Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)

2010-09-18 / 215. szám, szombat

www.ujszo.com UJSZO 2010. SZEPTEMBER 18. Szalon-hirdetés 13 ZENE A SZALONBAN Griffelkin, az ördög CSEHY ZOLTÁN CHANDOS LUKAS FOSS GRIFFELKIN GIL ROSE ( ojtoTt oJlrn Orcfwjtra '~~pro tód Az ördögneveidében névsorol­vasást tartanak: csak egy ördögfió­ka hiányzik, természetesen Griffel­kin. A Ids gézengúz azonban csak­hamar megkerül: játékból elrejtő­zött. Minden kisördög előszámlál­ja, mi minden gonoszságot, apró rosszaságot követett el. Griffelkin- nek nincs igazán miről beszámol­nia. A dühös ördögnagyit csak az engeszteli ki, hogy Griffelkinnek szülinapja van: tízéves lett, így ha­marosan az érettebb ördögkorba léphet. A kisördög jutalma pedig a következő: egy napra felmehet a földi világba, hogy bemutathassa, mit is tanult a pokolban, hogy bevá­lik-e majd odalenn. Ajutalom tehát bizonyítási kötelezettség is. Lukas Foss ördögoperája az NBC megbízásából (MenottiAmah/ésaz éjszakai látogatók című művének sikerén felbuzdulva) tv-operának készült, de színpadon is sikereket aratott. Egészen meglepő, hogy noha az operát gyermekoperaként tartják számon, és tudatosan popu- lárisabb babérokra tört, Foss még­sem könnyített zenei nyelvén, nem adta fel sem kísérletező kedvét, sem zeneesztétikai alapelveit. Az opera alapjául szolgáló történetet a zeneszerző saját bevallása szerint nyolcéves korában hallotta nagy­anyjától, ráadásul nyolcvanéves születésnapjának esztendejében, egy interjúban is ezt a művet vallot­ta kedvenc alkotásának: talán ezért is ajánlotta az operát 8 és 80 közötti „gyerekeknek”. A darab kifejezet­ten könnyed, játékos, remekül ki­dolgozott dramaturgiai helyzetek­ben bővelkedő alkotás. A zene mindig követi is a dramaturgiai vál­tópontokat, feledhetetlen pl. a szö­kőkút részeinek látszó oroszlánok váratlan megelevenedésének jele­nete. De az életre bűvölt postaláda karaktere sem mellékes... „Schönbergtől azt tanultam meg, hogy a tradíció a mi hazánk, melyet szeretnünk kell, és el kell fe­lejtenünk” - nyilatkozta egyszer Foss mintegy rátapintva a kortárs zene kísérleti irányának viszonyára ahagyomány egészéhez. Foss zenei tanulmányait még Berlinben kezd­te, majd családja a nácizmus térhó­dítása elől előbb Párizsba, végül 1937-ben Amerikába költözött. Huszonkét éves korában The Prai­rie című, Carl Sandburg verseire komponált kantátája elnyerte a New York-i Zenekritikusok díját. Egyikleggyakrabbanjátszott műve a W. H. Auden, A. E. Housman, F. Kafka és Nietzsche szövegeire komponált, az improvizációs tech­nikákat is megengedő Time Cycle (1960) című alkotása. Harmadik vonósnégyese és Paradigma című műve kivált hipnotikus ismétlés­technikáival tűnik ki, s a minima- lizmus előzményének tekinthető. Concerto ütősökre és zenekarra (1974) című alkotása szintén rep­rezentatív példája innovatív képes­ségeinek, akárcsak a nyelv zenei transzformálhatóságán alapuló Ar- khilokhosz-töredékek című opusz. Operaszerzőként elmondható róla, hogy ugyan keveset komponált a műfajban, mégis valamennyi alko­tása sikerült produkciónak tartha­tó. A Grijfelkin mellett talán a leg­emlékezetesebb az Introductions and Good-byes című, 1960-ban be­mutatott 9 perc 18 másodperces operája, melyben csak üdvözlések, köszönésformulák, társalgási köz­helyek, majd búcsúzások hangza­nak el. A sorra érkező vendégeket a háziúr, Mr. McC udvariasan fogad­ja, bemutatja őket egymásnak, majd mire az utolsó vendég megér­kezik, addigra az első már távozni készül, a háziúr tehát befejezve az üdvözlést és a bemutatási ceremó­niát, hozzá is láthat a búcsúzáshoz. A darab végén csupán a martinis- poharat szorongató házigazda ma­rad a színpadon. Foss zenéje kezdettől rendkívül expresszív, kísérletező, lendületes és mvenciózus, laza, improvizatív jelleget nyer még akkor is, ha kife­jezetten szeriális vagy más, kötött rendszerben íródott is: ez az elő- adó-közeliség hihetetlen mérték­ben felfokozza zenéje intimitását. A Grijfelkinben megnyilvánuló zenepoétikáján is erőteljesen érző­dik Sztravinszkij neoklasszicizmu­sa, Hindemith neobarokk ellen- ponttechnikáinak. modern alkal­mazása, de számos tudatos allúzió is tarkítja a terepet: az ördögnagyi egyik szépséges áriája („You have learned to Bewitch”) pl. Mozart C- dúr szonátájának motívumain alapszik, de felbukkannak Rossinit vagy Milhaud-ot idéző gesztusok is. Foss határozott zenei különbséget tesz az alvilági és földi szféra hang­zásvilága között. Az ördögfiókák a valcer, a keringő műfaji határain egyensúlyozó dalban számlálják el csínytevéseiket („When the moon grows”), ezzel mintegy játékosan megidézve a Faust- és az ördögté­ma egyes zenei aspektusait. A be­teg, haldokló anya (akit Griffelkin önmagához méltatlanul életre kelt) megnyilvánulásai feltűnően líraiak, az anyjuk betegágyánál szomorkodó gyermekek fájdalma pedig az egyházzene regisztereit idézi meg. Griffelkin érzelmi érése és létéből való kivetkőzése döbbe­netes erejű kontrasztot alkot a csínytevések zenei hajlékonyságá­val. Foss a pokoli számonkérés dramaturgiailag és zeneüeg egy­aránt mesteri jelenetében különö­sen kegyetlenül bánik el hősével („Good! Good! Good! Good!”), hogy a szeretet és az önismeret dia­dalát még hangsúlyosabbá tehesse. Az opera természetesen ragyogó parabolaként is felfogható: a ben­nünk lakó, motoszkáló, csintalan ördög lassan ráébred felelősségtu­datára, megtapasztalja a létezés örömeit és tragikumát, képessé vá­lik arra, hogy kilépjen a gyermeki fantázia világából. Éjfélt üt az óra, Griffelkin kényte­len visszatérni a pokolba, ahol gya­lázkodva, borzadva fogadják, jóté­teményei miatt büntetésből kis hí­ján egy üstbe vetik, de az ördögna­gyi döntése értelmében ennél eny­hébb büntetést kap: vissza kell mennie a földre, és emberként kell leélnie hátralévő életét. Az opera a Chandos gondozásá­ban jelent meg cd-n (5009). Elő­adók: Lynn Torgove, Kendra Col­ton, David M. Cushing, Drew Po­ling, Marion Dry, Emily Browder, Janna Báty, Misa Ann Iwama, Aa­ron Engebreth, Anne Harley, Anne Carolyn Bird, Glorivy Arroyo, Ye- ghishe Manucharyan, Elizabeth Keusch. A Back Bay Chorale, a Bos­ton Modern Orchestra Project és a Boston Children’s Opera Gil Rose irányításával szólal meg. A Griffel­kint alakító Kendra Colton Mozar­ton és Bachon edzett szopránja kü­lönösen kimagasló: hol szinte ér­zéketlenül pajkos, hol érzelmesen magába néző ördögfiókája rend­kívül dinamikus jellemformálást eredményez. Kóstolj! Választásod egy palack jó mi­nőségű száraz fehérborra esett. Ahogy beértél a szobába, lehup­pantál a fotelbe és nekikészülődtél, kezedben, mint a pisztoly, úgy sült el a dugóhúzó, és fogorvosakat megszégyenítő módon húztad ki a parafa dugót az üveg torkából. Na­gyot cuppant- már megint győztél. Felemelted, ujjaidon pörgetted, forgattad, tenyeredben elfektetted a nagy és dicső múltra visszatekintő borászcsalád nevével fémjelzett dugót, majd erősen kiszívtad belőle az illatot, magadba öntötted a ben­ne elzáródó isteni nedű tömörsé­gét, s hagytad, hogy egészen az agyadig táncoljon. Remek! -jóváhagytad. Lassan öntöttél, nézted, ahogy fehér vérem a testből kiömlik és szétterül előtted. A lábujjamig ki­töltötted. Megpörgetted a poharat, vigyázva, nehogy egy sejtcseppem is kiiszkoljon. Vártad, hogy az illa­tok elrepedjenek és borlábam szét­tegyem előtted. Kinyílt előtted az ital, érezted mesés illatát, s tudhattad, már mez­telenül imbolygóm a poharadban. Ajkaidhoz emeltél, öszszehúztam magam, hogy a résnyi helyen befér­jek. Beléd csúsztam és élveztem, ahogy odabent nyelved dobál és pörget, sikoltoztam örömömben, amikor nekiütköztem a szájpadlá­sodnak, majd vissza a fogakhoz. A mámortól megrészegült mosollyal az arcomon hagytam, hogy lecsúsz­tass a torkodon. Azután töltöttél még egy pohár­ral belőlem. Takács Zsuzsa Szalon-előzetes A jövő héten: ,A 2010-es vá­lasztások eredményeként a szlovákiai magyarság szakított a kisebbségi politizálás eddigi pártpolitikai hagyományaival. Jóváhagyta a szlovákokkal va­ló együttműködést.” - JarábikBalázs: Magyarpride SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents