjat kér a kábeltévé-szolgáltatóktól, ellenkező esetben a sugárzást le­tiltják. Magyarország területén ez háztartásonként kb. havi 500 forintot jelentene, mivel nem valószínű, hogy a műsorterjesztő cégek átvállalnák a sugárzási dí­jat a fogyasztóktól. Akárhogy is, a csatorna komoly bevételre te­het szert ily módon. A fogyasztó természetesen most sem szólhat bele, hiszen ő legtöbbször csak tarifacsomagot vásárolhat, amelynek ára az RTL Klub dön: tése miatt szintén emelkedne, így sajnos előfordulhat, hogy más, kevésbé népszerű, ám igé­nyesebb csatornák sínylik meg a dolgot, kikerülnek a csomagból. Gyanítom, hogy ez a veszély ná­lunk, Szlovákiában is fenyeget, bár még nem beszéltem a kábel- szolgáltatómmal. Legkésőbb holnap viszont felhívom, és megmondom neki, hogy ha hoz­zá mer nyúlni az ATV-hez vagy az M2-höz, összegubancolom az összes kábelét, aztán nyiszabol- hatja őket. Ezek nélkül ugyanis mit sem ér a magyar csomagom, amely hét csatornát tartalmaz, de csak három érdekel. Magyarországon már dúl a vita, a kábelszolgáltatók azzal érvel­nek, hogy nem hajlandóak fizet­ni egy olyan szolgáltatásért, ami más platformon ingyen elérhető, hiszen az RTL Klub adása jövő nyárig az analóg földfelszíni su­gárzásban is nézhető, sőt a digi­tális dvb-t rendszeren is ingyen fogható. A csatorna vezetése pe­dig azt kérdi, hogy miért épp a legnépszerűbb adó lenne ingye­nes, ha náluk jóval kisebb né­zettséget produkáló csatornák már régóta fizetősek. Az infláci­ót és a gazdasági válságot is fel­hozták mentségül: a hirdetők kevesebbet költenek reklámra, ezért szegény RTL Klubnak az utóbbi években 30 százalékkal csökkent a bevétele. Ez pedig nem mehet így tovább, ugye, kedves nézők....? KOMMENTÁR Tüntetések szezonja S1DÓ H. ZOLTÁN Nincs szükség a kormány megszorító intézkedéseire - mondta tegnap a tévében Robert Fico exkormányfő. Állítja az a politikus, aki Szlovákia államháztartási hiányának nagyságát már-már egy szintre hozta a szakadék szélén egyensúlyozó Görögország deficit­jével. Ebből adódóan igenis szükség van a takarékosságra, ami egyelőre nem ígérkezik túlságosan durvának- a jól húzó négyes­fogat helyett négyek iszapbirkózását produkáló Radičová-kabinet erejéből ennél többre nem is telik. A szakszervezetek központjá­ban viszont az eddig bejelentett intézkedések is kiverték a biztosí­tékot. Tüntetéseket helyeztek kilátásba, mondván, ne az átlagem­ber igya meg a levét. Csak az elmúlt egy hétben intenzív tüntetések voltak Franciaor­szágban, Görögországban, Romániában és Csehországban - min­denütt a takarékossági intézkedések, a magasabb adók vagy a nyugdíjkorhatár kitolása miatt emelték fel a hangjukat. Az évtize­dek óta tékozlóan élő Görögország esetét mindenki ismeri, nem • szükséges ecsetelni a nadrágszíj-összehúzás okát. A reformok te­rén lomha Franciaország demográfiai problémával néz szembe - mint ahogy az összes fejlett nyugati állam (beleértve Szlovákiát is). Mivel a demográfiai korfa egyre kevésbé népes fiatalabb kor­osztállyal számol, ezért még a franciák is kénytelenek lesznek bú­csút inteni a 60 évnél húzódó nyugdíjkorhatárnak. A pénzügyi vi­harba került Románia a Nemzetközi Valutaalap lélegeztetőgépére van csatolva, az IMF keserű piruláját biztosan kellemetlen lenyel­ni. Csehországban pedig a rendszerváltás óta először akarják megnyirbálni az állami alkalmazottak bérét - erre a tüntető rend­őrök megrohamozták a belügyminisztérium épületét. Nálunk ennél jóval enyhébb intézkedésekjönnek, a szakszerveze­tek - használható alternatív javaslatok híján - mégis az utcára ve­zénylik a tömegeket. Ez hiba. A szakszervezetek sikerrel harcol­hatnak a Kelet-Szlovákiában éhbérért dolgoztató olasz textilipari cég praktikái ellen, de nem tudnak ellenszert kínálni az államok eladósodottsága, az elöregedő társadalom, a pénzügyi egyensúly felborulása témájában. Megmozdulásaikkal ugyan kifejezhetik nemtetszésüket az elkerülhetetlen szigorral szemben, azonban ebben az esetben rossz a címzett: nem a mostani, hanem az előző, a szakszervezetekkel bratyizó kabinet okozta a gondot. Szlovákia fokozatosan újra a növekedés útjára lépett, vagyis az ország gaz­daságpolitikája ellen szintén felesleges lázongani. Ha pedig a szakszervezetek a „fizessenek a gazdagok” elképzelésnek akarnak hangot adni, akkor jobb, ha máris lefújják a Zsolnát, Kassát és Po­zsonyt érintő felvonulást, mert ez kivitelezhetetlen. Arra nem is merek gondolni, hogy a szakszervezetek csupán létjogosultságuk bizonyítása miatt mobilizálják az embereket. Mindent mérlegre téve, ha mégis több hullámban országos és átfogó tiltakozásokat szerveznek, akkor annak nemcsak az átlagember, hanem az egész ország megihatja a levét. TALLÓZÓ L1DOVÉ NOVINY visszakövetelhessék a Beneš­dekrétumok alapján elkobzott Veszélybe került az európai vagyonukat, alapjogi charta hatálya alól ka- A lap fejtegetése szerint, ha a pott cseh mentesség, amelyet két ügyet - az eredeti ígéretnek Václav Klaus elnök csikart ki megfelelően - összekapcsolva tavaly egyik feltételeként an- bocsátják ratifikációra, a folya- nak, hogy aláírja az Európai mat minden bizonnyal sikerrel Unió lisszaboni szerződését - zárul, hiszen egyetlen tagállam írta szombaton a Lidové No- . sem akarja ,;túszul ejteni” a hor- viny. A prágai újság emlékeztet vátokat belépésük hátráltatásá­ra, hogy a svéd elnökség vezet- val. Az ügyet bonyolítja, hogy te Európai Tanács azt ígérte ta- Petr Nečas cseh miniszterelnök valy a Cseh Köztársaságnak, új kormánya koalíciós szerződé- hogy mentességét nyilatkozat sébe is belefoglalta, hogy min- formájában Horvátország csat- dent elkövet a cseh mentesség lakozási szerződésével együtt uniós ratifikációja érdekében, fogják az unió reformszerződé- míg az ellenzéki szociáldemok- séhez csatolni, s a 27 tagállam ráták és kommunisták elutasít- így fogja majd ratifikálni. ják az alapjogi charta hatálya A horvát csatlakozásról tár- alóli mentességet, mondván, gyaló jogászok azonban egyre hogy ez alapvető jogoktól fosztja inkább megkérdőjelezik a cseh meg a cseheket, mentességet, és szeretnék elvá- „Az Európai Tanács döntése lasztani egymástól a két ügyet, érvényes, azt senki sem kérdője- Ha azonban ez bekövetkezik, lezte meg” - mondta a cseh lap- nagyon valószínű, hogy a ma- nak Štefan Füle, az unió bővítési gyarok és az osztrákok elutasít- biztosa. A cseh diplomáciának ják a cseheknek adott kivétel ra- várhatóan rendkívüli erőfeszíté- tifikálását - írja a lap meg nem sekre lesz szüksége ahhoz, hogy nevezett diplomáciai forrásokra megvédje a mentességet. Karel hivatkozva. Klaus főként azért Schwarzenberg cseh külügymi-. követelt kivételt a 2000-ben niszter azt mondta, ahhoz, hogy Nizzában aláírt alapjogi charta léphessen az ügyben, tudnia kel­hatálya alól, mert úgy látta: csak lene, hogy egyáltalán valós kér- így lehet megakadályozni, hogy désről van-e szó. Egyelőre sem- a II. világháború után tömege- milyen hivatalos információjuk sen kitelepített szudétanémetek nincs - nyüatkozta a prágai lap- (és felvidéki magyarok) esetleg nak. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents