Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-27 / 222. szám, hétfő
6 Kultúra UJSZO 2010. SZEPTEMBER 27. www.ujszo.com Oktober 3-ig tekinthető meg a kassai Löffler Bela Múzeumban más kiállítások mellett László Ottó hanvai kovácsmester mintegy kéttucatnyi figurális alkotása, köztük a képen látható Minótaurosz és Európa című munkája. A krómacélból idén készült mű az alkotó szerint arra is utal, milyen negatív hatással voltak földrészünkre a különböző diktatúrák. (Fotó: Löffler Múzeum) Negyvennégy személyes mozgókép egy kötetben Kedves filmem NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Csütörtök este megnyitotta a kapuit az olvasók előtt a Vámbéry Irodalmi Estek sorozat a Budapest Kávéház falai között. Hodossy Gyula, a Vámbéry Polgári Társulás igazgatója bevezető beszédében elmondta, hogy az eltelt tizenkét esztendő alatt megszámlálhatatlanul sok író, költő, néprajzkutató, irodalomtörténész, előadóművész lépett a pódiumra, hogy ízelítőt adjon irodalomból, tudományból, művészetekből, s ígérte, így lesz ez ajövőben is. A Lilium Aurum Könyvkiadó égisze alatt megjelenő Kedves filmem című kötetben azoknak az írásoknak a gyűjteménye található, melyek a címével azonos sorozat címe alatt a szlovákiai magyar pedagógusok és szülők lapjában, a Katedrában jelentek meg öt tanéven keresztül. A kötetben szereplő írásokat Bodnár Gyula válogatta, aki főszerkesztője volt a lapnak, szerkesztője pedig Nagy Attila, akinek köszönhetően a kiadvány tetszetős külalakot kapott. „Nyilván lehettek volna többen, s így lehetett volna vaskosabb a kötet, de mint tudjuk, egyszer minden sorozat véget ér. Kezdődik egy új, egy más. Ahogyan az a Katedrában gyakorlattá is vált az elmúlt másfél évtizedben” - fejezi be előszavát a kötetben Bodnár. Kocur László irodalomkritikus a kötet méltatásában elmondta, hogy a kötet negyvennégy szerzője közül harmincnyolcat személyesen is ismer, a harminckilencedik pedig ő maga lenne, ezért nehéz beszélnie a kiadványról. Majd a kötet összeállítójához intézte szavait: „Gyula, köszönjük neked ezt a könyvet, mert a maga eklektikus- ságában is nagyon jó lett. Sőt szép is. Eklektikus, mondtam az imént, mert a jeles szerzőtársaimat s a nem különben jeles filmeket csak a megjelenés helye és a belső borító mérete által ráoktrojált, nem szükségképpen rossz terjedelmi korlát köti össze, egyébként különböző tudományterületek művelői: filozófusok, nyelvészek,- klasszika-filológusok, egyházi emberek, írók, költők, pedagógusok, rádiós és nyomtatott sajtóban tevékenykedő szerkesztők, újságírók vallanak kedvenc - vagy éppen a felkérés időpontjában annak gondolt - filmjükről. Ki-ki a maga módján.” 2009 szeptemberétől a kedves mesefilmjeikről vallanak a felkért szerzők a Katedrában, és nagy valószínűséggel ezek az írások is megjelennek majd egy míves kiadványban. A kötet méltatója, kiadója és összeállítója (A szerző felvétele) Transart Comunication - Public Dialog a két Komáromban, két nyelven, két napon át: október 1 -jén és 2-án Köztéren „közbelépő” művészek Szombathy Bálint vajdasági képzőművész, író „szendvicsemberként" az idei érsekújvári Transart Communication fesztiválon - Komáromban is jó néhány performansz várja az utca emberä (Wórnay Zsolt felvétele) A multikulturalitás, multi- etnicitás a témája a Trans- art Communication fesztivál Public Dialog nevű • nemzetközi „határ menti” projektjének, melynek a hétvégén Komárom és Révkomárom ad otthont. Magyarországi és szlovákiai művészek a két város közterein különböző művészeti beavatkozásokkal (public arttal, intervenciókkal, performanszok- kal) igyekeznek majd párbeszédre, a témával való foglalkozásra ösztönözni az utca emberét. MISLAY EDIT A Public Dialog szervezője két ismert hazai művész: Németh Ilona képzőművész és Juhász R. József költő, performer, akik maguk is részt vesznek a rendezvényen. Rajtuk kívül szintén jó nevű, elismert alkotók, Szlováldából Michal Moravčík, Martin Piaček, Jaroslav Varga, a Kassa Boys, Lucia Tká- čová - Anetta Mona Chisa, Jana Želibská, Magyarországról pedig El-Hassan Róza, Szombathy Bálint, Sugár János, Erhardt Miklós, Koronczy Endre, Eperjes Ágnes és Mécs Miklós kapcsolódik be a nyilvános művészi párbeszédbe. „Szándékunk olyan eredeti műalkotások létrejöttének a támogatása, amelyek egyediségükkel és helyspecifikus voltukkal hatást gyakorolnak a helyi és a szélesebb körű nyilvánosság gondolkodására, nézeteire. Fontosnak tartjuk az együttélést érintő társadalmi dialógus ösztönzését, a különféle nemzetiségű és különböző etnikai csoportba tartozó polgárok közti dialógus public art eszközökkel történő elősegítését” - áll a projekt szervezőinek nyilatkozatában. A részletekről Juhász R. Józsefet kérdeztük. A