Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-23 / 168. szám, péntek
wvw.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 23. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Bomlik a Jobbik A Jobbik Komárom-Eszter- gom megyei alelnöke, a párt tatabányai elnöke Pachl Tamás a napokban lépett ki a pártból, mert úgy véli, hogy a Jobbiknak nincs jövője, a fejlődés gátja a szervezetben előretörő radikalizmus - írta a Magyar Nemzet tegnapi száma. Nem homogén a Jobbik, mert egy jól elkülöníthető radikális és egy nyugodtabb, józan politikát folytató táborra osztható - mondta a lapnak Pachl Tamás. A politikus úgy látja, a párt fejlődésének útjában a gárda áll. Véleménye szerint Pősze Lajos leváltása a frakcióhelyettesi posztról azt jelenti, hogy Vona Gábor pártelnök a józan politizálás helyett a radikálisok mellett tetteleavoksát. (MTI)- Kár, hogy ez a sok millió szúnyog nem változik euróvá! (Peter Gossányi rajza) A pénzügyminiszter azt sem zárta ki, hogy a tizenkilenc százalékos áfakulcsot is megemelnék Nem zörög a haraszt... Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja - a régi magyar szólás igazságát ma talán semmi sem támasztja alá jobban, mint az új szlovák kormány adóemelésekkel kapcsolatos tervei. MOLNÁR IVÁN Míg a választások előtt a mostani kormánypártok többsége mereven elzárkózott attól, hogy az állami költségvetés áldatlan helyzetén az adók emelésével segítsen, ma egyre több jel utal arra, hogy jövőre nem kerülhetjük el. Hivatalosan ezt ugyan még senki sem erősítette meg, a Nemzetközi Valutaalap múlt heti pozsonyi látogatását követően azonban már Ivan Miklós pénzügyminiszter is hajlott a Valutaalap azon ajánlására, hogy az idei, a bruttó hazai termék akár 8 százalékát is elérő államháztartási hiányunkat jövőre 2,5 százalékponttal csökkentsük. Abszolút számokban ez azt jelentené, hogy a deficitet 1,66 milliárd euróval kellene lefaragnunk. Az e heti kormányülés után már a pénzügyminiszter is elismerte, hogy pusztán a kiadások csökkentésével ez lehetetlen vállalkozás, vagyis szerinte a bevételi oldalt is „mobilizálni” kell. Hogy ezen mit ért, azt továbbra sem hajlandó részletezni. Időközben azonban kiszivárogtak a kormányprogram munkaváltozatának pénzügyminisztériumot érintő részletei, amelyek szerint az új kormány újra egységesítené az áfakulcsokat és felszámolná a jövedelem- adóval kapcsolatos kivételek jelentős részét. A személyi jövedelemadó 19 százalékos kulcsát azonban csak akkor növelné, ha ezzel párhuzamosan felszámolna néhány járulékfajtát. A pénzügyminiszter azt sem zárta ki, hogy a 19 százalékos áfakulcsot is megemelnék. Hogy pontosan mennyivel, azt egyelőre nem árulta el. Az érintettek azonban már most figyelmeztetnek, hogy ha az áfa adókulcsát akár csak egy százalékponttal is növelnék, az éttermek már nem kerülhetnék el az árak emelését, ha pedig az áfakulcs elérné a 25 százalékot, az üzletekben is drágulásra számíthatnánk. Nem százszázalékos biztonság az sem, hogy a személyi jövedelemadó kulcsához nem nyúlnak, hiszen elég, ha nem hosszabbítják meg azt az előző kormány által bevezetett válság- kezelő intézkedést, amely szerint időlegesen növelték az adózatlan alap felső határát. Ha ez beteljesül, a dolgozók többségének adóterhei nagyjából 