Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)

2010-08-18 / 190. szám, szerda

8 Kultúra UJSZO 2010. AUGUSZTUS 18. www.ujszo.com A szervezők igyekeznek minden olyan nemzet kedvébe járni, ahonnét a külföldi közönség érkezik Górcső alatt a Sziget Nagyszínpada (Sághy György felvételei) ség kedvencének. Tavaly aztán megkapták a rocktörténet leg­jobbjainak járó díjat, ennek örömére fergeteges turnét pre­zentáltak a szigetországban. Az erről szóló írásos feljegyzések egytől egyig egekbe magasztal­ták a zenekart, ezért kíváncsian vártam a csütörtöki Sziget-kon­certet. És érdemes volt vámom, mert amit láttam és hallottam, az lehengerlő volt. „Söpört” a Specials Elsöprő erejű, abszolúte mai produkció, amelyben a punk energiája és szellemisége találko­zik a jamaicai zenével, mindez sokkal profibb hangzásban és hangszereléssel, mint a 80-as évek elején. Ezáltal a régi számok újjászülettek, a zenekar fekete és fehér tagjai pedig (ez is ritkaság- számba ment annak idején, a Spe­cials tudatosan küzdött is a rasszizmus ellen) alig öregedtek valamicskét, legalábbis húsz mé­ter távolságból úgy tűnt. És akkor nézzük az Iron Ma- ident, a nagy metálcirkuszt, ame­lyet szó szerint inkább csak néz­hettünk, mint hallhattunk, a han­gosítás ugyanis olyan pocsék volt, hogy arra szavam sincs. A tömeg közepén nagyon figyelnem kellett, hogy halljak valamit. A hangerő meghatározó attribútuma egy me- tálkoncert élvezeti értékének, de a technikusok mindent elrontottak ezen az estén, amit csak el lehetett rontani. Bruce Dickinson hiába ci­kázott a színpadon, hiába voltak hatalmas együtténeklések, hosszú gitárszólók és pazar látvány, a helyzetet nem lehetett menteni. Kár, mert a lejátszott 16 számból 11 dal 2000 utáni volt, amelyekre tényleg kíváncsi lettem volna, ám végig úgy éreztem, egy táskarádiót kötöttek a hangszórókra. A fesztiválzáró Muse koncertje szintén hatalmas tömeget vonzott. Bebizonyították, hogy joggal tart­ják őket sokan a 21. századi Que- en-nek. Zenéjük maximálisan megfelel az új évezred kihívásai­nak, emellett a hetvenes évek aranykorát is megidézi a sok cico­ma és a harsány körítés ellenére. Ez az a zene, amely stadionokat tölt meg, mégis vállalható, mert egyszerre sci-fisen monumentális és dögösen rockos. Csak remélni meijük, hogy a Sziget nagyszín­padán jövőre több hozzájuk ha­sonlóan aktuális zenekart látha­tunk majd. Külhoni művészeti fesztivál Budapesten Kezdődik az ART-Mozaik AJÁNLÓ A tömegről, a hangulatról, a szervezésről, a büfék árairól, a külföldiek túl- tengéséről, az időjárásról és a fesztivál országimázs- formáló hatásáról már esett szó az elmúlt héten. Maga a zene, a koncertek értékelése viszont pont ezek miatt háttérbe szo­rult. Ezt igyekszünk most pótolni. JUHÁSZ KATALIN Szorítkozzunk csupán a Nagy­színpad kínálatára, mert bár a kisebb helyszíneken érdekesebb dolgok történtek (Bad Religion, Nina Hagen, Gotan Project, Am- paro Sanchez, 111 Niňo), mégis­csak ez határozza meg egy-egy fesztivál irányvonalát és atmo­szféráját. Volt idő, amikor na­gyobb húzónevek, illetve izgal­masabb produkciók váltották egymást ezeken a deszkákon. A szervezők egy ideje érezhetően szívesen mennek biztosra, ezért visszahívnak néhány bevált csa­patot, illetve igyekeznek minden olyan nemzet kedvébe járni, ahonnét a külföldi közönség ér­kezik. Ami nehezen érthető A Specials elsöprő erejű, abszolúte mai produkciót nyújtott Budapest. Augusztus 20-án, pénteken kezdődik és vasárnapig tart az ART-Mozaik - Külhoni művészeti fesztivál, amelynek cél­ja, hogy olyan tehetséges határon túli amatőr és hivatásos művé­szekhez, művészeti együttesekhez hozza közelebb a budapesti kö­zönséget, akik/amelyek már is­mertek és kedveltek Magyarorszá­gon is, illetve akik/amelyek szá­mára ez a fellépés hozhatja meg a kiugrási lehetőséget. Nyár lévén a fesztivált szervező Hungarofest Nonprofit Kft. - Égtá­jak Iroda elsősorban színvonalas, de szórakoztató produkciók be­mutatására törekszik. Napközben főként családi programok zajla­nak, késő