Új Szó, 2010. szeptember (63. évfolyam, 202-225. szám)
2010-09-08 / 207. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. SZEPTEMBER 8. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Vészesen fogy a magyar Átlépte a lélektani határt az V. kerületi Podmaniczky Frigyes térrel szemben felállított népességszámláló, a számlálót felállító Nagy- családosok Országos Egyesületének számítása szerint Magyarország népessége már nem éri el a 10 millió főt. Hétfőn 12.00-kor a számláló 9 999 858 főt mutatott. A demográfiai válság 1981 óta tart, Magyarország népessége azóta nem képes a természetes reprodukcióra, amit a születések alacsony száma, valamint a korai halálozás mellett az elvándorlási tendencia is súlyosbít. Ä Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján a háború utáni Magyar- országon 1980-ban éltek a legtöbben, 10 millió 709 ezren. A népesség száma azóta 6,5%-kal lett kevesebb, 2010. január 1-jén 10 millió 14 ezer fő volt. A népességszámot alakító tényezők közül a halandóság kedvező iránya 1965-től fordult meg, míg a születések száma az 1975-ös csúcs után kezdett csökkenni. A halálozások száma 1981-től haladja meg az élveszületé- sekét. A népesség fogyását a bevándorlási többlet sem tudta ellensúlyozni. A halandóság az 1993 óta tartó javuló tendencia mellett sem csökken évi 130 ezer alá, a születésszám több mint egy évtizede 100 ezer alatti. 2010. január 1-jén az ország népességének lélek- száma 10 millió 13 ezer fő volt, 18 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. A népességszámot meghatározó népmozgalmi folyamatok közül csökkent a születések, kismértékben emelkedett a halálozások száma, a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege pedig alig maradt el az egy évvel korábbitól. Az előzetes adatok szerint 2009-ben 96 450 gyermek született, 130 350 lakos hunyt el, a nemzetközi vándorlásból adódó többlet 15 900 fő volt. Spéder Zsolt, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet igazgatója a Port- folio.hu-nak adott interjújában már június közepén szinte biztosnak nevezte, hogy 10 milliónál kevesebben élnek Magyarországon. Elmondta, a népesedési folyamatokról pontos képet csak a jövő ősszel esedékes népszámlálás után kaphatunk. A szakember véleménye szerint hosszú távon a termékenység játssza a legnagyobb szerepet a népesség számának alakulásában, a halálozási statisztikák az elmúlt időszakban stagnáltak, elvileg ebben a tekintetben még javulhat is Magyarország helyzete, mert egyelőre még mindig jelentős a lemaradásunk nemzetközi összevetésben. (Pénzcentrum) A baloldali zöld mozgalom tézisei az SDĽ politikájában kapnak igazi hangsúlyt Van jövője a szlovákiai baloldalnak? A júniusi parlamenti választások eredményeképpen Szlovákiában a jobbközép pártok széles koalíciója alakíthatott kormányt, miközben az ellenzékben csupán két alakulat, a Smer és a szintén jobboldali SNS maradt. RAVASZ ÁBEL Ennek megfelelően a potenciálisan a szavazópolgárok többségének mozgósítására is képes politikai baloldal egyetlen képviselője a napi politikai életben Robert Fico pártja maradt. A Smer politikai irányvonalának megfigyelése azonban aligha elég a legalább három különböző gondolati iskolát képviselő szlovák bal jelenlegi állapotának megértéséhez. A Polis májusi közvélemény-kutatása azt a meglepő eredményt hozta, hogy az általuk akkor 34,3%-os támogatottságúra sac- colt Smert a szavazók csupán 24,6%-a választotta volna akkor, ha a parlamenti bejutás küszöbe 3%-os lenne a jelenlegi 5% helyett. A csaknem 10%-os csökkenés főbb haszonélvezője három olyan párt lett volna, amelyek így meg sem tudták közelíteni a bejutási küszöböt- a gondolatkísérlet eredménye szerint az SDL 6,5%-os, a Szlovák Kommunista Párt (KSS) 4,9%-os, a Ľupták-féle munkáspárt (ZRS) pedig 2,8%-os támogatásra számíthatna ilyen körülmények között, miközben a HZDS is meg tudna szólítani 3,5%-nyi szavazót. Ha figyelembe vesszük, hogy a kommunistákra szavazók száma vélhetően még ebben az esetben is alábecsült (mivel sokan soha nem vallanák be ilyen irányú szimpátiáikat), kijelenthető, hogy ha potenciális szavazóik biztosak lennének pártjuk választási sikerében, az SDL és a KSS is a parlamentbe kerülhetne, mandátumaikat pedig elsősorban a Smer rovására szerezhetnék. Ez a felmérés (még ha egy feltételezett szituáción alapul is) segíthet pontosabb képet alkoni arról, milyenek az erőviszonyok a Smer mögött felsorakozni tűnő, ám a valóságban gondolatilag megosztott, jelenleg is mintegy 40-45%-os össztámoga- tottsággal rendelkező baloldalon. Abaloldali szavazók között ideológiai téren a legnagyobb támogatottsággal (25-30%-kal) vélhetően valóban a Smer által képviselt baloldali populizmus rendelkezik, mely a klasszikus baloldal által kedvelt államosító és/vagy államközpontú gazdaság mellett nacionalista és populista retorikával fogja meg támogatóit. Ezzel az ideológiai kurzussal Fico korábbi koalíciós partnere, a HZDS is megpróbálkozott, azonban ez a párt a választókért folytatott verseny elvesztése után önmaga újrafeltalálására kényszerül a következő időszakban. A populizmustól jól elkülöníthető a keményvonalas, klasszikus baloldali ideológiai tér, melynek mérete 7-10%-ra taksálható, és melyben nem meglepő módon elsősorban a KSS és a ZDS vannak otthon. Ez a gondolati iskola a baloldali populizmushoz hasonlóan, ám annál is radikálisabb módon támogatja az államközpontú gazdaságot, társadalompolitikájában azonban egy toleránsabb, egyenlő- sítő diskurzussal azonosul - a KSS választási programjában kifejezetten felszólal a rasszizmus és a kisebbségek diszkriminációja ellen. Egy harmadik irányzat a baloldali zöld mozgalom, melynek tézisei jelenleg az SDL politikájában kapnak igazi hangsúlyt. Ez a párt láthatóan az ökológiailag tudatos szavazók megszólítására is törekszik, miközben szociálpolitikája populista baloldali (ÁFA-csökkentés, gyógyszerárcsökkentés, munkahelyteremtés) marad. Az SDL potenciális szavazói bázisának magját azonban májusban nem a zöldek, hanem a párt szociális csalijait „benyelő”, a Smert választani képtelen baloldali választók alkották. Feltételezhető tehát, hogy a baloldali zöld mozgalom valós támogatottsága jelenleg nem nagyobb az SDL választási bukása után mért, mintegy 2%-os preferenciáinál. A felsorolásból érezhetően hiányzik az a szociáldemokrata irányzat, mely a baloldali, egyen- lősítő társadalompolitikát piacbarát gazdaságpolitikával kombinálja. A 2010-es magyarországi és szlovákiai választások egyértelművé tették, hogy a szűkén értelmezett régióban jelenleg nincs olyan progresszív baloldali erő, mely labdába rúghatna az országos politikában. Magyarországon Gyurcsány Ferenc „harmadik utas” kísérlete az elmúlt nyolc évben a populista jobboldal külső és a keményvonalas baloldal belső nyomása közé szorulva súlyos vereséget szenvedett, Szlovákiában pedig meg sem született az az erő, amely hitelesen képviselhetné ezt a gondolati iskolát. Feltételezhető, hogy a szociáldemokrata elveket valló választó- polgárok jelentős része 2010-ben a politikai felhozatalból csak a jelenlegi jobboldali kormánykoalíció pártjainak valamelyikét találta elfogadhatónak, a „választható” (azaz az 5%-os küszöb átlépésére képesnek ítélt) pártok közül. A szlovák baloldal tehát korántsem olyan egységes, mint azt a Smer kimagasló eredménye mutatja. A nem nacionalista baloldali értelmiség feladatának a következő években annak kell lennie, hogy 2014-re megteremtse azt a baloldali alternatívát, mely amellett, hogy elutasítaná a Ficóék által képviselt populista és nacionalista diskurzust, hatékonyan tudná képviselni a társadalmi egyenlősítés elveit is. Egy ilyen alakulat koalíciós potenciálja sem lenne alacsony: egy valódi szociáldemokrata párt ugyanis a liberálisok és a centristák számára is sokkal természetesebb partner lehetne, mint a keményvonalas kereszténydemokraták. A kérdés csupán az, hol lehet ebben a rendszerben megtalálni a sikerhez szükséges 5 százalékot. A válasz, ha valóban létezik, valahol a fenti ideológiai látlelet sorai között található. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője KOMMEMTÁR Luxusadó Ficóért LOVÁSZ ATTILA A jövedéki, ingadan- és ebadót eredetileg az adózás történetében luxusadónak hívták. Világos, hiszen olyan dolgokat adóztatott meg az állam, amelyek valahol a szokványoson túli, az életminőség szempontjából valamilyen plusznak, bizonyos szinten luxusnak számítottak. A városi ember ebet tart a lakásában - luxus. Az egyén jelentős ingadanvagyonnal rendelkezik-luxus. Az egyén saját tulajdonában lévő gépkocsival jár- fizessen a benzin, a gázolaj árában a luxusért. Alkoholt iszik, cigarettázik - életéhez szükségtelen dolgokkal teszi napjait elviselhetőbbé-ez is luxus. Persze, a gépkocsi napjaink szerves része lett, az ingatlanadó pedig régen nem luxus kérdése, jobbára saját ingatlanban lakunk. így ezek az adók már nem számítanak luxusadónak, de azért valahol az adózással foglalkozó szakik tudatallatijában így jelennek meg. Ki gondolta volna, hogy