közelmúltban zajlott Érsekújvárban a Transart Communication fesztivál, most pedig a fesztivál égisze alatt egy újabb nagyszabású projektbe vágtatok bele. Mennyire kötődnek egymáshoz? Valóban, néhány éves szünet után újraindítottuk Érsekújvárban a Transart Communicationt, egy kicsit más fölállásban. A Stúdió érté már nem létezik, így most a Kassák Központtal szervezzük, folytatjuk tovább. A hétvégi komáromi rendezvény pedig egy olyan projekt, amelyből szintén sorozatot tervezünk, és ez lesz az első állomása. A különbség az, hogy az újvári klasszikusnak számító, főleg performanszfesztivál, ahol public art események is megjelennek, a komáromi pedig olyan projekt, amelynek konkrét témája a szlovák-magyar viszony. Ezt a témát próbáljuk meg a jövőben tovább folytatni más határ menti városokban is, nem csak a szlovák-magyar határon. A szlovák-magyar viszony jelenlegi, feszültségekkel teli állapota volt tehát az, ami a Public Dialogot életre hívta? Egyértelműen. Egyrészt nagyon sok politikai „performansz” történt az utóbbi egy évben Komáromban, különböző politikai és egyéb szervezetek használták fel Juhász R. József (Kép:SomogyiTibor) vagy ki a lehetőséget, és mutatkoztak meg a városban, ami nagyon sok embernek nem tetszett. Többek közt természetesen nekünk sem, meg a józanul gondolkozó művészeknek, komáromiaknak sem. Ezért gondoltuk úgy, hogy megpróbálunk ugyanerről a kérdésről művészeti eszközökkel véleményt nyilvánítani. Fölkértünk jó nevű magyar és szlovák képzőművészeket, hogy kifejezetten erre a témára készítsenek public ar- tos akciókat, illetve alkotásokat, s konkrétan erre a témára születtek vagy születnek majd elsején és másodikén a művek. Ezt azonban még mindig kevésnek tartottuk ahhoz, hogy a politikusokétól eltérő véleményt formáljunk erről a kérdésről, ezért életre hívtunk két kerekasztal-beszélgetést is. Milyen név alatt? Komárom, az együttélés színtere - Multikulturalitás és interetni- citás a gyakorlatban. Október 1-jén Hunčík Péter pszichiáter vezetésével Sylvia Porubánová szociológus, Hushegyi Gábor esztéta és Szarka László történész cserél eszmét a témában különböző nézőpontokból, másnap szintén erről folytat dialógust Németh Szilvia szociológus vezetésével Mira Keratová művészettörténész, Patrik Dubovský történész és Nguyen Luu Lan Anh szociálpszichológus. Mindkét beszélgetés este hat órakor kezdődik. A művészeti akciók mindkét napon délelőtt 10 órától este 6 óráig zajlanak közterületeken, tehát utcán, középületekben, városházán, házasságkötő teremben, a munkaügyi hivatalban, moziban, az Európa-udvarban, illetve ezeken a helyeken lesznek elhelyezve tárgyak, művészeti alkotások. A régi mozi épületében például Empátia butik működik majd. Nagyszabásúnak ígérkezik a program. Ez szándékos, mert a Public Dialogot főleg a komáromiaknak és legfőképpen az utca emberének szánjuk, nekik szervezzük. Nem egymás között akarunk beszélgetni ezekről a kérdésekről - hiszen majdhogynem megegyezik a véleményünk -, hanem olyan emberekkel, akik esetleg más nézeten vannak, vagy még nem gondolták át ezt a kérdést, netalán nem foglalkoztatta őket különösebben. Úgy éreztétek, Komárom az a helyszín, ahol a hétköznapi emberek között konfliktusokat okoz a szlovák-magyar viszony, a szlovák-magyar együttélés? TRANSART Public Dialog Egyelőre más a tapasztalat. Inkább az van, hogy őket majdhogynem „hidegen hagyja” a kérdés, bár nyilván van véleménye a komáromiaknak is azokról az eseményekről, a politikai perfor- manszokról, amelyek ott történnek. Ők azonban ott élnek, tehát nem úgy vannak ezzel, mint a per- formerek, akik elmennek oda, csinálnak egy akciót, vagy állítanak egy szobrot, aztán elmennek onnan. Nekik továbbra is ott kell maradniuk, és együtt kell élniük ezekkel a dolgokkal. Nincsenek egyértelmű válaszok, azaz Komárom „modellértékű” a szlovákmagyar együttélés szempontjából. Az emberek között ugyanaz a helyzet, mint általában a határ mentén: ott, ahol együtt élnek szlovákok és magyarok, kevésbé van probléma. Inkább ott van, ahol nem élnek együtt. A felkért művészek közül mindenki azonnal igent mondott, vállalta a közreműködést? Gyakorlatilag igen. Nagyon izgalmas témának tartják a művészek, és nagyon jó dolgok születtek. Még az utóbbi napokban is kaptunk jelentkezéseket, de sajnos már nem tudtuk őket fogadni, mert hamarosan kezdődik a fesztivál. Te mivel készülsz? Vagy ez meglepetés? Performansszal készülük. Annyit elárulhatok róla, hogy a Klapka téren zajlik majd, 10.00, 12.00, 14.00 és 16.00-kor. Azért ezekben az időpontokban, mert akkor indul be a toronyban az óraszerkezet, és kijön egy huszár. Senki ne lepődjön majd meg, ha a Klapka-induló helyett pénteken és szombaton valami mást fog hallani...