délután és este pedig koncertek hallhatók a színpado­kon, amelyeket a pesti alsó rakpar­ton, a Lánchíd és Erzsébet híd kö­zötti szakaszon állítanak fel. A zenei produkciók között több különlegesség is található, többek között most hallható először Lajkó Félix és a 10 tagú Égtájak zenekar, Hobo és erdélyi bandája; a blues kedvelőinek nagy örömére fellép az amerikai, szlovákiai és magyar- országi zenészekből alakult for­máció, Karen Carroll és a Missis­sippi Grave Diggers - közép-kelet- európai zenei hagyományokkal gazdagítva a tradicionális blues vi­lágát; a Hodek Dávid Quartet olyan felállásban játszik, amilyen­ben még sohasem játszott, továbbá a szegedi Molnár Dixieland Band is kiegészül losonci, temesvári, sep­siszentgyörgyi és szabadkai zené­szekkel. A fiatal, feltörekvő együttesek (például a Jedam, Tündérground, sZempöl, B-terv, Libalegelő) kon­certjeik révén újabb magyarorszá­gi rajongókat szerezhetnek. A színpadokon több magyarországi, de határon túli kötődéssel rendel­kező együttes is hallható, például Bocskor Bíborka és a Magashegyi A komáromi Hodek Dávid, a leg­fiatalabb hazai dzsesszdobos is bemutatkozik (Képarchívum) Underground, Maszkura és a Tü­csökraj, Ferenczi György és a Rac- kajam. A nagyszínpadi koncerteket kö­vetően kb. 23 órától a Benkó Ákos Quartet, a Session Jazz Band és a Quartet Mysticoo akusztikus hát­térzenéje várja az igényes éjszakai szórakozásra vágyókat. A szlovákiai magyar színeket képviseli a fesztiválon Korpás Éva és zenekara, a Rozsnyói Meseszín­ház, a Samaria verses band, Gál Tamás színművész és Bodonyi András, valamint a Szevasz Szín­ház is. Az ART-Mozaik fesztiválon is bemutatkoznak a Vendégségben Budapesten - Határon túli magyar fiatalok 15. találkozójára érkezett művészeti együttesek: néptánco­sok, népi zenekarok, verséneklők, színjátszók, kamarazenekarok. A nappali családi programok helyszínén interaktív foglalkozá­sokkal, múltidéző kézműves ját­szóházzal, színházi előadásokkal koncertekkel várják a kisebbeket. Az ART-Mozaik fesztivál min­den programja ingyenes. A részle­tes program a www.egta- jak.com/artmozaik oldalon olvas­ható. (ú) A németek kedvéért például jó néhányszor játszott már itt a Die Ärzte, a Toten Hosen és a Guano Apes, akikkel egyébként semmi bajom, korrekt szórakoztatóknak tartom őket. Azt azonban nem ér­tem, hogyan kerülhetett a nagy­színpadra idén a berlini K.I.Z. nevű hiphop-kollektíva, akik nyilvánvalóan egy elég speciális és könnyen körülírható szubkul­túrát céloznak meg. Bizonytalan német nyelvtudással nem volt könnyű bekapcsolódni a produk­cióba, csak azt állapítottam meg újfent, hogy a német nyelv rappe- lésre teljességgel alkalmatlan, el­lentétben például az olasszal. (Jovanottit annak ellenére imá­dom, hogy alig néhány szót értek belőle, pont a nyelv zeneisége miatt. Es persze amiatt, hogy nem akármilyen zenészek veszik őt körül.) Az olaszoknak a torinói Subso- dica nevű bandát szerződtették le a szigetre, ennek megfelelően raj­tuk kívül alig voltak más nemze­tek képviselői a nagyszínpad előtt. A torinói zenekar tagjai érezhetően Moby-rajongók, oly mértékben, hogy párszor a lenyú- lás alapos gyanúja forgott fenn dalaik hallatán. Nina Hagen, „a punk anyja" Johnny Rotten a Public Image Ltd. zenekarral Megkapták a britek is A nagy létszámú brit fesztiválo- zók megkapták a Kasabiant és a The Cribs nevű formációt, amely­nek egyetlen érdekessége, hogy Johnny Marr gitározik náluk, az az ember, aki a 80-as években új uta­kat tört hangszerével, és nemcsak a The Smiths hangzását határozta meg, hanem egy csomó más zene­karét is. Épp ezért megmagyaráz­hatatlan, miért állt be egy olyan bandába, amelyből tizenkettő egy tucat, és amely hallhatóan az őál­tala anno kikövezett úton kíván kényelmesen végigsétálni. A Faithlesst viszont, hiába bri­tek, leginkább a magyar közönség kedvéért szerepeltették ezredszer is a nagyszínpadon. Elsőre (nyolc­tíz éve?) még érdekesnek tűntek az egyszerű, ám hipnotikus szinti­témákat követő döngölésekkel, Maxi