Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)

2010-08-11 / 184. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 11. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZAVA Még Fidesz-elnökként Or­bán Viktor is egyeztetett a su- korói kaszinó megálmodójá­val, Ronald Lauderrel - írta a Népszava. Havasi Bertalan, a kormányfő sajtóstábjának ve­zetője úgy reagált, ilyen talál­kozóról nincs tudomásuk. A lap értesülései szerint Lauder meg akarta tudni, a Fidesz mi­ért ellenzi a milliárdokathozó, munkahelyteremtő projektet, kérésére Martonyi János házá­ban szerveztek találkozót. Az üzletember felvetésére Orbán állítólag azt mondta, Magyar- országon 4 kaszinóberuházás van előkészületben, csak Lau- deréről nem egyeztettek vele, „ Orbán nem tűri el, hogy bár el­lenzékben van, ilyen horderejű ügyeket nélküle intézzenek” - hangzottéi. (MTI)- Elnök úr, csak nem lépett a tyúkszemére a miniszterelnök asszony a Liberális Ház miatt? (Peter Gossányi rajza) Nem segített a pártba vetett bizalmon, hogy Radičová többször kényszerült helyreigazítani minisztereit Össztűz a liberálisokra A liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) a kor­mányalakítás során köve­tett puha, pozíciókról és programpontokról is le­mondó taktikája arra en­gedett következtetni, hogy az első parlamenti ciklusá­ra készülő, ám a Híddal szemben tapasztalt parla­menti képviselőkkel sem rendelkező párt megpró­bálja kikerülni, hogy poli­tikusaira irányuljon az el­lenlábasok össztüze. RAVASZ ÁBEL Egy gyenge, a támadásokra ér­zékeny pártstruktúra képét vülan- totta fel az a tény is, hogy Richard Sulik saját szavai szerint azért mondott le a pénzügyminiszteri pozícióról, hogy a parlament elnö­keként tudja folytatni a pártépítést. A kormány első hetei alapján azon­ban nagyon úgy tűnik, a kormány­pártok közül mégis az SaS került a „forró székbe”, politikusai a hírek mindennapos szereplői. A kritika első hulláma közvetle­nül a programtézisek bejelentése után zúdult a párt nyakába, miután saját szavazóbázisának jelentős ré­sze képtelen volt azonosulni az SaS kompromisszumaival; különösen a marihuánadekriminalizáció és a homoszexuálisok regisztrált part­nerkapcsolatainak kimaradása volt fájó a tábor nagyobb csoportjainak. Közben egyre nagyobbra dagadt a párt listáján a parlamentbe jutó „Egyszerű Emberek” körüli média­felhajtás is. Az őket vezető Igor Matovič afféle előadóművészként a választások óta eltelt hetek gyakor­latilag mindegyikében elegendő muníciót szolgáltatott a sajtónak az őt megcélzó lefizetési kísérlettel, az Egyszerű Emberek hűségnyilat­kozatával, a program körüli vitá­val, a Sulikkal való csörtékkel és az azt lezáró közös sajtótájékoztató­val, adóügyeivel, valamint a par­lamenti szerepléseivel. Sejthető azonban, hogy a párt támogatott­sága nem sínylette meg döntő mó­don a korai, az új kormány megala­kulása előtti ügyeket: a FOCUS ügynökség július eleji közvéle­mény-kutatása szerint például a párt addig nem rontott, sőt két ti­zedet javított választási eredmé­nyén. Az igazi össztűz azonban ezután, a miniszterek kinevezése és a mi­nisztériumok átvétele után indult meg az alakulat irányába. Suliknak alig sikerült átnyomnia partnerei ellenállásán Ľubomír Gaiko vé­delmi miniszteri kinevezését - vé­gül Somogyi Szilárd államtitkársá­gába került a kompromisszum. Galko azonban az azóta eltelt idő­ben is céltáblául szolgál az ellen­zéknek, miután hat nappal annak