Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-10 / 209. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 10. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Hallgass, vagy meghalsz! Mexikóban a drogkartellek a „hallgass, vagy meghalsz” döntése elé állítják azokat az újságírókat, akik a kábítószerkereskedelemhez köthető erőszakos cselekményekről írnak - írja jelentésében a Bizottság az Újságírók Védelméért (CPJ) szervezet. Mexikóban az újságírók gyakorta esnek áldozatul gyilkosságoknak, elrabolják, megfenyegetik vagy korrumpálják őket, sokan öncenzúrát gyakorolnak a maguk és csa- ládjuk életét féltve—áll a CPJje- lentésében. 22 mexikói újságíró és 3 sajtómunkatárs halt erőszakos halált, heten tűntek el azóta, hogy a 2006 decemberében hatalomra került Felipe Calderón elnök hadjáratot hirdetett a drogkartellek felszámolására. (MTI) Ha az állam segített a külföldi autógyártókon, elvárjuk, hogy legalább nem tesz keresztbe a hazai gazdáknak Fizess, paraszt! Nem épp a legszebb, ám rendkívül elterjedt emberi tulajdonság, hogy mindig abba rúgnak a legnagyobbat, aki már úgyis a földön fekszik, és aki már arra sem képes, hogy segítségért kiáltson. A kormánypártok képviselői e héten bebizonyították, hogy e tekintetben is igazi hús-vér emberek, akiknek ugyanazok a gyengéik, mint a választóiknak. MOLNÁR IVÁN Aki az elmúlt időszakban egy kicsit is figyelemmel kísérte a mező- gazdaságban történteket, tudhatja, hogy Szlovákiában ez az ágazat az elmúlt évek egyik legnagyobb vesztese. A gazdasági válság miatt tavaly ötödével csökkentek a felvásárlói árak, az őstermelők vesztesége így már akkor százmilliós nagyságrendűre duzzadt. Már ez is elég lett volna ahhoz, hogy az ágazat a padlóra kerüljön, idén azonban a természet is a gazdák ellen fordult. Az ár- és belvizek több mint negyedmillió hektárnyi területen tették tönkre a termést, százmilliós károkat okozva a gazdáknak, arról már nem is beszélve, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt a termés az egész országban jóval elmarad a várttól, a gazdák így tömegesen mehetnek csődbe. Mit tesz ilyenkor egy jó kormány? Mindent elkövet azért, hogy segítse az ágazatot átvészelni a nehéz időszakot. Ha az állam korábban képes volt segíteni a koreai, francia és német autógyártókon, joggal várhatnánk el, hogy legalább nem tesz keresztbe a hazai gazdáknak. A kormánypártok azonban bebizonyították, hogy ugyanolyan hús-vér emberek, mint bárki más: abba rúgnak a legnagyobbat, aki már a földön van. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a kormánypártok által hétfőn elfogadott, az államháztartási hiányt csökkentő intézkedések között szerepel az a terv is, amely szerint megszüntetik a mezőgazdaságban használt gázolaj kedvezményes adóztatását. Ezer liter gázolaj jövedéki adója jelenleg 225,71, ezt szeretnék 368 euróra emelni, amitől az állam 44 millió eurós pluszbevételt vár. Csak összehasonlításképpen jelezzük, hogy a sör jövedétó adójának a növeléséből - ami a sörgyártók országra szóló siránkozását váltotta ki - csupán 14,9 millió eurós pluszbevétel várható. Alig 15 milliós pluszra számítanak a cigaretta jövedéki adójának emeléséből is, míg az autópálya-bélyegek drágulása 14 milliót hoz az állam konyhájára. E három utóbbi, a hazai sajtó által leginkább hangoztatott, bizonyos értelemben luxusnak tekintett tevékenységeket terhelő adók emeléséből az állam így együttesen kíván annyi pluszpénzt kifacsarni, mint a gazdáktól kizárólag a gázolaj kedvezményes adóztatásának a megszüntetéséből. Arról már nem is beszélve, hogy nem ez az egyedüli megszorítás, ami a mezőgazdaságot érinti. Mindez persze hatványozottan sújtja a déli, magyarlakta régiókat, hiszen ezekben jóval nagyobb azok aránya, akik a mezőgazdaságból élnek. A parlamentbe került pártok közül a választási kampányban egyedül a Híd vállalta fel a szlovákiai magyarság érdekeinek képviseletét, amely ráadásul a kormányba is bekerült, így joggal várhatnánk el tőle, hogy következetesebben kiálljon az érdekeinkért. Hogy a Híd képviselői a hétfői koalíciós tárgyalásokon miért nem tiltakoztak a gazdákat sújtó intézkedések ellen, azt valószínűleg soha nem tudjuk meg. A hét második felére azonban végre felébredt a párt képviselői által irányított földművelésügyi tárca, azt állítva, hogy semmi sincs veszve, és a gázolaj ügyében további tárgyalások várhatók. Csak remélhetjük, hogy a nyilatkozatukkal nem a kekeckedő újságírókat akarták lerázni... „Elsőrendű célunk a szlovákiai mezőgazdaság versenyképességének megteremtése” - hangzik a Híd választási programjának egyik sarkalatos pontja. Hamarosan kiderülhet, mennyire gondolták komolyan az ígéreteiket, és milyen mértékben hajlandók kiállni a választóik egy korántsem elenyésző csoportjának az érdekeiért. Egy nominációs bukta csökkenti a párt presztízsét, befolyással lehet a pártvezetők hitelességére Jelölési bakik MÓZES SZABOLCS Rövid időn belül másodszor sikerült jelölésével felsütnie a Hídnak, bár a pártelnök meggyőződése szerint mindkét esetben jó szakemberekről van szó. Ružinský Martin, a földművelésügyi tárca környezetvédelmi államtitkára, a párt eredeti tervei szerint jövendőben környezetvédelmi miniszter jelölése után - mely főként a környezetvédők és a média jogos ellenérzését váltotta ki -, Hideghéty Ferenc földalapi igazgatói nominációja már a koalíciós partnerek számára is túl kemény falatnak bizonyult. Ami nem is csoda, ha végignézzük a földalap 2003 és 2007 közötti botrányos és módfelett gyanús döntéseit - ebben az időszakban pedig nem más vezette a „céget”, mint az a személy, akit a Híd most is jelölni kívánt az igazgatói posztra. Bármennyire nem tetszett is a koalíciós partnerek ellenállása Bugár Bélának, egyet le kell szögezni: ez teljes mértékben várható volt. Ennek fényében pedig érthetetlen, miért döntött a Híd mégis a szeplős múltú Hideghéty jelölése mellett. Egy politikus, de egy politikum által jelölt magas beosztású vezető számára is kulcskérdés a hitelesség. Arról lehetne vitatkozni - habár vélhetően fölösleges -, hogy Hideghéty szakmailag és/vagy morálisan valóban alkalmatlan-e a posztra - ahogy ezt a koalíciós partnerek és a média jelezték -, vagy a róla kialakult sötét kép csupán véletlenek és rosszul interpretált döntések halmazának eredménye. A jelölt a közvélemény és a politikai partnerek előtt egyértelműen hitelességi deficittel küzd, ezért teljesen indokolatlan volt jelölése még abban az esetben is, ha egyébként valóban feddhetetlen és jó szakember lenne is. Egy nominációs bukta minden párt és vezető számára kudarc: csökkenti a párt presztízsét, befolyással lehet a pártvezetők hitelességére. A Híd és különösen Bugár Béla számára viszont az ilyen típusú jelölések duplán veszélyesek, ezért is érthetetlen, miért kínálták a politikailag lejárt szavatosságú Hideghétyt a posztra. 2007-ben ugyanis politikai ellenfelei egyszer már sikeresen nyomták rá Bugáira a vállalkozói csoportokat futtató pártelnök billogját, részben emiatt akkor távoznia is kellett a vezetői székből. Noha a júniusi választások eredményei azt is sejtették, hogy a szlovákiai magyar (és a szlovák) választó- polgárok többsége nem vagy csak mérsékelten hitt ennek a teóriának, minden egyes Hideghéty-tí- pusú jelölés újabb nagyon erős muníciót ad az ilyen típusú elméletek gyártóinak. Emellett nem elhanyagolandó szempont az sem, hogy mind a földalap, mind az első, kisebb jellegű hidas jelölési kisülést eredményező környezetvédelem a Fico-kormány ezen intézményeknél elkövetett emlékezetesen durva lenyúlásai miatt a következő években várhatóan sokkal inkább a közélet fókuszpontjában lesznek, mint a tárcák és az állami alapok, vállalatok nagy része. Ilyen helyzetben minden párt elemi érdeke azt diktálja, hogy maximálisan feddhetetlen és hiteles embereket jelöljenek az említett posztokra. A következő hetekben Bugáréknak lehetőségük lesz az ismétlésre. KOMMENTÁR Leltár a seregben KOCUR LÁSZLÓ A szlovák törvényhozásban már sok csúnya dolog történt, amióta pofozkodnak is benne, hajlamosak lehetünk azt gondolni, hogy az intézményt kevés dolog választja el egy negyedosztályú állomási kricsmitől, így nehéz lenne megmondani, melyik volt fennállásának leggusztustalanabb jelenete. Jaroslav Baška - az államnyelvtörvényt kiagyaló és levezénylő Smer parlamenti képviselőjének és volt védelmi miniszternek - a védelmi bizottság keddi ülésén angol nyelven előadott expozéja biztosan benne van az első tízben. Az egyébként szlovák tárgyalási nyelvű intézményben Jaroslav Baška nem a nyelvtudását akarta csillogtatni, hanem a miniszterelnök asszony által angoltanulásra kötelezett vé- delmitárca-vezetőt, Ľubomír Galkót akarta szívatni. Ez rosszízű diáktréfának elmegy, államférfihoz viszont méltatlan, de hát ilyenekben az Alexander Dubček téri épület sosem bővelkedett... A Robert Fico vezette Smer roppant ideges, több fronton is harcol a „szatócsból” lett hadfi ellen. Ľubomír Gaiko körülbelül annyira katonás jelenség, mint egy varrógép. Jogos volt a választópolgárok szkepszise a kormány kinevezésekor: mihez fog ez a csapottvállú fazon kezdeni „katonáéknál”. A miniszter a Kauflandból hozott tapasztalatára épített, és leltározni kezdett. Ennek során kiderült, hogy 2010-ben 2008-as árakon vettek számítógépeket, holott ezek ára évről évre csökken. A tárcánál 1080 korona volt egy külső konzultáns órabére, igaz, nem tudjuk, az általa vezetett tanfolyamok megvalósultak-e. Jaroslav Baška a június 12-i választások előtt, 10-én és 11-én írt alá egy 57 millió eurós szerződést a hadrendből 2011-14 között kivonni tervezett, szovjet gyártmányú Mi-17 helikopterek modernizálására. Az előző ciklus idején a minisztérium hat darab Zodiac-FC 470 típusú felfújható csónakot várásolt. Ez egy komoly vízi jármű, az Egyesült Államok Haditengerészetének elit alakulata, a NAVY SEAL is használja. Ők azonban motorral. A szlovák katonáknak motor nélkül, ellenben dupla áron vásároltak ilyent. Szintén gyanúsak az Iveco könnyű páncélozott járművek beszerzései. És Galko még csak két hónapja leltároz... A védelmi minisztérium - az irányítása alá tartozó cégekkel, erdőkkel és két titkosszolgálattal - valóságos aranybánya, mivel a „civil” tárcáktól eltérő (köz)beszerzési eljárások vonatkoznak rá, nem minden esetben köteles nyílt eljárásokat lefolytatni, és gyakrabban élhet a közvetlen megbízásokkal. Ezek létjogosultsága nehezen kérdőjelezhető meg, hiszen a hadieszközök beszerzésénél a nemzetbiztonsági szempontokat is szem előtt kell tartani. A Jaroslav Baška vezette tárca azonban, úgy tűnik, egész más szempontokat érvényesített. Baška elődje, a felfelé buktatott František Kašický is azért volt kénytelen távozni a tárca éléről nem egész másfél év után, mert horribilis összegekért takarít- tatta volna a minisztérium kezelésébe tartozó intézményeket. Vajon mi lehet az, aminek megtalálásától a Smer annyira tart, hogy egy kanál vízben is megfojtaná a minisztert? Ale Ivetka... VERES ISTVÁN A kormány felemeli az ÁFÁ-t 20 százalékra. Ezzel nincs is semmi baj, mindenki egy százalékkal többet adózik, túléljük. Viszont hogy ezt minek kell elnevezni Fico-adónak, azt alighanem sokan nem értik. A kormány hozott egy megszorító intézkedést, ami az emberek pénztárcáján is nyomot hagy (igaz, nem nagyot), jó taktikai érzékkel elnevezik Fico-adónak, hogy mindenkit emlékeztessenek, erre Fico négyéves országlása miatt volt szükség. Igen, ez alighanem populizmus, mégpedig a legprimitívebb fajtából. Iveta Radičová, aki a kampány során többször hangsúlyozta, emelni szeretné a politikai kultúra színvonalát, ezzel a lépéssel kishíján egyenlőségjelet tett a leköszönt és a jelenlegi kormánykoalíció politizálási stílusa közé. A hibákra rá kell mutatni, ez világos, minden ügyét ki kell ve- sézni, amelyeben visszaélések történtek, ez a kormányváltás egyik lényege. A kellemetlen reformokat, ha van értelmük és jogosultságuk, a választók megértik anélkül is, hogy a miniszterelnök asszony ujjal mutogatna valakire. Olyan ez, mint a Smer kampányhajrában legyártott „vörösalakos” plakátjai, amelyek a jobbközép koalícióval riogattak. A választások után eltelik három hónap, a korrekt politizálást hirdető Radičová és a bolygó kapitányaként a plakátokról a házelnöki székbe robbant Sulik máris kezdi visszafelé dobálni a bélsalakot. Nem így ismertük meg Radičovát, a tévévitákban empatikusán és türelmesen állta Fico támadásait, tudatosan nem vette fel a kesztyűt, bár sokan azt várták, mikor kezd el úgy beszélni, mint egy valódi politikus. Egyébként az is lehet, hogy akart, csak nem tudott, a Ficóéhoz hasonló szónoki tehetséget csak örökölni lehet, megtanulni nemigen. Ha a kampányban Radičová nem volt hajlandó a klasszikus sárdobálós-földbedöngölős stílusban küzdeni a szavazatokért, miért éppen most kezdi el Fico eszköztárát használni? így nehéz lesz morális alapokra helyezni a politizálást. (Peter Gossányi rajza- Végre befejezhetnék már a személycseréket!
