Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-18 / 190. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 18. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ DIE WELT Magyarország jobb, mint a híre címmel írt cikket a Die Welt fórum rovatába Breier Zsuzsa Berlinben élő magyar kultúrdiplomata. Német újságolvasók fölvetéseit - az országot populisták, veszedelmes nacionalisták és politikai kalandorok vezetik, sőt a szélsőjobboldal is kormányzati szerephez jutott - a szerző tételesen cáfolja. A Jobbik nemhogy nem kormányzati erő, hanem minden politikai erő kizárja a vele való szövetkezést - írja. Magyarországot demokratikusan megválasztott kon- zervatív-kereszténydemokra ta szövetség kormányozza, amely tagja az Európai Néppártnak - szögezi le Breier Zsuzsa. (MTI)- Csak nein a görögök juttatták koldusbotra? (Peter Gossónyi rajza Zavarba ejtő, hogy a Híd szívesen lemondott a roma kisebbség problémái megoldásának lehetőségéről Vezet-e Híd a romák irányába? A szeptemberben elfogadásra váró, a minisztériumok által kezelt területeket pontosan körülíró kompetenciatörvény nyomán két különálló hatalmi központ jöhet létre a kormányon belül a romakérdés kezelésére. RAVASZ ÁBEL Ezek közül az egyik a kisebbségekért és emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes hivatala lesz, mely bár főként jogvédelmi, kulturális és oktatási témakörökkel foglalkozhat, vétójoggal rendelkezik a kisebbségeket potenciálisan érintő minden egyéb intézkedéssel kapcsolatban is. Ráadásul Rudolf Chmel ellenőrzése alá tartozhat a romaügyekért felelős kormánybiztos, Miroslav Pollák is. A kormányprogramban azonban mégsem Chmel dolgozhatta ki a romakérdés megoldására tett javaslatokat, azok ugyanis főként a munkaügyi minisztérium államtitkárának, Lucie Nicholsonová- nak a kézjegyét viselik magukon. Az SaS által jelölt Nicholsonová miniszterhelyettesi kinevezése mellett egyben az ún. SVS (társadalmilag kizárt közösségek) területének csoportvezetője is a tárcán belül. Maga az elnevezés az SaS találmánya: gyakorlatilag a telepeken élő, elsöprő többségben romák alkotta réteg, bár a kifejezést pontosan csa.k az ősszel elfogadandó SVS-törvény írja körül. A program is ezt a rövidítést használja a marginalizált közösségekről és romatelepekről szóló alfeje- zetében, melyben a nulladik évfolyamot, az iskolai szegregáció elleni harcot, a telepek földtulajdonviszonyainak tisztázását, közösségi központokat és a rendőri jelenlét megerősítését ígéri. A munkaügy tehát a romakérdés gazdasági megoldására összpontosít, ennek első jele a Magyarországon szociális kártya néven ismert fizetési eszköz bevezetésének „meglebegtetése”, mely ötlet a segélyeknek csak bizonyos termékek vásárlására feljogosító kártya kiutalását takarja. Az SaS tehát a romakérdést elsősorban gazdasági kérdésként kívánja kezelni, mintegy kiszakítva azt a kisebbségi érdekképviselet keretei közül. Az üzenet, mely szerint a nyomornak nincsen „színe”, jó kezdőpont lehet a telepek helyzetének rendezéséhez. A munkaügy tervezett intézkedéseinek jelentős része nem lesz népszerű a romák körében, leginkább azok gazdasági vonatkozásai, részben azonban kulturális okok miatt. Ez utóbbira jellegzetes példa a romatelepek tulajdonviszonyainak rendezésére tett javaslat: a telepeken élő roma közösségekben ugyanis a közösségi