Jazz szuggesztív hangjával, és néhány slágerükkel (We Come 1, God Is a DJ, Insomnia), ám az­óta tulajdonképpen semmi újat nem mutattak fel, azaz forradal­márok helyett egy megbízhatóan teljesítő formációt láthattunk. Aztán járt itt három-négy le­genda, közülük is a legnagyobb a Sex Pistols-vezér Johnny Rotten, aki polgári nevén, John Lydon- ként szerepelt az 1978-ban ala­kult Public Image Ltd. zenekar élén, amely újhullámba oltott posztpunkkal kísérletezett (szin­tetizátorok, ipari zaj és húzós dal­lamok). Gyomorba vágó PIL Legutóbbi lemezük viszont 1992-ben jelent meg, azaz nosz­talgiakoncertre számítottam, an­nál is inkább, mivel hosszú kiha­gyás után tavaly álltak újra össze. Ehhez képest tömény, gyomorba vágó zenét prezentáltak a jellegze­tes, fenyegető kántálásra hasonlí­tó énekkel. Lydon ezzel a zenekar­ral jóval meggyőzőbb, mint né­hány éve a Sex Pistols élén, amikor inkább csak szórakoztató volt a nagyszínpadon, mintsem egy kor­szak emblematikus figurája. Sokan várták vissza a Toy Doll- st is, az Olga művésznéven futó másik vén punkfazon trióját, amely szintén legalább 30 éve po­rondon van. Eközben a napszem­üveg-imádó frontember körül fo­lyamatosan cserélődtek a kollé­gák, a karcosan dallamos, nyers, egyszerű, lüktető zene viszont maradt a régi. Kíváncsi vagyok, vajon a The Hives hol lesz har­minc év múlva. Jelenleg nagyon is „ott voltak” a színpadon, bár én először láttam őket élőben, mert a múltkori szigetes koncertjükről egy megfázás miatt lemaradtam. Ugyanez a kérdés merült fel ben­nem a Ska-P vagy a Papa Roach hallatán is, hogy Mikát vagy a Thirty Seconds to Mars nevű fel­kapott formációt ne is említsük. Két további fontos brit zene­kar, a Madness és a Specials kar­rierje a 80-as években sokáig fej­fej mellett haladt, hogy aztán tel­jesen más pályát járjanak be az évek során, és végül ugyanott kössenek ki: a babérokat újra le­arató, élő legenda szerepében. Míg azonban a Madness az idők során a Brit Nemzeti Bulizenekar státusába küzdötte fel magát, addig a Specials megmaradt a ska műfajt kedvelő rétegközön­RÖVIDEN Testre szabva - kiállítás Pozsony. Ma 18 órakor nyitják meg Polák Csilla és Viliam Sla- minka Testre szabva című kiállítását a Fru Fru Galleryben (Štefánikova 13.). A testre szabva című közös kiállítás - melynek médiuma a festmény - korunk női és férfiideáljainak eszményi ké­pére szabott olyan közös projekt, amely a téves képzetekre igyek­szik felhívni a figyelmet. Polák Csilla a „női képpel” úgy foglalko­zik, hogy az internetes biogokban olvasató bulimiával és anorexi­ával kapcsolatos képzetekből indul ki. Viliam Slaminka a véglete­kig leegyszerűsített nőképben azt a téves eszmét tárja fel, amely a női testrészekkel mint „fétistárgyakkal” manipulál, (tb) Bangó Margit-koncert Pozsonyban Pozsony. Egy temperamentumos estre várja a közönséget szeptember 25-én (szombat) a Meteorit Nemzetközi Színház (Čulenova utca 3.). Nem kisebb személyiség látogat el Pozsony­ba, mint Bangó Margit Kossuth-díjas művész, a magyarnóták és cigánydalok koronázatlan királynője, hogy kivételes tehetségével örömet szerezzen közönségének. Ä művésznő koncertje előtt és után Rigó János és zenekara gondoskodik az est vidám hangula­táról. (ú) Víz alatti művészeti galéria Litvániában Vilnius. Megnyílt Litvánia első víz alatti művészeti galériája. A Plateliai-tóban működő kiállítóhelyet búvárok nyitották meg. ,A víz alatt egészen másnak tűnik a művészet” - mondta a szokatlan ötlettel kapcsolatban Andrius Albrikas, a helyi búváriskola vezető­je a galéria hétfői megnyitóján. A tó mélyén hétvége óta látható környékbeli művészek 20 nagyalakú fotográfiája. A szervezők a jövőben szobrokat, festményeket és üvegtárgyakat is be akarnak mutatni a rendkívüli helyszínen. A víz alatti galéria ötlete helyi hobbibúvároktól származik, a gondolatot egy olyan búvárkodó pártól kölcsönözték, amely a víz alatt állította ki esküvői fotóját, hogy társaik is megcsodálhassák. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents