Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-18 / 215. szám, szombat
12 Szalon ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 18. www.ujszo.com Fórum Társadalomtudományi Szemle A tartalomból: Skala Tamás Kacsinecz Krisztián Adalékok a csehszlovák- „A hatalom célja magyar lakosságcsere a hatalom’ történetéhez Pályakép Lanstyák István Interjú a 70 éves Voigt A nyelvi problémák típusai Vilmos professzorral nyelvi jellegük szerint Konferencia Lampl Zsuzsanna A rejtőzködés misztériuma Könyvek Tóth László Pééry Rezső etetés pályakezdésé Kőmíves Tibor A kassai közigazgatás nyelvváltása 1840-ben Gecse Annabella „Szent" tárgyak rendszere - profán tükörben FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ Kutatni kell a múltat, hogy érthetőbb legyen a jelen, élhetőbb a jövő Tallózás a Szemlében CSANDA GABOR Hét tanulmány olvasható a Fórum Társadalomtudományi Szemle idei második számában, ezek sorát Skala Tamásé nyitja (Adalékok a csehszlovák-magyar lakosságcsere történetéhez), melyben a szerző a lakosságcsere országos folyamatain kívül az érsekújvári járásbeli Kürt községből áttelepítettek sorsának is figyelmet szentel. Lanstyák István tanulmánya (az előző számban közöltnek szerves folytatásaként) jellegük szerint osztályozza a nyelvi problémák típusait; a nyelvhelyességi problémákat taglalva pedig megállapítja: „A nyelvhelyesség szempontjából helytelennek tartott nyelvi formák használatával a beszélő nem a közösségi normát sérti meg, hanem csak a jobbára a nyelvművelők által létrehozott szabályok valamelyikét, olyan szabályokat, amelyeket a legtöbb beszélő nem ismer és nem is követ.” Lampl Zsuzsanna tanulmánya (A rejtőzködés misztériuma, avagy adalékok az MKP és a Most-Híd választói eredményéhez ) egyfelől szakmai útmutatás a közvélemény-kutatások helyes értelmezéséhez, másfelől a legutóbbi hazai parlamenti választások magyar választóinak magatartásbeli okait elemzi. A lap legterjedelmesebb tanulmányában Tóth László a száz évvel ezelőtt született Peéry Rezső élet- és pályakezdésének esszéisztikus képét nyújtja, egyúttal színesen felidézi a két háború közti Pozsony, valamint a szlovákiai magyar cserkészmozgalom történetének egy-egy fejezetét. Kőmíves Tibor tanulmánya 0,Búcsú a latin nyelvtől". A kassai köz- igazgatás nyelvváltása 1840-ben) éppen azt az érdekes fordulatot ragadja meg, amikor is a városi elöljáróság és a polgárság a hivatalos írott kapcsolatban fokozatosan áttér a „hőn szeretett” latin nyelvről a magyarra; a korabeli tanácsi (latinul írt) jegyzőkönyv szerint fájó szívvel: „akkora volt ugyanis az irántad való kivételes szeretetünk, hogy azt hittük, egyedül csak benned van meg az összes adottság, míg hazánk és anyánk nyelve a hivatalos tárgyalásokon és ügymenetekben nemcsak hogy fölösleges, hanem kevéssé használható és alkalmazható”. Gecse Annabella tanulmánya a rima- szombati járásbeli Baraca vallásos szellemi és tárgyi megnyilvánulásait térképezi fel, külön a község kültéri és templomon belüli objektumait, terjedelmes képanyaggal. Kacsinecz Krisztián tanulmánya (,A hatalom célja a hatalom.”) Orwell- és Koestler-regények szövegével illusztrálja a totalitárius ideológiák irracionális logikáját. A Pályakép rovat ezúttal Voigt Vilmost mutatja be, akit sok-sok nemzedéknek (nem csak folkloristáknak) nem kell bemutatni; L. Juhász Ilonának a hetvenéves tudóssal folytatott beszélgetéséből azonban - értelemszerűen - elsősorban a néprajzkutató pályaképe körvonalazódik, de ezen belül a hetvenéves polihisztor személyisége is. A folyóirat utolsó negyedét két konferenciabeszámoló -és értékelő nyitja; Simon Attila a szlovák-magyar történész-vegyesbi- zottság idei júniusi érsekújvári konferenciájának tartalmát és jellegét mutatja be, Bolemant Lilla pedig a Kockázati társadalom és felelősség című pécsi (alkalmazott filozófiai) konferencia előadásait ismerteti. A Könyvek szekcióban Zeman László legutóbbi kötetét (Visszalapozások) Simon Szabolcs méltatja; Mayer Judit egy nemrég a Kalligram műhelyében nyitott sorozat (Pozsony város történetei) első két kötetét, Tóth Árpád és Roman Holec monográfiáját ismerteti, végül két recenzió is elemzi Öllös László szlovák nyelven megjelent kötetét (Národná identita slobodného človeka), mely a nemzeti szabadság, a nemzeti identitás kérdésköreit taglalja. Amiként a Fórum Kisebbségkutató Intézet minden kiadványa, a folyóirat legújabb száma is teljes terjedelmében hozzáférhető a világhálón is. Helyzetet a történelemkutatásnak Nehéz, olykor nem várt érzelmeket is felkavaró, régi sebeket, sérelmeket is előhozó szakma a történészé. Még akkor is, amikor úgymond csak a saját népének, nemzetének történelmével foglalkozik, hát még akkor, amikor nemzetek és határok, politikai rendszérek és sokszor szomorú események ütközőzónájában élő több nemzet és etnikum történelmét kutatja! SZÁSZ1 ZOLTÁN S hogy végül mindebből még pozitív végkifejlet is legyen? Az már igazi emberi és szakmai teljesítmény. Ezt a régióban szinte példátlan és igen biztató eredményt sikerült a Füleken szeptember 9-én és 10-én megtartott szlovák-magyar történészkonferencia résztvevőinek elérniük. Előzmények A Nógrád Megyei Levéltár és a Füleki Vármúzeum szervezésében megtartott kétnapos szakmai találkozón azt a tavaly elindult szakmai párbeszédet folytatták a szlovák és a magyar történészek, amely Balassagyarmaton kezdődött. Míg a tavalyi találkozón inkább a nemzeti történelmek sarkalatos alapkérdéseinek értelmezésével és a közös hang megtalálásával foglalkoztak biztató sikerrel, az idei füleki konferencián már a határ menti térség múltját és jelenét kutató történészek és társadalomtudósok számoltak be legfrissebb kutatásaikról. És úgy gondolom: igenis a mikrorégiók történelmének megismerése vezethet célhoz az objektív történelemkutatásban! Mert ami a nagy- politikában csupán törvény, betű, memorandum, nyilatkozat vagy szerződés, az - főleg a szlovák-magyar határ menti kisvárosokban, falvakban és tanyákon - a valóságban reszlovakizáció, kitelepítés, határkiigazítás, vagyonelkobzás, vagonba rakodás és menekülés, honosítás és állam- polgárságért folyamodó kérvény, földkiutalás, házfoglalás, kocsmai verekedés és szerelem, házasság és vegyes nyelvű vagy identitású család. Emberek, egyének, családok, kisközösségek s az ő emlékeik, történeteik, az ő magántörténelmük. Tanuljunk meg beszélgetni A határokon átnyúló kapcsolatok egyik legfontosabb eleme az, hogy sok olyan, mindkét felet foglalkoztató témáról tudjanak beszélgetni a szakemberek, amelyek feltárására éppen az utolsó pillanatban van még lehetőség és esély. Beszélgetni kell, ami nem is olyan egyszerű. Meg kell valljam, eddig azokból a konferenciákból volt több részem, ahol a határokon átnyúló kapcsolatok jórészt magyar-magyar kapcsolatok voltak. Nem volt gond például a tolmácsolással. Aki viszont komolyan gondolja a nemzetek közti kapcsolatok fenntartását, annak eleve azzal is számolnia kell: szinkrontolmácsolásra is szükség van. S emiatt bizony egy-egy előadás időtartamát fontos ésszerű keretek közé fogni. Ez sikerült is Füleken, de hozzáteszem: a tuBalról jobbra: Agócs József, Peter Weiss, Heizer Antal és Barna János A Füleki Vármúzeum tárlatán: legéndi menyecskeöltözet. A losonci Nógrádi Múzeum és Galéria gyűjteményéből (Szekeres Éva felvételei) domány nem könnyű kenyér, s egy szakmai konferencia alapos felkészülést kíván előadótól meg befogadótól is. Füleken nem csak a szakzsargont használták az előadók, jól felépített, tárgyszerű és tényeket felsorakoztató előadásokat élvezhetett a hallgatóság. Két nyelven! Ami korántsem volt egyszerű feladat a szervezőknek. Bizakodó diplomaták Ezen a két nemzet közti megbékélést és a történelmi félreértések tisztázását, egy, a tényeken alapuló, közös történelemkönyv megalkotást célzó konferencián részt vett Heizer Antal, Magyarország pozsonyi nagykövete és Peter Weiss, Szlovákia budapesti nagykövete. Mindketten maradéktalanul a konferencia kiemelkedő fontosságát hangsúlyozták. Fontos visszaidézni Agócs József, Fülek polgármesterének köszöntő szavait is, aki azt mondta, jelzésértékű, hogy éppen olyan kisváros volt a helyszíne ennek a fontos szakmai eseménynek, ahol a lakosság vegyes nemzetiségi összetétele ellenére emberemlékezet óta nem volt nemzetiségi összetűzés. Peter Weissnek is megjegyeztem egy nagyon fontos s a jövőben megszívlelendő mondatát, mely szerint: „Ha közös történelmünk különböző értelmezéseit nem használnák a választó- polgárok mozgósítására, köny- nyebb lenne megszabadulnunk az előítéleteinktől.” Igen. Az előítéletektől. Miként az is fontos, amit Heizer Antal emelt ki: „A politikának nyugodt hátteret kell biztosítania a történelem kutatásához. A történelemmel, annak kutatásával elsősorban a történészek foglalkozzanak, ne az aktuálpolitika. Remélem, hogy záros határidőn belül elkészül az a kézikönyv, amely segítséget nyújt majd a pedagógusoknak a közös történelemoktatásban.” A diplomaták abban is megegyezően nyilatkoztak: ajánlatos lenne a történelem mitikus felfogásának kérdését mindkét nemzetnek átértékelnie és csak a tudomány által bizonyított tényekre hagyatkozni. Ezzel megszűnhetne számos, a történelmi felfogásban ma még létező fölösleges ellentét és javulnának a kapcsolatok is. Bőséges kínálat A konferencia két napján öt témakörben közel húsz előadás hangzott el a füleki szlovák-magyar történészkonferencián. A városháza nagytermébe érkezett hallgatóság Identitás, tér és demográfia - Változások a történelemben; Hegedű és kalapács - A cigányság tradicionális foglalkozásai Nógrádban és Gömörben; Párhuzamos történetek - A ra- gyolc és Legénd községekben végzett falukutatás eredményei; Ipoly menti történetek - Képek a szlovák-magyar közös múltból és a Helytörténet és oktatás - A hely- történeti ismeretek hasznosítása az oktatásban témakörök érdekfeszítő előadásait és vitáit hallgathatta végig. Az előadások mellett természetesen nagyon fontos szerepet játszottak a várséta alatti beszélgetések, a kávészünetekben az éppen elhangzott előadás utáni viták, eszmecserék, az új ötletek, a hogyan tovább együtt kifundálása és a szakmai meg az emberi kapcsolatok építése is. Végtére: ha nem beszélgetünk, nem is érthetjük, mit akarhat a másik, mi fáj, mi sért, mi a kibogozatlan, mi az, ami miatt esetleg véleménykülönbség alakul ki. S ha kimondjuk, tán már fel is oldottuk a gondokat. Oda kell fordulni embernek emberhez, szakmának szakmához, s megértve, elfogadva, tényékhez ragaszkodva kitisztul a közös múlt homályos tükre, melyben a jövőt lehet megcsillantani. Zárszóként S S bár az Ipoly völgye kistérség történelmének kutatói vettek részt ezen a kiváló füleki konferencián, mindenképpen érvényesek ebben az esetben is József Attila sorai: „rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Balassagyarmaton ez már elkezdődött, Füleken pedig sikeresen folytatni tudták a munkát. És ez sem kevés.