90 euróval nő- nénekjövőre. Egyelőre minden kérdés nyitott, még bármi elképzelhető. Ami biztos, hogy az előző kormány felelőtlen költségvetési politikája miatt az elkövetkező években sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a kormánynak az államháztartás rendbetétele érdekében, ha nem akarja a jövő generációit még nagyobb adósságokba hajtani. Hogy ez sikerüljön - a kiadási oldalon végrehajtott lefaragások mellett - valószínűleg nem kerülhetjük el az adóterhek növelését - a lakosság ezzel járó bevételcsökkenését és az áremeléseket sem. Az új pénzügyminiszternek nem lesz könnyű dolga, hiszen a lakosság többségének és az ellenzéki pártoknak a kemény ellenállása mellett nem számíthat a kormánykoalíció több miniszterének teljes megértésére sem. Ivan Uhliarik, a KDH egészség- ügyi minisztere már most jelezte, hogy nem értene egyet a gyógyszerek 10 százalékos áfakulcsának növelésével, és hasonló hangnemben nyilatkoztak más miniszterek is. Mikloš emiatt az elkövetkező időszakban két malomkő között fog őrlődni. Míg a Valutaalaphoz hasonló intézmények a deficit drasztikus lefaragását és a lakosságot terhelő adók növelését kérik számon rajta, itthon a lakosság kegyeiért ácsingózó ellenzék és egyes minisztertársai épp ezért a földbe döngölhetik, ami a pénzügyminiszter pártja, az SDKU népszerűségén is komoly csorbát ejthet. A pénzügyminisztérium államháztartással kapcsolatos lépései így jelentős mértékben függnek attól is, hogy az SDKÚ politikusai milyen áldozatot hajlandók vállalni az államkassza rendbetételéért. SZERINTEM______________________________ ■ ■ , , , - - SS» 13891 ÜSMSB9BI ^^8®898S8S®SS^@M8S®»®88S8fflMÍ88Í8B8l Az Ájemef ölelése KÖVESDl KÁROLY Az ember nem győz hüledezni, micsoda jajveszékelés tört ki az egész világon, amikor az IMF és az EU küldöttsége elvonult Budapestről. Az a vehemencia, amellyel az összes vezető napilap a magyar kormánynak esett, gondolkodóba ejti az embert. Valóban páriák gyülekezete az a kormány, amely a saját nemzetének érdekeit előbbre valónak tartja a külföldi bankárok profitjánál? Mert Orbánék nem akarnak mást, mint megállítani azt a félelmetes eladósodást, amelybe az országot taszították az elmúlt negyven év alatt. A „nagy tragédiát” kissé árnyaltabban kezelő The Wall Street Journal európai kiadásában ugyanakkor azt írta, hogy az IMF- és az EU- program „mindeddig sínen van”, és Magyarországnak az idén már nem kellett igénybe vennie az IMF és az EU részéről rendelkezésre álló hitelkeretet. Joggal tehetjük fel a kérdést: mitől borultak ki úgy az Ájemef vezetői? Orbánék közölték az Ájemeffel és az EU-küldöttséggel, hogy igenis megadóztatják a bankokat (hasonlóképpen a németekhez), és nem a végletekig eladósított, megsarcolt magyar népet óhajtják ismét térdre kényszeríteni. Nem akarják azt a politikát folytatni, amelyről sorozatban bebizonyosodott, hogy eredménytelen, mert újabb gazdasági hanyatlást idéz elő, és újabb megszorításokat kíván. Csak hogy képben legyünk: a magyar állam bruttó, névértéken számításba vett adóssága 2009 végén a hazai össztermék (GDP) 78,3 százaléka volt (20396 milliárd forint). A magyar kormány valóban kemény játékba kezdett, de a négy évtizedes adósságspirál után nincs más megoldás. Októberben lejár a valutaalappal kötött szerződés, és azután a kormány, amellett, hogy eleget tesz kötelezettségeinek, szeretné megállítani azt az öngyilkos folyamatot, amely leginkább a borsodi falvakban eluralkodott uzsorás hitelezés gyakorlatához hasonlít. Magyarán: ki akar bontakozni a halálos ölelésből, és - akár kockázatot is vállalva - kiutat keres a magyar nép számára a kiútta- lan helyzetből, amibe felelőtlen politikusai sodorták. Kívánkozik még egy párhüzam. A görög tűzoltó azért tüntet, mert az évi 24 ezer eurós fizetését (6,70 millió forint) akarja a kormány egyharmadával csökkenteni. A magyar közszférában kábé 120-130 ezer forint a havi nettó fizetés. A görög nyugdíjak eddig a bér 95 százalékát tették ki. Szégyen leírni, mennyi az átlagnyugdíj Magyarországon. A görög nép valóban felélte a jövőjét, míg a magyar csak nyögi a terheket. Lehet az Orbán-kor- mányt utálni, de ha egy kis jó szándék is lakozik a félként „elemzőkben”, a piaci reakcióval való riogatás mellett tessék kielemezni azt is, miért fogy a magyar nemzet, miért betegebb a magyar nép az európai átlagnál, és miért többszöröse a magyar- országi kamat az összes európainak, s meddig bírja viselni a magyar nép az elviselheteden terheket? Es vajon kinek az érdeke, hogy ismét a magyar népen kell példát statuálni? KOMMENTÁR Ki itt a görög? MÓZES SZABOLCS Legszebb öröm a káröröm, tartja a mondás, s erről a görögök kapcsán mi is megbizonyosodhattunk. Minél jobban tüntettek, minél keservesebben rúgkapáltak a rájuk kényszerített megszorítások miatt, annál szélesebbre tátott szájjal kiabáltuk: ti zabáltátok magatokat tele, most lássatok hozzá a fogyókúrához! Amiben volt is igazság: költségvetésük szerkezete nem volt éppen egészségesnek mondható, emellett még hazudoztak is az uniós szerveknek. Sokat költöttek, a válságban rájukjárt a rúd. De! Ahogy már akkor is többen figyelmeztettek, ők csak a jéghegy csú- * csa, a kakiban mindenki benne van, csak nem mindenki fülig, mint a szegény hellének. Ezekben a hetekben pedig a szlovákiai választópolgárnak is fokozatosan rá kell jönnie, egy kicsit a mi költségvetésünk is elgörögö- södött. S össze kell húzni a nadrágszíjat. Amikor a görögöknek kellett ezt tenniük, mindenki okos volt mifelénk is: engedjétek el a hivatalnokok nagy részét, csökkentsétek a nyugdíjakat, emeljétek a nyugdíjkorhatárt. Azokban a hetekben szinte mindenkiből előjött a bokroslajos, a szociális államos lózungokra tapsviharban kitörő emberek is meglelték lelkűk mélyén neoliberális énjüket. A görög viszonyok a legalacsonyabb néprétegekhez is eljutva kocsmai beszélgetések tárgyává váltak, sör és pálinka mellett a horribüis görög lelépőkről és nyugdíjakról anekdotázott a köpködők népe. Ez így mind szép is lenne, de mit fog mondani az átlagpolgár, ha nálunk is fel kell húzni a nyugdíjkorhatárt? Ha befagyasztják a nyugdíjakat vagy csak nagyon döcögősen fogják emelni a következő években? Ha megemelik az adókat? Ha bizonyos orvosi beavatkozásokat fizetőssé tesznek? Tapsolni fogunk, mint a görögök esetében tettük ugyanilyen lépések láttán, mondván, ez a derék és elvhű politika, elvégre nem lehet lehetőségeinket meghaladóan élni. Vagy pedig ugyanazt fogjuk mondani, mint anno a görögök, hogy tépázzák meg a multikat, az uniót, a rossz gazdagokat, meg általában mindenkit, csak minket ne? Persze, az arányok nem teljesen ugyanazok - de az alapprobléma hasonlatos, „könyvelési” jellegű: sokkal több a kiadás, mint a bevétel. Világos, nálunk nincsenek kétezer eurós nyugdíjak. De Görögországban sem kapott mindenki ennyit. S egy tőlünk még szegényebb országból nézve - nem kell messzire menni, Ukrajna itt van a szomszédban - még a mi 200-300 eurós nyugdíjaink is manhattaninek tűnnek az ottani állapotokhoz képest. Másokkal kapcsolatban mindig könnyű okosnak lenni. A puding próbája viszont csak most jön: mi mennyit vagyunk hajlandók szisszenés nélkül lenyelni, s mennyire vagyunk hajlandóak belátni, hogy ez így, ahogy eddig volt, a jövőben már nem mehet. TALLÓZÓ KRÓNIKA Nicolae Ceausescu volt román kommunista diktátor és felesége, Elena újratemetésének hozzá kellene járulnia a romániai kommunizmus peréhez, amelyet Romániában soha nem folytattakle- írta a Krónika. A kolozsvári újság annak kapcsán ír az 1989 decemberében kivégzett házaspár újratemetéséről, hogy földi maradványaikat kihantolták a bukaresti Ghencea temetőben. A család még élő tagjai arról szeretnének megbizonyosodni DNS-vizsgálat segítségével, hogy valóban a titokban elhantolt Ceausescu házaspár nyugszik a nevükkel megjelölt sírban. A Krónika kommentálja szerint a Romániát 25 éven át a diktatúra sötétségébe taszító kommunista vezetők nyugvóhelyének azonosítására vonatkozó igénynemvitathatóela hozzátartozóktól, akikről nem feltételezhető politikai indíték. Az exhumálás érdekében sokáig szélmalomharcnak tűnő küzdelmet vívó Ceausescu-lány, Zoe, valamint az ügyet sikerre vivő férje és bátyja sohasem törekedett politikai babérokra. A lap szerint hasznos az lenne, ha a csontok kiásása nem generálna újabb legendákat, öncélú médiashow-t, amely megerősítheti a kommunista „aranykorra” ma is nosztalgiával visszatekintőket abbéli hitükben, hogy a „Kárpátok Géniuszát” és világhírű tudós feleségét ártatlanul gyilkoltákmeg. Ez a vélemény tetten érhető a román társadalom bizonyos rétegében. A szerző szerint üdvös lenne, ha a diktátor házaspár újratemetése - bizonyosan erre is sor kerül - nem Ceausescu- ék áldozati szerepben való feltüntetéséhez, hanem a kommunizmus soha le nem folytatott perének megtárgyalásához járulna hozzá. (MTI) NÉPSZABADSÁG Nem csak a bankadó miatt kellett elhalasztani a hitelszerződésről tartott egyeztetés eredményeinek rögzítését a Nemzetközi Valutaalappal, a költségvetési pályával kapcsolatos bizonytalanságok miatt álltak fel dolga- végezetlenül a felek a tárgyaló- asztaltól - mondta az IMF budapesti irodájának vezetője a Nép- szabadságnak. Általánosságban az IMF-nek nincs problémája a bankadóval, jelen esetben a bankadó mérete és kivitelezése ellen emeltünk kifogást a magyar gazdaságra gyakorolt negatív hatása miatt - jelentette ki Iryna Ivaschenko. A bankok fenntartható és nem torzító megadóztatásával nincs baj. Ám ha túl nagy terhet tesznek a pénzügyi szektorra, azzal lefojthatják a gazdaságot, lassítják a kibontakozást. A méreten túl a kivitelezés is számít. Az IMF irodavezetője elmondta: az adó nem a legjobb költségvetési intézkedés, és ked- veződenül is érintheti a gazdaságot, „rugalmasak voltunk, és elfogadtuk a bankadó 2010-es formáját”. (MTI)
