Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-20 / 216. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 20. www.ujszo.com Megjelent az Irodalmi Szemle szeptemberi száma Az acetilén áramlása... LAPAJÁNLÓ Érdekes, izgalommal, meglepetéssel teli az a tanulmány, melyet a folyóirat legújabb száma közöl. Csehy Zoltán erénye és érdeme, hogy az egykor volt jelenséggel, Cselényi László ellentmondásos költészetével, közelebbről az Acetilén ágyak (1991) című kötettel foglalkozik. Jobbára Tőzsér Árpád véleményével azonosul, aki Laurent Jenny feltevéseire alapozva állapítja meg, hogy „Cselényi szövegvilága lényegében szövegtömbök szabad szerveződése, a hipertex- tus kohéziója tartja egyben”. Csehy Zoltán szerint „A történés áramlása nem világtapasztalat elsősorban, hanem nyelvi tapasztalat, a mítosz kivetkőzése önmagából, nem lényegi elbizonytalanodás, hanem természetes értelmezési tapasztalat, mely a szövegesülés változékonyságában érvényesül.” Csehynek sok más, bölcs gondolata, kibeszélt „titka” is van, melyeket az érdeklődők figyelmébe ajánlunk. Csak úgy halkan, csendben eláruljuk, hogy Cselényi László versét (részlet) is közli a folyóirat, Álomjáték címmel. Van, persze más kínálat is, Csehy Zoltántól Szapphó-megfej- tések címmel költői variáció is helyet kapott a szeptemberi számban. Olvashatjuk Öllős Edit, Mészáros Attila és Balázs F. Attila verseit, Grendel Lajos Négy hét az élet című regényéből pedig újabb részletet közöl a lap. Közli a folyóirat Lehocky Teréz Keresztre feszítve című novellájának befejező részét, Mészáros László Szemen- szedett históriák című prózáját, Kulcsár Ferenc és Gál Sándor naplóját. A magyar sors és a szülőföld hűségese címmel Fonod Zoltán tanulmánya Duba Gyula életművét kutatja. Polgár Anikó tanulmánya A fordítástörténet-írás dilemmái címmel a műfordítás „titkait”, gondjait fejti meg, Bárczi Zsófiától pedig Ilonka címmel egy elbeszélést közöl a folyóirat. A folyóirat illusztrációit Bar- tusz György retrospektív kiállításának anyagából (Szlovák Nemzeti Galéria, Esterházy-palota) válogatták. (zsolt) Véget ért a 7. Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál Fődíjas Nők férfiak nélkül MT1-JELENTÉS Miskolc. A Jameson CineFest, azaz a Miskolci Nemzetközi Film- fesztivál igazi programkavalkád- dal várta az elmúlt napokban az érdeklődőket. A szeptember 10-én kezdődött filmmustra alatt bemutattak tizennégy nagyjáték- filmet (valamennyi magyarországi ősbemutató), hat további játékfilmet versenyen kívül, ötvennégy animációs-, dokumentum- és kisjátékfilmet, négy filmklasszikust a CineClassics-blokkban, nyílt három kiállítás, rendeztek két workshops és négy konferenciát - sorolta tegnap a statisztikai mérleget Muszatics Péter, a rendezvény kommunikációs igazgatója. Értékelése szerint a filmfesztivál alaposan kinőtte kereteit. ArShirin Neshat iráni rendező is a fesztivál vendége volt (Képarchívum) ról is beszámolt, hogy a Jameson CineFest fődíját - a miskolci születésű Oscar-díjas rendező-íróról elnevezett Pressburger Imre-díjat- az iráni Shirin Neshat kapta Nők férfiak nélkül című művéért. Neshat a fesztivál vendége volt, a film vetítése utáni beszélgetés pedig a CineFest egyik legjobban sikerült programjának mondható. A zsűri nagydíját a dán Mia Hansen-Love Gyermekeim apja című koprodukciós filmje nyerte - ismertette Muszatics Péter, hozzátéve, hogy Horváth Lili Napszúrás című filmje lett a legjobb kisjátékfilm, Briar March Volt egyszer egy sziget című alkotása pedig a legjobb dokumentumfilm. Az animációs blokk fődíját - amelyet a miskolci kötődésű művész tiszteletére az idei évtől Dargay Atti- la-díjnak neveznek - Molnár Tünde Simon vagyok című alkotása, a nemzetközi kritikusi zsűri díját pedig - egyhangú döntéssel- Kocsis Ági Pál Adriennje nyerte. A filmnek a cannes-i bemutató után itt volt a magyarországi premietje. A miskolci mustra életműdíját Jancsó Miklós kapta, aki mester- kurzust is tartott a fesztiválon. Emellett elindult a CineClassics című