Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-09 / 208. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 9. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Diszkriminált nők és feketék Ha fájdalmas betegséggel nő vagy fekete bőrű keresi fel háziorvosát az USA-ban, nem kapja meg ugyanazt a hatásos kezelést, mint egy férfi vagy fehér bőrű - állapították meg a Michigani Egyetem kutatói. Carmen R. Green és munkatársai csaknem 200, idült betegsége miatt állandó és erélyes fájdalomcsillapításra szoruló amerikai gyógyszeres kezelését tanulmányozták. Egyénenként elemezték, hogy a fájda- lomcsillapók és azok adagjai mennyire feleltek meg a szakterület legjobbnak tartott és leginkább javasolt kezelési irányelveinek. A fekete bőrű betegek csak 1,8 egységnyi fájdalomcsillapítót kaptak, míg fehér bőrű betegtársaik 2,6 egységnyit. A férfiak. 30%-a kapott erős fájdalom esetén ópiumszármazékot, a nőknek csak21°/o-a. (MTI)- Kénytelen vagyok elbocsátani önt. Olyan drága és fölösleges, mint a közelgő népszavazás. (PeterGossányi rajza Abbász csak Ciszjordániában valaki, a jövendőbeli palesztin állam másik részén a Hamász az úr Kódolt kudarc Egy héttel a közvetlen izraeli-palesztin tárgyalások sikeresnek nevezett nyitánya után még szkepti- kusabb az ember, mint egy héttel előtte. AAAL1NÁK ISTVÁN Elsősorban azért, mert bebizonyosodott, hogy az egyik fél, Mahmúd Abbász palesztin elnök semmit nem tud felkínálni, s ilyen esetben a másik fél, Izrael sem adhat sokat, annyit biztosan nem, amennyi a palesztin állam létrehozásához szükséges tisztességes megállapodáshoz kell. Bár Netanjahu tegnap azt mondta, szerinte lehetséges, hogy egy éven belül - az amerikaiak által megszabott időkeretre utalva - megegyezzenek a palesztinokkal, de ez csak szemfényvesztés, az izraeli kormányfő pontosan tudja, hogy a tárgyalóasztalnál minden adu az ő kezében van. Még sosem képviselte a palesztinokat olyan gyenge vezető, mint Abbász. 1993-ban Oslóban vagy 2000-ben Camp Davidben Arafat nem bizonyult sem bölcs, sem tisztességes partnernek, de legalább az nyilvánvaló volt, hogy ő a palesztinok legitim képviselője. Abbász viszont csak Ciszjordániában valaki, a jövendőbeli palesztin állam másik részén, a Gázai övezetben a Ha- mász az úr. Az iszlamista palesztin szervezet a nyitányhoz időzített merényleteivel azt akarta megmutatni, hogy bármikor fel tudja robbantani a béketárgyalásokat. Az Izraellel folytatott párbeszédet elutasító, Izrael létét el nem ismerő Hamász merényletei Abbászt gyengítették és Netan- jahut erősítették. Hiszen Izrael jogos és érthető követelése: bármiféle megállapodás legfontosabb feltétele, hogy a palesztinok adjanak biztonsági garanciákat, valamint a zsidók államaként ismerjék el Izraelt. Abbász pedig nem tud biztonsági garanciákat adni. Sőt a Hamász bejelentette: az öngyilkos merényleteket is felújítja, és bizottságot is létrehozott az Izrael elleni támadások összehangolására. A szélsőséges palesztin mozgalmak és csoportok iráni és szíriai forrásoktól elég pénzt és eszközt is fognak kapni akcióik végrehajtásához. Időben a legközelebbi neuralgikus pont szeptember 26-a, akkor jár le a ciszjordániai telepek bővítésére meghirdetett részleges izraeli moratórium. A Ha- mász-merényletek után az izraeliek többsége elutasítja a moratórium meghosszabbítását, csakúgy, mint a kormánypártok többsége. Mivel Abbásznak semmi sincs a tarsolyában, csak azt tudja szajkózni, ha nem hosszabbítják meg a moratóriumot, vagyis az izraeliek folytatják az építkezéseket, akkor feláll a tárgyalóasztaltól. De aligha fog felállni, az izraeli kormány olyan „kompromisszumos” megoldással rukkol majd elő, amely lehetővé teszi az építkezéseket, de fenntart látszólagos tilalmakat. A Hamász a merényleteivel nemcsak azt üzente a világnak, hogy Abbász egy senki, hanem azt is, hogy nélküle nem lehet a palesztinokról alkudozni. Képzeljük el a már ismert forgatókönyvet. A kisebb támadásokat Izrael egy ideig lenyeli. De elég lesz egy nagyobb erőszakcselekmény - izraeli civil áldozatokkal -, amelyet a zsidó állam kemény megtorlása követ gázai övezeti célpontok ellen. Palesztin civil áldozatokkal. A képmutató világ egyből nekiesik a zsidó államnak azon a címen, hogy aránytalan volt a megtorlás, Abbász pedig tényleg kénytelen lesz felállni a tárgyalóasztaltól, ha valamennyire meg akaija őrizni arcát a saját népe előtt. Izrael bűnös lesz, Abbász tehetetlen, a Hamász a markába röhög, Obama pedig pofára esik, mert eltelik az általa szabott egy év, Amerikában pedig a jövő esztendő végén megkezdődik az elnök- választási hercehurca, és ő semmilyen sikert nem tud e téren felmutatni akkor, amikor még Irakban és Afganisztánban is teljesen bizonytalan lesz a helyzet. KOMMENTÁR Tomanová, a szakértő NAGYANDRÁS Viera Tomanová önmagát alkalmazta külsős szakértőként a szociális ügyi minisztérium projektjeiben, az oktatásügyi minisztérium szakértői pedig Hawaiira mentek szakmai konferenciázni. Ez a két apró, kiragadott példa tökéletesen mutatja, milyen szinten volt az előző kabinet szociális érzékenysége, ha a minisztereknek a saját zsebükről volt szó. Amióta megalakult a S mer, Robert Fico másról sem beszél, mint a szociális érzékenységről, a szegények megsegítéséről, függetlenül attól, kormányon volt-e vagy ellenzékben. Akettő között annyi lehetett a különbség, hogy amíg a Smer csak ellenzékből politizált ily módon, nem volt lehetősége az állami pénzekből lecsippenteni a szükséges részt. Ám az elmúlt négy év alatt elkövetett stiklik lassan-lassan előbújnak. Persze, nem fog kiderülni minden, sőt, az igazán nagy bizniszeket sohasem sikerül bizonyítani... Ám látszik, hogy kikvoltak azok, akikmég lopni is csak túl feltűnően tudtak. Mi másnak nevezhetjük azt, amit a szociális ügyi minisztérium vezetői csináltak? Ki látott már olyat normális országban, hogy egy miniszter a saját fizetésén kívül, közvetlenül magának és államtitkárának mint külsős ta- nácsadónakfizet bizonyos projektekben? Vajon a miniszter asszony napközben miniszter volt, és este, valamint éjjel- amikor saját állítása szerint a projekteken dolgozott-már külsős szakértő? Az eddig nyilvánosságra kerültinformációkszerintTomanováés államtitkára közel 40 eurós óradíjat számlázott azért, hogy megbeszélgettéka témát. Persze, nem mint miniszter és államtitkár, hanem mint két külsősszakértő. Ha egy kicsit is szégyellték volna magukat ezért, legalább egykét céget vagy strómant helyeznek el a minisztérium és maguk közé. Annak, hogy nem így tették, két lehetséges magyarázata van, bár mindkettő ugyanoda vezet. Az egyik: annyira kevés eszük volt, hogy ez nem tűnt problémának számukra, a másik pedig, hogy úgy gondolták, nekik ezt egyszerűen szabad. Eszembe jut Tomanová folyton kioktató stílusa, amikor az elmúlt négy év során bármilyen témában megpróbálta őt felelősségre vonnia sajtó vagy az ellenzék. Kíváncsi vagyok, vajon hogyan védte volna meg ezt az álláspontot még a választások előtt maga a miniszterelnök, ugyanis Robert Fico szerint Viera Tomanová volt kormánya egyik legjobban teljesítő minisztere. A kérdés talán már csak az, hogy napközben, vagy este. TALLÓZÓ SUDDEUTSCHE ZEITUNG A németek egyre tovább dolgoznak, az utóbbi hét évben 12 hónappal emelkedett a nyugállományba vonuláskor betöltött életkor - írta a Süddeutsche Zeitung. 2002-ben az idős munka- vállalók 62 éves korban mentek nyugdíjba, 2008-ban már 63 év volt az aktív kereső foglalkozással felhagyok átlagos életkora. Németországban a törvényes nyugdíj-korhatár az egyik legmagasabb Európában: 65 év. Ez azonban 2012 és 2029 között fokozatosan 67 évre emelkedik. Először az 1947-ben született korosztály mehetkésleltetve (a65.életévbetöltése után egy hónappal) nyugdíjba. 2013-ban a 48-as évjáratnak már két hónappal kell tovább dolgoznia, a 49-eseknek már három hónappal, és így tovább. 2023-tól évente két hónappal tolódik ki a korhatár, így éri el 2029-ben a 67 évet. 2002 és 2008 között jelentősen nőtt azok száma, akika 60. születésnapjukután is aktív keresők maradtak. Két évvel ezelőtt ezek aránya 33% volt a 60 és 65 év közötti korosztályban. Dacára a törvényben megszabott korhatárnak, a férfiak és nők nem csekély hányada jóval 65. születésnapja előtt felhagy a munkával, bizonyos szakmákban járó korkedvezményre vagy tartós be- tegségre (leszázalékolás) hivatkozva. (MTI) KÉZ,IRAT Feszültségzóna MIKLÓSI PÉTER Szlovákia röpke fél esztendőn belül másodízben kapott intőt a romák diszkriminációja miatt. Márciusban az illetékes ENSZ- bizottságot aggasztotta, most, az új tanév kezdetén az Amnesty International figyelmeztetett arra, hogy az ország durván megsérti a roma közösség, ezen belül különösen a gyerekek emberi jogait, akik „elkülönítésük révén az iskolarendszer foglyai, s nincs lehetőségük az előrelépésre”. Mi tagadás, a roma integráció 2005-ben meghirdetett közép- és keleteurópai évtizedének derekán aligha dicsérő vélemények ezek. Ellenkezőleg, azt jelzik, hogy a cigánytelepek elkülönítése fallal (Nagykapos), bulldó- zeres felszámolása (Detrekő- csütörtök) önmagában nem jelent megoldást az ott élők számára, akikben egyre nő a feszültség a többségi társadalommal szemben. E telepek lakói szinte elképzelhetetlen szegénységben, egzisztenciális bizonytalanságban élnek, a közéleti diszkrimináció, az oktatásügyi szegregáció csak elmélyíti bennük ezt a tudatot; s maguk is úgy ítélik meg a helyzetüket, hogy lehetetlen a kitörés. És e felismerésnek megfelelően alakul ki bennük ama élet- stratégia, hogy bizonyos idő után önmaguk is elutasítják a kitörés lehetőségét. így állandósul(hat) az az állapot, hogy a romatelepeken szinte minden képzeletet felülmúló szegénység uralkodik: csak segélyosztás idején van elég étel az asztalon, egyébként a családoknak gyakran csak napi egyszeri étkezésre futja; a gyerkőcöket az utca neveli, a felnőttek számára munkalehetőség alig akad, és a cigányság csupán akkor kell, ha szavazni kell, vagy piszkos munkát elvégezni. Ha elfogy a segély és alkalmi munka sincs, akkor marad a „kamatos pénz”, az uzsora. Mindez, legalábbis számomra, azt sugallja, hogy a megélhetéshez szükséges rossz révén a cigánytelepek társadalma nem közösség, nemigen akadnak közös normák és értékek, szolidaritást is legfeljebb csak szűk családi körben találni. Mert aki életében már járt ilyen, a romalétet annak teljes valójában igazoló nyomortelepen és pislákol benne némi igazságérzet, az nyilván azzal is tisztában van, hogy a végletes szegénység mennyire demoralizálóan hat. Alighanem ez lehet az egyik fő oka annak, hogy szinte lehetetlen a társadalom peremterületeinek legmélyebb bugyraiból emberi körülmények közé való egygene- rációs felvergődés. Minden ellenkező vélekedéssel szemben én azt állítom, hogy a roma önérzet züllesztésében, sajnos, nekünk, „fehéreknek” szintén részünk van, hiszen eszünkbe sem jut pusztán egy kicsit is elmélyültebben elgondolkodni azon: milyen - nem utolsósorban lélektani - gátakat, évszázados beidegződéseket kell leküzdeni ahhoz, hogy valaki (a további teendőket illetően legalább homályos elképzelésekre épülő elhatározással) kilépjen a putri melegéből, s polgárosult közösségbe kerülve átvegye a többségi társadalom életmódját. Például magasabb célokat tűzve maga elé eljusson odáig, hogy elhatározza: gyermekével igenis elvégezteti az alap- és középiskolát, sőt tovább is taníttatja. Persze, azt is tudom, hogy a különböző kultúrák együttélése súrlódásokkal, feszültségekkel jár, és azt se vonom kétségbe, hogy egyes emberek ettől rettenetesen el tudnak keseredni. Az igazi kérdés azonban mindig az, mit kezd ezzel a helyzettel a környezet, a közösség: van-e az utcában vagy a településen annyi civil kurázsi, polgári, állampolgári öntudat, hogy ezt a jelenséget felelősen, felnőttként kezelje. Ugyanis a demokrácia lényege a felelősségvállalás, a felelősség saját szűkebb és tágabb környezetünkért, végső soron az ország állapotáért, a közállapotokért. Ennek híján a romák joggal vélik igazoltnak egyik, különösen ismert eredetmítoszukat, amely egy Isten elleni lázadásról beszél, s ezzel indokolja, hogy a cigányok örökre elvesztették az önálló azonosság, vallás, írásbeliség - azaz a saját életvitel három alapvető feltételének lehetőségét. Adalékként egy friss újsághír: egy észak-szlovákiai településen a roma gyerekek a folyosón étkeznek, mert nem engedikbe őket az iskola felújított étkezdéjébe...