tulajdonforma a domináns. A többségi társadalom által használt egyéni tulajdon és egyéni felelősség intézményének egy teljesen más kulturális közegben való erőltetése a legjobb esetben is csupán papíron vezethet a helyzet javulásához. Hasonló a helyzet a szociális kártya bizonyos vonatkozásaiban is: az uzsorások elleni harc például a készpénz megvonásának egyik oka, azonban a terep ismerői már most figyelmeztetnek, hogy éppen az uzsorások üzemeltetik azokat az üzleteket, ahol a kártya használható lesz. Az ilyen és hasonló, meg nem értett kulturális eltérésekből fakadó, az intézkedések hatékonyságát csökkentő esetek csak a gazdasági szakértők a kulturális valóságot ismerő szakértőkkel való kooperációja által kerülhetők el. Másképpen fogalmazva: a munkaügy SVS-intézkedéseinek áram- vonalasításában nagy szerepet kellene vállalnia a romatelepek kulturális valóságát ismerő szakértőknek, akiket a Chmel-féle hivatalnak kellene helyzetbe hoznia. Hogy a kérdéssel foglalkozó civil szféra is érzi ennek szükségét, azt az is mutatja, hogy egy részük a szociális kártyáról való konzultációra kérte Mihál munkaügyi minisztert, az SVS-felelős Nicholso- novát, Chmelt és Pollák biztost. Meglehetősen zavarba ejtő azonban, hogy a Híd ennyire szívesen mondott le a roma kisebbség problémái megoldásának lehetőségéről. A párt, mely kampánya során a szlovák-magyar összhang mellett az egyéb kisebbségek érdekképviseletét is a zászlajára tűzte, láthatóan zavarban van, ha a romakérdéssel kerül szembe. A Híd által a Chmel-féle hivatalon keresztül megszerzett kompetenciák ugyan megfelelőek a magyar és egyéb nem roma kisebbségek hatékony érdekképviseletére, azonban a miniszterelnök-helyettes hivatala a jelek szerint aligha lesz hajlandó a romakérdés hasonlóan átfogó megvitatására. Ez azt a veszélyt rejti magában, hogy a Chmel alatt működő romaügyi kormánybiztos súlytalanná válhat a munkaügy SVS-intézkedéseivel szemben, mely végső soron a saját ügyeibe még legpontosabban a biztos intézményén keresztül beleszólni tudó roma kisebbség ön- rendelkezését csorbíthatná. Az SaS aktivitása a területen könnyű utat kínált a Hídnak, hogy megszabaduljon a politikailag kényes és szakmailag igényes romakérdés kezelésétől. Ahhoz azonban, hogy az SVS-intézkedéscso- mag eredményes lehessen, éppen a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettesnek kellene biztosítania azokat a szakértőket, akik a gazdasági megfontolásokat képesek lennének összehangolni a terep kulturális valóságával. Egy ilyen szerepvállalás ráadásul nemcsak a kormány összmunkájának és eredményességének javítását, valamint a romakérdés ügyesebb kezelését jelenthetné, hanem sokkal inkább összhangban lenne a Híd a választói körében népszerű és a nevébe is belefoglalt közvetítői imidzsével, mint a most tapasztalható passzivitása. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője MOSSZA Komáromi szoborpárbaj VERES ISTVÁN Sólyom László magyar exál- lamfő bepótolja a tavaly elmaradt koszorúzást. Vasárnap, ahogy ígérte, visszatér Komáromba, és Szent István lovas szobra elé teszi a koszorút. Robert Fico szlovák exkormányfő sem jelent meg egy éve Komáromban, igaz, meg sem hívták. Azóta a Szent István-szobortól pár száz méternyire már felavatott egy Cirill-Metód-szobrot egy körforgalom közepén. Jól is mutat a Kossuth téren a két ószláv hittérítő, a magam részéről inkább bámulok egy szoborcsoportot, mint egy fürt jelzőlámpát, a szobor energiata- - karékosabb is. Ján Slotának is sikerült emlékművet avatnia az elmúlt évben Komáromban, tehát ő sem maradt adós. Ugyanazon a napon avattak egyet a magyarok is a református templom kertjében, az ő szobruk azért jobb a többinél, mert fából készült, ami nagyon barátságos anyag, jobb a tapintása is, mint a gránité. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy jöjjön Sólyom, ha úgy érzi, koszorúzzon, csak hívjanak oda valakit a szlovák kormányból is, hadd lássák, miről van szó. Krajcer nem tud menni, akkor valaki mást, mondjuk Dzurindát, mégis csak ő a külügyminiszter. Fico pedig, ha az egész lezajlott, odamehet, aztán körbepisálhat- ja a szobrot, hogy ne sérüljön Szlovákia területi integritása. Ha a jövőben a Földgolyón kihal az emberiség, Komáromban is átvehetik a hatalmat a város eredeti birtokosai, a szúnyogok. A vásárcsarnok parkolójában felállítják majd Első Szent Szúnyog szobrát, hogy a városban élő legyeknek, darazsaknak, muslicáknak tudtára adják, ki az úr a háznál. Ha pedig az állatok is kihalnak, a növények egyeduralma következik. Ami Komáromra nézve valószínűleg annyit jelent, hogy a Széna téren felállítják Első Széna szobrát... KOMMEHTÁR Alkotmány és igazság LOVÁSZ ATTILA Elbocsátaná nyugdíjas alkalmazottait Jozef Mihál szociális miniszter, s tervezett lépésével máris alkotmányossági aggályokat feszeget - bár az alkotmányellenesség csak áttételes. Alkotmányellenes lenne ugyanis azon az alapon elbocsátani valakit, hogy nyugdíjas, hiszen sérülne az egyenlő elbánás elve, a nyugdíjas munkavállalókat diszkriminálnák. Ettől még a helyzet nem ilyen egyszerű. A helyzet ugyanis az, hogy nem az idős, tapasztalt munkavállalók kiebrudalását helyezte kilátásba Mihál, hanem megfogalmazta, hogy nagyon nagybaj van a társadalmi szolidaritással a nyugdíjas munkavállalók esetében - nem az a baj, hogy dolgoznak, hanem az, hogy nyugdíjuk folyósítása mellett van bérük. S általában nem a minimálbéres segédmunkás marad dolgozni nyugdíjasként (ha még él - bocsánat, de a helyzet már csak ilyen), hanem a szakképzettséget, tapasztalatot igénylő munkát végző, általában eleve nagyobb nyugdíj- és magasabb bérkategóriában. 2005-ig a nyugdíjas korú munkavállalónak döntenie kellett, bérért dolgozik, s így leendő nyugdíjalapját is növeli (persze, nem milliókkal), vagy pedig nyugdíját szedi, de akkor nem lehet bére és csak meghatározott időre vállalhat évente bérjellegű juttatásokkal honorált munkát. 2005-benLudovítKaník minisztersége idején változott ajogsza- bály, sőt, akkor még egy évre visszamenőleg vissza is lehetett igényelni a nyugdíjat. A rendszerrel még egy baj van: a nyugdíjat és a bért egyaránt felvevő munkavállaló csak adózik, nem fizet nyugdíj - járulékot. A helyzetet tovább rontja az a tény, hogy jelenlegi nyugdíjasaink mindannyian a szolidáris nyugdíjrendszerből kapják a nyugdíjat - magyarán: a dolgozó, befizető polgárok állják ennek számláját. Ha a nyugdíjasok egy tőkefelhalmozó rendszerből részesülnének havonta, akkor az olyan pénz lenne, amit aktív életük során takarítottak meg. S ehhez a társadalomban sem a miniszternek, sem más munkavállalónak semmi köze nem lenne. De! A szolidáris, kirovóelosztó nyugdíjalapból csak úgy lehet részesülni, hogy abba valaki befizet. No már most, ahány nyugdíjas munkavállaló van, annyival kevesebb a nem nyugdíjas munkavállaló, tehát annyival kevesebb a befizető. Itt pedig már elve erősen sérül a társadalmi szolidaritás. Erősen sérül akkor is, amikor a munkaadó a nyugdíjas mellett dönt, és nem veszi fel a pályakezdőt. A pályakezdő ugyanis a munkahivatalban köt ki, ahonnan megint csak a (törvénnyel kikény- szerített) társadalmi szolidaritás alapján kap segélyt. A helyzetet hatványozottan rontja, hogy a pályakezdő nem tesz szert tapasztalatra, tehát idősebb korában is pályakezdő lesz, de ami még rosszabb, nem szocializálódik a munkaerőpiacon (vulgo: nem tanul meg munkába járni) s nagyobb az esélye, hogy segélyekre rendezze be az életét. A szociális biztosító 135 ezer főt tart nyilván, akik a szlovák nemzet- gazdaságban nyugdíjasként munkavállalók. 135 ezer olyan személyt, akinek a jövedelme biztosított - ad abszurdum, ha holnap valóban nyugdíjba mennének, 135 ezer fővel csökkenne a munkanélküliség (bocsánat a leegyszerűsítésért, biztos nem így lenne a gyakorlatban, de a probléma megértéséhez számolnunk kell) .135 ezer fő esetében egy300 eurós, igazán kicsi nyugdíj esetén is a nyugdíjalapból kimegy 40,5 millió euró havonta. 100 eurós nyugdíjjárulék mellett viszont havonta nem folyik be 13,5 millió euró. Emellett 135 ezer aktív korú munkavállaló kapjon csak 200 euró segélyt, az mindjárt 27 millió euró kiadás a közösből. De - még egyszer han gsúlyozva - nincs rosszabb annál, ha egy pályakezdő nem kap munkát, annál talán már csak az tragikusabb, hogy az ötvenesek mennyire nem tudnak elhelyezkedni, ugyancsak aktív korban lévén még. Nem szabad ebből generációs problémát faragni. A társadalom a szolidáris nyugdíjmodelljével egyszerűen nem viselheti el anyagilag egy érvényben lévő törvény következményeit. A normát tehát meg kell változtatni. Ha a törvény a párhuzamos szolidáris (nem kapitalizációs!) nyugdíj és bér felvételét nem támogatja, attól még a nyugdíjas elbocsátása csak nyugdíjas korára hivatkozva még alkotmányellenes marad, de a nyugdíjasokjelentős része eldöntheti, bért akar vagy megérdemelt nyugdíjat. Hogy kicsi a nyugdíj? Lehet ez is érv, de nem lehet ezzel érvelni a sokkal kisebb támogatás mellett a munkaerőpiacról kiszorult aktív korúakkal szemben. A törvény módosítása igazságosabb, társadalmi szempontból mindenképp tisztább állapotokat hozna létre. Még akkor is, ha Kaník ennek a garnitúrának volt a minisztere. TALLÓZÓ W1RTSCHAFSTBLATT Lengyel-magyar kezdeményezésre levélben fordult kilenc EU- tagállam Brüsszelhez az államadósság-számítási szabályok módosítása érdekében - írta a Wirt- schaftsblatt osztrák gazdasági lap. Nyolc új EU-s tagállam - Magyarország, Lengyelország, Csehország, Románia, Szlovákia, Bulgária, Litvánia és Lettország, valamint a régi tagállam, Svédor- szágúgy látja, a jelenlegi számítási mód hátrányos helyzetbe hozza azokat az országokat, amelyek az elmúlt években vezették be a magánnyugdíjpénztárakat. A kilenc ország pénzügyminiszterei levelet intéztek az Európai Bizottsághoz és Herman Van Rompuyhoz, azEurópaiTanács elnökéhez. Olli Rehn gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelős biztos szóvivője megerősítette, hogy kaptak ilyen levelet, vizsgáljáka kérdést, a válasz „néhány héten belül” várható-mondta. (MTI)