filmtörténeti programsorozat, kiállításokkal, workshoppal, filmvetítésekkel, ennek részeként nemzetközi konferencia keretében emlékeztek meg Korda Zoltánról, és Kertész Mihály- és Korda Sándor-némafilmeket is vetítettek. Volt továbbá dokumentum- filmes workshop a szakma koprodukciós lehetőségeiről, háromnapos szakmai program a digitális átállásról, kétnapos roma filmes és médiaprogram, kiállítás Vukról és Szaffiról Dargay Attila emlékére, és visegrádi fesztiváltalálkozó - jegyezte meg Muszatics Péter. Pintér Béla és Társulata a Szutyokkal vendégszerepei az idei nyitrai nemzetközi színházi fesztiválon Nem szeretve lenni Fényes, fájó és megmosolyogtató, súlyos előadás (Szkórossy Zsuzsa felvétele Eredeti ötletek alapján, saját (alternatív) társulatának írja darabjait Pintér Béla. Erősen fogalmaz. Tisztán, érthetően, őszintén és bátran. Humorral és feszültséggel teli, egyedi képi és mozgásvilágú előadásait biztos kézzel önti formába. SZABÓ G. LÁSZLÓ Pályáját az Arvisura Színház színészeként kezdte, saját társulatának összes darabját (Népi rablét, Parasztopera, Gyévuska, A sütemények királynője, Sehova kapujából, butít, Anyám orra, Korcsula, Árva csillag, Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög, A démon gyermekei, A soha vissza nem térő, Párhuzamos óra) ő írta. Előadásai napjaink izzó társadalmi kérdéseit boncolgatják, tehát problémaérzékenyek és életszagúak - anélkül, hogy politizálnának. „Soha nem rakja le a pontot - állapítja meg csapatának oszlopos tagja, Thuróczy Szabolcs. - Rámutat valamire, azt mondja, nézzétek, ezt látom magam körül, aztán ítéljen mindenki belátása szerint. Ezért nem tudja egyik politikai oldal sem a sarokba szorítani. De nem is izgatja az ítélkezés, hogy ki a hibás, ki a jó vagy ki a rossz, figuráiban az emberek összes erényükkel, bűnükkel, szeretetükkel, esendőségükkel vannakjelen.” A számos hazai és külföldi díjjal elismert társulat szeptember 25-én legújabb előadásával, a Szutyokkal vendégszerepei a nyitrai nemzetközi színházi fesztiválon. Bakfis „árucsatolással” „Akit kevésbé szeretnek, soha nem tudja pontosan, miért is szeretik őt kevésbé - vélekedik Pintér Béla. - A világ igazságtalanságát okolja, vagy az emberek érzéketlenségét, holott valójában érzelmi intelligenciájának fejletlensége, önzése és beszűkültsége miatt kerüli őt mindenki. Mert bizony kerülik. Nem szívesen állnak vele szóba. Nem szeretve lenni: pokoli kín. Tekintete összeszűkül, fogát összeszorítja, keze ökölbe szorul. Ilyenkor a legveszélyesebb. Ő, akit kevésbé szeretnek.” Szutyok. Nem Piszok és nem Mocsok. Szutyok. Egy csúnya fogsorú, darabos mozgású, szeretette vágyó, ragaszkodását kimutatni képtelen, intézetis lány. Rózsinak csak a nevelőszülei és a falubeliek hívják, akik tudják: Irén és Attila, a gyermekvállalás lehetőségétől biológiailag megfosztott értelmiségi házaspár örökbefogadott gyereke ő, akit pár hónapos csecsemő helyett kaptak. Ráadásul „árucsa- tolással”. A zabolátlan kamaszlány ugyanis a vele vérszövetséget kötött cigánylányt, Anitát is odakö- nyörgi új szüleihez. Alkalmazkodásból, beilleszkedésből nem éppen jeles a „kiválasztott”, simulékonyságával, hízelgésével mindent megnyer a roma „csatolt”. Biokertész és kultúrcsoport-vezető az újdonsült apa, köztiszteletnek örvend élete párja - csak a két furcsa küllemű, gyanús erkölcsű lánynak kell elfogadtatnia magát. Velük is, de a faluval is. A házaspár dacol az előítéletekkel, a helybéliek kivárnak. Az események pedig hirtelen felpörögnek. A cigánylány elemei egy pénztárcát, de mert dolgos és odabújós, mindenki megbocsát neki. Még a nevelőapja is, aki nem sokkal később szerelemre lobban iránta. Mindeközben a másik lány, Szutyok egyre inkább kiközösítettnek, sőt kitaszítottnak érzi magát, és visszamenekül az intézetbe, hogy később majd szélsőjobboldali elkötelezettként boldogtalan nevelőanyját is a maga oldalára rántsa. Az érzelmileg vesztes asszonynak ugyanis bele kell törődnie: félje új szerelme gyereket vár. Bizarr ötletek kavalkádja A történetnek azonban nem ez a vége. Pintér Béla tovább szövi az eseményeket. A csaknem kétórás előadás során jut bőven abszurd szituációból is, a néző csak kapkodja a fejét, és összeszűkült gyomorral próbál kacagni a rengeteg bizarr ötlet láttán. A férj által vezetett amatőr színjátszó csoport produkciója színház a színházban, a „magánszámok” összeforrnak, s úgy épülnek bele a darabba, hogy annak szerves részévé válnak. A mesterien megkomponált látvány Kerényi Róbert zenei összeállításával rengeteget tesz a játékhoz, amelyet a jelmeztervező (Benedek Mari) és a maszk (Juristovszki Sosa) is „megemel”. Morális értékek, erkölcsi normák, hétköznapi magatartásformák foglalkoztatják Pintér Bélát. Két karaktert ő maga is megrajzol. Előbb a „gyereklabor” tudálékos főorvosát (nagy tekintélyét hosz- szú, uszályos fehér köpeny jelzi), majd a fesztiválokon díjakat osztó, s a viszonzásért visszajáró kul- túrfunkcionáriust. Mulatságos figura ez is, az is. Szutyok: Szamosi Zsófi. Fogsorára „rásegít” a maszkos, jellemrajzot ő maga készít. Hitelest, jól megfestettet. Szeretette éhes, lázadó, rasszista lányt mutat, vadat, kiszámíthatatlant, eltorzultat. Kellemes színfolt a cigánylány: Enyedi Éva. Cédaként hízeleg, jó, amikor a falu öregeivel dolgozik, jó, amikor a lopása miatt megbocsátásért könyörög, jó, amikor diadalittasan üti ki a házasság ringjéből erős vetélytársát, a nevelőanyját, akit Szalontay Tünde formál meg szépen, fájdalommal a szemében. Friedenthal Zoltán a férj szerepében akkor dermesztő, amikor a kenyér mellett mást is sülni rak a kemencébe. Addig érzékeny férj, megértő apa, lelkes kultúros, hűtlen társ. A valóság hű tükre a Szutyok. Fényes, fájó és megmosolyogtató, súlyos előadás. Nyögünk a terhe alatt, mégsem dobjuk le, mert igaz. A világhírű Alexandrov Együttest 2004-ben, vatikáni koncertje után 11. János Pál pápa is megáldotta Orosz elit alakulat Szlovákiában Szlovákiai turnéjukon nyolc városban lépnek fel (Képarchívum) ELŐZETES Európai turnéja során ismét hazánkba látogat a világ egyik legismertebb férfikórusa, az Alexandrov Együttes, melynek tánckara és zenekara ma már legalább olyan híres, mint maguk az egyenruhás kóristák. Az együttes töretlen sikere ékes bizonyítéka annak, hogy egy magas színvonalú művészi produkció a történelem legszömyűbb viszontagságait és fordulatait is képes átvészelni. A nyolcállomásos szlovákiai turnét beharangozó sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a 120 fős „elit alakulat” a 60 tagú kisegítő személyzettel együtt komoly harci egységet képez, ezért a produkció mozgatásánál fontos a katonás fegyelem. Ma már nem katonákból verbuválják a kórust, ám csak felsőfokú iskolai végzettséggel és két oktávnyi hangterjedelemmel lehet bekerülni. A hangi adottságokat később is rendszeresen ellenőrzik, a tagoknak 3-5 évente bizottság előtt kell énekelniük szerződésük meghosszabbítása érdekében. Legismertebb szólistájuk, Vadim Anania már 23 éve tagja az együttesnek, a legidősebbek között pedig 60-70 éveseket is találunk, akik hangi adottságaiknak köszönhetően bátran felvehetik a versenyt a huszonéves újoncokkal. Amellett, hogy az Alexandrov Együttes a jelenlegi orosz vezetés egyik kedvence, az együttes vatikáni koncertje után, 2004-ben II. János Pál pápa tetszését és áldását is elnyerte, sőt sikerült bevenniük a Nyugat legféltettebb erődjét, a brüsszeli NATO-központot is. Ottani, óriási sikerű koncertjükkel megmutatták, a zene olyan vüá- gokat is képes összekötni, amelyek egyébként semmiképp sem találkozhatnának. Az érdekesség kedvéért említsük meg, hogy az idei európai turnét teljes egészében egy szlovákiai magyar ügynökség szervezi. Hazánkban az eredeti tervek szerint kilenc várost érintett volna a körút, ám a kassai fellépés a trencséniek érdeklődésének áldozatául esett. Trencsénben így két koncertet ad a kórus, a Kassára megváltott jegyek pedig a szeptember 27-i ho- monnai helyszínre érvényesek, illetve visszaválthatók, (juk)
