Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2010-07-26 / 170. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 26. www.ujszo.com RÖVIDEM Megnyílt a Művészetek Völgye Kapolcs. Megnyílt a jubileumi, 20. Művészetek Völgye Fesztivál pénteken Kapolcson; a hét Balaton-felvidéki településen - Ka­polcs, Monostorapáti, Nagyvázsony, Öcs, Pula, Taliándörögd és Vigántpetend - tíz napon át 1700 program lesz, 3300 fellépővel. Márta István, a fesztivál igazgatója a megnyitón hangsúlyozta: a pénz ugyan ezúttal is „neuralgikus kérdés”, de nem panaszkodik, optimista. Köszönetét mondott a fesztivált támogató Nemzeti Kul­turális Alapnak, valamint több minisztériumnak, illetve a fesztivál számos szponzorának a segítségért. Megjegyezte azonban, hogy a Művészetek Völgye fő támogatója ezúttal is a közönség lesz. Mint elhangzott, a három év után ismét teljes pompával jelentkező Művészetek Völgyében július 31-én különleges gálaestet rendez­nek a pulai színházi sátorban, és a teljes bevételt az árvízkárosul- takjavára ajánlják fel. (MTI) Polanski-kiállítás Németországban Potsdam. Roman Polanski filmrendező életét és munkáit bemu­tató kiállítás nyílik a potsdami filmmúzeumban. Brandenburg szö­vetségi tartomány kulturális minisztériuma 45 ezer euróval járul hozzá a múzeum kezdeményezéséhez. „A Polanski-tárlat az idei év legfontosabb projektje” - mondta Bärbel Dalichow, a múzeum igazgatója. A november 18-án nyíló tárlat a tervek szerint 2011 ta­vaszáig lesz látható. Arról, hogy az Oscar-díjas filmrendező maga is meglátogatja-e a kiállítást, egyelőre nincs információ. (MTI) William Faulkner hangfelvételei Richmond. A Virginiai Egyetem az interneten elérhetővé tette azokat a hangfelvételeket, amelyek az alatt a két év alatt készül­tek, amikor William Faulkner író az intézmény ösztöndíját élvezte az 50-es évek végén. A Nobel- és Pulitzer-díjas Faulkner a felvéte­leken könyveiről, irodalmi terveiről és napi eseményekről beszél. Az audioarchívum nagyjából 28 órányi anyagot tartalmaz. Számos szalagon műveiből olvas fel a szerző, de sok felvételen az egyetem hallgatóinak és más érdeklődőknek a kérdéseire felel. Az archívum a http://faulkner.lib.virginia.edu címen érhető el. William Faulk­ner a XX. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja. Ha­talmas életművének darabjai szinte kivétel nélkül a szülőföldjén, az Egyesült Államok déli részén, Mississippi államban játszódik. Újító formaművészete és egyedi stílusa miatt 1949-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. (MTI) A szerencse nyomában a filozófusok A tizedik filozófiai fesztivál megrendezésére készülnek az észak­olasz Emilia Romagnában. A bölcsek találkozója több mint aktuális: arra keresi a választ, hogy mi a szerencse, és főleg, hogy merre ke­ressük. A szeptember 17-től 19-ig tartó fesztiválon Modenában és társvárosaiban a reneszánsz paloták udvarán tartott filozófiaórák a gondviselésről éppúgy szólnak majd, mint a tévedés kultúrájáról. Szó lesz a szerencse forgásáról és a gazdagság felosztásáról, lehető­ségről és katasztrófáról, sorsról és szabadságról. „Mi is a szerencse: véletlen, szükség, választás vagy végzet?” - tette fel a kérdést a fesz­tivál szakmai bizottságát elnöklő filozófus, Remo Bódéi. A filozófia­fesztivál első tíz éve alatt kulturális eseménnyé nőtte ki magát annyira, hogy az olasz utazási irodák kínálatába is bekerült. (MTI) Alfons Mucha történelmi festményciklusának sorsa Költözik a Szláv eposz KOKES JÁNOS Visszaköltöztetik Prágába Al­fons Mucha cseh festő híres, a szláv történelmet megörökítő festmény­ciklusát. A mintegy 20 nagyméretű vászonból álló Szláv eposz majd­nem fél évszázadig a dél-morvaor- szági Moravský Krumlov kastélyá­ban volt kiállítva. A.szecesszió európai mestere 1928-ban adományozta fest­ményciklusát Prágának, de miután a cseh főváros sosem talált méltó helyet azok elhelyezésére, a képek az utóbbi 45 évben Moravský Krumlovban találtak otthonra. Az 1936-ban