Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-31 / 201. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 31. Vélemény és háttér 5 Az ámokfutás nem jósolható meg, a világ legjobban képzett rendfenntartó szervei sem tudják megelőzni Legyen idő a fájdalomra Pozsony világváros lett. Szomorú apropója a dolognak, hogy a médiaérdeklődés, a címlap cikkünk írásának idején hét emberi életbe került. LOVÁSZ ATTILA Meg további sebesültekbe, családok tragédiájába, hadd ne fokozzuk tovább azt, amit képtelenség leírni. Még mielőtt okoskodásba fognánk, szigorért, rendőrért, akasztófáért, iskolai pszichológusokért kiáltanánk, jegyezzük meg: az ámokfutás nemjósolható meg, s a világ legjobban képzett rend- fenntartó szervei és intézményei sem tudják megelőzni. Nem tudhatják, mert ha minden problémás embert, minden magába zárkózó, frusztrációit, gátlásait erőszakkal megoldó vagy depresszióba hajló embert elkülönítenénk, akkor a társadalom jó nagy részét különíthetnénk el - önmagától. Senki nem tudja előre megmondani, melyik veszélyeztetett ember nem bírja tovább cérnával, ezért ez az út járhatatlan. A szabadság ára a magány, mondta egy okos alkotó ember, de azt már nem mondta el, hogy a gátlás, a frusztráció, a kudarcok halmozása, a sikertelenség következménye is a magány, s a kettőt nem könnyű megkülönböztetni. A sikerorientált társadalomban a kudarc tragédia, állítják az okosok, pedig nem így van, a sikerorientált társadalomban a kudarcot mi éljük meg tragédiaként, egészségesebb népcsoportok, nemzetek a kudarcot iskolának tekintik. A kudarc, a velejáró kisebb életszínvonal kirekesztő tényezővé képes válni tájainkon, iskolás kortól azt plántáljuk a gyerekekbe, hogy csak a sikeres ember az ember. De ne pufogtassunk tovább közhelyeket. A tegnapi pozsonyi tragédia - lett légyen bármilyen motivációja - semmiben sem tér el hasonló, nemrég még távoli vidékeken lejátszódó családi, iskolai tragédiáktól. Ki lehet - utólag - deríteni, mi miért történt, pontosabban, nagy valószínűséggel lehet tippelni. Az elkövető halott, az áldozatok válaszokat adni képes része feltehetően szintúgy. Van-e egyáltalán megoldás, van-e egyáltalán kiút, létezik-e modell arra, hogy hasonló cselekmények minél ritkábban forduljanak elő egy-egy közösségben. Bármilyen hihetetlen az eddig leírtak után, igenis létezik. Csakhogy a megoldást ne intézményektől, ne törvényektől, ne szabályoktól várjuk. Ha intézményes megoldásokat keresünk, akkor a XXI. század egyik legnagyobb rákfenéjére, a tabletta effektusra találnánk. A reklám által kínált „vegyél be egy pilulát, s a gond megoldódik” hamis illúziójára a hazug szlogennel, mely szerint nincs idő a fájdalomra. A fájdalomra - vesd össze: kudarcra, sikertelenségre, csalódásra, kirekesztésre, megbotlásra etc. - idő kell. A fájdalmat, a kudarcot át kell élni és fel kell dolgozni. Mindannyiunknak. Szeretteinknek pedig segíthetünk, ha úgy látjuk, időre van szükségük. Akinek barátai vannak, nem jár pszichológushoz, állítja az egyik legismertebb cseh klinikai szakember, aki éppen arra figyelmeztetett nemrég, a közösség további atomizálódása komoly tragédiákat szülhet. A megoldás tehát az egyén, a család, a baráti kör kezében van, nem abban hogy leállítsa a gépfegyverrel futkosó menthetetlenül zavarodott embert, hanem abban, hogy figyelve rá ne engedje a fegyverig, a kilátás- talanság ámokfutásáig eljutni. Van viszont egy pont, ahol igenis