Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-08 / 207. szám, szerda
10 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 8. www.ujszo.com Pomichal Richárd emlékére Vasárnap reggelente nem ilyen híreket vár az ember... Apu meghalt. A fiad hívott fel. Amennyiben vannak váratlan hírek, ez váratlan volt. A hét elején még az egyik rádiós műsorba ajánlottalak, ahol kedvenc témádról, az albári tőzeglápról beszéltél volna. Látod, azt sem tudom, elhangzott-e a műsor, vagy visszautasítottad. Azóta is számtalanszor hallom fiad elcsukló hangját, apu meghalt. Úgy döntöttél, nem várod meg a hatvanat, amely már itt jár a kertek alatt. Mióta is ismertük egymást? De régen is volt 1966. Azóta voltunk barátok. Bár Te igazán nagyon kevés embert engedtél magadhoz közel. Ám az, hogy ennyi év után is eléggé rendszeresen találkozgattunk, beszélgettünk, talán arra enged következtetni, hogy kapcsolatunk több volt az ismeretségnél. Ahogy barátként viszonyulunk egymáshoz mindannyian, azok a szenei gimnazisták, akik '66-ban együtt kezdtünk. S nem voltunk kevesen. Akkor három első osztálya volt még a giminek... Baráti közösséggé tett bennünket tanáraink bölcs előrelátása, akik a kultúrában és a sportban rejlő lehetőséget használták fel, hogy erős közösséget kovácsoljanak belőlünk. A legközelebbi találkozón már a Te padodban is egy szál virág jelzi csak egykori helyedet. Pomichal Richárd (1951-2010) Kevés ember viszi véghez tudatosabban ifjúkori álmát, mint Te tetted. Biológus lettél, meggyőződésünk volt, hogy kutatóként, nagyhírű tudósként teljesedik ki pályád. Azután egy váratlan fordulattal muzeológus lettél, természet- védő. Kevesen vetették magukat hozzád hasonló lelkesedéssel ebbe a reménytelennek látszó küzdelembe. Az újságírók, szerkesztők kemény kenyerét is kóstoltad. Belső munkatársként az Új Szó, Vasárnap, Szabad Újság volt „otthonod”. Külsősként sok hazai és magyarországi lapban jelentek meg írásaid. Lelkesedéssel és reményekkel telve álltái a katedrán is - most már elmondhatjuk, életed végéig. Teljességre törekedtél mindig, az utóbbi időben aggodalmaskodó, már-már akadékoskodó lettél. És önmarcangoló, a közösségi kudarcokban minduntalan a magad részét kutató. Előadóként is mindenkor számíthattunk rád. Kisdiákokból álló, laikus felnőtt vagy szigorúan szakmai közönség előtt, tudományos konferenciákon egyaránt helytálltál. Az ismeretlen felfedezése hajtott mindig. Egészen fiatal korodban egy hátizsákkal indultál világot látni, később kerékpáron fedezgetted fel a körülöttünk lévő országokat, hogy azután a látottakról, tapasztaltakról írásban, élőszóban számolj be. Ne feledjem barlangász éveidet. A sok történetet a föld alatt és a felszínen, az autóbuszban, a barlangászok szállásán töltött időkből. Utóbb már inkább csak a kerékpár maradt. Fiaiddal együtt jártátok a szigetközi, csallóközi, mátyusföldi tájakat. Már egyre gyakrabban láttad a gyerekek hátát. Nem baj, mondogattad, a legközelebbi kocsmánál megvárnak. Már a biciklizés sem az igazi, amióta a rend őrei nem veszik jó néven a kerékpáros által elfogyasztott egy-két kisfröccsöt, mondogattad nevetve. Azt írtam, csak a kerékpár maradt. Nem igaz. Örök szerelmed, a víz, a Duna, a kajak, az üldögélés a Duna-part kövein, ott Aranyos alatt, barangolás a léli szigeten - kikapcsolódás, pihenés, feltöltődés az aranyosi háznál évek óta folyó építkezés fáradalmai után, mind-mind várt. Oda tervezted nyugdíjas éveidet. „Állj meg, ha erre jársz, és látod a kocsit az udvaron.” Szinte gyermeki örömmel mutattad az éppen befejezett vagy megkezdett munkálatokat. A félig kész szobában terveztük a közös utakat. A gímesi gesztenyés, a léli sziget, a Burda, a selmeci hegyek, a Madaras ismételt bejárását. Be kell vallanom, felnőtt fejjel többet tanultam tőled a természetről, mint diákkoromban az összes biológiatanáromtól. Azt hiszem, még nagyon sokáig megjelensz majd előttem, amikor lehajolok, hogy egy-egy virágot, lepkét vagy bogarat fotózzak. Már a legkedvesebb könyveid is Aranyoson voltak, amikor jött a hír: úgy döntöttél, vége. Felszálltál a barlangászok autóbuszára, Gaál Dodi, Matas, Gyökeres Gyuri mellé. Vajon hol lesz a busz következő megállója, ki lesz a következő felszálló? Halálod számunkra felfoghatatlan. Biológus voltál, az élő szervezet működésével tisztában lévő, egész életedben megfontolt, alapos ember. Utolsó döntésed érthetetlen. De a Te döntésed volt, ezért mi, volt munkatársaid, barátaid elfogadjuk azt. Kedves Richárd! Legyen Néked könnyű a Rété után második otthonodnak választott Aranyos földje! Görföl Jenő Tizedik alkalommal adták át Pozsonyban a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjakat Hét kitüntetett a jubileumi évben Felső sor balról: Varga Lajos, Szénássy Zoltán, Tóth Elemér, Tóth László, Grendel Lajos. Alsó sor balról: Dobos László, Misad Katalin, Lauer Edith, Mátyásfalvi György, Polgár Anikó (Somogyi Tibor felvétele) Pozsony. A megszokott nyár eleji időpont helyett idén kora őszre tolódott a Posonium Irodalmi és Művészeti Díjak átadása. A Csemadok-szék- ház nagytermében tegnap tartott díjátadó hagyományos forgatókönyvét némileg az is módosította, hogy a tizedik évfolyam alkalmából az alapítók visszatekintettek a díj megszületésének körülményeire, valamint az eltelt évtized eseményeire. MISLAY EDIT Tíz éve a Posonium Irodalmi Díj két lelkes és nagylelkű mecénás, az USA-ban élő Lauer Edith és férje, John Lauer anyagi támogatásának köszönhetően jött létre, azzal a céllal, hogy „segítsék és ösztönözzék a szlovákiai magyar írásbeliséget”. Egy évvel később Lauer Edith unokafivére, a Budapesten élő Mátyásfalvi György révén az irodalmi díjak egy művészeti díjjal bővültek. Dobos László, a díj létrejöttének szorgalmazója megnyitó beszédében nagyra értékelte azt a gesztust, amellyel Lauer Edith és férje felkarolták a szlovákiai magyar művészek támogatását. A támogatók tevékenységének jelentőségét méltatta köszöntőjében Roncsol László is, aki két nyelven - angolul és magyarul - foglalta össze a Posonium díj tízéves történetét. A jubileum alkalmából a Posonium Díj kuratóriuma Nagy János szobrász- művész által készített emlékplakettel ajándékozta meg a díjalapítókat, akiknek köszönhetően az elmúlt tíz év során 68 művész részesült Posonium Díjban. Idén a Posonium Irodalmi Díj fődíját Polgár Anikó vehette át Régésznő körömcipőben című verseskötetéért, amely a Kalli- gram Kiadó gondozásában jelent meg. „Tapasztalat és tudás rendkívül tág pályáit futják be Polgár Anikó verseskötetének darabjai. Az ókori görög és római mitológia lenyűgözően magabiztos ismerete, a gyakran csak a beavatottak számára elrejtett, finom utalások hálója ötvöződik a 21. századi nő tapasztalatával, a kórházak, szülőszobák világával. Mert bizonyos szempontból kórházköltészet is ez a kötet, annak egy sajátos, női változata, amely nem az egészségre vágyakozó, kiszolgáltatott ember önzésével, hanem az életet adás női önzetlenségével dolgozik. De Polgár Anikó versei nem futnak bele semmilyen hamis pátoszba, nem a retorika váza működteti a kötet darabjait, hanem az egymás ellen feszülő, összetett jelentéshálók feszes íve” - mondta méltatásában Németh Zoltán költő, irodalomkritikus. Grendel Lajos életműdíjat kapott több évtizedes alkotói tevékenységéért. Laudációjában Fonod Zoltán hangsúlyozta: „Nem vitás, a mesterének Mészöly Miklóst választó Grendel Lajos pályája új fejezetet nyitott a kisebbségi magyar irodalomban, Szlovákiában. Közel húsz kötete jelent meg eddig, az utóbbi években irodalomtörténészként is megismerhettük őt. Regényei és novellái mellett esszéivel, tanulmányaival és glosszáival is tartalmas, hasznos munkát végzett.” Ugyancsak életműdíjban részesült Tóth Elemér költő, akinek .versei kapcsán Duba Gyula kiemelte: „Képiségükben nem a művi szépség, a csináltság stilizá- ciós fogása bujkál, hanem az őszinte, közvetlen kifejezés bája. A hiteles közlés és kimondani akarás meggyőző ereje. Annak idején, a hatvanas évek közepe táján a párizsi Magyar Műhely recenzense is ezt vette észre bennük.” A Posonium Művészeti Díj idei kitüntetettje Varga Lajos lett, sok évtizedes képzőművészeti munkásságáért. „Évtizedek során teremtett formát lapoknak, könyveknek, kiadványoknak mondta méltatásában Duba Gyula, s kiemelte: „Eredményeiben Varga Lajos inkább grafikus, de festőként is kiválóan helytáll. Grafikái finom levélrajzait szemlélve a pontos és aprólékos kidolgozás, a látvány hiteles lenyomatát érzékeltetik. Könyvillusztrációit is ez jellemzi”. Különdíjat vehetett át irodalmunk sokoldalú alkotója, Tóth László Egy öngyűjtő feljegyzései című kötetéért (Kalligram Kiadó). „Ő is azon Jules Renan-i művészek közül való, akik számára maga a megértés, a becserké- szés is alkotás, akik »a megértés révén vesznek részt a dolgok végtelen termékenységében«. De ez a mindent megértés azt jelenti náluk, hogy semmit sem fogadnak el teljesen. Tóth László mintegy 40 éve van a pályán, s ennek a 40 évnek a története s benne az ő személyes sorsa olyan kaotikus, embert próbáló idő volt, hogyha közben minden vagy legalább néhány eszméjének politikus módjára maradéktalanul odaadja magát, akkor az szinte biztos, hogy felemészti benne az alkotót. Ó ehelyett a megismerés és megértés tudományát fejlesztette magában olyan fokra, mélyítette és tágította olyan egyetemessé, tette olyan intenzívvé, hogy az már önmagában is művészi alkotás értékű” - fejtette ki laudációjában Tőzsér Árpád. Ugyancsak különdíjat vehetett át Nyelvi kontaktusok - Szlovákiai magyar vonatkozású alkalmazott nyelvészeti tanulmányok (Li- lium Aurum) című kötetéért Misad Katalin, a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, a Gramma Nyelvi Iroda munkatársa. Kötetében „számos alapkérdésre irányítja rá a figyelmünket, például a magyar szakszókincs folyamatosan növekvő súlyára és jelentőségére”, hangsúlyozta méltatásában Szarka László, aki főként azokat a „harcos amazon” tanulmányokat értékelte nagyra, amelyekben Misad Katalin az anyanyelvi oktatás létjogosultságáért, valamint a szlováknyelvoktatás minőségének javításáért száll síkra. Szülőföld díjban részesült Szénássy Zoltán nyugalmazott gimnáziumi tanár, Komárom ostroma 1849-ben című helytörténeti munkájáért, amely, mint laudációjában Szarka László fogalmazott: „a Tanár Úr kimagasló történeti munkásságának egyik legjobban dokumentált, leginkább klasszikus munkája. Igazi történeti eposz, ahol a seregek felsorakoznak, az enume- ráció után a hősök küzdelme, erényei és drámai vétségei, a szigetvári forgatókönyvhöz hasonlóan szemünk láttára megjelennek, s a Tanár Úr kiváló dramaturgiai érzékkel, bőséges forrásanyaggal ábrázolja a drámát, illetve a végkifejletet.” A Meteorit Nemzetközi Színházban lép fel szeptember 25-én a szlovák fővárosban Bangó Margit A koncert után mindenki maradhat mulatni ELŐZETES Pozsony. A nagy érdeklődésre való tekintettel már megkezdték a jegyek árusítását a népszerű előadóművész, Bangó Margit szeptember 25-i pozsonyi koncertjére, amelynek a Meteorit Nemzetközi Színház ad otthont. A Čulenova utca 3. szám alatti épületet eddig inkább az alternatív színházi műfajok kedvelői látogatták, ezúttal azonban „fo- gyaszthatóbb” kultúra kerül terítékre. Amint azt Csontos Róberttól, a színház igazgatójától megtudtuk, nem szokványos koncertről lesz A cigánydalok királynője (Képarchívum) szó, hanem a roma kultúra ünnepéről, hiszen a sztárvendég fellépése előtt és után Rigó János és zenekara gondoskodik a vidám hangulatról, és tehetséges fiatalok is bemutatkozási lehetőséget kapnak. A Kismagyari Tini Romák tánc- együttes remélhetőleg sokaknak szerez majd kellemes meglepetést. A szervezők ráadásul minden nézőt meghívnak egy pohár borra, és a koncert után nem küldik haza a közönséget: mindenki maradhat mulatni. Bangó Margit a cigánydalok királynője, évszázadokra visszamenőleg muzsikusokat számontartó családból származik. Több mint tíz évig a Száztagú Cigányzenekar szólistája volt, akikkel együtt 2001-ben Magyar Örökség-díjban részesítette őt a köztársasági elnök. „Hangjában és minden előadó- művészi megnyilvánulásában ott feszül a háromszáz éves muzsikus dinasztia minden szenvedése, bánata és öröme, küzdelme a művészi kiteljesedésért, mélység és magasság, a szenvedély megállíthatatlan sodrása - és hite a cigányság tehetségében és felemelkedésében” - szólt a méltatás. Kimagasló művészetét A Magyar Köztársaság Érdemrendjével, valamint Kossuth- díjjal is értékelték, (juk) MP910885