kinevezése után visszahívni kény­szerült Milan Hudecet, a katonai hírszerzés új főnökét, akinek a biz­tonsági átvilágítása körül akadtak problémák. A védelmi miniszter ráadásul kemény szócsatát vívott Paška exházelnökkel is, mely saját bevallása alapján részéről akár tett- legességigis fajulhatott volna. Gal­ko egyértelműen a kormány egyik gyenge pontjának tűnik, amit a Smer ki is próbál használni a médi­ában: Robert Kaliňák például az idegen szavak szótárával ajándé­kozta meg a parlamentben a mi­nisztert. Nem sokat segített a pártba ve­tett bizalmon az sem, hogy Iveta Radičová többször kényszerült helyreigazítani frissen kinevezett minisztereit. Jozef Mihál munka­ügyi miniszter az újszülöttek után járó támogatás egy részének elvo­nását jelentette be, amit utána a kormányfő közös sajtótájékozta­tón cáfolt. Juraj Miškov gazdasági minisztert pedig a kormányprog­ramhoz leadott téziseinek teljes át­dolgozására szólította fel a minisz­terelnök, méghozzá nyilvánosan. Radičová kemény csatát vív Sulik­kal is, aki párttársai egy részével a Liberális Ház projekten keresztül szerette volna a saját zsebébe visszaforgatni az állami hozzájáru­lás egy részét. Sulíkot azért is tá­madták, mert az elmúlt héten olyan magángépen repült Salzburgba rö­vid kulináris kirándulásra, mely egy Vladimír Poór vállalkozóhoz közel álló cég tulajdona. Poórt-ko­rábban már Miškowal is kapcso­latba hozták, ami sokak szemében tovább rontja a párt imázsát. Sulik reakciói a gazdasági ügyekre arra utalnak, véleménye szerint az SaS szavazói a képviselők vállalkozói kedvet pozitívnak lát­hatják, és el tudják-e fogadni, hogy a párt elnöke el kíván tölteni egy görbe estét egy külföldi luxusétte­remben. Politikai fronton azonban a pártelnök megengedőbb: a saját bázissal való kapcsolattartásra használt blogján és a Facebook kö­zösségi oldalon is arról beszélt, a kritikákjelentős része jogos. Éppen az online közösségi kapcsolattartás lehet képes a párt szavazói bázisá­nak összetartására - a netes szociá­lis hálózatokon keresztül, blogo- lással vagy akár a napilapok online fórumaiban való folyamatos kom- menteléssel. A jó kommunikációs stratégia sem tudja azonban kiváltani a hatá­rozott politikai cselekvést. A kor­mányprogram elfogadása után megindulhat a valódi munka, melynek során kiemelt figyelem irányul a szakértői imázst fenntartó SaS-ra. A pártnak és az általa irá­nyított minisztériumoknak ered­ményeket kell felmutatnia - ellen­kező esetben követőik éppen a fent említett közösségi oldalakon fog­ják magukat kiszervezni a hitelét vesztő párt alól. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője GLOSSZA ________________________.__________ Magyarország feltámad! VERES ISTVÁN Anyaországunkban végre elkezd­tek ésszerűen, gyakorlatiasan po­litizálni. Egyesek. Atöbbiekto- vábbra is a régi vágányokon dö­cögnek, de már ők is fellélegez­hetnek, van kitől tanulni. Ma­gyarország közterületein rejté­lyes plakátokjelentek meg, forra­dalmian új üzenetekkel. „Össze­zavarj ákahülye nyelvjárások? Elege van belőle, hogy órákat kell utazni ahhoz, hogy eljusson vala­hová a saját országában? Nem akar megjegyezni feleslegesen üyen sok megyeszékhelyet? Le- szarja Baranyát? Csatoljukle a fe­lesleges határ menti területeket! ” -olvasható a plakátokon. A válto­zás kezdeményezője az MKKP, vagyis a Magyar Kétfarkú Kutya Párt. Szegedről indultak, mint annak idején Horthy Miklós, aki ugyan egy sokkal rosszabb álla­potban levő Magyarországot ra­kott rendbe, viszont a példa jó, a rendrakás most is aktuális. Ámi megkülönbözteti az MKKP-t a többi magyarországi párttól, hogy tagjai megmerikmondani, mikell Magyarországnak. Örök életet, ingyen sört és adócsökkentést ígérnek. Ne kelljen dolgozni, de legyen pénz - hirdeti szociális programjuk. Az ingyen sörre a ha­táron túli magyarok is jogosultak lennének. Viszont az MKKP tagjai is csak em­berek, ha egyszer hatalomra ke­rülnek, valószínű, ők sem fognak másképp viselkedni, mint a mos­tani politikusok, akik közül bizony sokan korruptak és elfelejtik vá­lasztási ígéreteiket. „93 százalék, hogy nem fogunk lopni” - szól a másikkorrekt ígéretük. A gazda­gok ésaszegényekköztiszakadék csökkentése a másik fő céljuk. Rendszeres pénzosztásokat szer­veznének, pénzosztásra kötelez- nék a politikusokat, a volt politi­kusokat és azokat, akiknek több mint két öltönyük van. „Ezzel a ké- regetőket az utcákon hivatásos adakozókváltjákfel, amijóttesz az idegenforgalomnak és a szem- nek”-írja gazdasági programjuk. Az őszi önkormányzati választá­sokra a párt aktívan készül, a Bu- dapestprogram és a Szeged prog­ram vállalható alternatívát nyújt a mainstream (a politika fősodor­vonalában evező) pártokterveze- tei mellett. Az MKKP városfejlesz­tő elképzeléseiről lapunk holnapi számában olvashatnak. __ KOMMENTÁR MMHG ' ÜMt A fejős tehén LOVÁSZ ATTILA Nagy a felhajtás a bulvársajtóban, amely újabban, s megint azzal van elfoglalva, hogy az egyébként siralmas állapotban levő állam­vasút néhány menedzsere mekkora pénzeket kap munkájáért. Á moralizálástól sem mentes cikkek természetesen olyan hangnem­ben íródtak, amely azt akarja elhitetni velünk, hogy minden mene­dzser akasztófára való gazember, és hogy az állami cégek élén a menedzserek talán a minimálbérért is elvegetálhatnának. Ha az állami vállalatot szociális üzemként képzeljük el, igazuk van. Ugyancsak igazuk van a morfondírozó polgároknak, ha az állami vállalatot kifizetőhelyként üzemeltetik. Ugyanis mindkét esetben gazdaságilag semmivel sem indokolható, emellett aljas és erkölcste­len az ilyetén üzemeltetés. Ugyanakkor az sem éppen erkölcsös, ha az állami vállalatokat a si­kertelen és tehetségtelen embereknek tartjuk fönn, hadd fizessék őket a sikeresek és a gazdagok. S most senki ne gondoljon az állami vasútnál meggazdagodott gazdagokra, hanem azokra, akik tulaj­donképpen nem is gazdagok, csak annak néznek ki, mondjuk a mi­nimálbérvagy a szociális segély (lánykori nevén: podpora) határán tengődök szemében. Tehát mégis, miként lehetne az állami vállalatokat sikeresen üze­meltetni, menedzsereiknek versenyképes fizetést adni, de ne úgy, hogy érdemtelenül szedjék ások bért és egyéb juttatást? A megoldás hihetetlenül egyszerű. Először is megvizsgálandó, kell-e egyáltalán az adott állami cég. Infrastrukturális monopóliumok (vasúti háló­zat, elektromos elosztó hálózat) esetében megindokolható a közbir­toklás és a közösségi üzemeltetés. Indokolt lehet a közmédia felada­tainak ellátása állami cég által. S bizonyára - államonként eltérően - léteznek olyan természeti források, amelyek kezelése okosabb, ha nem magáncégbe kerül. De ezen túl valóban semmi. Másodszor is, ha már van állami vállalatunk és az termel, értéket ál­lít elő, infrastruktúrát üzemeltet, akkor ezen szolgáltatásoknak, termékeknek áruk van, a termelés, a szolgáltatás ára meghatároz­ható. Ezek után a közszféra feladatainak ellátása terén az állami do­tációt nem dotációnak, hanem a megrendelt közszolgáltatás árának kell tekintenünk, s az állami cég teljesítménye máris mérhető. Ha a cég teljesítménye mérhető, akkor annak vezetői teljesítménye is mérhető és ára meghatározható. Sikeres a cég, a menedzsment jól vezeti, keressenek hát versenyképes bért, nem sikeres a cég, rosszul vezetik, fel is út, le is út. Ilyen szemléletet alkalmazva a szlovák ál­lami vasúti társaság vezetőinek kiosztott horribilis jutalmak nem munkajogi elbírálás alá esnek, simán a tulajdonos (az állam, annak valamely központi szerve, mondjuk, a minisztérium) töketlenségé- nek esete forog fenn. Megnézném azt a magántulajdonost, aki egy sikertelen menedzsernek 80 ezres évi jövedelmet garantál. Persze, tájainkon a sikeres államicég-vezetőket inkább kiutálni és leköpni szokás, dilettánsnak nevezni, és hagyni, hogy a magánszfé­rában keressenek, amennyit nem szégyellnek. Ez feltehetően azért van, mert az állami cégeket vagy kifizetőhelyként, vagy szociális üzemként értelmezzük. Akkor mindig is a haverokjövedelmező bu­lija marad, és nem létezik elfogadható megoldás. Mert a négyéven­ként előretörő moralizáláson túl senki nem is akarja, hogy legyen. TALLÓZÓ THE GUARDIAN Az Orbán-kormány gazda­ságpolitikai lépéseiről közölt cikket internetes kiadásában a The Guardian brit napilap. Ma­gyarország kormánya az utóbbi hónapokban sok befolyásos ér­dekkel szállt szembe, és egyelőre nyerésre áll - jegyzi meg a szer­ző. Rámutat, a Financial Times júliusban, amikor a magyar kormány „csomagolni küldte” a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), azt harsogta, hogy az IMF nem engedhet a költségvetési fegye­lem lazulásával flörtölő kormá­nyoknak. Magyarország ellen­szegülése elképzelhetően az IMF és az európai hatóságok által szo­rongatott más kormányokra is át­terjedhet - vélekedik a Guardian cikkírója. Emlékeztet, a kormány július elején először is bankadót vezetett be, majd elutasította, hogy eleget tegyen az IMF költ­ségvetési hiány további csökken­tésére vonatkozó követeléseinek. Magyarország már közel négy­éves megszorításon van túl, a de­ficit a bruttó hazai termék (GDP) 9%-áról 3,8-ra csökkent. A folyó fizetési mérleg hiánya erre az év­re kevesebb, mint 1%. A cikkíró ugyanakkor hozzáteszi, a mun­kanélküliség a 2007-es 7%-ról mára 12%-ra emelkedett, a gaz­daság alig nő. Orbán Viktor kor­mánya most az ország jegybank­ját vette célba, és azzal vádolja, hogy a kamatszint magasan tartá­sával késleltetei a gazdaság talpra állását - olvasható a cikkben. A kormány 75%-kal csökkentette Simor András bankelnök fizetését - írja a szerző, hozzáfűzve, „bár csak mi is megtehetnénk ugyan­ezt, Alan Greenspannel vagy Ben Bemankevel, akik felelősek a nagy vüágválság óta legsúlyo­sabb recesszióért”. A szerző, Mark Weisbrot emlékeztet arra, hogy Magyarországon Európa- szerte az egyik legmagasabb az alapkamat, 5,25%. Azokban a döntésekben, amelyeket az Or­bán-kormány hozott, van némi gazdasági logika - vélekedik a cikkíró. A bankadó a GDP 0,5%-a, ami jelentős egy olyan kormány számára, amely csök­kenteni próbálja a hiányt. A ban­kok - amelyek felelőtlen hitele­zési tevékenysége az USA-ban és másutt jelentős részben okolható azokért a gondokért, amelyekkel Magyarország küszködik - a gazdasági stagnálás közepette is nyereségesek, ez alkalmas terü­letadószedésre. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents