Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-13 / 186. szám, péntek
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 13. www.ujszo.com Finisébe érkezett Török Ferenc új filmjének forgatása Egy válás története Petr Jákl első filmjének erős komponense F. A. Brabec operatőri mukája és Václav Nőid Bárta zenéje Kajínek akciós nagy dobása Kajínek találkozása ügyvédjével (Konsztantyin Lavronyenko és Tatiana Vilhelmová) (Fotó: Palace Pictures MT1-JELENTÉS Budapest. Finisébe érkezett Török Ferenc új filmjének forgatása. Az Isztambul munkacímű, magyar-holland-ír-török koprodukcióban készülő filmet legkorábban 2011 tavaszán mutathatják be. A stáb a bemutatót leghamarabb jövő tavaszra tervezi, de mint fogalmaztak, a filmet előbb nemzetközi filmfesztiválokon szeretnék vetíteni, így a premier akár őszre is átcsúszhat. A film egy ötvenöt éves nő, Műnk Katalin története, aki miután építész férje elhagyja tanítványáért, lelkileg összeomlik. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kiáll stoppolni az országúira, s végül Isztambulba vetődik. Kamasz fia közben a nyomába ered. „Gyermeke ott találja egy ismeretlen férfival. Addigra a nő olyan idegállapotba kerül, hogy a saját gyerekét sem ismeri fel. Ezt egy színésznőnek előadni TörökországTörök Ferenc (Fotók: Képarchívum) ban, negyven fokban, az ötödik sűrű forgatási napon, nem volt egyszerű” - emlékezett a rendező a legnehezebb forgatási időszakra. Török Ferenc hozzátette: a lehető legegyszerűbb történetet szerette volna elmesélni. .Annyi nyakatekert sztori van, és én is hajlamos vagyok túlgondolni a filmeket. Ezért akartam a családról, egy válásról filmet készíteni, ami az egyszerűsége folytán roppant nehéz feladat” - vélekedett. ,A film a legprofánabb történetre épül, de úgy próbáljuk elmesélni, hogy mindenki magára ismerjen benne. A társadalom csak annyira jön elő ebben a filmben, hogy Törökországban szembesülnie kell a főszereplőnek az ismeretlen kulturális közeggel” - mondta a rendező. Yavuz Bingölre, a film török szereplőjére Török Ferenc a Három majom című film főszereplőjeként figyelt fel. Akkor azonban még nem tudta, hogy a színész Törökországban népszerű folk- énekes, akinek ezért a forgatáson számos alkalommal kellett autogramot osztania. A film női főszereplője, Johanna tér Steege örömét fejezte ki, hogy - Szabó István 1992-es Édes Emma, drága Böbe című filmje után - újra magyar stábbal dolgozhat. Mint fogalmazott, a kisebb nehézségek ellenére jó hangulatúnak érzi a forgatást, noha látja, még mindig nehéz helyzetben vannak a hazai művészek. A szerepről elmondta: igazi színészi kihívásnak tartja Műnk Katalin alakjának megformálását, hiszen az roppant mód különbözik az általa eddig eljátszott karakterektől. ,A történet első pillantásra nagyon egyszerűnek és könnyen játszhatónak tűnik. Másfél éve kaptam meg a forgatókönyvet, de minden nappal egyre többet tudok a szerepről. Katalin rengeteg változáson megy keresztül, amit nem könnyű eljátszani” - mondta a színésznő. A férjet Lukáts Andor, szeretőjét Bánfalvi Eszter, a lányát Tenki Réka alakítja. Arra a kérdésre, mennyi a filmben a valóság (igazság), és mennyi a fikció, vagyis mennyi az ún. művészi többlet, a szerdai sajtóvetítést követő tájékoztatón az alkotók az igazság javára 70/80 százalékban voksoltak. Ennyi a Jiŕí Kajínek története körüli valósághűség (igazság?) a filmben, a többi fikció, ami viszont semmiképpen nem jelenti azt, hogy csupán 30/20 százalékra értékelhető benne a művészet. TALLÓSI BÉLA Hogy képben legyünk, Jin Kajínek létező személy, akit kettős gyilkosságért ítéltek életfogytiglanra. Kajínek az első cseh bérgyilkosként híresült el, s a legismertebb cseh fe- gyenc, aki hazájában legtöbbet foglalkoztatta a közvéleményt, egyrészt sokat vitatott gyükos tettével, másrészt szökésével a mírovi börtönerődből, melyet a cseh Alcat- raznak is neveznek. Hogy nem véletlen ez a hasonlat, ezt bizonyítják a filmben az erődről madártávlatból fotózott képek is. A film azonban nem Jin Kajínek- ről szól: azaz nem az ő igaz, és semmiképpen sem dokumentarista története. Az ő esetét alapul véve - akciófilmként - a bűnről, a bűnösségről és az ártatlanságról teszi fel a kérdéseit oly módon, hogy az igazságot próbálja keresni. Az igazságot nemcsak Kajínek személyét, hanem az ellene lefolytatott eljárást, és azt a mögöttes rendszert illetően is, amellyel és ahogy elítélték őt. Az igazságkeresés filmes folyamatát ez a cseh opus fikcióval teszi meg: történetével megpróbálja felújítani a pert, s egy védőügyvédnő közbenjárásával (Tatiana Vilhelmová alakítja) kísérletet tesz a gyilkosság körülményeinek (újra)feltárására. A Kají- nek-ügyavalóságbannemtartitt. E fiktív perfelújítási kísérlet azt szolgálja, hogy leleplezze az igazságszolgáltatás rendszerének árnyoldalait, alvilági és nem alvilági összefonódásokra, manipulációkra világítson rá, amelyek a bemutatott ügy mögött meghúzódhatnak, s amelyek a világon bárhol így létezhetnek és működhetnek. Ezért nem lehet véletlen, ha nemcsak a Kajínek-ügyet látjuk majd Petr Jákl mozijátnézve. Amit maga Jin Kajínek eddig még nem látott - a cseh bemutatóra, ahogy tervezték, biztonsági okokból nem sikerült őt „beültetni”, ezért jutalomként néhány rabtársának, valamint börtön- őröknek és neki is levetítik majd. Bizonyára nehéz, súlyos látvány lesz számukra is a Kajínek szökésének és fogva tartásának körülményeit bemutató kockák - azok állítólag nem a fikció képei. Amelyek bizony elég kemények. A kegyetlenség és a brutalitás helyenként olyan tömény, hogy vannak helyzetek, amikor az előző széksor támlái mögé bukna az ember, de még akkor is hallaná a hangokat. Annak a 30/20 százaléknyi művészetnek a minősítése, amit a sajtótájékoztatón a Kajíneknek voksoltak az alkotói, meglehetősen összetett probléma. A film műfaji megjelölése: krimi-thriller, s ennek ismérveivel indul a sztori, ám a filmidő múlásával hovatovább kiderül, hogy a krimi-thriller- elemeket, a gyilok-akciókat tálalva ún. magasabb filmművészeti összetevőket is kap a néző. Ha lehet ez mérce ennél a műfajnál, akkor a film akár hollywoodinak is elmenne. Érződik rajta, hogy Petr Jákl kaszkadőr megjárta Hollywoodot, s ott beletanult az akcióműfajba. Az ún. magasabb film- művészeti összetevők pedig attól a profizmustól csillannak meg, amit belevittek a stábtagok. Pazar a képi világa. A cseh film legendás hírű operatőre, F.A. Brabec ezúttal is magával ragadóan dolgozik a fényvarázzsal. Vizualitásával minden kocka eredeti, a helyén van, és a helyén hat. Ugyanez mondható el a zenével kapcsolatban is: elemi erővel szólnak Václav Nőid Bárta tiszta taktusai, zsigerekig hatolnak. A kosztümökről fel sem merül, hogy filmes rekvizitu- mok: képbe vágó, egyszerű ruhák Jaroslava Pecharová kosztümjei. S amiatt a többlet miatt sem kell fanyalogni, amivel a színészek emelték a filmet. Az orosz Konsztantyin Lavronyenko Kajínek figurájaként egy kiszámíthatatlan vadember. Tatiana Vilhelmová szug- gesztív akcióhőssé erősödik a kezdeti modellpózok után, a lengyel Boguslaw Linda karakteresebb, mint egykor a magyar filmben, Vladimír Dlouhý az exrendőr szerepében pedig annyira undorítón gusztustalan spicli, hogy felháborodik a gyomor tőle: hatalmas formátumú színészként van jelen ebben az utolsó filmes alakításában is. Csehországban a Kajínek messze maga mögé utasítja a korábbi cseh produkciókat. Hogy aztán az „oroszlánvadászatban” szerez-e trófeákat (vagyis cseh filmes díjat), majd eldől. Attól függ, mennyire számít majd, hogy az akcióklisék ott vannak benne. De vállalja is ezt a voltát. Ezzel együtt szól nagyot. A hivatalos