Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-23 / 168. szám, péntek
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 23. www.ujszo.com PENGE Akár a cetlégzőnyílás Csehy Zoltán új verseskötete leginkább a műnem iránti rajongásról vall, anélkül természetesen, hogy ezt olvasóként terhes rajongásként vagy ne adj isten vallomásként érzékelnénk. Arról van inkább szó, hogy a szerző láthatóan a közegében érzi magát, annyira, mint mondjuk egy önfeledt, vízben hajókázó-kiskacsázó gyermek, feltéve hogy ez a gyermek szereti a vizet s van kishajója és kacsi- kája, nemkülönben homokozókészlete. Na most itt persze ez az infantilis hasonlat felelősséggel tovább nem folytatható, de annyi bizonyos, hogy a gyermek - természetesen - meztelen, a víz is természetes (leginkább tengerszél), vagyis mérsékelten bár, de fodrozódik, alján a föveny, s mert áttetsző, látszik, mit rejt e föveny. S persze leginkább a játszani szerető kreatív elme képzelőereje látszik: nincs az a föveny, ami ennyi mindent s főképp ilyesmiket rejtene. S persze, ennek alapján adható válasz arra a - költői - kérdésre is, mely az eligazító jellegű borítószövegben bukkan fel: hol a határ a mítosz és a múlt között? (Létezett-e vagy sem Heliogaba- lus nevű római császár stb.?) Még szemléletesebben a kötetben: mindaz, ami azon az úton történik, melyet a versekben szereplőkkel a szerző bejárat, valóság-e? Nos, természetesen igen, a kötet valósága, hiszen költői műről van szó, nem pedig illusztrált történelmi és zenetörténeti kalauzról. Másrészt és főként azonban nem ez a fő kérdés. Vagyis Csehy Zoltán Homokviharának nem ez a tétje, nem ez a hozadéka, nem ez az esztétikai pikantériája. Csaknem mindegy ugyanis, hogy mi történik a versekben, kik a szereplői (főként az ún. komolyzene és az ún. antik világ alakjai), mivel e versek nem a valóság (a mi történt) vagy a tényekkel alá nem támasztható valóság (a mi történhetett) célelvű háttérfelfedésében érdekeltek, sőt, valójában hagyományos értelemben vett céljuk sincs - a gyönyörködtetésen, vagy legyünk pontosabbak: a szórakoztatáson túl. Mindezen túl nem maguk a szereplők az érdekesek, hiszen nem ők szórakoztatnak bennünket - legtöbbjükről nem is gondoltuk volna, hogy szóra- koztatóak lehetnek; a címadó poémának pedig jellemzően Értékelés: i909#000ii szereposztása sincs. S amiként nem a kifejezésre, hanem az ábrázolásra esnek a hangsúlyok, a történetek nélkülözik az okokozati összefüggések vagy a racionális, logikus sorrendiség esetleges történetolvasói elvárásait, nemkülönben kellő távolságra esnek maguktól a tiszta (plátói) történetektől is: a legtöbb esetben inkább olyan történetszegmensek, melyek a háttérinformációk, az értesülések, sejtések, pletykák, ilyen-olyan indulatú - gyakran gunyoros, kacér vagy ledér - vélekedések, részletkérdések kategóriáiba sorolható. Felnagyított részletek, történetekké tett apropók, elnyújtott érzelmi és lelkiállapotok: „hosszú, hosszú az irodalomtörténeti út” - Feljárat a Berryman-tanszékre. Aztán persze nagyon sokrétű ez a mű, a szerző maga is több könyvre és ciklusra osztja. A Homokvihar olyan értelemben is kifejező cím, hogy előrejelzi a részletek mozgását, magát a részletek és részek folyamatos elmozdulását és elmozgását, s magát a mozgást, a dinamikát. A mozdulat (amint lényegre törőCsanda Gábor kritikai rovata en a fülszöveg is kiemeli) felfokozott fontossága ennek az ábrázolt világnak a legjellemzőbb eleme: benne van a karmesteri pálcában, a homokszemeket átrendező szélben, benne a verseimben (Ősi mozdulat), s versszervező elemmé lép: .Ahogy keze végigsöpör a falon, / s még a freskón innen játszik a porral” (A perzsafreskófestő). S így jutunk vissza a felütéshez: a mozdulat természetesen (magától értetődően, biológiailag) áthatja a magát az elemében érző szerzőnek az elemek (a tárgy) iránti rajongását is, mely azért nem nélkülöz mindennemű célt, hiszen akár a közegét s közönségét szerető tanár, a tárgy felmutatása, szemléltető előadása éppoly fontos számára, mint a benne való önfeledt elmerülés. A The Golden Gate felütése („Végy egy szobrásznőt”) még tartható gesztusnak,A HartCrane-kagyló kiemelése (című vers egy szakasza) azonban már a mozdulaton túlit fedi fel teljes, káprázatos pompájában: „végy egy eseményt, legyen jelentéktelen, s ha szóba öntöd, / szófajokkal teli, leginkább kuszán, / összezavarta^ mégis pár perc után hasson úgy, / akár a cetlégzőnyílás komor, redőzött bőrön / mely igazát köpte láthatatlanul a testen, húson, nyelven túlra”. Csehy Zoltán: Homokvihar. Kalligram, 2010 Vadkerti Imre előadói estje Komárom. Ma este 21 órakor kezdődik a Tiszti pavilon szabadtéri színpadán Vadkerti Imre előadói estje. Az est folyamán rockklasszikusok, rockopera- és musicalrészletek hangzanak el. (ú) Aki a különböző stílusok fúziójára kíváncsi, annak érdemes többet időznie a világzenei deszkák környékén Csemegézés a bőség kosarából Csónakázás a fejeken a tavalyi Szigeten (A szerző felvétele) Augusztus 11-én ismét belevethetjük magunkat a nagy multikulturális centrifugába. Könnyű dolgom van, mivel a Sziget Fesztiválról mára mindent leírtak, ami a fi- lingből papírra vethető, és számadatokkal sem fárasztanék egyelőre senkit. JUHÁSZ KATALIN Már két nappal a hivatalos kezdés előtt érdemes letáborozni az Óbudai szigeten, ahol augusztus 9-én utoljára láthatjuk több nemzedék meghatározó zenekarát, a Kispál és a Borzot, akik hamarabb unták meg saját magukat, mint mi őket - ilyen is ritkán fordul elő a magyar könnyűzenében. Szóval, aki erről lemarad, az szabhatja, mert a sok önimádó veteránnal ellentétben Lovasiék vélhetően nem állnak össze ötévente egy-egy újabb búcsúkoncertre. A nulladik napon ki-ki választhat, hogy reggae-örömünnepen vesz részt, jazzt hallgat, vagy Cseh Tamásra emlékezik. Az előbbi esemény szereplői a huszonöt éve vidámkodó Ladánybene 27, az 1966-ban alakult veterán jamaicai Toots and the Maytals, a punk vehemenciáját a reggae lüktetésével keresztező The Aggrolites, Bob Marley egykori kísérőzenekara, a Wailers, alak főleg a mester dalaival hódítanak, valamint a UB 40, a rádióbarát reggae istenei, akik élőben állítólag karcosabbak. A Magyar Jazz Napján hazai zenészek fuzionálnak külföldi sztárokkal. A Budapest Jazz Orchest- rához például egy igazi legenda, George Duke csatlakozik, aztán jönnek sorban a műfaj magyar nagyjai: Csepregi Gyula, László Attila, Oláh Kálmán, Tony Lakatos, Borlai Gergő, Zsoldos Béla, Babos Gyula, Fekete-Kovács Kornél, stb. stb.... Én azonban félbe hagyom ezt a maratoni, és este egy harmadik programra megyek, egyeden név miatt. Cseh Tamás dalai annak idején nemcsak ízlésemet, hanem gondolatvilágomat is alaposan átformálták. Nemrég jelent meg egy tribute album, amelyen magyar előadók dolgozták fel ezeket a fanyar, ironikus, torokszorító vagy épp filozofikus dalokat a saját szájízük szerint, árnyalva picit az eddig megismert hangulatokon. Őket hallhatjuk élőben augusztus 10-én. A továbbiakban önkényes módon azokról szólnék, akikre idén leginkább kíváncsi vagyok, illetve akiket nyugodt lélekkel tudok ajánlani a tisztelt nagyérdemű figyelmébe. Nos, a zenei kínálat idén minden eddiginél heterogénebbnek ígérkezik, főleg, ami a Nagyszínpad programját illeti. Az első napon lép színre a mára kultikus státuszba emelkedett szimpatikus brit punkbanda, a Toy Dolls, akiket sok-sok évvel ezelőtt már láttam a Szigeten, és nem okoztak csalódást. Visszatérő vendég napjaink egyik legjobb koncertzenekara, az őrült garázsrockjáról és fekete-fehér fellépőruháiról ismert The Hives, valamint a kabarézenéből, jamaicai ritmusokból és kuplékból építkező Madness is, akiken nem fog az idő. Egy másik veterán zenekar, a Johnny Rotten vezette Public Image Ltd. szintén a húrokba csap, őket követi a New Musical Express által idén életműdíjjal jutalmazott ska-orientált The Specials. A legnagyobb közönséget azonban feltehetően nem ők, hanem a korábbi Szigeteken hatalmas bulikat prezentáló Faithless vonzza majd aznap. Az évek óta töretlen népszerűségnek örvendő Papa Roach főleg a rockereket kényezteti, a Gentleman a reggae- és danceflo- or-rajongókat, a Tankcsapda pedig - miután közönségük nem férne el kisebb helyszínen - egyetlen magyar fellépőként dübörögte« meg a Nagyszínpad hangfalait. Utánuk a heavy metal legenda Iron Maiden lép fel, őket azonban valószínűleg nem fogom látni, mert abban az idősávban a világzenei színpad előtt tombolok majd a mexikói Los De Abajo koncertjén. Ez a forradalmi hevülettel átitatott zenekar egy mexikói forradalmi regény címét választotta névadóul. ,A lentiek” - jelenti a nevük, és ez alatt mindenki érthető, aki alul rekedt, aki szembefordul az elnyomással. A rumba, a salsa, a punk, a hip-hop és a latin ska ötvözésével ellenállhatatlanul magával ragadó muzsikát teremtettek, amit lehetetlen mozdulatlanulhallgatni. Aki a különböző stílusok fúziójára kíváncsi, annak egyébként is érdemes idén többet időznie a világzenei deszkák környékén. Felhívnám a figyelmet például a spanyol Amparo Sanchez koncertjére, aki a dzsessz, a soul, a blues és a rock iránt egyaránt nyitott énekesnő, és aki az egyik kedvenc zenekarom, az Amparanoia alapítója. A kubai és mexikói világ, a radikális baszk rock, a reggae és az elektronika egyaránt átszőtte azt a tizenegy évet - és azt a hét albumot - ami az Amparanoiához kötötte, aztán 2008-ban eljött az ideje, hogy Amparo továbblépjen, és első szólóalbumán az eddigieknél jóval személyesebb hangon szólaljon meg. Harmadik kedvencem a világzenei kínálatból a brit Oi Va Voi zenekar. Debütáló albumuk, a Laughter Through Tears 2003-ban első helyen állt az európai világzenei rádiók sikerlistáján, az éves összesítésben pedig 1040 nevezettből végeztek a második helyen. Az Oi Va Voi példamutató arányérzékkel szintetizálja a jiddis és a kelet-európai népzenéket a technoval; a gyökereivel éppúgy tisztában van, mint a mai széljá- rással. Nem beszélve a zenekar magyarországi vonatkozásairól: Digital Folklore című albumukon Németh Juci, a 2007-es Oi Va Voi és az idei Travelling The Face Of The Globe címűn Szalóki Ági is énekel. Ágit a Szigetre is meghívta a zenekar, úgyhogy tanúi lehetünk a kultúrák találkozásának. Egyelőre ennyi fért e hasábokra az idei fesztiválról, és még csak a két legnagyobb színpad fellépőiről esett szó. A többiek legközelebb kapnak teret, mivel feltehetően idén is a kisebb színpadok előtt érhetik az embert a legnagyobb meglepetések. A zenei felfedezőknek tehát ott a helyük a Szigeten. Hamarosan kaphatnak tőlem néhány tuti tippet, ám addig is érdemes belehallgatniuk a fellépők dalaiba a www.sziget.hu internetes portálon, amelyen minden további információt is megtalálnak Európa legnagyobb fesztiváljáról. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár bírósági úton próbálta elérni, hogy a gyűjtemény az intézményhez kerüljön Megkezdték a Kafka-kéziratok ládáinak felnyitását MTl-TUDÓSÍTÁS Jeruzsálem. Az évek óta húzódó bírósági hercehurca újabb állomásaként Franz Kafka tízládá- nyi, bankokban letétbe helyezett, eddig sohasem publikált kéziratának szakértői vizsgálata kezdődött meg a héten. Áz értékes iratok Max Brod, Kafka barátjának és kiadójának hagyatékát képezték, amely fölött titkárnője, Esther Hoffe rendelkezett egészen haláláig, 2007-ig. Brod egy izraeli tudományos intézetnek szánta az irodalmi anyagot. 1968-ban bekövetkezett halála után azonban Hoffe négy évtizeden át részben saját lakásában, részben tel-avivi és zürichi bankokban helyezte el a szakértők várakozása szerint felbecsülhetetlen értékű leveleket és kéziratokat. Hoffe két lányára, Éva Hofféra és Ruth Wieslerre hagyta a gyűjteményt, akik szintén nem akarják kiengedni a kezükből. Hoffe ugyanakkor még életében néhány kéziratot eladott. 1988-ban például a Sotheby's londoni árverésén bocsátotta kalapács alá A per eredeti kéziratát, amit a marbachi Német Irodalmi Archívum vásárolt meg közel kétmillió dollárért. Az Izraeli Nemzeti Könyvtár az utóbbi években bírósági úton próbálta elérni, hogy - szerintük Brod végakaratával összhangban -, a gyűjtemény az intézményhez kerüljön. A könyvtár vezetője tavaly ősszel a Német Irodalmi Archívumba került kéziratot is visszakövetelte. Ulrich von Bülow, a Német Irodalmi Archívum igazgatója viszont azt állította, hogy Brod és Esther Hoffe is tárgyalásokat folytatott az intézménnyel arról, hogy ott helyezzék el az anyagot. Mint mondta, bármi legyen is a ládákban, a kézirathegyek évekig munkát adnak majd a kutatóknak. Az illetékes tel-avivi bíróság egy évvel ezelőtt rendelte el a kéziratokat tartalmazó ládák felbontását arra hivatkozva, hogy amíg nem tudja, valójában milyen kéziratokról folyik a vita, addig nem tud döntést hozni az ügyben, hogy a két testvér - akik anyjukkal együtt ho- lokauszttúlélők - a jogos tulajdonosa a gyűjteménynek, vagy át kell adniuk az irodalmi kincseket a je- ruzsálemi Nemzeti Könyvtárnak. A BBC online-tudósítása szerint a hét elején egy zürichi bankban elhelyezett négy láda felbontása kezdődött meg egy Kafka-szakértő bevonásával. Az 1924-ben tüdőbajban elhunyt író műveinek korábban nem ismert változatain kívül Kafka életének eddig rejtve maradt részletei is napvilágra kerülhetnek: többek között szerelméhez, Dora Dia- manthoz írt levelei is. Egyes feltételezések szerint a Prágából a nácizmus elől 1939-ben elmenekült és később Izraelben letelepedett Brodnak a második világháború után sikerült hozzájutnia a levelekhez, amelyeket 1933-ban Diamant lakásáról vitt el a Gestapo.
