Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-10 / 209. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 10. www.ujszo.com SZEMSZÖG Harminc év után újra orgonaszó zengi be a csallóközaranyosi református templomot „Kérjetek és megadatik néktek” (Képarchívum) Liberális pökhendiség Nagyon sok helyről szivárgott ki már ajúniusi választási kampány során, hogy a Szabadság és Szolidaritás (SaS) az újgazdagok pártja, s ígérgetéseivel, a nem éppen szerény anyagi háttérrel ott lesz a törvényhozó testületben. Az SaS valóban simán bejutott az országházba. A liberális csoportosulás összeszedett médiaegyéniségeket, nagyvállalkozókat, pénzes mágnásokat, és ezzel a háttérrel szinte napról napra magabiztosabb összetevőjévé kezdett válni a négypárti jobbközép koalíciónak. Pályáztak komoly posztokra, igaz, elképzeléseik nem mindig valósultak meg. A legnagyobb csalódás magát a pártvezért, Richard Su- líkot érte, amikor tudtára adták, a pénzügyminiszteri posztot nem ő, hanem a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) alelnöke, Ivan Miklós kapja. A pénzügyi tárca nem, de a szociális és munkaügyi minisztérium bársonyszéke nekik jutott, Jozef Mihál személyében gazdasági szakember foglalhatta el a tárca legfőbb posztját. Az elmúlt négy év folyamán politikai kultúrából és primitivizmusból éppen elég kijutott valamennyiünknek. A Fi- co-Slota-Mečiar felállású kabinet minisztereinek, államtitkárainak, pártvezéreinek primitív megjegyzéseit, kocsmai szinten is szégyellni való beszólásait ismerjük. Az ilyesmikről legfőképpen Slota híresült el, de Ficónak és Mečiamak is gyakorta voltak megbotránkoztató kijelentései. Amikor júniusban változást akartunk, nem csupán a szociális, a gazdasági vagy az egészségügy megreformálását tartottuk szem előtt. A politikai kultúra szépítését, fejlesztését is előtérbe helyeztük, mert elegünk volt a sok-sok politikusi szédítgetésből, az arrogáns viselkedésből, az önhitt miniszterekből, államtitkárokból, szóvivőkből, pártvezérekből. Az utóbbi napok eseményei azonban aztigazolják, eztaz óhajunkat illetően tévedtünk. Richard Sulik kezdte a sort, még akkor, amikor közröhej közepette megválasztották a parlament elnökének. A házelnöknek ugyanis nem azzal kellene kezdenie ténykedését, hogy a honatyákhoz és honanyákhoz intézett első szava egy sima „okéj”. Sulik a szoborcirkusszal folytatta. Amikor felvetődött a kérdés, megfelelő helyen áll-e az oly nagy csinnadrattával felavatott Szvatopluk-szobor, az SaS elnöke megjegyezte, hogy szakértői csoport megvizsgálja a kérdést, s ha talál kivetnivalót, altkor döntenek a szobor ügyében. Neki különben sincs ideje arra, hogy áttanulmányozza a szoborral kapcsolatos dokumentációt, olvassák el mások. Az SaS vezetőjétől Jozef Mihál munka- és szociális ügyi miniszter vette át a butaság stafétabotját, mégpedig azon gunyoros, sokakat megalázó kijelentésével, hogy akik Szlovákiában havi 400 eurót keresnek (és ezek nagyon sokan vannak, meg azok is, akik még ennyit sem visznek haza havonta!!!), legyenek aktívabbak, s azt javasolja nekik, menjenek külföldre dolgozni. A liberális politikus pökhendiségét azzal tetézte, hogy neki havi átlagban 5-6 ezer euróra van szüksége. Mi ez, ha nem a választópolgár vérig sértése, megalázása? ! Ráadásul a legilletékesebb, a tárcavezető elűzi, szétkergeti a nyáját, mondván: mit nyafogtok, ha csak négyszázat kerestek, dolgozzatok többet (idehaza vajon hol?), s ha itthon nincs meló, menjetek külhonba, ott akad munka, s jobban meg is fizetik. Nincs igazukazoknak, akik esélyt adnak a magyarázkodásra. Itt egyetlen megoldás van: politikai kultúrát kell tanulni, s aki nem képes rá, azt más helyre, beosztásba küldeni. SuslaBéla Harminc év után újra orgonaszó zengi be a csallóközaranyosi református templomot. Több mint féléves aprólékos és alapos munka előzte meg az ünnepnapot, 2010. augusztus 28-át. Ifj. Galla József orgonaépítő és restaurátor mester, valamint segítője, édesapja nemegyszer késő éjszakáig dolgozott azon, hogy a sok évtizedes szennyeződéstől és rongálódástól megszabadítsák az értékes hangszert. HEGEDŰS KATALIN Öt évvel ezelőtt született meg a gondolat egy - azóta már elhunyt - polgártársunkban, hogy a református templom orgonáját restaurálni kellene. Az alapösszeget oda is ajándékozta az egyháznak. A gyűjtés azóta is folyt, de a nagy összeg csak nem akart összegyűlni. Mígnem egy nagylelkű hölgy bőkezű adománya meggyorsította az .eseményeket. Megmozdult a presbitérium, egyszerű emberek is ki- sebb-nagyobb felajánlásokat tettek. Az utolsó munkafázisban 10-15 ember aktivizálódott, akik részmunkákat vállaltak, adományoztak és a vendégváró asztal esztétikai és tartalmi részével foglalkoztak. A templomot is új fehérbe öltöztették, idényvirágokkal díszítve, protestáns egyszerűséggel. Sajnáltuk, hogy az egyházmegye elöljárói nem tudtak részt venni ezen az ünnepi istentiszteleten. Sokszor jólesne egy-egy dicsérő tekintet, segítő megjegyzés. Reméljük, Gál Sándor, az egyházmegye gondnoka és felesége hírül viszi, hogy jó példát láttak Aranyoson. Őszinte szeretettel és lelkesedéssel jöttek a magyarországi Göd képviselői, élükön Szotyori Nagy Gábor nagytiszteletű úrral. Az ünnepi istentisztelet szolgálatát is ő vállalta. A mindennapi életből vett példái minden hallgatóját megérintették. Érezhető volt az erdélyi székely ősök szellemisége, az egyszerű nagy- szerűség. A gödi vendégkórus szereplése emelte az istentisztelet színvonalát. Köztük voltak régi barátaink, egykori lelkészünk Kóczán Mór unokája és volt kántortanítónk, Vízváry Vilmos unokája, akik mindig szívesen jönnek „haza”. És jöttek sokan máshonnan - haza. Itt voltak az ácsi gyülekezet küldöttei, a közeli lelkésztársak, a katolikus vendégek és a zsidó hitközség képviselői is. Az istentisztelet egyik fénypontjaként egyházközösségünk gondnoka mély tisztelettel köszönte meg asszonytestvérünk nagy értékű adományát, aki szerényen köszönettel válaszolt: „Köszönöm az Úrnak, hogy lehetőséget adott nekem, hogy ezt megcselekedhettem és megcselekedtem.” Az orgonát lelkészünk Tanító Péter avatta fel és áldotta meg. Kellemes borzongás futott végig a gyülekezeten, amikor ifj. Galla József és ifj. Szotyori Nagy Gábor orgönaművész Liszt Ferenc művei által megszólaltatta az orgona összes regiszterét. Köszönjük minden segítő kéznek a munkát, a szervezést, az adományokat, vendégeink megtisztelőjelenlétét. A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. SZEMPONT Valami a polgárra is tartozik A parlament augusztus 13-án nem szavazta meg a kölcsönt Görögországnak. A lakosság gondolkodó része ezen nem csodálkozik, nem is tiltakozik ellene - esetleg csak azon, mit engedtek meg maguknak a görögök idegen pénzből. Hitelezés akkor jöhet létre, ha megvannak a feltételei a futamidő utolsó napjáig. Itt sem a hitelező - Szlovákia sem a hitelezett - Görögország - oldalán nincsenek meg. Szlovákiának nincs hitelforrása, idegen pénzforrást kell igénybe vennie, amelyért kamatot is kell fizetnie. Az országnak van olyan szilárd a gazdasága, hogy ezt megkapja, a gond az, hogy az eurózónás feltételeket már most sem teljesítjük, s ha beindulna a görög 816 millió eurós kölcsön folyósítása, később az eurózónás 750 milliárd eurós biztonsági alap létrehozása, ami Szlovákiának is kötelessége (több mint 4 milliárd euróval), nem biztos, hogy az államháztartási mutatók jobbak lennének, mint most a görögöké. Ha beépítjük az új szlovák kormány megszorító intézkedéseit, Szlovákiában a reálbércsökkenés nem nagyon kerülhető el. Ami mindennek a teteje lenne, ha a bátran fogyasztó görögökre gondolunk. Az államháztartási mutatókat 2009-ben sem teljesítettük és most sem fogjuk. A költségvetési hiányt 8% körül várják, a megengedett 3% helyett, amelyet szigorú gazdálkodással 2013-ban érhetünk el. A görögországi képlet egyszerűbb. A hiteltörlesztési feltételeket homály borítja. A 110 millárdos segélycsomag fel- használása után mikor lesz olyan állapotban a görög gazdaság, hogy a kölcsönt tör- lessze? A görög adósság háromnegyede német és francia bankokból származik. A bank mindig ad hitelt, ha a hitelezés feltételei adottak. Csak az oda- vissza mechanizmus nem működött a görögök esetében. Az oda igen, de a vissza nem. Az elhúzódó gazdasági válság következtében Európa két legnagyobb gazdaságában a 70-80 milliárd euró nagyon hiányzik. Ha ezt a görögországi kölcsön- csomagból visszakapják, akkor ez az országaikban lesz. Igaz, ők is hozzájárulnak a segély- csomaghoz, de az legfeljebb ötödé lesz annak, amit kapnak a 110 milliárdos csomagból. S amit most befizetnek, azt is visszakapják utólag. De azt már a göröktől. Csak azt nem tudják, mikor. Ez amolyan zsebből zsebbe rakás, de nem úgy, hogy egyikből a másikba, hanem úgy, hogy az egyikbe beleteszek annyit, amennyit kell, a másikból meg kiveszek annyit, amennyit akartam. Ebbe a hatalmas gépezetbe került a mi kis Szlovákiánk, amely nincs egy súlycsoportban a tizenötökkel. Úgyhogy a szolidaritás túlzott emlegetése, meg hogy mi lesz velünk, nem annyira indokolt. Tudjuk, hogy az élénkülő európai nagy gazdaságokban hiányzik a pénz, de én a szolidaritást úgy is tudnám értelmezni, hogy nem egész két éve vagyunk a valutaunióban, a meggondolatlan hiteldömping- hez semmi közünk. És négy évig volt egy populista kormányunk, amely jól tudta, Szlovákia milyen helyzetben van, lesz. (A szolidaritás uniós szorgalmazóiról a nyelvtörvény európai uniós gyors és határozott, szolidaritás alapú megoldása jut eszembe. Az uniós szabályzat értelmében számtalan lehetőség lett volna megmondani és visszautasíthatatlanul, félreérthetetlenül figyelmeztetni a nemzeti szocialistákat a parlamentben, hogy törvényeik jog-, ember- és életellenesek, aminek az EU-ban nincs helye. Nem tették. Szerintük precedenst teremtett Szlovákia. Egy közösségben a másik fenyegetése, nem szokta jóra bírni az egyet nem értőt. S talán, egy végképp nem elhanyagolható dolog.) Aki annyit szeret költeni, amennyije van, költsön annyit. Ez Szlovákia. Amikor Ivan Mikloš pénzügyminiszter centről centre átszámolja, mekkora államháztartási bevételre van szükség a kiadások fedezésére, akkor nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ha mind a görög kölcsön, mind az uniós biztonsági csomagba való befizetés megvalósulna, akkor ez megközelítően ezer euróval növelné az államháztartási kiadásokat Szlovákia minden egyes lakosára. Mégis azt gondolom, Szlovákiának olyan kormánya van, amely nem mást cselekszik, mint amit beszél és nagysága (kicsisége) ellenére partnerként fognak vele tárgyalni az EU-or- szágok. Jóba Mihály öanáa Vasárnap-fcaaaCS • Elfelejtett ételeink: tócsni, dödölle, görhe, puliszka, prósza • Magyar specialitás, a rétes • Híres cukrászok híres hagyatéka: a dobos- és az Esterházy-torta Már kapható! Keresse az újságárusoknál, és gyűjtse a mellékleteket! kő ülőkék, #.
