Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-13 / 186. szám, péntek
Vélemény és háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 13. TALLÓZÓ NÉPSZAVA Nemzetközi jogsegély keretében kérte a Sukoró-ügyben nyomozó ügyészség Ronald S. Lauder üzletember tanúkihallgatását - erősítette meg a Népszavának Keresztes Imre főügyész. A nyomozó hatóság másokat is meghallgatna, de egyelőre nincs köztük George Pataki, New York állam volt kormányzója, aki a lap értesülései szerint jelen volt a Lau- der-Orbán-találkozón. A cikk arról számolt be: OrbánLauder értésére adta, hogy Joav Blum izraeli-magyar üzletember helyett szívesebben látná a beruházásnál George Patakit. A Fi- desz-elnökazt is felrótta az üzletembernek, hogy a beruházásban nem érdekeltek a jobboldalhoz közel álló cégek -írtaaNépszava. (MTI)- Ha én lennék a védelmi miniszter, biztosan nem merészkednék ilyen mély vízbe, mint ön! (Peter Gossónyi rajza) Orbán Viktor és gazdasági csapata érthetően nagyobb teret és több stimulust szeretne Magyar világszabadság Orbán Viktor kormányának nem kell új imázsközpont. Magyarországnak immár olyan nemzetközi sajtója van, amire Horn Gyula kerí- tésszagattása, a kelet-németek Ausztriába engedése óta nem volt példa. JARÁB1K BALÁZS Az Orbán-kormány beletenye- relt egy olyan témába, amely sokak csőrét piszkálja. Válságkezelés Nemzetközi Valutaalap (IMF) módjára, bankok, hitelminősítők vesszenek. A Fidesz ezt röviden (spekulatív) világkapitalizmusnak, saját ellenállását szabadságharcnak titulálja. A harc lényege az állam nagyobb szerepvállalása a válság idején, míg az IMF és az EU által kedvelt jelenlegi módi éppen az állami kiadások csökkentése. Vagyis a megszorítás. Bár németül inkább spórolás. Orbán és gazdasági csapata érthetően nagyobb teret és több stimulust szeretne. Helyesen, legalábbis számomra is szimpatikusán érvel, amikor a (hazai) kis- és középvállalkozások szerepét szeretné növelni a gazdaságban. Az is helyesnek hangzó érv, hogy hiába volt immáron négyéves megszorítás, Magyarország gazdasági helyzete nem lett jobb, állam- adóssága pedig sokkal nagyobb, mint a környező országoké. Ezért a magyar kormánynak minél nagyobbat kell durrantania saját mozgásterületét növelendő. És ez sikerülni is látszik a kezdeti kommunikációs nehézségek után, amikor „Magyarország rosszabb helyzetben van, mint gondoltuk” kijelentések után szépen zuhant a forint, vele meg az ország imázsa. A magyar „világszabadság” gondolatát kezdi is felkapni a világsajtó. A brit baloldali Guardian a jobb-közép magyar kormány harcát ajánlja Európa (Görögország, illetve Spanyolország) szíves figyelmébe. Az időzítés remek: a három évvel ezelőtt kitört gazdasági válság következményeit az államok vették a nyakukba adósság formájában. Most viszont éppen ez a brancs minősíti az államadósságot, amely a legjobban profitált az államadósság növelésében és szerepet játszott a gazdasági válság kialakulásában. A brancs csendben visszatért, ha lehet, még nagyobb arccal, mint azelőtt. Ez a fajta magyaros világforradalom tovább is gyűrűzhet, ám több kell ehhez a Fidesztől. Elsősorban egy hiteles program, amely hosszú távon meghozhatja a „reálgazdaság” terén az eredményeket. Ám ahhoz, hogy a magyar többet és/vagy jobbat termeljen, elengedhetetlen a kádári rendszer forradalma, hosszú távon a magyar állam gazdasági és ellátó szerepének csökkentése és a magyar gazdasági gondolkodás reformja (aki nem lop az államtól...). Ezek közül semmi sem új, mindent kitaláltak, csak még nem találtatott magyar politikus, aki az egészet végig merte volna vinni. Majd most Viktor? A magyar szabadságharc szintén nagy arcot visel. Ebből vissza kellene venni egy csöppet. A bankokkal szemben lehet, sőt kell is harcot hirdetni, de a háború nem nyerhető meg. A bankok a folyamat részei (voltak), korántsem a válság (egyetlen) okozói. A bankokat inkább a tőkenövekedésre kellene ösztönözni (vagy ha jobban tetszik, ostorozni), semmint hagyni a pénzüket bónu- szokra herdálni. Viszont a magyar bankadó nem csak osz- tályharcszagú. Rövid távú intézkedéssel akar tartós deficitcsökkentést finanszírozni. Ez matematikailag nem áll össze. Nincs értelme azt játszani, hogy a Fidesznek kétharmados többsége van az IMF-ben vagy az EU-ban. Ám megfelelő harcokkal, hazai reformokkal, nagyobb alázattal és megfogható gazdasági programmal nemcsak szimpatikussá, hanem követhetővé is tehető a magyar gazdasági világszabadság eszméje. Le az (ál)arccal! Szinte minden nyugat-berlini sejtette, hogy az NDK készül az „imperialista tüske" felszámolására Villámháborúval akarta elfoglalni Nyugat-Berlint az NDK MTl-ÖSSZEFOGLALÓ Az NDK illetékes vezetői és a szovjet vezérkar tisztjei még a 80-as években is kész tervvel rendelkeztek arra, hogyan rohanhatnák le katonai erővel Nyugat-Berlint - derül ki egy dokumentumfilmből, amelyet tegnap este sugárzott a regionális RBB televízió. A háromnapos villámháborút előirányzó terv része volt a városállam stratégiai pontjainak megszállása, a három repülőtér (Tem- pelhof, Tegel, Gatow) elfoglalása. Utóbbi révén akarták a kelet-berlini stratégák és szovjet barátaik megakadályozni, hogy Nyugat- Berlin - mint az 1948-ban a városállam köré vont szovjet blokád alatt - a levegőből kaphasson segítséget, illetve utánpótlást. A tervben szerepelt vezető nyugat-berlini politikusok, rendőrtisztek, tisztségviselők, újságírók letartóztatása, a nyugatnémet márka helyett pedig egy „hadivaluta” bevezetése. A berlini falat „egy bizonyos ideig” nem bontották volna le. A támadás egyszerre kezdődött volna 59 ponton. Első lépésben a keletnémet csapatok szétverték volna a Nyugat-Berlinben állomásozó szövetséges (amerikai, brit, francia) erőket; ezt követte volna az infrastruktúra főbb elemeinek elfoglalása, az ellenállás potenciális szervezőinek lefogása. A keletnémet állambiztonsági minisztérium (Stasi) 604 főállású ügynököt készült átdobni a város nyugati felébe azzal a feladattal, hogy haladéktalanul kezdjék meg egy elnyomó apparátus kiépítését. A Nemzeti Néphadsereg (NVA) hadászati főnökei 72 órában szabták meg a művelet időtartamát: háromnapos háborúra készültek. Tény, hogy a Nyugat-Berlin körül állomásozó keletnémet és szovjet csapatok jóval nagyobb erőt képviseltek, mint a városállamban szolgálatot teljesítő, szinte csakjel- képes amerikai, brit és francia egységek. Utóbbiak természetesen készek lettek volna megvédelmezni Nyugat-Berlint a túlerővel szemben, ám a küzdelem nyilván nem tartott volna hosszú ideig. A dokumentumfilmben megszólaló Egon Bahr- aki később Willy Brandt kancellár tanácsadója lett - úgy vélekedett, hogy a fegyveres ellenállás legföljebb 6-7 órán át tarthatott volna. Sokkal tovább a néhány tucat amerikai, brit és francia páncélos sem tudta volna tartani magát az utcai harcokban. Winfried Heinemann hadtörténész az adásban elmondta, szinte minden nyugat-berlini sejtette, hogy az NDK-ban készülnek az országba beékelődött „imperialista tüske” felszámolására. Szakemberek számára viszont meglepő tény, hogy a konkrét terv kidolgozása csak 1969-ben kezdődött - akkor, amikor a Brandt-kormány megalakulásával elindult a Kelet és Nyugat közötti enyhülés folyamata. Ennek bizonyítékát pedig az összeesküvé- si mániában szenvedő Erich Miel- kének, a keletnémet állambiztonsági minisztérium főnökének egyik feljegyzése képezi. Az NDK nemzetvédelmi tanácsának 1969 októberében tartott ülésén hozta szóba először egy hadseregtábomok a Nyugat-Berlin elfoglalását célzó tervet. Előadásának dokumentációja azonban - gyaníthatóan 1989 novemberében, a vértelen keletnémet forradalom idején - nyomtalanul eltűnt. Fennmaradt viszont Mielkének az ülésről kézzel készített írásos feljegyzése. Ez a bizonyítéka annak, hogy az NDK legfelső szintű vezetői konkrét háborús tervvel rendelkeztek Nyugat-Berlin lerohanására. KOMMENTÁR A tücsök dögöljön meg MOLNÁR IVÁN A felnőtté válás egyik csalhatatlan jele, hogy egyre kevésbé hiszünk a mesékben. Gyönyörködünk bennük, és titokban mindannyian szeretnénk, ha a világ olyan egyszerű lenne, mint a tündérmesékben, ahol a jó mindig győzedelmeskedik a rossz felett, ez utóbbi pedig mindig, elnyeri méltó büntetését. Többségünk azonban jól tudja, ha a valós életben is a mesék által sugallt viselkedési minták szerint járnánk el, egyik pofont kapnánk a másik után. Ami érvényes az emberekre, érvényes a nemzetekre és az országokra is. Az idősebbek tisztában vannak vele, hogy a nemzetközi politikai, gazdaságpolitikai döntések a legtöbbször olyan kompromisszumok árán születnek, amelyek fényévekre vannak az igazságosságtól, míg a forrófejű fiatalok fejjel mennek a falnak, egyik pofont kapva a másik