egyszer megéljük, hogy valamely politikai garnitúrát hatalomhoz juttatni ugyancsak luxusnak számíthat. Megéltük. Bármilyen furcsa, egy ország számára nem is olcsó luxus egy populista kormány négyéves szereplése, főleg, ha idővel kiderül, hogy a privatizációt elutasító kormánygarnitúra tulajdonképpen a közpénzekkel bánt úgy, mint sajátjával, négy évre leprivatizálva, jó bolsevik módon gazdálkodva a más számlájára. Illusztris példa erre a szociális (jól látják: a szociális, az elesettekkel, a kismamákkal, a nyugdíjasokkal és a munkanélküliekkel foglalkozó tárca!) vezetői a rászorult emberek gondjainak enyhítése helyett európai és állami pénzekből fizettették meg maguknak a fu- simunkát - olyan intézményekben, amelyeknek alapítója és finanszírozója az általuk vezetett tárca. így is elment egy rakás pénz, mint ahogyan elmenne akkor is, ha a Ficóék által beígért megaprojekt autópályaépítések megtörténnének. Persze, jó politikai maszlag most azt mondani, hogy megszűnik az autópályák építése, mert kínos lenne a volt kormányzatnak bevallani, hogy csak a pénzek kipumpálása szűnik meg - az autópályák meg épülnek, olyan tempóban, amilyenre e kis országnak pénze van. A kormány - s nem tartozunk mi nagy dicsérői közé - a hétfői koalíciós tanácsról származó információk szerint elkezdett kormányozni. Végre! No nem az adóemelésnek örülünk, nem kell elmegyógyászért kiáltani. Csak tudomásul vesszük a megemelt hozzá- adottérték-adót, amit nagyon jó marketingfogással Fico-adónak neveztek el. Mert az. Azért fizetjük meg minden áruban és szolgáltatásban, mert egyesek - ha nem is közvetlenül - leszívták a közpénzeket, legalábbis alaposan gyanítható, hogy hűtlenül vagy felelőtlenül kezelték azokat. A nép nevében, a dolgozó emberek nevében, a szegények nevében és a szlovák nemzet (sic!) nevében. Ha a szlovák lakosság egy része kutyát vesz, ebadót fizet. Ha a lakosság többsége Fico-típusú garnitúrákat választ Slotáékkal erősítve, Fico-adót fizet. Sajnos, mindenki fizeti, de legalább sokan megtanulják: az állam semmit nem fizet. Amit az állam áll, azt mi álljuk. Mindig és mindenért. Hervadó zöldek VERES ISTVÁN A koalíciós tanácsok előrehaladtával annak is tanúi lehetünk, hogy a vonuló őszi fellegekhez hasonlóan hogyan tűnnek el a remegő horizontban az SaS választási ígéretei. Sulik vasárnap a televízióban kijelentette, bízik benne, hogy választóik megértik, az SaS nem hagyhatta ott a koalíciót a marihuána vagy a bejegyzett élettársi kapcsolatok kedvéért, nem azért, mert ehhez nem lett volna bátorsága, hanem mert így automatikusan vörös szőnyeget terített volna Fico elé. Ugyanebben a tévéműsorban Sulik azt is kijelentette, nem fognak hozzájárulni az áfaemeléshez. Hétfő este viszont mégis megegyeztek, az áfa egy százalékkal emelkedik. Az SaS egy éve azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy radikális változásokat ígért, egyrészt a járulékrendszerben, másrészt a politizálásban. Ajárulékbónuszhól ebben a ciklusban nem lesz semmi, ami a második pontot illeti, Sulíkék a Smer esküdt ellenségei, ezt a parlamenti viták is bizonyítják, akkor is Ficót szidják, ha nem jutott a kávéjukba elég cukor. Az SaS képviselői egyébként a legaktívabbak közé tartoznak, nemigen hiányoznak az ülésekről. A marihuána dekriminalizációja és a bejegyzett élettársi kapcsolatok nem tartoztak a párt prioritásai közé, más dolog, hogy mégis ezek kerültek a figyelem középpontjába. Az, hogy ezekben a kérdésekben nem történt előrelépés, ideig-óráig rákenhető Ficóra, viszont eltelik négy év, az SaS pedig mit vesz elő? - A jól ismert radikális ígéreteit. A következő parlamenti választások előtt ismét csak a járulékbónusszal és a marihuánával rukkolnak elő, akkor már Ficóval sem riogathatnak, a választók pedig feltehetik a kérdést: mi a szomorú édesanyátokat csináltatok ti négy évig? Ebből a helyzetből már nagyon is érthető, miért kaparintotta meg Sulik a házelnöki posztot, ez az egyetlen, amit az SaS eddig fel tud mutatni. Tapasztalatlansága és kicsit laikus hozzáállása, amiért annyit bírálják, inkább használ népszerűségének, a minden hájjal megkent politikusok nehezebben szerzik meg a választók bizalmát, mint a lelkes amatőrök (és akiket annak hisznek). Az SaS vezetőinek beszédstílusa lényegretörő, a megszokott „természetesen mindenképpen olyan megoldást szeretnénk keresni, amely a jelenlegi helyzethez képest előrelépést jelenthet”- féle körmondatokat még nem tanulták meg. Valószínű azonban, hogy néhány hónap alatt belejönnek.
