Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-25 / 221. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 25. Szalon 13 Imádnivaló Itália Braccianóban még az előtt jártam, hogy Tom Cruise kinézte volna magának (itt vette nőül az ő kis Katie-jét). Rómába tartva és onnan vissza is itt szálltunk meg, ablakunkból (na jó, a szállásunk elő- kertjéből) a babérbokrok és a levendulafelhők felett éppen az ötszögletű Orsini-Odescalchi- erődre láttunk (ott zajlott később a már említett lagzi), amely ugyan bevehetetlen maradt számunkra, mert korán indultunk és későn értünk átmeneti lakhelyünkre, de az alatta elterülő hangulatos utcácskákban sötétedésig bolyongtunk, és elképesztő mennyiségű macskával találkoztunk közben. A szűk és szövevényes utcácskák házacskáinak ablakocskáin át aztán beláttunk a konyhácskákba, ahol jókora tálban elképesztő mennyiségű tésztát tálaltak a szintén tekintélyes méretű „mammák”. Mint a filmekben. Sétáltunk az azonos nevű tó partján is, aztán szállásunkra visszatérve nekiveselkedtünk a gombával töltött, sajtmártásban fürdő tortellininknek, és nagy szuszogva, meg-megállva lapátoltuk befele. Mire végeztünk vele, a szomszéd asztalnál négy jó étvágyú olasz sofőr szőröstül-bő- röstül elfogyasztott egy négyfogá- sos klasszikus olasz vacsorát, előételestül, görögdinnyéstül. George Clooneyt a Comói-tó és egy olasz hölgy is megbabonázta, vett is egy nyaralót Olaszország harmadik legnagyobb tavának partján. Osztozom George-dzsal a vidék iránti rajongásában: kék vizű tó a hegyek ölelésében, apró házikók a hegyoldalban, sirályok, aranyos hátú, sütkérező gyíkok és egy lüktető város (Como), megannyi műemlékkel, például (az itt született és elhunyt) Alessandro Volta fizikusnak, a galvánelem feltalálójának emlékére emelt tóparti templommal. Egy régebbi „celeb”, Napóleoné di Buonaparte, vagyis a kis korzi- kaiból lett nagy francia császár családja Toszkánából származott és telepedett le Korzikán. I. Napóleon császárként Észak- és Közép-Itália nagy részét birtokolta, majd, mikor fordult egyet a hadiszerencse, Elba szigetére száműzték, ide mentünk utána. Szlovák nyelvű útitervünkben az állt, hogy „komppal” hajózunk majd a vicces nevű Piombino (ólomdarabka) kikötőjéből a szigetre. Nagyot bámultunk, mikor a Párkány-Esztergom között egykor közlekedő komphoz szokott szemünk előtt egy hatalmas „trajektet” láttunk, amelynek nagyra tátott szájába egymás után gurultak be a turistabuszok, autók. Az egyórás hajóút folyamán pisiltünk egyenest a tengerbe (persze a vécén ülve, nem a hajón állva), és láttuk a fölöttünk köröző sirályok hasát - hatalmas élmény volt, nem úgy, mint a császár egykori rezidenciája, valamint a villája az egyébként festői kilátást nyújtó portoferraiói erődben. Franciakertnek, de még virágnak sincs nyoma egyik helyen sem (nem is bírta ki itt Napóleon kilenc hónapnál tovább), igaz, a sziget inkább az itt bőségesen termő olívabogyóról, valamint a fügekaktuszról híres. „Ennivaló Itália” Sok mindenért lehet irigyelni az olaszokat, engem - nem utolsósorban - a konyhájukért esz a sárga fene. Egy csomó friss hal áll rendelkezésükre, ha sütnek-főz- nek, rengetegféle sajtjuk van - és a -Tésztáik!: egész nap elnézném, ahogy nagy gyorsan és ügyesen töltik, formázzák, pödrik, csava- rintják, aztán kész a kis batyu vagy bigyó... Megszívlelendő tanács: bár mindig szervezetten utaztunk, utazási irodával, sosem rendeltünk előre vacsorát. A szálláshelyeinken vagy közelükben mindig rábukkantunk valami kitűnő „risztorantéra”, ahol aztán kedvünk szerint választottunk, míg a többiek - jóval több pénzért és elpusztíthatatlan mennyiségben - azt ették, amit kaptak. így hát kávéztunk mennyezetről lógó melltartók alatt Volterrában (az volt a dekoráció), ettünk fekete kagylós rizottót a firenzei főtéren (el is tettem egyet a kagylóhéjak közül, hogy ha rosszul lennék, meg tudjam mutatni az orvosnak, mit ettem), pizzát a római Trevi-kút szélén üldögélve (úgy tudom, ma már csak tisztes távolságból csodálhatják a turisták), jégbe hűtött gyümölcssalátát Velencében sétálgatva, és végül Májka pástétomot firenzei paninivel a buszban. Mielőtt még valaki azon irigykedne, hogy legalább egy hónapig nyaraltunk olaszhonban, ha ennyi mindent láttunk, ki kell, hogy ábrándítsam: a fenti beszámolót három nyár felejthetetlen kirándulásainak legemlékezetesebb élményeiből gyűjtöttem össze. Lucca. A száradó ruhákat maga Szűz Mária felügyeli Assisi. Egyszerűen gyönyörű szerző felvételei) és Róma a lábunk előtt hever Voltéira. Szemrevaló és hatásos: cicitartós kávézóbelső