után. Szlovákia nagyon fiatal ország, ugyan már megáll a saját lábán, a mesékben azonban feltétel nélkül hisz. Jelenlegi kedvence Ai- szóposz, a híres görög mesemondó több mint 2500 éves örökzöldje a tücsökről és a hangyáról, amelyben a hangya nyáron szorgalmasan gyűjt, a tücsök hegedül, ezért télen nincs mit ennie, s elmegy a hangyához élelmet koldulni. A hangya elutasítja, mondván, ha nyáron ő is dolgozott volna, most nem éhezne... A szlovák parlament - a mesére hallgatva - szerdán úgy döntött, hogy bekeményít, és az eurót használó országok közül egyedüliként nem segít a saját hibájukból, felelőtlen pénzszórásukból bajbajutott görögökön. Az eurózóna által Görögországnak nyújtandó, összesen 110 milliárd eurós nemzetközi hitelből Szlovákiának 817 millió eurót kellett volna állnia, ami nem kis összeg akkor, amikor mi is anyagi problémákkal küszködünk. Ivan Miklós szerint nem nevezhetjük szolidaritásnak azt, ha egy szegényebb és felelősebben gazdálkodó országnak kell kihúznia a csávából a pénzt felelőtlenül szóró gazdagabbat, és ebben teljes mértékben igazat adhatnánk a pénzügyminiszterünknek. Aiszóposz után szabadon: a tücsök dögöljön meg. Az egésznek egy apró hibája van csupán, a mérvadó európai pénzügyi és politikai körök nem a görög mesemondó receptje alapján hozzák a döntéseiket. A szlovák elutasítással kapcsolatban már jelezték, hogy elzárkózásunk a hitelnyújtástól megtöri ugyan az euróövezet egységét, de alapvetően nem veszélyezteti a kölcsönt, melynek első részletét Görögország már le is hívta. Az Európai Központi Bank, az Európai Unió Bizottsága és a Nemzetközi Valutaalap ezzel párhuzamosan megerősítette: Görögország teljesítette azokat a költségvetés-javító elvárásokat, melyeket a nemzetközi szervezetek vele szemben támasztottak, így lehetővé teszik Athén számára, hogy lehívja a következő esedékes kilencmilliárd eurós segélycsomagot. A tücsök tehát nem hogy nem döglik meg, de úgy néz ki, hogy a többség még neki is drukkol az „önző” hangyával szemben. Olli Rehn, az Európai Bizottság gazdasági ügyekért és monetáris politikáért felelős biztosa máris jelezte: nagyon sajnálja, hogy Szlovákia megsértette az eurózóna országai közötti szolidaritást, és elvárja, hogy az ügyben illetékes uniós intézmények nem hagyják annyiban az ügyet. Szlovákia tehát - bár kétségkívül az igazság oldalán áll - újabb pofonokra számíthat, amelyek akár nagyobb kárt is okozhatnak számára, mint az említett 817 millió euró. Mindezek fényében már korántsem számít olyan jó döntésnek, hogy a parlamentünk ősi állatmesék alapján hozza a döntéseit, figyelmen kívül hagyva, hogy az eurózóna kulcsfontosságú döntéshozói nem számítanak az igazságosság bajnokainak. Azonban mint minden rosszban, ebben is van valami jó: Szlovákia ezekkel a pofonokkal is egy lépéssel közelebb kerül a felnőttkorhoz, és egy nap talán felismeri, hogy az élet nem tündérmese, még ha sokan ezt szeretnénk is. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG A Népszabadság szerint jövő januártól már önálló, a költségvetésben biztosított több tízmilliárdos gazdálkodási kerettel rendelkező intézmény lehet a Magyar Ér- tékTár - Hungarikum Ház, ha a parlament ősszel elfogadja az erről szóló törvényt. Birinyi József, a Parlamenti Hungarikum Munkacsoport vezetője a lapnak elmondta: a törvényjavaslat csak Magyarországhoz - pontosabban, a jogalkotók megfogalmazása szerint: a Kárpát-medencéhez - köthető szellemi termékek, áruk, hagyományok összegyűjtésére, regisztrálására és állami „menedzselésére” jönne létre. Elképzelések szerint a nemzeti értékfeltárás és annak akár piaci alapú menedzselése piramisszerűen épülhet fel: a helyi, megyei és Kárpát-medencei értékeket az erre kialakított szervezeti egységekben- főként a működő művelődési és önkormányzati intézményi rendszerre alapozva - gyűjtik össze, ezek közül a legkiválóbbak kaphatják meg a „hungarikum” kitüntető címet- olvasható a cikkben. A napilap beszámolt arról: a tervek szerint a Magyar ÉrtékTárba kerülő elemek nagyon komoly gazdasági előnyökhöz juttathatják tulajdonosaikat. Végső soron akár adókedvezményhez is, de ennél valószínűbb, hogy a rendelkezésre álló hazai és nemzetközi pályázati források meghatározott részét- akár 20-40 százalékát is - a nemzeti értékek közé sorolt termékek fejlesztésére kellene fordítani. (MTI)