elhunyt művész annak idején azzal a feltétellel ad­ta át Prágának a képeket, hogy méltó helyen állítják ld őket. A vá­ros ezt akkor meg is ígérte, de az ígéret teljesítésére valahogy sosem került sor. Többször is felmerült az az ötlet, hogy egy új galériát kelle­ne építeni a festményeknek, de ez sem valósult meg. Prága önkor­mányzata mindezek ellenére a kö­zelmúltban mégis úgy döntött, hogy „hazahozza” értékes tulajdo­nát, s az a szintén szecessziós épí­tészeti remeknek tartott Kiállítási Palotában kap helyet. Jan Mucha, Alfons Mucha unokája, aki a festő örökségét kezeli, azonban elége­detlen a döntéssel, s azt szeretné, ha 2015-re egy új galéria épülne a Szláv eposz számára. Mint mond­ta: ellenkező esetben más cseh vá­rosokkal próbál meg egyezkedni. Prága szerint ez azonban nem reá­lis, mert a Szláv eposz a cseh fővá­ros tulajdona. Moravský Krumlovban a fővá­ros önkormányzatának döntése nemtetszést, sőt tiltakozási hullá­mot váltott ki. Több tucatnyian az utcán is tüntettek ellene - közölte Jaroslav Mokrý polgármester. Mucha Szláv eposza a dél-mor- vaországi kisváros egyik legfőbb idegenforgalmi látványossága volt. Az utóbbi három hónap alatt mintegy 25 ezer ember tekintette meg. A kiállítási teremben zenei. koncerteteket is rendeztek. A pol­gármester nem titkolja, hogy a vá­ros számára a híres mű elköltözte- tése komoly anyagi veszteséget is jelent. „Azt nem tudjuk megmon­dani, mennyire segít ez a prágai idegenforgalomnak. A mi vállal­kozóink egy része azonban bizto­san tönkremegy” - mondta Mokrý. Richard Hašek három napot töltött Losoncon, ott mesélt magáról, a Švejk-szobrokról és a terveiről „Jaroslav Hašek unokája vagyok” Richard Hašek Új Szót „olvasgat" (A szerző felvétele) Elkötelezett híve nagyapjá­nak és rajongója Švejknek. E két „témával” járja az orszá­got és a világot. A losonci Phoenix Lutetia Polgári Tár­sulás, a Phoenix Könyves­bolt, valamint a budapesti Bohemia Baráti Kör meghí­vását elfogadva három na­pot töltött Losoncon. A Cseh kultúra estjén magáról és nagyapjáról mesélt. A Fekete Sas vendéglőben fejére ke­rült a sapka, kezébe a pipa, s mintha Švejket láttuk volna magunk előtt. Másnap egy városnéző sétán a kérdéseinkre is válaszolt. PUNT1GÁN JÓZSEF Hogyan mutatná be önmagát? Az élet és a genetika véletlenjei­nek köszönhetően Jaroslav Hašek unokája vagyok. Annak az írónak, aki a cseh irodalom talán egyik legnagyobb, Európában és a világ­ban is ilyen szinten jegyzett regé­nyét írta meg. A Švejk, a jó katona című regényt eddig 58 nyelvre fordították le és fordítják. Ehhez az örökséghez nemcsak genetikailag jutottam hozzá. A már régebben elhunyt édesapám után rám várt az a feladat, hogy Hašekkel majd­nem professzionális szinten fog­lalkozzam. Ó ugyan nem igényli a népszerűsítést, de azért jó, ha va­laki törődik vele. Tagja, majd el­nöke lettem az ezzel foglalkozó nemzetközi társaságnak. Igyek­szem magam köré csoportosítani azokat, akiknek van vonzalmuk az irodalomhoz, kiemelten Jaroslav Hašekhez és Švejkhez. Célom összefogni ezeket az embereket, olyan hátteret kialakítani a szá­mukra, amely biztosítja a nagy­apám életével kapcsolatos irodal­mi, de mondhatnám úgy is, tudo­mányos kutatást. Ennek része az is, hogy mint család Lipnici nad Sázavou városában (ahol Hašek a Švejk nagy részét megírta) létre­hoztunk egy vállalkozást. Felépí­tettük a Česká koruna nevezetű penziót és vendéglőt, ahol ötéven­ként nemzetközi, évenként hazai konferenciákat tartunk. Folyama­tosan dolgozunk azon, hogy a köz­tudatba új ismereteket juttassunk, hogy összegyűjtsük a Hašekkel kapcsolatos emlékeket, amelyek tisztes része - bármennyire is hihe­tetlennek tűnik - mind a mai napig nincs egybegyűjtve. Gondoljuk csak meg, hogy mintegy 1500 no­vellát írt, több olyan regénye, elbe­szélése is van, amelyek hollétét mindmáig homály fedi. Az előadásában nagy szere­tettel emlékezett meg a Švejk- szobrokról és az emlékhelyek­ről. Ezek nagyobbik része nem Csehországban van! Igen ez egy érdekes helyzet. Ezek nem a mi aktivitásaink részei. Švejk első „anyagiasítására”, szob­rának felavatására Homonnán ke­rült sor. Ez a regénynek azt a pilla­natát örökíti meg, amikor Švejk a frontra menetelve megáll a város­ban, a vasútállomáson. A homon- nai közösség úgy határozott, hogy ezt szoborba önti. Az életnagyságú szobor, amely az állomáson áll, az első Švejk-szobor, amelyet a vilá­gon felállítottak! A következő Len­gyelországban készült el, Sanok városban. A helyi kezdeményezést nagy szeretettel támogattuk mi is, végül öt év után készült el a bronz­szobor. Švejk itt egy lócán ül, s el­mondható, hogy az elkészülte a helyi turistaforgalomnak is besegí­tett. Ezek művészeti alkotások, hi­szen művészek alkották őket. Ma­gukban hordozzák mindazt, amit Švejk személyisége megjelenít. El­sősorban a humort, amelynek megvan a maga szimbolikus üze­nete is. Évekre visszanyúló baráti kapcsolat fűzi a budapesti Bo­hemia Baráti Körhöz. Érdekes kapcsolat ez, mint ahogyan Švejk figurája is az, aki­nek életútja számos nemzethez kötődik. Az útja részben a korabe­li Magyarországon, Budapesten és Hatvanon keresztül is vezetett. Tehát a mai Magyarországgal is van valamilyen kapcsolata. Svejk humorát nagyon sok magyar megértette, s ez - mint a cseh kul­túra része - részben kitöltötte és befolyásolta a Bohémia belső éle­tét is. Lapot jelentetnek meg, a csoport szíve-lelke Polgár László, aki számos rendezvényt valósított és valósít meg, s igen aktív kap­csolata van Csehországgal. Terveibe is beavatna? A Lipnicén megtartott rendez­vények egyik következménye volt, hogy fokozatosan többen és többen csatlakoztak hozzánk. Tá­voli országokból is! Példaként em­líthetném, hogy a közelmúltban Prágában egy norvégjai érdeklő­dő, Jo Mar Honsi keresett fel. Ő egyéves szabadságot vett ki azért, hogy pontosan végigutazhassa, kövesse Švejk regénybeli útját. Természetes, hogy a helyi kapcso­latainkat kihasználva segítjük útja megvalósítását. Útja egészen Gá- csországig vezet majd. Ennek megtétele után Jaroslav Hašek út­ján fog haladni. Az út végén újra találkozni fogunk, hogy összerak­juk a megszerzett anyagokat. Ké­szülünk Hašek elbeszéléseinek kiadására is. Dolgozunk továbbá Hašek életútjának a feldolgozá­sán is, irodalmi és történelmi szempontból egyaránt. Az ízléstelen, bárgyú poénfolyam, az infantilizmus kapuit döngető képáradat fabatkát sem ér Mr. Sanders nem ért az állatok nyelvén KASZÁS DÁVID Július 22-én érkezett meg a ha­zai mozikba a Drágán add a réte­det (Furry Vengeance) című csa­ládi komédia. Roger Kumble (Ke­gyetlen játékok, Édes kis sem­miség. ..) új opusa, a Drágán add a rétedet fércmunka. A filmhistória legmélyebb bugyraiba váltja meg bilétáját a „szerencsés” zarándok, ha csadakozik a Dan Sanders-, az­az a Brendan Frazer-menethez. Itt semmi sem működik. A rendező nem állt a helyzet magaslatán, forgatókönyvet nem használt(ak), vagy nem rendeltetésének megfe­lelően, a bágyadt színészeket pe­Brooke Shields, Matt Prokop és Skyler Samuels az élőszereplős állatfilmben (Képarchívum) dig legfeljebb a nemzeti valuta motiválhatta. Ilyen alapokra épít­kezni?! Élőszereplős állatfilm, minimá­lis trükkökkel. Eddie Murphy ba­nánhéján csúszkálnak az alkotók, bár itt még nagyítóval sem talál­nék értéket. Ha csak a magyar cí­met fordították volna botrányo­san! Tartalmadan szórakozásként sem tudnám ajánlani. Az ízléste­len, bárgyú poénfolyam, az infan­tilizmus kapuit döngető képára­dat fabatkát sem ér. Ezekre épülne a történetváz, mely pár keresetlen mondattal el­intézhető. Egy ingatlanközvetítő­vel főnöke felszámoltatná az érin­tetlen vadont. Családjával a hely­színre költözik, ahol a helyi lako­sok keserítik meg az életét. A pszi­chológiai hadviselést, szabotázst és gerillaakciókat vadállatkák in­tézik a balfék hérosz ellen, aki e vég nélküli nyomás hatására... Remélhetőleg befejezi filmes pá­lyafutását! Eleget bombázta a né­ző tűréshatárát.

Next

/
Thumbnails
Contents