Új Szó, 2010. augusztus (63. évfolyam, 176-201. szám)
2010-08-07 / 181. szám, szombat
10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2010. AUGUSZTUS 7. www.ujszo.com lvan Passer: „Egy tizenöt éves tervemet álmodom most filmre, amely egy színész portréja lesz. Ha úgy tetszik: a tehetséget állítom intim megvilágításba..." Élő klasszikusa a hatvanas évek cseh új hullámának Győzelemre született. Ez volt az első filmje Amerikában, 1971-ben. Prágában Müos Forman munkatársa volt. A hatvanas évek cseh új hullámának egyik meghatározó egyénisége. Az Intim megvilágításban legendás rendezője. Ivan Passer új filmre készül. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nagy mesélő. Ha belekezd egy történetbe, képekben fogalmaz. Mintha film pörögne az ember előtt. Kalandokban gazdag, színes figurákkal teli, izgalmas alkotás. Forman is ezért ragaszkodott hozzá. Dús, hétköznapi történeteiért. Első rendezése, a Meghallgatás után háromszor dolgoztak még együtt. Ivan Passer (Jaroslav Pa- poušekkel együtt) olyan forgató- könyveket írt kamaszkori barátjának, hogy azok olvasva is élményszámba mentek, nemcsak vászonra ültetve. Fekete Péter, Egy szöszi szerelmei, Tűz van, babám!. Köztük egy rövidfilm, az Unalmas délután, Bohumil Hrabal elbeszélése nyomán. Aztán 1969-ben elhagyja Csehszlovákiát, és Amerikában horgonyoz le. Ott él ma is, Los Angelesben. Tanít az egyetemen, és egy réges-régi tervét igyekszik megvalósítani. Nehezen, többszöri évvesztesként jutott be a prágai filmművészeti főiskolára. Jó barátja, Milos Forman már végzős volt, amikor önt felvették. Aztán 1964-ben, a Gyöngyök a mélyben című szkeccsfilmmel, amellyel több társával együtt Hrabalt vitték be a moziba, ön is elindult a pályán. Mivel töltötte az „elvesztett” éveket? Dolgoztam. Kétkezi munkásként. Voltam hegesztő és fémöntő, hónapokat húztam le egy vízi erőmű építésén, sőt még ringlispüt is működtettem. Fiatal korom legszebb éve volt ez. Filmet akartam forgatni belőle. Minden hétvégén más városkába mentünk, mint a vándorcirkuszosok. Vártak bennünket a vásárokban, mi voltunk a fő attrakció. Egy cigányfiú is kö7pn1z f nrtA'7ní+ ^’rp.r.cl' Vlnrí-Ólí A <7 —'-rrív ivii '.Vúvi-Li itluvuiuA niv Lcuv. i \z_r óta sem láttam olyan szép fiút. Hollófekete haja volt, kék szeme, fehér bőre. Minden lány reménytelenül beleszerelmesedett. Ahogy megérkeztünk egy helyre, máris kényére- kedvére válogathatott köztük. Mindig tőlem kérte kölcsön a lakókocsit, és már vitte is a kiválasztott lányt. Volt egy tizennégy éves húga, aki a céllövöldében dolgozott. Szép volt ő is, de nagyon szemérmes. Miro mindig rám bízta. Tizenhét éves voltam és ártatlan. Vittem őt fagyizni meg moziba. A csúcs az volt, hogy megfoghattam a kezét. Tapasztalában voltam, tovább nem jutottunk. Pénteken este felállítottuk a ringlispüt, hétfőn mentünk tovább. Egyszer megjelent egy negyven körüli férfi, láttuk, hogy részeg, de beleült az átforduló hintába. Miro figyelmeztette őt, hogy vigyázzon, nehogy baja essen, ő meg durván visszaszólt neki, hogy: „Hülye cigány, tartsd a pofád!” Több sem kellett a fiúnak. Csak úgy szikrázott a szeme. S amikor a hinta felfelé szállt, hirtelen megnyomta a gombot, a részeg férfi kirepült, fejjel a járdára. Akkorát reccsent a koponyája, mintha kókuszdió törött volna szét. Folyt a vére, de már holtan feküdt, amikor jött a mentő s a rendőrség. Én tanúsítottam, hogy baleset történt, a férfi piás volt, és nem lett semmi az ügyből. De másnap az egyik lány féltékenységből jelentést tett a rendőrségen, hogy a szépséges cigányfiú megerőszakolta őt. El is vitték azonnal, büinccsel a kezén, a húgának pedig bánatában meghasadt a szíve. Utána tudtam meg, hogy a húga is szerelemmel szerette. Sőt mi több, egy ágyban nőttek fel, és titkos szerelmi viszonyt folytattak. Azért kellett a lakókocsi is a fiúnak, hogy biztonságban érezze magát, elbújhasson a húga elől, nehogy fájjon neki, hogy mással is viszonyt folytat. Ebből tényleg gyönyörű filmet forgathatott volna. Kész volt a forgatókönyv, aztán mégsem lett belőle semmi. Sajnálom. Az Intim megvilágításban születésének viszont van egy megmosolyogtató háttértörténete. Valakin segíteni akart a filmmel. Egy dramaturg barátomnak. Elém tette a szöveget, hogy olvassam el, filmre írta. Azt mondták neki, addig nem kap érte pénzt, amíg a filmet le nem forgatom. És hozzátette: pár nappal korábban nősült, és még nincs bútor a lakásában. Rendben, akkor nemsokára lesz, feleltem. „El sem olvasod, mit írtam?” - kérdezte. Minek olvasnám, válaszoltam. Szükséged van a bútorra vagy nincs? Itthon a hatvanas évek termésének egyik legszebb darabja lett az Intim megvilágításban. New Yorkban a filmkritikusok díját kapta érte 1970-ben. Nem félt attól, hogy a kinti közönség esetleg lassúnak találja? Rögtön az elején figyelmeztettek, hogy az amerikai néző, még mielőtt a film elkezdődne, rátekint az órájára. Ha a lassú tempó ellenére leköti a figyelmét a történet, akkor már lehet akár háromórás is. És így reagáltak az én filmemre is, amelyben semmi egetverőt nem láthattak. Kérdeztem is Müos Formant, hogy mi a véleménye. Nem titkolta. „Igazad van, ebben a fűmben semmi nem történik. És mégis isteni!” - felelte. IVUiUa aiAUlddcUiv lUIgíllUKUn)vét mennyi ideig írták? Nyolc-kilenc hónapig. Elutaztunk Prágából, beszélgettünk, bili- árdoztunk, jókat ettünk, s közben szőttük a cselekményt. Arra nagyon ügyeltünk, hogy az igazságtól ne térjünk el soha. Az Intim megvi- lágításbant is ezért szerették-szere- tik a nézők. Minden igaz benne. Improvizáltak néha a forgatáson? Müos időben rájött: a rögtönzés veszélyes dolog. A zenében nem, a filmezésnél azonban igen. Ha mégis ott, helyben találtunk ki valamit, az a végén a kosárban kötött ki. Milos nem hagyta benn a filmben. Olyan persze megesett, hogy a színészek közül valakinek eszébe jutott valami, s azt felvettük. Például a Szösziben, amikor Vladimír Pu- cholt a szülei között forgolódik az ágyban. Egész éjjel írtuk azt a jelenetet, mégsem éreztük jónak. A végén a szereplőkre bíztuk, hogy csináljanak mindent úgy, ahogy jónak, s főleg természetesnek gondolják. És megcsinálták. Zseniálisan. Még ma is jókat szórakozom rajtuk, ha a filmet nézem. Első amerikai munkája, a Győzelemre született egyik fontos n r-w í sin y Tď^eicpiujc avucii uc í'iuw. nugyan talált rá? Hiszen öntől kapta első komoly filmszerepét. Egy castingrendező hívta fel rá a figyelmemet. Csak annyit mondott róla: „Jó fej, majd meglátod.” Azonnal megtetszett. Csak úgy sütött belőle a tehetség. Egyértelmű volt: rövid időn belül nagy színész válik belőle. Egy civü ruhás rendőrségi ügynököt alakít a filmben. Mivel ezt megelőzően színpadon játszott, kevesen ismerték őt. Scorsesétől is csak később kapott főszerepet. Nálam egyébként mindig nyitott szereplőválogatások zajlanak, amelyekre bárkijöhet. Színész, nem színész, mindenki próbálkozhat. így fedeztem fel például Búrt Youngot is, aki egészen addig maffiafutárként dolgozott. Valahol Kansasban bujkált egy sérülése után, ott tetszett meg neki egy pincémő, akinek minden álma az volt, hogy filmezhessen. Általa kapott kedvet a játékhoz Búrt is, aki nálam ugyan csak két napig forgatott, de két év múlva már Polanskival dolgozott a Kínai negyedben, Jack Nicholson meUett. Később is annyira hálás volt, amiért elindítottam őt a pályán, hogy gyakran meglátogatott. Általában késő éjjel, amikor már ágyban voltam. Két hatalmas zsákból rakta ki elém az olívát, a különUOZU uiädĹ aajlUKdL, vörös- és fehérborokat. De mindent az ágyba! Aztán leült meüém, és azt kérdezte: „Ivan, csak szólj, ha valakivel gondjaid vannak, elintézem.” S a mai Robert de Niróban látja még azt, aki „győzelemre született”? Érdekes kérdés. Talán többet kellene beszélgetnem vele, hogy pontos választ adhassak. Pár nappal ezelőtt együtt vacsoráztunk. Magánemberként, úgy vettem észre, nem sokat változott. Színészként... nem tudom. Fantasztikus kvalitású művész, az biztos. De neki is vannak gyöngébb fümjei. A filmipar masinériája még őt is be tudja darálni. Bohunül Hrabalról müyen emlékei vannak? Hatalmas író volt, de Hollywoodban egyetlen rendezőt sem talált volna, aki beleszeret a noveüáiba. Az egy egészen más vüág. Mi rajongtunk Hrabal úrért. Már azt is kalandként éltük meg, hogy élvezhettük a társaságát. Mindent kommentált, amit maga körül látott. Poétikus volt, meglepő, izgalmas, humoros, csupa új szín, új illat, új íz, amit ő jelentett akkor számunkra. A tehetség mennyei ajándék. Nem függvénye semmüyen diplomának, képzettségnek, módszernek. Robert Duvallról is órákon át mesélhetnék, aki Sztálint játszotta nálam, most mégis az Emberrablók című kalandfilmemben szereplő ló jutott az eszembe. Hogy az is milyen okos, tehetséges állat volt! Ha azt mondtam: Kamera indul!, elkezdte hegyezni a fülét, majd kihúzta magát - és játszott. Amikor meghaüotta, hogy Stop!, megáüt, és már leste is, hogy kinek a zsebéből kerül elő egy alma vagy pár szem kockacukor. Vannak dolgok, amelyekre nincs magyarázat. A tehetség is fentről jön, csak éppen nem jut belőle mindenkinek. Örökölni lehet? Elképzelhető. Nem tudom. Az én apám parasztember volt, öt kutyánkkal csatangoltam a környékbeli réteken. Egy orosz katonától, az apámtól elcsent pálinkáért amerikai pisztolyt kaptam cserébe, titokban azzal jártam vadászni. Felvettem egy hosszú köpenyt, hogy apám ne lássa az alatta lapuló fegyvert, és még a rekkenő hőségben is abban mentem el otthonról. Éjjelenként a sötét ég alatt fácánokra lövöldöztem. Prágától 25 küomé- terre laktunk, nagyon szép helyen. Egyszer tíz napra elcsavarogtam otthonról anélkül, hogy tudták volna, hol vagyok. Amikor hazamentem, a dolgaim már össze voltak csomagolva. Apám csak annyit mondott: „Mész a podébradyi bentlakásos gimnáziumba.” Nem tiltakozhattam, mennem kellett. Az iskola egy régi, 13. században épült kastélyban volt, hét méter széles falakkal körbebástyázva. Beléptem a hatalmas kapun, az udvarban éppen fociztak a többiek, és kitűnt közülük a legnagyobb, akit mindenki Jamesnek szólított. így, fonetikusan, tehát nem Dzséjmsznek. Engem ez szörnyen idegesített. James, James. Nagyon eüenszenves- nek találtam, főleg, mert mindenben kimagaslott a többi hetven gyerek közül. Az ő körme volt a legtisztább, az ő ágya volt a legszebben bevetve, az ő szekrényében volt a legnagyobb rend. Az ő neve mögött mindig csak jó pontok sorakoztak, én meg mindig a legrosszabbak között voltam. Ja, és nem tudott veszíteni. Ő is győzelemre született. Pingpongoztunk, teniszeztünk, úsztunk, fociztunk, sakkoztunk, bi- liárdoztunk. Mindig Müos nyert. Egyszer aztán kitaláltunk egy hülye játékot, hogy ki tudja tovább támasztani a falat - fejjel nekidőlve. Két óráig bírtuk, de még akkor is úgy húztak el bennünket a többiek, hogy hagyjátok már abba! Három napig nem voltam képes kiegyenesíteni a nyakam, mozgatni a fejem, de onnantól fogva nagy barátok lettünk. Én teniszben voltam a legjobb, de sajnáltam legyőzni a többieket. Csak