statisztika szerint minden 6. hetijegy külföldön kelt el, a franciák és a németek mellett a hollandok és az olaszok is felfedezték maguknak a fesztivált Gyalogtúrák a Szigeten - kellemetlen ráadás-kilométerekkel Türelmes sorbanállóknak 50 mäer magasságban is szolgálnak fel sört (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN Budapest. Éjfél körül lábamban legalább húsz kilométer, talpamon vízhólyagok. Újból konstatálnom kell, hogy hetven hektár hatalmas terület, és a Szigeten komoly távolságok vannak. Ha például az ember a világzenei nagyszínpadtól a táncszínházi előadások helyszínére készül, több mint félórás gyaloglásra számíthat. Nem győzöm ismételni, mennyire fontos a precíz tervezés, a karikázgatás a programfüzetben és a térképen, főleg, ha minden olyan pontosan kezdődik, mint eddig. Kellemetlen ráadás-kilométerek úgy keletkezhetnek, ha az ember ismerősei egy harmadik helyszínen vannak, amelyet útba kell ejtenie, és előfordulhat, hogy mire sajgó lábakon odaér, a többiek már indulnának egy negyedik helyre, és lehetetlen egyeztetni velük. Szerencsére a teljes mai délutánt (önöknek tegnap) a nagyszínpad előtt tölthetem, mivel a program végig ígéretesnek tűnik. És aki találkozni akar velem, az majd szépen idejön. A helyszínek egyébként némileg átalakultak és helyet cseréltek. Eltűnt például az előző években megszokott és megszeretett színházi és táncsátor, amelybe nemegyszer alig lehetett beférni. Idén egy jóval szerényebb, visszafogottabb kinti színpadot kaptak, a nagysátor helyét pedig a múzeumi negyed foglalta el, ahol a galériák és kiállítóhelyek reklámozzák magukat, illetve kínálnak programot a kora délutáni üresjáratokban. A jazz-színpadot is megfosztották sátrától, illetve áthelyezték egy mostohább terepre. Sajnos a hangzás szétfoszlik, az intimebb akusztikus formációk zenéje egyszerűen elvész a térben, a csendes, ülős közönség a fűben kénytelen kuporogni - nincsenek is annyian a színpad előtt, mint az előző években. Nem tudom, írtam-e már, hogy ismét rengeteg a külföldi a szigeten. Néha már-már az az érzésem, ők vannak többségben. A hivatalos statisztika szerint minden hatodik hetijegy külföldön kelt el, a franciák és a németek mellett a hollandok és az olaszok is felfedezték maguknak ezt a fesztivált, amely nekik még mindig jóval olcsóbb, mint odahaza, a hazaiak viszont egyre többet fintorognak a büfék árain és a borsos belépőn. Csak ízelítőül: egy hot-dog 600 forint, egy gyros 850, a főtt fogások körettel 1400-nál kezdődnek, a szponzor sörgyár szerény minőségű csapolt söre 500 forint, a félliteres üdítők 360 forintba kerülnek, aki pedig koktélt akar inni, minimum 1500 forintos árra számítson. A vendéglátós játékszabályok szigorúak: a szigetre bevinni üdítőből maximum egy litert lehet, alkoholból pedig semennyit. Tegnap tanulmányoztam a bejáratnál serénykedő motozómunkásokat, és merem állítani, hogy inkább üzleti, mintsem biztonsági szempontok alapján szelektálnak: a kétliteres kólát és a dobozos sört elveszik, a szúrós végű zászlókat, szöges bakancsokat beengedik. Érdekes módon a fogyasztásra így sem lehet panasz: a hivatalos adatok alapján tavaly annyi sört ittak meg a Szigeten, amennyit egy kis vidéki falusi kocsmában tíz évig kortyolgatnak el a helyiek, és annyi pizzaszeletet ettek, amennyit Szentendre lakossága fogyasztana el, ha mindenki kapna egyet. Kolbászból annyi fogyott, amennyit 66 átlagosan fejlett disznó súlya nyom, és annyi üdítő oltott szomjat, mintha Debrecen város összes lakosa két- két palackkal ivott volna. Holnap (önöknek ma), amennyiben járóképes leszek, a híres francia utcaszínházai szeretném megnézni, amely látványban és atmoszférateremtésben állítólag világbajnok, és amelynek műsora minden este 10 órától tekinthető meg. Akik már látták, hosszan áradoznak róla...
