Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)

2010-08-21 / 193. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 21. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ APEVARUL Román rendőrök megvertek egy nagyváradi magyar férfit és barátnőjét, mert anyanyel­vükön gúnyolódtak velük-írta a román Adevarul című napi­lap. A lap szerint a rendőrök vasárnap éjjel igazoltatták a nagyváradi szórakozóhelyből hazafelé tartó fiatalokat, akik­nél nem volt személyi igazol­vány. A rendőrök megpróbál­ták feljegyezni a nevüket, de a fiatalember beszámolója sze­rint harmadszorra sem tudták helyesen leírni, noha betűzte. A férfi elismeri, hogy ittas volt, és magyarul vicces megjegyzé­seket tett a rendőrökre, de in­dokolatlannak tartja erősza­kos fellépésüket, melynek kö­vetkeztében ő öt napig, barát­nője három napig gyógyuló sé- rüléseketszenvedett. (MTI)- Látja, szomszéd, jó, hogy nem mentek arra a méregdrága tengerparti nyaralásra. Itthon ingyen ülhetnek nyakig az árvízben. (Peter Gossányi rajza) Azt gondoljuk, hogy a mi demokráciánk már automatikusan adott, egyszer és mindenkorra, ez tévedés A szabadság ára Hét év után véget ért az iraki háború. Az utolsó amerikai harci egységek is elhagyják az országot, és megkezdődik az a hosszú időszak, mely alatt az ira­kiak megpróbálnak élni a szabadsággal és ésszerűen uralkodni. ŠTEFAN HRÍB Husszein kivégezve, a diktatú­rát felváltotta a választás, de a ká­osz is, a merényletek, a szuniták és síiták közti konfliktusok. Ér­demes volt ezért háborúzni? A jobb életért Irak hatalmas árat fizetett. Több tízezer iraki vesztet­te életét a háborúban, számtalan civil, több mint négyezer amerikai katona és számos szövetséges ka­tona, köztük szlovákok is. A hábo­rú miatt több európai vezető sze­mélyiség került konfliktusba Ame­rikával, százezres tüntetéseket szerveztek az európai városokban, amelyeken George Bush-t a sza­badság legfőbb ellenségének kiál­tották ki, és Tony Blair is elvesztet­te népszerűségét. És Irakban nem találtak tömegpusztító fegyvere­ket, a konspirációs elvek barátai újabb bizonyítékot szereztek arról, hogy a világot a fegyver- és az olaj- lobby irányítja. Ez mind a háború ára. Mi van a mérleg másik serpenyőjében? Először is - Iraknak olyan lehe­tősége van, amilyen még nem volt. Már nincs Husszein, se az ő szadis­ta fiai, a zsarnok Forradalmi Gár­da, az irakiak döntik el, hogyan akarnak élni. Pontosan még nem tudják összekapcsolni vallásukat a mások vallásával szembeni tiszte­lettel, még nem tanultak meg együtt élni. De van lehetőségük és segítségük ahhoz, hogy sikerüljön nekik. Kevés ez? Másodszor - a radikális iszlamisták világszerte megállapították, a Nyugat, bár­mennyire elkényelmesedett is, még mindig ellen tud állni abbeli igyekezetének, hogy a világ ha­talmas Kalifátussá váljon. Vitat­kozhatunk arról, hogy az iraki há­ború kellőképpen indokolt volt-e, hogy Husszein miért tett úgy, mintha lennének tömegpusztító fegyverei, holott nem voltak, sőt azon is, érett-e már az arab világ a demokráciára, s hogy egy ilyen tö­rékeny rendszer rákényszeríthető- e kívülről egy országra. De nem tagadhatjuk, hogy Oszama Bin Laden bujdosik, hogy több harcos­társa már nem él, és hogy az ál­muk, amely szerint a vüágban a saríja uralkodik, kevésbé reális, mint 2001. szeptember 11-én. Kevés ez? És harmadszor - a Nyugat - be­leértve Szlovákiát is - ismét ta­pasztalhatta, milyen nagy a sza­badság ára. Irak első szabad vá­lasztásáért emberéletekkel fize­tett. Ezrek, tízezrek életével. A mi választásunk, a mi szabadságunk ára is ilyen nagy, csak már nem látjuk, és azt gondoljuk, hogy a mi demokráciánk már automatiku­san adott, egyszer és mindenkor­ra. Tévedés. Ebben a kérdésben mindnyájan irakiak vagyunk. Ha morgunk a kormány meg­szorító intézkedései miatt, ha úgy tűnik, hogy túlságosan sokat vesznek el tőlünk, és ha azt gon­doljuk, nagyon fog fájni, ha meg­szüntetik az adókedvezményt, gondoljunk az egyszerű iráni em­berre, a Husszein uralkodása alat­ti szenvedéseire, a hét évig elhú­zódó háborúra és mai helyzetére. Csak utána jövünk rá, hogy a sza­badság édenében, anyagi jólétben élünk - még akkor is, ha válság van és összébb kell húznunk a nadrágszíjat. A szerző a .týždeň főszerkesztő­je, a Lámpa műsorvezetője Radičová kormánya győzze meg a saját választóit, és ne féljen tisztességesen kommunikálni Én elvonom, te elvonod.... LOVÁSZ ATTILA Ha valaki komoly politikai vi­tának tekinti az adózásról és járu­lékokról szóló jogszabályok egy részének módosítását, téved. Amit Radičová és főleg a kincs­tári főnök Mikloš művel nem más, mint annak az adósságállomány­nak az eltakarítása, amit nemzeti és vélt baloldali kormányunk ránk hagyott. Sajnos, igaza lesz Štefan Hríb kollégánknak, aki 1999-ben megírta, hogy vannak a pazarló - ezért populáris - kormányok, majd jönnek azok, amelyek betö­mik a legnagyobb lyukakat, azo­kat ki lehet nevezni népnyúzónak, majd újra nyerni és újra ludovikás tiszt módján szórni a pénzt. A mostani tervezetek az inten­zív osztály életmentő gyakorlatai, nem adórendszerről, közfinanszí­rozási modellről szólnak. Ettől függetlenül nem lenne baj, ha egy kompakt adózási és járulékmodell elképzelésével készülnének. Itt vannak az ún. kivételek, ami he­lyesen magyarul adókedvezmény. Megszüntetésük lehet modell értékű, a politikai olyan rendszert fogalmazhat meg, melyben min­denkire ugyanúgy vonatkozik minden szabály, mindenki ugyan­olyan mértékben adózik és fizet já­rulékokat. Ez a rendszer akkor jó, ha az adókulcs nagyon alacsony, az elvonások kicsik, az állam az embereknél hagyja a pénzt, dönt­sék el ők, mire költik. A probléma az, hogy több évszázados kiskorú- sítás után régiónk népei egy álta­lános kötelező nyugdíjbiztosítás eltörlésére úgy reagálnának, hogy harminc-negyven év múlva kollek­tív éhhalálról számolna be a sajtó. Tehát valamilyen állami kényszer­re, jogszabályi szankciók terhére szükség van, egyébként egymás torkának esnénk generációs vagy szociális alapon. Nézzük ezt a kivételesdit. Az adókedvezmény nem az ördögtől való, s ha nem fűnek, fának és lob­bycsoportnak osztogatják, akkor az állami támogatás legegysze­rűbb közvetett formája - azaz: az állam nem ad, hanem nem vesz el. Ilyen forma a gyermekes csalá­doknak járó adókedvezmény, de lehet támogatni a környezetbarát csomagolást használó gyártót, aki PÉT helyett üvegbe tölt s nem kell pl. ÁFÁ-t fizetnie. Példából lenne elég. Ez a módszer a magas adó­kulcsokkal dolgozó rendszerekben jó (lásd Svédország, Norvégia). Az alacsony adókulcsnál (a 19% az, a 17 még inkább az lenne) a kivéte­lek nem feltétlenül jók. Más kérdés a járulékfizetés. Mivel az emberek nagy része nem keres sokat, talán nem is tudja, hogy a betegbiztosítást és a nyug­díjalapokat százalékalapon csak bizonyos bérig számolják, maga­sabb jövedelemnél nem járulék- köteles a bevétel. Ugyanígy nem járulékköteles egy sor bevétel - pl. a bérletből, a kamatból, az oszta­lékból származó. Magas elvoná­sok esetén ez rendjén való, ha a kormányzat itt is adóhoz hason­lóan a csillagos égig terjedő jöve­delmekig fizettetne járulékokat, akkor azokat alacsony kulccsal kell megállapítani. És még valami - nagy elvonások esetén nem sza­bad és nem tisztességes szolidáris rendszerbe fizettetni, akkor ugyanis nem jelenik meg az egy életen át végzett nehezebb, szak- képzettebb, felelősségteljesebb munka a nyugdíjban. Nem könnyű hát a képlet, s minden kormányzati döntés komolyan vi­tatható lesz. Ami viszont nagyon jó, hogy a kormányzati döntések nem vo­natkoznak az átlagpolgárokra. A Központi Lakossági Nyilvántartás szerint Átlag Polgár nevet viselő egyén Szlovákiában nem lakik, és nem anyakönyveztek Bežný Občan nevűt sem. Tehát a kor­mányzati intézkedések mindenki másra vonatkoznak. Cinizmustól nem mentes megjegyzésünk oka: ennek a kormánynak a pártjait nem azok választották, akik az ál­lamtól várnak minden megoldást s akik nem értenék, hogy a köz­pénzekkel baj van, ha nem te­szünk semmit, még nagyobb lesz. Ne akarja Radičová kormánya meggyőzni Fico választóit, az úgysem sikerül - győzze meg a sajátjait és ne féljen tisztessége­sen kommunikálni, mindenféle egyszerű emberek emlegetése nélkül. Akkor talán nem lesz az az érzésünk, hogy pelenkára köl­tik minisztereink bérük jelentős részét. KOMMENTÁR Mégis bunda a bunda... BALÁZS BENCE Ugye ismerik: kifordítom, befordítom, mégis bunda a bunda... Arománpolitikusokistudjákezt, persze kicsitmásképp: ha befordí­tom, és nem bunda, akkor kifordítom, és bunda... S ha úgysem, akkor addig fordítgatom, amíg bundalesz, hamárbunda, akkor kifordítha­tom, befordíthatom, és bunda marad. A kérdés az, miért kell ilyen nyári kánikulában bunda - akárki-, akár befordítva. Erre egy kicsit bonyolultaválasz:jobb,havan,minthanemlenne.Hanemlenneés hideglenne, fáznánk. Laci, aközismert-hajléktalan-kolozsváribo- lond is tudja ezt: most is télikabátjábanjár. S hogy miért jutott mindez eszembe? Mert a román politikusokjó ré­sze is olyan, mint Bolond Laci,azzal a különbséggel, hogy ők nem téli­kabátot viselnek nyáron, hanem akkor kampányolnak, amikornincs is kilátásban választás. Márpedigazt, hogy kampányolnak, nemta- gadhatjákle, mint azt sem, hogy ismét a magyarveszély, a román ál­lam integritását veszélyeztető székelyföldi autonómia mumusa a kampány gerince, egyebek között Tőkés László EP-alelnök kijelenté­sei kapcsán. Ennél talánmár csak az fájdalmasabb, hogy olyan politi­kusok is riogatják a többségieket, akikre korábban nem volt jellemző, így például a nemzeti liberálisok, akik nemrég az RMDSZ-szel kor­mányoztak. Egyik képviselőjük egyenesen a Legfelsőbb Védelmi Ta­nács összehívását sürgette Tőkés kijelentései kapcsán... Szintén a magyarveszélyre próbál építenijó néhány szociáldemokrata politi­kus, ami már kevésbé meglepő: igaz, ők is kormányoztak néhány éve az RMDSZ-szel, ám azóta számos szélsőséges nacionalista iratkozott be, pontosabban, iratkozott át a pártba a nagyromániásoktól, amikor azok ném érték el a parlamenti küszöböt. A nemzeti liberálisoknak és a szociáldemokratáknak az egyre gyak­rabban alkalmazottszélsőséges retorikákonkívülvanmégegy közös vonásuk: ők a legutóbbi parlamenti választások nagy vesztesei, mindketten ellenzékben vannak. Ez már némi magyarázatot ad arra, miért nyúlnak a szélsőséges retorikához: ellenzékiként az a lényeg, hogy minden lehetséges módszerrel és módon diszkreditálják a kor­mányon levőket. Mindenáron. Hiszen a cél szentesíti az eszközt, s a mai (román) politikában ez hatványozottan igaz. Ám, miközben egyik bizalmatlansági indítványt a másik után próbálják benyújtani - amihez minden alkalommal több tízezer aláírás szükséges -, az illető pártok, politikusokúgy vélik, nyíltleveleik, nyilatkozataik,azauto- nómia kérdése nem kampányolás. Hát akkor mi? Hiszen a romániai magyarság, a magyarok vélt (vagy valós) szélsőségessége, a magyarveszély, az autonómia kér­dése mindig is kampánytéma volt a román demokrácia 20 éves tör­ténetében, és a jelek szerint még vagy 20 évig az is marad. így a romániai magyar politikusok bármit tesznek vagy nyilatkoznak, azt román társaik vagy kiforgatják, vagy beforgatják. Közben pe­dig dúdolgatják: kifordítom, befordítom, mégis kampány a kampány... JEGYZET Nyaralás... KOCUR LÁSZLÓ Amire e sorok a nyájas olvasó elé kerülnek, a szerző két határral odább megérdemelt nyári sza­badságát tölti, Dante, Petrarca és Boccaccio szülőhazájában. Bár az elhatározás az utolsó pilla­natban megingott. E sorok írója biztosítás és prob­lémák nélkül járta be a Balkán egy részét, és végigvezetett Ro­mánián is, ahol éjszaka a kivilá- gítatlan szekerekből kilógó lőcs nem egzotikum, de párja unszo­lására a tálján út előtt hagyta magát rábeszélni egy biztosítás megkötésére. Végül is, a költsé­gek az egész úthoz mérten elha­nyagolhatók... Abiztosító munkatársa nagyon kedves volt, figyelme az összes részletre kiterjedt. „Hova lesz az út? Olaszországba? Hm, a sok román vendégmunkás miatt na­gyon megromlott ott a közbiz­tonság. Kössünk biztosítást au­tófeltörés ellen is?”-kérdezte. A románok pont egy 12 éves Szu- zukit akarnak feltörni? - töp­rengtem magamban. Ki tudja, az ördög nem alszik! Legyen. Per­sze, autólopás ellen is, hogyne. Fő az egészség, ezt a biztosító is tudja. „Az Európai Egészségbiz­tosítási Kártya nem fedez min- denkiadást. Egy-egy baleset utáni bonyolultabb műtét tete­mes kiadásokkal jár, nem is be­szélve a kórházi ellátásról. Javas­lom, ezt is foglaljukbele”- mondta abiztosító. Hát, bonyo­lult műtétre végül is nem készül­tem, egyszerűre sem, de igaza van, Rómában a robogósok a visszapillantók között szlalo- moznak, mint állat, amikorrepü- lőgéppel érkeztem az örök vá­rosba, már láttam. Nem is értem, hogymerekmostközép-európai vezetési morállal és tapasztala­tokkal bemenni közéjük, mi van, ha az egyikbejön a szélvédőn. Legyen. Az utazás gondolatát akkor kezd­tem komolyan felülbírálni, ami­kor rákérdeztek: szeretném-e, ha a biztosítás kiterjedne tetemem hazahozatalára is. „Ööö, elné­zést, nem j ól értettem” - mond­tam olyan dermedt arccal, ami­lyennel csak egy angol tudná mondanibármilyen tetszőleges mondat előtt, hogy excuse me. Látva zavaromat, a biztosító em­bere kifejtette: „van, hogy a nya­raló ott hagyja a fogát. Gondol­junk a thaiföldi cunamira, mely nyaralók tömegét sodorta el, romba döntve az ország idegen- forgalmát. Akiket nem a helyszí­nen temettek el, azok tetemének hazahozatala jó sokba került. Ugye nem szeretné özvegy édes- anyj át ilyesminek kitenni...” Kocsifeltörés, műtét, halál, hát menjen így a fene bárhova is.

Next

/
Thumbnails
Contents