Müost vertem meg, azt viszont nagyon élveztem. Engem aztán, mint szabotőrt kirúgtak az iskolából, s mivel Müos ott maradt, évekig nem is láttuk egymást, már csak a főiskolán találkoztunk. Ott határoztuk el, hogy mi olyan filmeket fogunk készíteni, amelyeket nem lehet betiltani. Vagyis vígjátékokat, mert azokba nem kötöttek bele. A színészek közül sokan bedőltek a zsdanovi esztétikának, ezért inkább amatőröket kerestünk a filmekbe. Stúdióban forgatni nem akartunk, hiszen akkor túlságosan szem előtt lettünk volna, s mivel külső helyszíneken forgattunk, szabadon dolgoztunk. Hasznos hanggal, természetes fénnyel. A forgató- könyveket mi írtuk, egy üveg borért mindig tudtunk szerezni nyersanyagot a tévéből, egy újabb üveg borért elő is hívták a filmet. Fiatalok voltunk és elszántak, s mivel a történeteinken a barrandovi filmgyár vezérkara is jól szórakozott, egy idő után már a támogatásukat is élveztük. Müossal ma is tartjuk a kapcsolatot. Évente egyszer-kétszer meglátogatjuk egymást, telefonon azonban gyakran beszélünk. Az Oscar-díjas Zsigmond Vü- mossal, aki a Sztálin operatőre volt, hol lettek életre szóló barátok? New Yorkban. Hasonló utat tettünk meg mindketten. Ő Budapestről disszidált, én Prágából. A hetvenes években már ismertük egymást. Én egész életemben, még Amerikában is kétféle filmet forgatok. Vagy én írom a forgatókönyvet, vagy a véletlen hozza a lehetőséget. A Sztálin az utóbbi csoportba tartozik. Robert Duvall, a nagyszerű amerikai színész meghívott egyszer ebédre. Nem árulta el, miről akar beszélni velem, én meg nem kérdeztem rá, mert tudtam, remekül főz, bizonyára nekem is ezt akarja bizonyítani. Ebéd közben aztán a következő filmjére terelte a szót. „Oroszországban forgatjuk majd a Sztálint. Nem akarod megrendezni?” Egy pülanatig sem gondolkodtam, máris rávágtam, hogy de igen, szívesen! S mivel senkit nem ismertem a stábból, operatőrnek VUmost hívtam meg, akivel annak idején rengeteget pingpongoztam, és mindig azt mondta: biztos azért nem akarok vele dolgozni, mert asztaliteniszben mindig megvert. Hiába áhítottam, hogy ez nem így van, nem hitte el. S mivel A mennyország kapujával a magas költségvetés miatt a csőd szélére juttatta a stúdiót, akkoriban senki nem merte hívni. Én meg úgy gondoltam, ő lenne a legmegfelelőbb operatőr a filmhez, mivel pontosan tudja, miről szól a történet. Neki nem kellett megmagyaráznom, hogy tudod, a sztálinizmus legfőbb bűne az volt, hogy... úgy dolgozott végig, hogy rengeteg díjat nyert a fűmmel, és újra csak a legjobb rendezőkkel dolgozhatott. Omar Shariffel a Nyerő párost, Michael CäínS'iid Az ezüst rej- télyét, Jeff Bridgesszel a Cutter útját, Peter OToole-lal a Lombikfeleséget vitte sikerre. Legutóbb, Szergej Bodrowal francia-kazahsztáni koprodukcióban forgatott történelmi kalandfilmet Nomád címmel. Ennek már öt éve. Nem jött még el az ideje egy újabb nagy munkának? De igen. Csak nem szeretnék beszélni róla. Egy tizenöt éves tervemet álmodom most fűmre, amely egy színész portréja lesz. Ha úgy tetszik: a tehetséget állítom intim megvilágításba. Spanyolországban forgatok majd, aminek azért is örülök, mert hosszú idő után ismét Európában dolgozhatok. És még valami. Élt nekem egy távoli nagybácsim Los Angelesben, aki egyszer azt mondta: „Vigyázz, nehogy egy nap elaludj a medence mellett, mert nyolcvanévesen fogsz felébredni”. Értettem a célzást, Kalifornia gyorsan elringatja az embert. Ott minden virágzik, illatozik, gyönyörű az idő - csak közben gyorsabban múlik el az élet, mert az ember hajlamos belefeledkezni a szépbe. Európában és főleg Kelet-Európábán máshogy forog a körhinta. Itt izgalmasabb az élet.
