Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)

2010-09-16 / 213. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 16. Kultúra 9 Woody Allen újabb filmes mesélésével visszaköltözött New Yorkba; humora fénylő, tudása lenyűgöző Whatever Works - szeressünk Londoni és barcelonai kité­rők után a filmművészeti mese-remekeket ma is termékenyen ontó Woody Allen visszatért New York­ba, igaz, egy kis francia fel­ütéssel vagy felhanggal, mivel 2009-es Whatever Works című moziját ame­rikai és francia koproduk­cióban készítette. A vég­eredmény azonban újra NewYork-i lett. TALLÓSl BÉLA A filmet idehaza a Projekt 100 elnevezésű filmes szemle kereté­ben mutatják be és vetítik Užívaj si, ako sa len dá! (Élvezd, amennyire csak tudod) címen. Ki­fejező a szlovák cím, mert a film ezt üzeni: az benne a végszó, az anekdotázó sztorit előadó, elme­sélő, megjelenítő, s az egész elbe­szélt történetet főhősként megélő Boris Yellnikoff (Larry David) üzeneteként, hogy szeressetek, élvezzétek a szerelmet, minden formában, úgy, ahogy lehet, aho­gyan hozza és kínálja az élet. Sze­ressetek, élvezzétek a szerelmet - mondja az idős nagyműveltségű Boris, aki legalább olyan idegesí­tő, mintha maga Woody Allen ját- szaná a szerepet, s ez valójában a Mester szerepe is. Mindazt, amit Boris Yellnikoff szájába ad, azt maga a Mester mondja, maga öt- lötte ki, ez az ő humora, ez az ő tudása, klasszikus műveltsége. Ebben a filmben megint ő jön elő­térbe, még ha Larry David játssza is el ezt as idős, bohém életmű­vész tudóst. Ez a Boris nevű figura olyan ér­telemben is Woody Allenre hajaz, hogy ő a sztori elmesélője. Úgy ad­ja elő, mint aki épp rendezni ké­szül. Boris a kamerába, a nézővel szembenézve mondja a szövegét, mintegy megszólítva azokat, akik kíváncsiak a történetére. S a néző­vel kapcsolatot teremtő felvezetés után el is indul a sztori. Boris, az excentrikus New York-i férfi saját sztorija. A tudószseni Borisé, aki lemond a gazdagok pazar életvite­léről, s egy lepusztult, de nagyon vagány bohémtanyán új életet kezd, tét nélkül, csak a könnyű él­vezeteknek élve. Könnyelmű élet­vitelét azonban megzavarja egy váratlan találkozás, amikor is ma­gához vesz egy éhező, lerobbant, buta kis szőke libácskát. Egy Mis­sissippiből New Yorkba érkezett lányt, Melodyt (Evan Rachel Wood), aki gazdag család sarja, de butácska, szerencsétlen, s elszö­kött otthonról, miután korosabb szülei nőbolond apja krónikus ki­csapongásai miatt elváltak. Me­lody belezúg idős patronálójába, Borisba, s - anyja kerítőmunkájá­nak köszönhetően - hiába ostro- moljákjóképű fiatal, korban hozzá illő, nem akármilyen pasik, tisztes feleségként hűséggel kitart testileg lerobban, bicegő férje mellett. Bár az álomherceg Randy Jamestől (Henry Cavill) meginog, és... A film sztorizással egyenértékű pillére a karakterek megformálá­sa, bár valamennyien inkább ka­rikatúra-, illetve elrajzolt, torzí­tott figurák. Boris idegesítő, rigo- lyás túlokoskodásával ellenszen­ves, már-már taszító figura. Me­lody nyüzsgésével egyenesen az idegeinken táncol, butalibaságá- val azonban emészthetően ara­nyos. És ilyen a többi figura is, Me­lody anyja és apja, akik egy idő után szintén belépnek a képbe. Velük együtt, az ő történeteikkel olyan torz intellektuális vígjáték kerekedik a sztoriból, Woody Al­len világképével és az ő világot magyarázó sajátos édes-kese­rűségével, sajátos „szellemi por­nográf’ megközelítéseivel, hogy a Whatever Works DVD-változat- ban biztos a kedvencek közé kerül a polcra. Melody anyjának, a sznob arisz­tokrata szexéhes koros asszony (Patricia Clarkson játssza fergete­ges karikírozással) elviselhetősé- géért meg kell szenvedni a vászon előtt, de ez a szenvedés mégis él­vezetet hoz. Olyan fantasztikus öt­let nyomán - amit persze vétek lenne most elárulni - vesz az asszony énje száznyolcvan fokos fordulatot a sznob arisztokratából valamiféle flúgos underground fotóművésszé, ahogy azt csak Woody Allen tudja filmsztoriként „méltóságos gúnnyal” elmesélni. S amikor aztán a nőcsábász férj, Melody apja is megjelenik a szí­nen, hogy visszaszerezze asszo­nyát, akit más nőért hagyott el, a komédia a tetőfokára hág. Ám a művésszé formálódott asszony, aki két kanos férfivel éli már az éle­tét, középütt helyet foglalva az ágyban, elutasítja férje újraköze- ledését. Melody apja magányos bánatában beül egy előkelő bárba, ahol - mit ad a sors - ugyancsak egy párja miatt búsuló férfitársába botlik. Iszogatás közben aztán ki­öntik egymásnak a lelkűket. S mit ad hozzá ehhez a találkozáshoz a Woody Allen-i eszelős fricska: az elhagyott sorstárs férfiú hűtlen fér­fi párja miatt döntött úgy, hogy al­koholba folytja a bánatát. Olyan nagystílű, intelligens eleganciával megoldott helyzet ez a két búsuló férfi között, amilyet ritkán látni mozivásznon. Ahogy Melody apja elfogadóan döbben meg, s elfoga- dóan kíváncsiskodik a másik férfi­nál, hogy „ön akkor homoszexuális felekezetű?”, s hogy „az ön anyja nő?”, hogy ezen csak elfogadóan lehet szórakozni. Nem különben azon a megoldáson, ahogy ebből a felemás helyzetből kijön a két csa­lódottférfi. Azon pedig, ahogy a film lezá­rul, el lehet ugyan dobni az agyunkat, hiszen ilyen direktív megoldást Woody Allentől aligha várnánk, vagyis aligha számíta­nánk arra, ahogyan Boris - miként a film elején, itt ugyanúgy a ka­merába mondva - arra szólítja fel sztorija nézőit, hogy élvezzék a szerelmet. De végül is, nincs iga­za?! Ugyanakkor vigyázat azért ezzel is! Úgy kezeljük a szerelem élvezetét is, mint a tubusba zárt pasztát. Ha kinyomjuk, már nincs visszanyomás. Ilyen és hasonló igazságokkal kommunikál a Whatever Works. Roman Berger zenekari művét Nagy Zsolt vezényli Kortárs zenei világpremier ELŐZETES Pozsony. Holnap magyar kar­nagy vezényli egy kortárs szlovák zeneszerző új művének világpre­mierjét a Szlovák Nemzeti Szín­ház régi épületében. Roman Ber­ger Missa pro nobis címmel írt ze­nekari művet, amelyet a Szlovák Szimfonikusok zenekara és kóru­sa ad elő. Denisa Šlepkovská mez­zoszoprán mellett rendhagyó módon két prózai színész, Stani­slav Beňačka és František Kővár is közreműködik a hangversenyen, amelyet a nemzetközileg elis­mert, jelenleg Párizsban élő ma­gyar karmester, Nagy Zsolt vezé­nyel. Az elsősorban kortárs mű­vek szakavatott értelmezőjeként számon tartott karnagy a párizsi Conservatoire Supérieuri tanára, de Ázsiából és Dél-Amerikából is számos felkérést kap. Szakmai önéletrajza rendkívül változatos: jelentős európai és tengerentúli projekteket vezetett neves zenekarokkal és szólisták­kal. 1990-től öt éven át a világhírű magyar zeneszerző, Eötvös Péter asszisztenseként tanított a kortárs komolyzenére specializálódó karlsruhei Institut für Neue Mu- sik-ban, később ugyanitt az Insti­tut für Musiktheater zeneigazga­tója volt. 1995-től az International Eöt­vös Institute vendégprofesszora, 1999 óta pedig az Israel Contem­porary Players művészeti tanács­adója. Emellett művészeti vezető­je az ostravai Janáček Filharmo­nikus Zenekarnál évente megren­dezett karmester-kurzusnak. 1999-ben Izraelben elnyerte az „Izraeli Zene Legjobb Előadója” címet. Mintegy száz világbemuta­tó és CD-felvétel dirigense, a világ számos fontos zenei fesztiváljá­nak rendszeres vendége. (juk) Félidejében jár a torontói nemzetközi filmfesztivál Oscarral mért produkciók MTl-TU DÚSÍTÁS Toronto. Bár egyelőre olyan ki­ugró siker még nem mutatkozott, mint két éve a Gettómilliomos; Co­lin Firth és Natalie Portman alakí­tását Oscar-esélyesként emlegetik a félidejében járó torontói nem­zetközi filmfesztiválon. A Gettómilliomossal befutott Danny Boyle idén a 127 Hours című hegymászó drámával keltett érdeklődést a kanadai filmmust­rán. A megtörtént eseten alapuló filmet, amelyben James Franco bajba jutott hegymászót alakít, szintén azok közé az alkotások kö­zé sorolták a szakértők, amelyek szóba kerülhetnek az Amerikai Filmakadémia díjainál. Colin Firth a közönség és a szakma elismerését Tom Hooper The King's Speech című produkció­jában VI. György, a dadogó brit uralkodó megszemélyesítésével vívta ki. A király beszédtanárát ját­szó Geoffrey Rush-t ugyancsak az Oscar-befutók között emlegetik. A The Hollywood Reporter egyik blogja nemcsak a színészi, hanem a legjobb film, rendező és forgató- könyv kategóriákban is nagy jövőt jósolt a filmnek a jövő februári Os- car-ceremónián. Natalie Portmannak Darren Aronofsky Black Swan (Fekete hattyú) című balett drámája hozott szerencsét. Torontóban általában a feszti­vál első öt napján lefutnak azok az alkotások, amelyekhez a legna­gyobb reményeket fűzik. Két „nagy öreg”, Clint Eastwood és Robert Redford új mozijait is bemutatták már. Eastwood Herafter című ha­lál utáni léttel foglalkozó miszti­kus drámája nem vert nagy vissz­hangot és Redford The Conspira­tor című történelmi drámája után sem kapkodnak a forgalmazók. RÖVIDEN Előadás közben elhunyt egy fiatal színész Szeged. Előadás közben elhunyt a debreceni Csokonai Színház fiatal színésze; Nagy László Zsolt egy szegedi vendégszereplésen lett rosszul. A 30 éves debreceni művész hétfő este az Unokák Színháza alternatív csoport F.A.L. című produkciója közben lett rosszul, s a kiérkező mentők már nem tudtak rajta segíteni, a hely­színen életét veszítette. Nagy László Zsolt 1980-ban született Püs­pökladányban. 2006-tól 2008-ig a Csokonai Színház stúdiósa volt, 2009-től pedig a társulat tagja. Az elmúlt évadban láthatta őt a kö­zönség A zöld kígyó és a Szép Liliom, a Kőrózsa betonszív című előadásokban. Korábban többek között a Ribillió Rómában, A macskák szerdája, az Úri muri, a Szegény Dzsoni és Ámika, A ta­lizmán, az Egy szerelem három éjszakája és a West Side Story elő­adásokban nyújtott prózai és táncos alakításéi révén szerette meg őt a közönség és a társulat. (MTI) Kézművesség határok nélkül - kiállítás Rozsnyón Fonatok, csomók, bogok KOVÁCSÁGNES A Kézművesség határok nélkül rendezvénysorozatot 2005-ben indította el a szolnoki Damjanich János Múzeum. Terveik szerint nyolc év során négy téma köré csoportosítva mutatják be Jász- Nagykun-Szolnok megye, a Sajó völgye, Háromszék és Burgenland kézműves hagyományait és kép­viselőit. A fazekasság bemutatását a Ko­rong mesterei, a szövés-varráshoz és az öltözködéshez kapcsolódó mesterségeket a Tű, cérna, olló címen már végigkísérhették az érdeklődők mind a négy ország­ban, idén pedig Körmönfontak. Fonatok, csomók, bogok címmel további népi mesterségeket mu­tatnak be részletesen. A csomózás, fonás több ezer éve ismert technika az emberiség kul­túrájában. A mesterség nyomait régen mindenütt megtalálhattuk, a lakóházak körül és azokon belül, a gazdálkodás helyszínein, a mes­terségekben (halászati tárgyak vagy dísztárgyak formájában), il­letve a mindennapi életben. Min­denütt fellelhető volt a kukorica- csuhé, a kender, a szalma, a cirok, a fűzfa, a sás, a háncs és egyéb alapanyagok valamelyike. De ott voltak az állatok bőréből készült hasítékok, húrok, szíjak is vagy más anyagok, mint a drótok. Meg­jelentek a fonatok a kerámiatár­gyakon (rátétes díszek), az ember által fogyasztott ételeken (fonott kalács), fonatokkal cifrázták a lo­vak farkát, sörényét. A napokban a Rozsnyói Bányá­szati Múzeum Galériájában meg­nyitott kiállításon az emberi kéz ügyességét igénylő és dicsérő mesterségnek teljes keresztmet­szetét láthatjuk. Áz alföldi termé­kek gazdag és szerteágazó reper­toárját mutatja be a kiállítás, melynek anyagát a Sajó völgyére jellemző fonott, bogozott, csomó­zott termékek egészítik ki. De míg a mesterségnek az élő alföldi kép­viselői ma is keresett termékeiket állították ki, addig minálunk már csak hajdan volt mesterek múze­umokba került hagyatéka segíthe­tett a bemutatásban. Ám a Gömö- ri Kézművesek Társasága jóvoltá­ból talán idehaza is feltámad a mesterség, ezt látszik igazolni az a néhány fiatal kézműves, akik be­mutatták tudásukat a megnyitón. A kézműves foglakozásokon azt szeretnék elérni, hogy a részt­vevők maguk is el tudjanak vé­gezni egyes munkafolyamatokat, s így egy következő szintre jussa­nak az adott szakma megismeré­sében. A mesterségek történetét, változásait, termékeit, neves művelőit fotókról, filmekből, ka­talógusból, CD-lemezről ismerhe­tik meg a látogatók. A vessző- és szalmafonás termékei manapság a legelterjedtebbek és leg­keresettebbek (Szabó Ottó felvétele) (Képarchívum) Melody (Evan Rachel Wood) és az álomherceg Randy James (Henry Cavill)

Next

/
Thumbnails
Contents