Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-26 / 170. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 26. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Távozik a BP vezérigazgatója A napokban távozik posztjáról Tony Hayward, a Mexikói-öbölben történt környezetszennyezésért felelős BP vezérigazgatója - írta vasárnap a Sunday Telegraph című brit lap. A sajtóértesülés szerint a sokat bírált Hayward még a cég féléves eredményeinek keddi ismertetése előtt bejelenti lemondását. Korábban a londoni Times is tudni vélt a vezér- igazgató lemondási tervéről. A vállalat részvényeinek értéke a környezetszennyezésnek köszönhetően zuhanó- repülésbe kezdett a tőzsdéken. (MTI) Magyarországnak a görög tragédia árnyékában gyakorlatilag nem marad pénzügyi mozgástere Pénzügyi szabadságharc „Magyarország elindult a pénzügyi függetlenség felé” - nyilatkozta Matocsy György nemzetgazdasági miniszter. „Az IMF-től való szabadulás egy lépés a nemzeti önrendelkezés irányába” - közölte Orbán Viktor magyar kormányfő. S1DÓH. ZOLTÁN A Nemzetközi Valutaalap gyámsága alól szabadulni próbáló Magyarország egyfajta pénzügyi szabadságharcot hirdetett, melynek első vesztese az immáron sokadszor gyengülő forint. Pénteken ugyanis negatív lépéseket jelentett be déli szomszédunkkal szemben a két nagy nemzetközi hitelminősítő, a Moody's és a Standard and Poor's, mivel aggódik a valutaalappal és az Európai Unióval folytatott tárgyalások fél- bemaradása, a bankrendszer kemény megadóztatása, továbbá az érdemi szerkezeti reformok hiánya miatt. Dióhéjban ez a pillanatnyi helyzet. Az Orbán-kormány néhány hét leforgása alatt szembesült azzal a rideg ténnyel, hogy a görög tragédia árnyékában gyakorlatilag nem marad pénzügyi mozgástere, meg kell felelnie a legszigorúbb takarékossági feltételeknek, ráadásul még abba is beleszólnak, hogy milyen lépéseket tegyen és milyeneket ne. Ez sok és sokk volt az áprilisban „fülkeforradalmat”, azaz kétharmados választási diadalt elkönyvelő Fidesz-csapat számára. A Nemzetközi Valutaalap védőhálóját kurucos hevülettel elutasító Orbán Viktornak most azt kell kitalálnia, hogy a leminősítéssel fenyegetett, növekvő országkockázati felárú Magyarország miként finanszírozza magát még elfogadható feltételekkel a nemzetközi piacokról. „Ha októberig, a jövő évi költségvetés benyújtásáig semmilyen konkrétumot nem mond a kormány a jövő évi hiánypályáról, akkor imádkozás van. Ugyanis ha mégis negatívba fordulna a nemzetközi hangulat, akkor azt mondják a befektetők, hogy nem veszik tovább a magyar állampapírokat, mert nem tudnak az országról semmid’ - mondta Németh Dávid, az ING pénzintézetelemzője. A Fidesz komoly problémája, hogy az elmúlt nyolc évb.en mindvégig reformellenes húrokat pengetett, a párt által keményen levert cölöpök alaposan beszűkítik a kormány manőverezési lehetőségeit. A nemzetközi pénzpiac egyszerűen nem hiszi el, hogy az elmúlt években, sőt évtizedekben tékozló dzsentriként költekező Magyarország érdemi reform nélkül tartósan képes lesz a hiányát lefaragni. Ha pedig hiányzik a bizalom, akkor nincs az a nyelvi lelemény, jól hangzó szókapcsolat, amivel javítanák a Magyarországba vetett hitet. Ráadásul - ahogyan a Handelsblatt német üzleti lap írta - a nemzetközi hitelezők Magyarországot megfelelőnek tartják arra, hogy példát statuáljanak vele. Magyarország ideális ország arra, hogy a takarékoskodásra nem hajló Görögországot és Portugáliát figyelmeztesse az EU, ezért Budapestet „pellengérre akarják állítani, mint egy nyakas vétkeződ’. Magyarország az 1960-as évektől kezdődően, majd az 1970-es években egyre gyorsabban csúszott bele az adósságcsapda vermébe, a szocializmusnak 20 milliárd dollárnyi hitelkolonccal a nyakán intett búcsút. Ahogyan Vigvári András írta a Rubicon tematikus, a reform és felzárkózás témájának szentelt számában, „1990-ben volt olyan nap, amikor az ország devizatartalékai az utolsó dollárig kiapadtak.” Az azóta közel 72 milliárd dollárra duzzadt adóssághegy törlesztése, beleértve a 2008 őszén nyújtott és idén októberben lejáró IMF-hitel 2011-től kezdődő visszafizetését is, az éves hazai össztermék bő 5 százalékát viszi el. Nos, ilyen körülmények között kellene Budapestnek tartani az Európai Unióban szinte senki által nem teljesített, az össztermékhez viszonyított 3 százalékos hiánycélt, ilyen feltételekkel kellene beindítani a növekedést, ilyen adottságok ellenére kellene lefaragni az adóterheket. Talán egy Harry Houdini illuzionista és bűvész adottságaival bíró pénzügyi szabadulóművész kellene e feladatsor megoldásához. S mivel üyen nem akad, vagy jön a leértékelés, s vele a forint bukórepülése, vagy tékozló fiúként újra kopogtatni kell az IMF ajtaján, vagy a magyar nyelv minden hajlékonyságát kihasználva hangulatjavító intézkedésekként kell tálalni az elkerülhetetlen megszorításokat. Bármelyik is következik be, józanul alig elviselhető presztízs- veszteséget jelent a magyar kabinet számára. Nem véletlen, hogy a gazdasági csomagterv 29 pontjának egyike a szabad pálinkafőzésjoga... JEGYZET Nem turista JUHÁSZ KATALIN Most, hogy lassan minden ismerősöm elutazott valamelyik tengerhez, kissé egyedül érzem magam a városban. Többen részletesen be is avattak terveikbe, néha már olyan volt, mintha én is utazni készülnék, annyit hallottam a különböző desztináci- ókról és jutányos árú repülőjegyekről. Aztán persze nyüván mutatnak fotókat is, ha még nem tették fel őket a Facebookra. Ráadásul pont a minap kattintottam rá a Turisztikai Vüágszervezet (UNWTO) legfrissebb jelentésére, amely szerint a fejlett világ lakosságának 51 százaléka tavaly kifejezetten üdülési céllal utazott, ha kitette a lábát otthonról, 27 százalékuk vallási vagy egészségügyi céllal, és csupán 15 százalékuk kelt útra szolgálati- lag. Nos, én egyik csoportba sem tartozom, a magam fajtát nem is tartják nyilván, legalábbis nem abban a bizonyos jelentésben. Nekem idén is kimarad a tengerpart, mint ahogy tavaly is, pedig megfogadtam, hogy összespórolom a rá valót, ha törik, ha szakad. Aztán persze másképp alakult, illetye sehogyan sem sikeredett végigvinni ezt a projektet. Egy, szintén takarék-üzemmódban működő ismerősöm viszont érdekes ötlettel állt elő. Miért ne lehetne az ember turista a saját városában? Nézzük meg Pozsonyt turistaszemmel! Töltsünk kint egy egész napot, járjuk be az év közben ritkán látogatott helyeket, sétálgassunk a belvárosban, nézzük meg, mivel csalogat- j ák a turistákat a múzeumok és galériák, mit lehet csinálni a szlovák fővárosban a munkán túl, milyen programokat kínálnak a szabadtéri koncerthelyek, mit árulnak a szuvenírárusok, mi fő az éttermek konyháiban. A nap végén pedig szépen menjünk haza. Ez a kímélő program legjobb része, nem kell szállodára költeni. Úgy veszem észre, Pozsony eléggé magára talált, sőt valósággal kivirult turisztikai szempontból az utóbbi években: forog az idegen, hogy öröm nézni, már japán csoportokat is látni, amint fegyelmezetten róják az utcákat és kattogtatnak. Ha pedig a hazai csellengő vízpartra vágyik, sorra látogathatja, ha úgy tetszik, tesztelheti a város környéki strandokat, tavakat. Kevésbé finnyás lakótelepi sorstársaim például a Ligetfalu peremén található Draždiak nevű tóhoz járnak, amely tényleg hangulatos hely, leszámítva azt az apróságot, hogy páran kutyáikat is ott fürdetik. A vízbe tehát csak a legel- szántabbak gázoljanak bele, na- pozási célra azonban tökéletesen megfelel a tópart. Kapni lángost és sört, szól a zene, mi kell még a lazításhoz? Érdemes a munkahelyi miliőn is változtatni valamelyest. Nem csak az elengedhetetlen ventilátorra gondolok, hanem például ki lehet tapétázni a falakat pálmafás-tengerpartos poszterekkel, a lejátszóba pedig érdemes behelyezni a polcon porosodó reggae-lemeze- ket. Vagy valami latint. Vagy a tenger zúgását. Állítólag ilyen CD-k is léteznek már... KOMMENTÁR Az elnyűhetetlen Mikuláš MÓZES SZABOLCS Végre és sajnos - ezzel a két szóval lehetne jellemezni Mikuláš Dzurinda külügyminiszteri kinevezését. A tárcavezető megítélése elsősorban szlovákiai magyar szempontból tűnik üyen paradoxnak. Végre olyan politikus kerül a diplomáciát irányító minisztérium élére, aki nem csak mások üzeneteinek átadására szakosodott, hanem saját gondolatai is vannak. Szlovákia ezzel a kinevezéssel szakított azzal az egyébként hosszú ideje érvényes és mindkét politikai oldalon divatos közhellyel, miszerint a legjobb külügyminiszter a karrierdiplomata nevű szürke hivatalnoktípus, akinek nincsenek víziói, csupán magas szinten idomított majomként igyekszik vasalni országa problémáit. Avagy a mások által megírt kottából játszik, szerzői vénával nem rendelkezik. Nemcsak a Fico- kormány két külügyi tárcavezetője tartozott ebbe a kategóriába, a két Dzurinda-kabinet minisztere, Eduard Kukán is velük egy tőről fakadt. Nem is nagyon meglepő módon az is közös volt a Kukan-Kubiš-Lajčák trióban, hogy mindhárman a hírhedt moszkvai MGIMO diplomáciai egyetem végzősei voltak. Velük szemben Dzurinda személyében hosszú évek után végre egy olyan politikus irányítja a külügyeket, akinek vannak ödetei, víziói, kapcsolatai, politikai értelemben vett értékrendbeli fogódzói, s aki egykori kormányfői megbízatásainak köszönhetően külföldi partnerei szemében is más minőséget képvisel, mint válogatott szavakat használó, sok nyelven beszélő lokáj elődei. Sajnos Dzurinda működésének mi, szlovákiai magyarok az árnyoldalait is láthatjuk majd. Erre nem is kellett sokáig várni, a Koszovó függetlensége kikiáltásánakjogosságáról a napokban határozó ENSZ-testület döntését úgy kommentálta, ahogy az várható volt: Szlovákia nem enged, továbbra sem ismeri el a balkáni kisállamot. Ami önmagában nem is lenne nagy probléma, ha ennek nem hivatalos oka nem a hazai magyarságtól való zsigeri félelem lenne. A szlovák külügy előtt álló egyik legnagyobb kihívás a holtponton lévő szlovák-magyar kapcsolatok javítása lesz. Számunkra ebből a szempontból sem szerencsés Dzurinda kinevezése, ugyanis róla aligha mondható el, hogy kellő empátiával fogja kezelni a „kiegyezésť’, sőt, hogy mindenáron a megbékélés lesz a célja. Pártelnökként ráadásul a politikai „profitra” is oda fog figyelni. Tapasztalt, a nyugat által elismert és sokra tartott politikusként pedig az esetlegesen a jövőben a nemzetközi közvélemény elé kerülő szlovák-magyar ügyekben sokkal hatékonyabban fogja tudni védeni a szlovák álláspontot, mint elődjei. Egy biztos, Martonyi János kemény ellenfelet kapott. Ha ellenfelek lesznek, ha a jövőben is lesznek komolyabb összezördülések a szlovák-magyar diplomáciai fronton. Ha nem, akkor nagyrészt csak a kommentár első mondatában szereplő megállapítás első fele lesz érvényes. Saját érdekünkben is kívánjuk, legyen ez így! TALLÓZÓ DIE WELT A parlament által elfogadott állampolgársági törvényre • a diszkrimináció megszüntetése érdekében volt szükség - hangsúlyozta Orbán Viktor miniszterelnök a Die Welt című német lap vasárnapi számában (Welt am Sonntag) megjelent interjújában. A magyar miniszterelnök a német konzervatív újság fő- szerkesztőjének, Thomas Schmidnek nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy kettős állampolgárság mindenütt létezik a Kárpát-medencében. „Ha egy szlovák, aki Magyarországon él, szlovák állampolgárságot akart, semmi nem állt az útjába” - utalt rá a kormányfő, hozzáfűzve, hogy ugyanez vonatkozik a Magyarországon élő románokra, vagy szerbekre és horvátokra is. Csak egy ország, mégpedig Magyarország nem oldotta meg ezt a problémát eddig - jelentette ki a miniszterelnök, hangsúlyozva, hogy „most ezen változtattunk”. Orbán Viktor hozzáfűzte, hogy az így szerzett magyar állampolgárság nem jelenti a választói jog biztosítását is. A szlovák reagálással, illetve azzal kapcsolatosan, hogy a Szlovákiában élő magyarok automatikusan elveszítik szlovák állampolgárságukat, Orbán Viktor emlékeztetett: az új szlovák miniszterelnökkel, Iveta Radičovával megállapodott abban, hogy ismét felveszi a munkát az a közös kormánybizottság, amelynek keretében tisztázni lehet ezeket a kérdéseket, ületve javaslatokat terjeszthetnek elő a megoldásra. „Egy éven belül visszatérünk a kérdésre” - jelentette ki a miniszterelnök. Arra a kérdésre válaszolva, vajon becsüli-e a Berlinben élő, egyetlen magyar irodalmi Nobel- díjas írót, Kertész Imrét, Orbán Viktor elmondta: személyesen ismeri őt, ott volt, amikor az író egy magyar állami kitüntetést vett át. „Amikor Kertész Imre megkapta a Nobel-díjat, levelet váltottunk” - emlékezett vissza a kormányfő, hangsúlyozva: „Válaszát azon értékes kéziratok között őrzöm, amelyek birtokomban vannak”. „Kertészt Magyar- országon gyakran támadják. Remélem, hogy ismét megtalálja majd azt az alkotói nyugalmat, amelyre az íráshoz szüksége van” -jelentette ki a miniszterelnök. Afganisztánról szólva a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Magyarország kész jelenlegi kontingensének növelésére. Ennek kapcsán utalt arra, hogy az afganisztáni kérdést központi kérdésnek tekinti. A kormányfő szerint a NATO-ról, illetve ténylegesen arról van szó, hogy a nyugati civüizáció biztonsága az atlanti szövetségen áll vagy bukik. (MTI) Képviselő úr, megtaláltam elúszott választási ígéreteit! (Peter Gossányi karikatúrája