van társadalmi, politikai felelősség - s egyben megoldás. A szlovák hírtelevízióban egymás után jelent meg órákon át a két szalagcím: „Tragédia Dévényújfaluban!” majd a „Vincent Lukáč nem mond le mandátumáról”. A politikában, a gazdasági elitben, a közéletben tapasztalható arrogancia, következménynélküliség, pökhendiség az amúgy is labilis, kudarcokat halmozó embereket még jobban frusztrálja, igazságtalanságérzetük méltán csap át paranoiás tünetekbe, ahonnan már csak egyéni erő vagy gyöngeség kérdése, hogy valaki láncfűrészt, valaki kést, valaki meg gépfegyvert vegyen a kezébe. Ha egy maffiakapcsolatokkal kérkedő képviselő még mindig nem a kanálisokon át közlekedik, ha egy maffiakapcsolatokkal alaposan gyanúsított főbíró, egy jachtkiránduláson rajtakapott, euróárfolya- mot befolyásoló pénzügyminiszter megússza, akkor ne akarjunk intézményes válaszokat. Az intézmény ilyenkor a közvélemény, amelynek képesnek kell lennie a társadalom számára káros eliteket kiszűrni, s nem megelégedni a közhellyel, mely szerint a politika úri huncutság. Akármennyire tűnik eszeveszett képzettársításnak Lukáč és az ámokfutás, a társadalom öntisztító mechanizmusainak beindítása nélkül akár borítékolhatjuk a következő ámokfutást.- Borzalmas időket élünk: árvíz, jégeső, hőség, tanévkezdet! Mi jöhet még? (Peter Gossónyi rajza TALLÓZÓ NÉPSZAVA Összeállítást közölt a Népszava arról, hogy a fideszesek közül kiket tiltana el a politizálástól a Jobbik az általa kezdeményezett, a köztisztségeket betöltő személyek'átvilágítását célzó törvény. A lap Mikola István országgyűlési képviselőt említi, ő a Hazafias Népfront alelnöke volt és Martonyi János külügyminisztert, aki 1989-ben miniszterhelyettes, majd kormánybiztos volt a Németh-kabinetben. Pozsgay Imre az Alkotmány-előkészítő testület tagja, korábban a Hazafias Népfront főtitkára és a? MSZMP KB tagja is volt, majd államminiszter a Grósz- és a Németh-kabinetben. A listán szerepel Schmitt Pál köztársasági elnök, az Országos Testnevelési és Sport Hivatal volt elnökhelyettese. (MTI) Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke elégedett a magyar párt által jelölt miniszterekkel Kormányátalakítási előkészületek Romániában AATl-HÁTTÉR Várhatóan kormányátalakítás lesz szeptember első felében Romániában; elemzők a kabinet megbuktatását sem zárják ki. Traian Basescu államfő és Emil Boc miniszterelnök szeptember elejére tűzte ki a határidőt, amíg elemezniük kell a Demokrata Liberális Párt (PD-L), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és a független törvényhozókat tömörítő Románia Haladásáért Országos Szövetség (UNPR) alkotta kormány valamennyi miniszterének teljesítményét. Nyár elején vetődött fel először a kormány átalakításának gondolata, miután a kabinet kénytelen volt drasztikus takarékossági intézkedéseket hozni. Júliustól 25%-kal százalékkal csökkentették a közalkalmazotti béreket, majd az áfát emelték 24%-ra 19-ről, miután az alkotmánybíróság alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította a nyugdíjak 15%-os lefaragását. A román gazdaság teljesítménye sem ad okot derűlátásra, hiszen idén a román hazai össztermék (GDP) várhatóan 1,9%-kal csökken. Bukaresti elemzők szerint a kabinet és egyes miniszterek helyzetét súlyosbította, hogy júliustól nemcsak az állandó munkaviszonnyal rendelkezőknek, hanem a szerződésekkel foglalkoztatottaknak is társadalombiztosítási járulékot kell fizetniük jövedelmük után. A főként művészeket, egyetemi oktatókat és újságírókat érintő rendelkezés látványos kudarcba fulladt a bürokrácia miatt; a járulékok behajtása ügyében illetékes állami intézmények nem voltak felkészülve a változásra, és hosszú várakozásra kényszerítették az adófizetőket, akiknek egy része „adósztrájkot” hirdetett. Egyre több elemző látja úgy, hogy Sebastian Vladescu pénzügyminiszternek és Mihai Seitan munkaügyi miniszternek a napjai meg vannak számlálva, egyesek azt sem zárják ki, hogy négy-öt miniszternek is távoznia kell. A döntést a kormányfőnek kell meghoznia. Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke elégedett a magyar párt által jelölt miniszterekkel, Borbély László környezetvédelmi, Cseke Attila egészségügyi és Kelemen Hunor kulturális miniszter hatékonyan dolgozott. Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elsődleges célkitűzésének tekinti az őszi parlamenti ülésszakban a Boc-kormány megbuktatását. A tervezett átalakítás a két párt szerint nem javíthat a kabinet elégtelen teljesítményén, egyedüli megoldás a teljes kormánytávozása. A PSD vezetői bejelentették, bizalmatlansági indítványt nyújtanak be a kormány ellen, így a parlamentnek ősszel ismét szavaznia kell a kabinet sorsáról, miután tavasszal az ellenzéknek csak nyolc szavazat hiányzott a Boc-kormány leváltásához. KOMMENTÁR Az új elit bemutatkozik TOKÁRGÉZA Egy népszerű elmélet szerint sokkal jobban működhetne a parlament, ha pár korrupt és csak önmagával törődő politikus helyett végre a közért valóban tenni akaró, „érintetlen” személyek kerülnének a nemzeti tanácsba. Ennek az elméletnek a hirdetői a jelenlegi szlovák törvényhozásra nézve eléggé kellemetlenül érezhetik magukat: az új arcok eddig a parlament legproblémásabb alakjai. A legújabb botrányhős Vincent Lukáč: az egykori hokista és az SNS legújabb celebje a maffiával kapcsolatos kijelentései miatt került össztűz alá, a bűnözők kölcsönös tiszteletéről beszélni ugyanis parlamenti képviselőként meglehetősen durva dolog. Lukáčot egyébként sem a mérhetetlen tudásáért szerethetik választói, a képviselő a múlt héten például még meg volt győződve róla, hogy az SNS igazából kormánypárt. Miként kerül egy üyen ember a parlamentbe? Lukáč egy családi tragédia után kezdett politizálni, 2010 elején, miután váratlanul elhunyt a felesége. Maga Ján Slota szólította meg az emberileg és anyagilag is padlón levő, de még mindig népszerű sportolót, pártjának szüksége volt a jól csengő nevekre. A politikával korábban csak önkormányzati szinten foglalkozó, ahhoz bevallottan nem értő exhokis a választási lista huszadik helyén indult, összeszedett 4329 karikát, ezzel pedig nyolcadikként pont képviselői mandátumot szerzett. Most pedig törvényekről szavaz, vagy rejtélyes módon kigyullad az autója. Lukáč esete nem egyedi, az SaS listáj án befutó, egyszerű polgári mozgalomként induló Egyszerű Emberek esete is bizonyítja, hogy a választók díj azzák azokat a politikusjelölteket, akiknek bevallottan semmi közük sem volt korábban a politikához. Igor Matovič aztán megmutatta, hogy miveljár a szakmaiság teljes hiánya és az ösztönö- kön alapuló politizálás: kis szövetsége néhány már-már komikus hi- bánakköszönhetőenmajdnemakoalíciós szerződés előtt ellehetet- lenítette a kormányt, saját maga pedigbelekeveredett ablogjában publikálthazugságaiba. MárpedigMatovičranemlehetráfogni, hogy érdemtelenül ülne a parlamentben, hiszen 38 ezer preferenciaszavazattal került befutó helyre az SaS listáján. Annál kényelmetlenebb érzés, hogy cselekedeteitől az egész koalíció sorsa függ. Lukáč és Matovič esete nem egyedi, manapság is rengetegen próbálnak érvényesülni a politikában úgy, hogy erényt próbálnak kovácsolni a tapasztalatlanságukból és az „érintetlenségükből”: például Alojz Hlina, aki polgári aktivistaként lett híres, most pedig Pozsony főpolgármestere szeretne lenni. A politikusokból kiábrándult választókat könnyen meg tudja szólítani a romlatlan átlagember - csakhogy egy kompromisszumokra képtelen, az elemi politikai ismereteknek híján levő személy jóval több kárt okoz, mint hasznot. Ha mást nem, hát ezt bizonyítja az új parlamenti képviselők példája. Köszönet a jelképekért VERES ISTVÁN Igazán hálásak lehetünk Ján Mikolaj (SNS) volt okatatásügyi miniszternek és Robert Fico volt kormányfőnek. Kötelezővé tették (a magyar iskolák tantermeiben is) a szlovák nemzeti jelképek kifüggesztését, így a tanulók tudni fogják, melyek is a szlovák nemzeti jelképek. Viszont azt is tudni fogják, hogyan, milyen körülmények között kerültek a falra. így nem igazán valószínű, hogy a tanulók a preambulum alatt fognak csöndesen, térdelve fohászkodni a jobb jegyekért. Ugyanis a kötelező, rájuk erőltetett dolgokból a gyerekek általában jó érzékkel viccet csinálnak. A hazafiassági törvény célja, hogy az iskolapadok „lakóiban” erősítse a szlovák nemzeti öntudatot. Akikben ilyesmi leledzik, azoknál a jelképek hatására a fennkölt érzés talán egy kicsit meg is izmosodik. Akikből viszont hiányzik, azoknál a jelképek folyamatos látványa ellentétes folyamatokat válthat ki. Egyszerűen szólva: minél inkább kényszerítik a magyar gyerekekre a szlovák öntudatot, a gyerekek számára annál visszataszítóbb lesz. Mi több, ezzel sokakban inkább a magyar nemzeti öntudat erősödik meg. Nagy nevetség, hogy ezt olyan bölcs, tapasztalt és képzett szakamberek, mint Fico és Mikolaj, nem tudták végiggondolni. Pedig tanácsadóik nekik is voltak, biztosan megvitatták a törvény csínját-bínját, s akkor rá kellett jönniük a fenti igazságra is. Ha nem jöttek rá, az sok mindent megmagyaráz, elnézést kérek az említett uraktól, nincs több kérdésem. Radičová is bölcsen nyilatkozott, amikor megindokolta, miért nem törlik el a hazafiassági törvényt. ,A gyerekek csodálatos dolgokra képesek, majd ők megrajzolják a szükséges jelképeket, nem kell sok pénzt költeni erre az iskoláknak” - magyarázta a miniszterelnök asszony, tanújelét adva, hogy ő sem érti, a törvénynek szimbolikusjelentése van, azt szimbolizálja, hogy ez az ország egy vicc. Pénzbírságot senki nem fog kiszabni a törvénnyel szembeszegülő iskolákra, ezt is megígérték. De meddig? Négy év múlva jön egy új kormány, az talán már kiró. Ez jelenleg mindegy, a kötelező jelképeket a legtöbb iskola kifüggesztette, senkinek sem hiányzik, hogy ezért buzerálják, ez érthető. Viszont aki akarja, a magyar nemzeti jelképeket is kifüggesztheti az osztályokban a kötelező szlovákok mellé, ezt nem szabályozza a törvény. Az egészben a legviccesebb az, hogy hiányoznak a tankönyvek, lassan éhen vesznek a tanárok, jöhet egy kemény tél, amikor az iskolák hetekre bezárnak, mert nem lesz mivel fűteni. Akkor a diákok büszkén felpillanthatnak a szlovák nemzeti jelképekre, és köszönetét mondhtnak irigylésre méltó helyzetükért a mindenkori szlovák iskolaügynek.
