Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)

2010-08-12 / 185. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 12. Vélemény És háttér 7 ' TALLÓZÓ MAGYAR NEMZET Fegyelmi eljárást indíthat a Fővárosi Közgyűlés augusztus végén Demszky Gábor főpol­gármester ellen, ha nem hajtja végre a metrókocsik szerződé­sének felbontásáról szóló júni­usi döntést-írta Wintermantel Zsolt (Fidesz) álláspontja alap­ján a Magyar Nemzet. A cikk beszámolt arról: a városháza szerint a főpolgármester dol­gozik a közgyűlési határozatok végrehajtásán, de a lap úgy lát­ja, azzal ellentétesen. A lap úgy értesült, Kocsis István, a BKV Zrt. vezérigazgatója még nem kapott értesítést a fővárostól az Alstrom-metrókocsikról ho­zott határozatról. Alap idézte a Főpolgármesteri Hivatal sajtó­irodájának nyilatkozatát: a közgyűlés döntéseiről a hely­színen és az internetről is ér­tesült a BKV. (MTI)- A győzelem feltétele, hogy az ember olyan gyorsan rajtoljon, mint Sulíkék, ha megérzik, hogy valamiből hasznot húzhatnak! (Peter Gossányi rajza) A budapesti dugók végleges megszüntetése végett bevezetnék a Nagykörútra a Dunát Magyarország egyetlen esélye Leszámolás a budapesti ku­tyapiszokkal. A szegedi űrál­lomás felújítása. Az MKKP az önkormányzati választások­ra összeállított programjá­val valószínűleg már most elsöpörte ellenfeleit. VERES ISTVÁN A Magyar Kétfarkú Kutya Pártot bejegyezte az Országos Választási Iroda. „Muszáj lesz nyerni” - véle­ményezték az aktust a párt vezetői. És valóban, az MKKP városfejlesz­tési elképzelései Magyarország új­jászületését rejtik magukban, a Fi­desz, az MSZP, a Jobbik vagy az LMP megalkuvó ígéretei ehhez ké­pest egy hernyó centiről centire va­ló araszolgatásának tetszenek. A Margit híd elhúzódó felújítása évek óta pokollá teszi azoknak a rózsa­dombi lakosoknak az életét, akik nap mint nap a Szent István kör­úton szeretnének ebédelni. Az MKKP nemcsak Budapest, hanem egész Magyarország tömegközle­kedési problémáit oldaná meg egy csapásra azzal a merész tervvel, mely szerint New York annektálá- sával a nagyváros kiépült metróhá­lózatát kiásnák, és a magyar váro­sok alá helyeznék. A légi forgalmat bevezetnék a föld alá. Az így kiala­kult üregekben helyeznék el a ren­geteg magyar munkanélkülit. A budapesti dugók végleges meg­szüntetése végett bevezetnék a Nagykörútra a Dunát. A csatornát ünnepnapokon sörrel töltenék fel. A városi kutyapiszokkal folyta­tott nemzetközi harc új fegyvere­ként Budapesten elrendelnék, hogy az ebek csakis a csomagolás­sal együtt fogyaszthatnák el a ku­tyatápot, így a végtermék is csoma­golt, gazdibarát változatban tá­vozna belőlük. Az energiatakaré­kosság jegyében a fővárosban be­vezetnék a csettintésre le- és fel­kapcsolható utcai hangulatvilágí­tást. Ha a párt valóban sikeres lesz, a következő választási ciklusban Budapesten, a Szabadság téren esz­tétikai megfontolásból felállítják az Ismeretlen Nokiás Doboz szobrát, a Margitszigetet pedig leúsztatják a Margit híd és a Lánchíd közé, mivel ott jobban mutatna. Szeged az ország egyik legfigye­lemreméltóbb városa, történelmé­hez és jelentőségéhez méltatlan, hogyaMagyarországraérkező turis­ták fő célpontjai közt csak a hatodik helyet foglalja el. Budapest után a lá­togatók a Balatont és Szentendrét keresik fel, hiába, Szeged messze van, lassacskán a helyiek is költöz­nek elfelé. Ezt a folyamatot akarja visszafordítani az MKKP. A „Hegyet Szegedre!” nevű beruházás ered­ményeképp egy olcsó és viszonylag nagy hegy keletkezne a város szélén, így a szegedi gyerekek télen a saját városukban is szánkózhatnának, és azok a fiatalok sem költöznének északra, akiket nyomaszt az alföldi táj egyhangúsága. Az idegenforga­lom felpezsdítése végett felújítanák a méltatlanul elhanyagolt szegedi Rózsa Sándor Űrállomást, így Sze­ged a bolygóközi turizmus egyik fő kikötőjelenne. „Több mindent, kevesebb sem­mit” - olvasható a nemrég elindí­tott kampány egyik kulcsüzenete a plakátokon. A párt ideológusai a választásokat nem tréfadolognak tartják, a problémáknak annyira a mélyére néznek, amennyire előt­tük csak nagyon kevesen. Az októberben esedékes ma­gyarországi önkormányzati válasz­tások tétje tehát nagy. A magyarok most valóban a jövőjükről dönte­nek. A legszerencsésebb az lenne, ha mindenki a Magyar Kétfarkú Ku­tya Pártra szavazna, mert így az ön- kormányzatok koalíciós opportu­nizmusa nem fojtaná meg a párt forradalmi törekvéseinek (melles­leg igen életképes) csíráját. KÉZ,IRAT Pofleves MIKLÓSI PÉTER Noha a választási kampányban az utálkozó magyargyűlöleten kívül a legcsekélyebb önálló mondanivalója sem volt, most, az új kormány programjának vitá­jában bárki megismerkedhetett a Szlovák Nemzeti Párt ez idő sze­rint saját stílusával. Tudniillik épp a pártelnöki székre kívánko­zó Anna Belousovová nyújtott be­lőle a parlament tanácstermében maradandó emlékű ízelítőt. Az egyelőre alelnök asszony bizony a piaci kofálkodásnál is rútabb zrít csapott: pofont adott kor­mánypárti képviselőtársának, Igor Matoviénak, amiért az a mi­nap Ancsát emlegető cikket írt ró­la egy újságba. A „hölgy” ezzel az arculcsapással, szerintem, nem­csak a célszemélyt, hanem a kép­viselőtársait is úgy megdöbben­tette kivételes agresszivitásával, hogy még a nem éppen decens Slota is kért idegnyugtatóul egy dupla borovicskát... Aligha idéz­ném föl ezt a több mint kínos ese­tet, hajószerével nem ez lett vol­na az SNS egyetlenjellegzetes megnyilvánulása az egész elmúlt kortesidőszak során. Sőt! Időha­tárként akár 2006 nyarát is mondhatnám, amikor is a Smer hátán bemanőverezte magátaFi- co-kormányba, ahol a magyarok­kal szembeni gyűlölet és a saját zsebre játszó pénzügyi kiskapu­záson kívül csakugyan nem tett semmi érdemlegeset. Ha valóban fejlett demokrácia volna a szlo­vákiai, az SNS a mögöttünk ha­gyott négy esztendő ilyen telje­sítményével aligha mentesülhe­tett volna a parlamentből való ki- pottyanás realitásától - most vi­szont tény, hogy önálló frakcióval ott van a törvényhozás házában. Kérdés, hogy ezt a morálisan ke­véssé méltányolható, de politikai­lag annál tényszerűbb teljesít­ményt, Anna Belousovová erő­szakos megnyilvánulásain kívül, mi másra lesz képes használni a mélynemzetiek pártj a? Vaj on az SNS a most kezdődött új ciklus­ban, a Nagy Testvér Smer hátáról lemászva, önállóbbá válik-e, vagy a képviselői ezután is csak a ma­gyarok, egyszersmind a kevésbé nacionalista új kormányzat szlo- vákpártjainakhabzó szájú szapu- lására, netán pofiét is osztogató ócsárlására lesz képes? A pártel­nöki ambíciókat sejtető, Ancsa” üres és visszatetsző keménykedé­se határozza meg továbbra is a párt radikális „irányvonalát”; avagy tatóltatik és ennek nyomán esetleg felerősödik egy józanabb, s már csak ezért is másabb vita­készség? Mert ha nem ez utóbbi, hanem a parlamenti taslit is he­lyénvalónak tartó és az eddigi ki­rekesztőén nacionalista recept alapján működő, mind a magya­rokat, mind a politikai ellenfele­ket megbélyegző stílus érvénye­sül, akkor annyi szent, hogy nem ez volt az utolsó arculütés a po­zsonyi parlamentben. Ez viszont szélesebb összefüggésekre csábít. Annak megjóslására, hogy ne le­gyenek illúzióink. Ne legyenek, mert az SNS-ben mindig többre becsülték a gyűlölködést és a zsebre vágható zsozsót, mint a korrekt s progresszív keresztény- konzervatív-nemzeti elkötelezettségű politikát. Igaz, az utóbbihoz egyrészt kellő am­bíció, másrészt a személyes és mondhatni: a zsigerileg naciona­lista-soviniszta vonzalmak le­küzdése szükségeltetik. Most, hogy az önmagát dámának tartó „pártanya” kezének elszabadulá­sával elcsattant az első pozsonyi parlamenti pofon, a stílusváltás sikerét, sajnos, igazán kétséges­nek érzem. Mert ami ma „pusztán” egy füles, az holnap orrvérzéssel, fülzúgással járó vérszlovák nyakleves is lehet. Ama mentális (pök)hendikep szí­totta harcias rögeszménekjegyé- ben: mégse engedhetjük meg ne­kik, hogy megengedjék maguk­nak, hogy ne engedjék meg ne­künk, amit megengedünk ma­gunknak - elvégre a legutóbbi vá­lasztásokkal mindössze annyi változott, hogy a Nagy Testvér Smerrel ellenzékből kormányoz­zuk az országot; ezért hát a valós kormányzati éveinket tekintve egy őszinte pardon: elnézést ké­rünk mindazoktól, akiket a négy év rövidsége miatt még nem sér- tettünkmeg!... GLOSSZA A pofon KOCUR LÁSZLÓ Egy nagy pofon nem old meg semmit sem - énekelte a Bikini együt­tes 1987-ben. Anna Belousovová valószínűleg nem tartozik a zene­kar rajongói közé, tudja ezt Igor Matovič is. Bár kettejük közül ez utóbbi az „egyszerű ember”, mégis Belousovová élt az egyszerű em­berek megoldásával, amikor a törvényhozás épületében képen tö­rölte Matovičot. Korábban a magyar parlamentben Zagyva György Gyula, a Jobbik képviselője borzolta a kedélyeket azzal, mikor a Tri- anon-emléknap parlamenti vitája során Bányai Gábor fideszes hon­atyának azt mondta: Na ezt majd a folyosón megbeszéljük! Afolyo- sói találkozásból végül nem lett semmi. Belousovovánál a tettleges- séget nem előzte meg szájkarate: ő csak kérdezett, majd ütött. A pofozkodás nem tartozik a törvényhozás munkamódszerei közé, legalábbis minden igyekezetünk ellenére sem találtuk a tárgyalási rendben. Ugyanakkor vicces és/vagy hatásvadász és/vagy tudálé­koskodó és/vagy modoros dolog lenne leírni, hogy Anna Belouso­vová karlendítésével soha nem látott mélységekbe taszította a par­lamenti munkát. Azon, hogy lepofozta képviselőtársát, csak az le­pődhet meg, aki nem tudja, ki Anna Belousovová. A parlament in­tézményét nem azzal járatja le, hogy megütötte a nagyszombati honatyát, hanem azzal, hogy - pártbeli főnökével egyetemben - egyáltalán beengedik őt oda, sőt, hogy évekig elláthatta annak alel­nöki tisztét, most pedig az emberjogi bizottság elnöke lehet. Hogy nem omlanak le az épület Sztálin-barokk falai... Akik emlékeznek még arra a periódusra, amikor a Szlovák Nemzeti Pártból több is volt - nem mintha ez az egy nem lenne éppen eggyel több a kelleténél -, nehezen felejthetik el Belousovová és Ján Slota jóízű, a legegyszerűbb emberek szintjén levő veszekedéseit, vagy Slota kiűzését a székházból, mely a hazai politikai underground legalább olyan klasszikusa, mint Ivan Gašparovič házelnök „starý ujo”-ja. Slota pszichiáterhez irányította az őrült tehénnek nevezett képviselőt; kielégítetlen nőnek nevezte; elküldte borscsot főzni; gusztustalan nőszemélynek nevezte. Persze, Belousovová sem ma­radt adósa, a gazember volt a legenyhébb kifejezés azokközül, me­lyeket a pártszékház lépcsőjén üvöltött Slota felé. Hogy az Ančánál azért némileg sértőbb megnevezésekért nem csattant a csacai te­nyér Zsolna legismertebb lakosa orcáján, annak az lehet az oka, hogy Slota valószínűleg visszaütött volna. Belousovovának Matovič felképelésével lényegesen nagyobb fi­gyelmet sikerült magára irányítania a parlamentben, mintha mond­juk levetkőzött volna az ülésteremben. Ezzel is megerősítette, hogy az SNS csak szélsőséges eszközökkel képes kommunikálni, épkéz­láb, legalább látszólag az ország javát szolgáló javaslatok helyett csak kocsmai szintű bulvárhírek szereplőjeként tud bekerülni a saj­tóba. Sajnos, az az 5,07 százaléknyi szavazó, aki az előző ciklus minden hibája ellenére az SNS-t karikázta június 12-én, olyan szin­ten hívő, hogy őket az sem tántorítaná el, ha Belousovová - megint csak adott a Zagyva-párhuzam - karikás ostorral verné végig mind a 149 képviselőt. Pedig a maradék94,93%-nyi szavazó már tudja, hogy erre a pártra nincs szükség. Az lenne az igazi nagy pofon, ha 2014-ben nem kerülnének be a törvényhozásba. Az új csillag NAGYANDRÁS Elcsattant az első pofon a szlovák parlament újkori történetében. Azon valószínűleg senki sem csodálkozik, hogy Anna Belousovová adta, ám én a fogadó oldalnak Ondrej Dostált tippeltem volna. Ami­att, hogy Igor Matovič kapta, mégsem esett le az állam. Azt rögtön le is szögezem, hogy a nemzet Ancsája a parlamenti szel­lemiség legalját mutatta meg ezzel a pofonnal, de megbocsátom neki, mivel nyilván a Szlovák Nemzeti Párt elnöki székére pályázik, s ahhoz, hogy méltó utódja legyen volt főnökének, le kell süllyednie az ő szintjére. Bár valljuk be, sosem volt nagyon felette. Tehát Be- lousovovát ezzel le is tudhatjuk, csak azt tartom az egészben szomo­rúnak, hogy primitívsége ekkora teret kap, s talán még olyanok is akadnak, akik elismerően nyilatkoznak róla. Most nézzük a fogadó felet, Igor Matovič személyét. Úgy tűnik, az Egyszerű Emberek vezetője az új parlament valódi sztárja. Pár nap alatt majdnem megbuktatta a kormánykoalíciót, hírbe hozta magát 20 millió euróval, és ő kapta az első pofont, melyről mosolyogva mesélt az újságíróknak. Hiába sikerült Richard Sulíkéknak alig egy év alatt összerakniuk egy új liberális pártot, hiába lettek a kormány második legerősebb tényezője, mindenki láthatja, hogy nem nekik, hanem Matovičék csillaga ível felfelé. Az ő támogatóik nemcsak a nagyvárosokban vagy az interneten gyűlnek össze, hanem a falvak­ban, a legszegényebb városi rétegek között, amelyek az ingyenes reklámújságban olvassák cikkeit. Igor Matovič ha kell, populistább, mint Robert Fico, ezt bizonyítja programjuk nagy része is. Meghall­gatja, mit akar a nép, minek örülne legjobban, s azt beíija a prog­ramjába. Haaképviselők mentelmijogáról van szó, akkoráiról, ha cigánykérdésről, adórendszerről vagy az ország külpolitikájáról, akkor meg arról. Közérthetően, a köz érdekében, talán ez lehetne a mottója. Politikai marketingesek azt állítják, Matovičék maguk (persze a média által) jobban felfuttattáksaját márkanevüket, mint azt tette volna bármilyen marketinges cég óriási pénzekért. Most még arra lennénk kíváncsiak, vajon mihez kezdenek ezzel az óriási sikerrel. Előbb-utóbb ugyanis meg kell tölteniük a programot valódi ideológiával. Lehet, hogy erre sohasem kerül sor, mert ők az új típu­sú politikai párt, mely ezek szerint megjelent már Szlovákiában is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents