Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)

2010-09-20 / 216. szám, hétfő

Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 20. — — ____ 1 I » ........ II.. .............. . . ■ - I.M. —fc FIGYELŐ Kebelközpontú kampány . A svédországi választási hadjáratban előkelő helyre kerültek a női keblek - írta a Frankfurter Allgemeine Sonn­tagszeitung. A Baloldali Párt kampányrendezvényén fellé­pett egy sztriptíztáncosnő is. A csinos Miss Cookie bugyira vetkőzve buzdította a jelenlé­vőket a párt támogatására; mellbimbóit a párt Választási lógója takarta, úgy-ahogy... A párt illetékesei azt mondták, a hölgy ruhadarabjainak leve- tése azt szimbolizálta, miként lehet a jobboldal felületes dolgaitól megszabadulni, míg végül „feltárul a baloldal igazi magva”. (MTI)- Na, ez is úgy sült el, mint a népszavazás (Peter Gossányi karikatúrája) Pekin globális befektetéseinek értéke öt év alatt meghaladta a 266 milliárd dollárt Kína lassan felvásárolja a világot A sikeres fejlődés érdekében a kínai gazdaság mindazt megvásárolja külföldön, amire szüksége van. Fejlett országokban technológiát (esetenként komplett cége­ket), fejlődő országokban nyersanyagokat szerez be milliárdos nagyságrendben. MTl-HÁTTÉR A legutóbbi példa az amerikai Auctiva szoftvergyártó vállalat, amely augusztusban került a kínai Alibaba tulajdonába - hasonlóan egy másik amerikai céghez, a Ven- dióhoz, amelyet júniusban vásárolt fel a kínai vetélytárs. Közismert példa az IBM személyiszámítógép- ágazatának a sorsa, amelyet né­hány évvel ezelőtt a kínai Lenovo szerzett meg, vagy a svéd Volvo au­tógyáré, amelyet idén vásárolt meg a többségi tulajdonos Fordtól a Zhejiang Geely Holding Company. Egy német hetilap nemrég elké­pesztő statisztikát közölt a kínai cé­gek világméretű befektetéseiről. Eszerint 2005 és 2010 között az egyes földrészeken, ületve régiók­ban eszközölt kínai tranzakciók ér­téke a következőképpen alakul: USA és Kanada: 33,7 milliárd dol­lár; Közép- és Dél-Amerika: 43,9 milliárd dollár; Európa: 36,7 milli­árd dollár; Fekete-Afrika (Szahará­tól délre): 31 milliárd dollár; Arab vüág (Észak-Afrikával): 32,9 milli­árd dollár; Észak- és Nyugat-Ázsia (Oroszországgal és Indiával): 35,8 müliárd dollár; Délkelet-Ázsia: 29,7 müliárd dollár; Ausztrália: 33,3 müliárd doüár. A globális be­fektetések értéke öt év alatt megha­ladta a266müliárd doüárt. A nyugati fejlett technológiák vásárlása elengedhetetlen Kína számára ahhoz, hogy följebb kerül­jön a hozzáadottérték-rangsorban. Peking is tudatában van annak, hogy olcsó tömegtermékekkel nem lehet hosszú távon jólétet, maga­sabb életszínvonalat biztosítani a lakosságnak. Ennekjegyében adott az állami vállalatokat irányító ha­tóság (SASAC) 2009-ben utasítást a világméretű terjeszkedésre és „bevásárlásra”. A harmadik világ országaiban nyersanyagok, ásványi kincsek je­lentik a beszerző körút célpontját, már a 90-es évek óta. Jó példa erre Angola, amely idén Kína első szá­mú olajszállítójává vált, megelőzve Szaúd-Arábiát. A dél-afrikai or­szágból március óta napi 640 ezer hordó kőolaj indul útnak tankhajó­kon Kínába. Peking a fekete arany­ért milliárdos hitelekkel fizet, a kamatszint (1,5%) igen nagylelkű­nek számít a nemzetközi pénzpia­con. Az idei év elején Angola által rendezett labdarúgó Afrika Kupa küzdelmei mind kínaiak által épí­tett stadionokban zajlottak. A sportlétesítmények február óta nagyrészt kihasználatlanul áünak. Mint Luis Oliveira Gonsalves, az angolai futballválogatott korábbi szövetségi kapitánya fogalmazott, olyanok, mint a „fehér elefántok”: rossz helyen álló, funkció nélküli monstrumok. A lakosság azon háborgott, hogy a jelentős beruházásokból szinte alig profitált. A kínai cégek ugyanis a stadionok építésekor (miként más projektek megvalósításakor is) főleg kínai munkaerőt foglalkoz­tattak. A benguelai stadiont példá­ul 700 kínai munkás építette - mel­lettük mindössze 250 angolai dol­gozott. Ez persze nem véletlen: Pe­king a „nagylelkű” hiteleket ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az áüami megrendelések 70%-át kínai cé­geknek kell kapniuk. Ezek pedig előszeretettel dolgoztatnak kínai munkaerővel. Az angolaiakat nem csak ez bosszantja. Általában is úgy vélik,- hogy a tanai beruházásokból való­jában csak egy szűk elit húz hasz­not, és gazdagodik belőlük. Bár Angolában az egy főre jutó nemzeti jövedelem (4832 doüár) afrikai mércével mérve viszonylag magas, az eloszlás roppant egyenlőtlen. Három angolai közül kettő a sze­génységi küszöb alatti jövedelem­ből él, a várható élettartam 41 év. A gazdasági feüendülés haszonélve­zői ráadásul gyakran piszkos mód­szerekkel biztosítják részesedésü­ket a húsos fazékból. A korrupciót vizsgáló Transparency Internatio­nal kimutatásában Angola a 162. helyet foglalja el. A rezsim kemény kézzel fojt el minden elégedetlen­kedést- ezért a helyi lakosság dühe a kínaiak ellen irányul. Az ázsiai munkások eüeni támadások tavaly ősszel olyan mértéket öltöttek, hogy Kína amúgy haügatag luandai nagykövetsége kénytelen volt rea­gálni. Akadtak munkahelyek, ahol a helybéliek lobogó forró vízzel ön­tötték le kínai „kollégáikat”. Ennek nyomán a kínai gazdasági tanács (CBC), amely 40 kínai vállalatot képvisel Angolában, közölte: a kí­nai alkalmazottak készek elhagyni Angolát. •Azóta sem a CBC, sem a nagykö­vetség nem nyilatkozik támadá­sokról, atrocitásokról. Feltehetően azért, nehogy veszélyeztessék az Angolához fűződő fontos gazdasá­gi kapcsolatokat - no meg azért is, mert a helyi hatóságok rendre cá­folták a kínai munkások elleni tá- madásokhírét... JEGYZET Bal, jobb, baljobb... JUHÁSZ KATALIN Aki találkozottvelem az utóbbi két hónapban, felfigyelhetett arra a plexi-fülbevalóra, amelynek egyik darabja „bal”, másik darab­ja , jobb” feliratot formáz, és en­nek szellemében kell őket a meg­felelő fülbe helyezni. Jó poénnak tartom, plusz a vásárlással támo­gattam anyagüag egy fiatal, pá­lyakezdő bizsudizájnert. Nekünk, balkezeseknek annak idején már az első elemiben prob­lémáink adódtak. Mostanában olvastam valahol, hogy ha egy év­vel korábban mentem volna isko­lába, könyörtelenül átneveltek volna, azaz a tanító néni áttette volna a ceruzát a jobb kezembe azzal a szöveggel, hogy „rossz kézzel” próbálkozom. Ez állítólag beláthatalan komplikációkat okozott volna szellemi fejlődé­semben. Nagy mázlinak könyvel­hetem el tehát, hogy engedtek balkezesnek lenni. Ha szüleim nagy pingpongjátékost akartak volna nevelni belőlem, őrületbe kergethettem volna eüenfeleimet ezzel a trükkel, és egy ideig simán nyerhettem volna a meccseket az összezavarodott ellenfelek ellen. Az asztalitenisz azonban hobbi­szinten maradt, annál is inkább, mivel kertes házban élő nagy­anyám halála után a pingpong- • asztal sehol sem fért el a panella­kásban, ezért el kellétt ajándé­kozni. Valamiért a számítógépet is úgy tanultam meg használni, mintha jobbkezes lennék, azaz nemhe­lyeztem át az egeret bal oldalra, ahol a helye lett volna, hanem ma­radt ajobb oldalon. A szakértők szerint emiatt „keresztterhelés” éri az agyamat és lassacskán át- drótozódom. Valamiért a villával is így vagyok. Úgy tanultam meg használni, mint a jobbkezesek, azaz balkézben, tehát az étterem­ben jól el tudok rejtőzni a jobbke­zesek között. Amikor pár éve sike­rült eltörni a bal váüamat, és rög- zítőfásliban töltöttem egy hóna­pot, sokáig képtelen voltam ren­desen üzemelni. Egy másik, isme­retlen vüág tárult elém, eleinte a fogkrém kinyomása is gondot okozott, aztán mire lassan meg­szoktam volna a dolgot, a csont összeforrt. Amikor azonban átlépem az or­szághatárt déli irányban, ismét elbizonytalanodom. Szlovákiá- ban Ficóékállásaihoz mértenjob­bosnak tartom magam, szurkolok ezerrel az új kormánynak. Buda­pesten viszont, hosszabb-rövi- debbbeszélgetésekvégénmindig megállapítjákrólam, hogy balos vagyok. Mert ami most odaát fo­lyik, egy csöppet sem szimpatikus nekem. Szűkebb szakterülete­men, a kultúrában hónapok óta zajlik a politikai tisztogatás, és nem csak az intézményvezetőket rugdossák ki, hanem bizonya művészeknekis színtkellvaüani- ukbal-jobb kérdésben. Nemsze­retnék most ott élni. Illetve azt szeretném, ha legalább e területet nem darálná be a hatalom. Ha pusztán a művészi színvonal, a kreativitás, azújszerűségszámí- tana, nem pedig az az ideológia, amelynekajelenlegikormány megmondóemberei szerint a ma­gyar művészetben is megkeüje- lennie... KOMMENTÁR Jön a szociális népszavazás? LAJOS P. JÁNOS Egyújabbpártérdekbőlelkövetettnépszavazásonvantúlazország.A közel 23 százalékos részvétel mindenkit meglepett, feltehetően a népszavazás kiötlőjét, Ricard Sulíkot, a Szabadság és Szolidaritás el- nökétis. Amikor2008-ban hozzáfogott az aláírásgyűjtéshez, feltehe­tően úgyvélte, egy Uyen kampányjó kiindulópontlehetpártjameg- alapításához. Ennek megfelelőenválasztotta ki a kérdéseket. Apar- lamentiképviselőkmentelmijogamindigisdühítetteaz embereket, elég megemlíteni néhány ittas vezetésen kapott képviselő esetét. A rádió és televízió üzembentartási díját sem szívesen fizeti senki, főleg akkor, amikorlátja, hogyazelmúltnégyévbenaSžlovákTelevízióta „megfelelően kiválasztott” vezetés képes volt hónapok alatt pártté­vévé változtatni, és ez eüen senki sem tehetett semmit. A kisebb par­lament és az olcsóbb kormányautók kérdése is megfelelő hívó szó a választók számára, hiszen közülük sokan mindennapi megélhetési gondokkal küszködnek. Ezt kiegészítve mégkét olyankérdéssel, hogy a népszavazás legalább kicsit védhető legyen az értelmiség és a sajtó előtt, és egyben a2008-as kormánnyal szembeni eüenzétóséget is megmutassák, elkészült a hat összetevőből álló sikeres politikai üzemanyag, amely nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az SaS ma a kormány tagja. A következő napokban várhatóan a legtöbb elemző azt tárgyalja majd, hogy Sulik „nyerte meg” a népszavazást, vagy Fico „veszítette el”. Közben mindkét politikus kényszerpályán volt: Sulik nem hátrálhatott ki a népszavazás mögül, hiszen ő kezde- • ményezte, Ficoviszontnem támogathatta, hiszen bizonyos mérték­ben az ő kormánya ellen használták, ráadásul az utóbbi hetekben az SaS-t és Richard Sulíkot nevezte ki legfőbb ellenségének. Pedig látha­tóan Sulik és Fico is szívesen választotta volna a másik szerepét. Mit mutat a szombati, 22,84%-os részvételi arány, és a voksolás eredménye? 1. Jólmegválasztott, populistakérdésekkelkampánynélkül is vi­szonylag magas részvételi arányt lehet elérni. 2. Alakosság egyrésze vevő az egyszerűmegoldásokra, viszonylag könnyen mobilizálható. Ez a két könnyen leszűrhető következtetés sötét jövőt prognosztizál. Azt mutatja, hogy Szlovákiában is sikeres lenne egy, a 2008-as ma­gyarországihoz hasonló „szociális népszavazás”, ha azt egy erős poli­tikaipárt határozottkampánnyalmegtámogatná. Ez életveszélyes egy olyan helyzetben, amikor a kormány megszorító intézkedésekre készül, hiszen elég, ha Fico belebújik Sulik szerepébe, és akkor a rész­vétel nem22,84százalékos lesz, hanem 60 százalék feletti. És Fico ezt márbiztosan tudja. FIGYELŐ Konferencia az autonómiáról A határon túli magyarság au­tonómiatörekvéseinek támoga­tását és a nemzet egyesítésének történelmi lehetőségét hangsú­lyozták a kormánypárti felszóla­lók a budapesti autonómiakon­ferencián. Balsai István (Fidesz) ígéretet tett, hogy soha nem fog­ják az autonómia ügyét meüék- vágányra terelni. Minden erőt annak szentelünk majd, hogy az erről szóló budapesti döntések olyanok legyenek, amüyet a ha­táron túli magyarok szeretnének - fogalmazott. Megjegyezte: az autonómia kérdése Nyugat-Eu- rópában is napirenden van, nem tipikusan magyar kérdés. Az egyszerűsített honosításról szó­ló törvényt meghatározó lépé­sének nevezte. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke azt mondta, az autonómia ügyében jó esély van illúziók nélkül szá­mon kérhető feladatokat meg­határozni a tudománynak, a po­litikának és a népképviseletnek egyaránt. Az európai példák, el­lenpéldák, eredmények és ku­darcok feltérképezése bőven ad lehetőséget és feladatot - mond­ta, hozzátéve: „ami tény, hogy Trianon óta folyamatos, nem­zetgyilkos, a Kárpát-medence valamennyi területére kiterjedő etnikai tisztogatás áldozatai vagyunk”. Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke azt mondta, ki kell iktatni a kettős mércét, ha magyar ügyekről van szó. Megjegyezte: örülnek a ket­tős áüampolgárság intézményé­nek, ez több mint lélektani kötő­dés, közjogilag is lehet majd kap­csolódni Magyarországhoz. Ki­tért ugyanakkor arra is, hogy ők nem felsőházat akarnak, hanem teljes jogú állampolgárságot sze­retnének. A képviselőházban jár a képviseletijog- mondta. Duray Miklós felvidéki író, politikus azt mondta, megrögzött autonó­miapárti, mert az a demokrácia szerves része, és a határon túli magyarság jövőjét általa lehet biztosítani. Ugyanakkor megál­lapította, sem Romániában, sem Ukrajnában, sem Szlováki­ában nem igazán sikerült előre­lépni a nyelvhasználaton és az oktatáson túl bármilyen jogi rendezés érdekében. Mint kifej­tette: borúsan látja a helyzetet, a felvidéki magyarok szerinte feladták az autonómiát. Oda sem tudtak eljutni, hogy azon a szinten kerüljenek túl, amit 1919-ben, az első világháború után meghatároztak. Ez aveszé- lyes - fogalmazott. Semmüyen autonóm intézmény nem jött létre az elmúlt húsz évben, és ahogy múlik az idő, az esély egy­re csökken - mutatott rá, hozzá­téve: olyan megoldási lehetősé­get kell megfogalmazni, amely működőképes, és a többség is el­fogadja. Ugyanakkor hiányolta, hogy az érdekérvényesítéshez Magyarországról nem kaptak segítséget, és szükségesnek tar­totta a felvidéki magyarság civil életének megerősítését. Ez a fel­tétele annak, hogy az autonó­mia bármilyen formája ismét napirendre kerülhessen. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents