Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-19 / 164. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 19. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Palesztin békefeltételek A palesztin elnök szerint a közvetlen tárgyalások újrakezdéséhez Izraelnek el kell fogadnia, hogy a jövőbeli palesztin állam határait egy harmadik fél őrizze, és azt, hogy igazságos területcserét hajtanak végre a ciszjordáni- ai zsidó telepek ellentételezéseként. Mahmúd Abbász az al-Gad című jordániai lapnak nyilatkozva minden eddiginél világosabban megfogalmazta a palesztin fél elvárásait az Izraellel szemtől szembe folytatandó tárgyalások fonalának felvételével kapcsolatban. (MTI) Tedd el azt a pénzt, a szegény görög nyugdíjasokat talán mégsem mi segítjük ki! (Peter Gossónyi karikatúrája) Az alapvető kérdés, hogy miképpen viszonyulnak az új helyzethez maguk a szlovákiai magyarok Válaszút előtt a Kerekasztal Az elmúlt hét egyik legfigyelemreméltóbb szlovákiai magyar híre az volt, hogy Petőcz Kálmán, a Szlovákiai Magyarok Kerékasztala szóvivője felfüggesztette tevékenységét, mivel kiderült, Rudolf Chmel, a Híd párt által delegált kisebbségi ügyekért felelős kormányalelnök számol vele csapatában. BARAK LÁSZLÓ A tény, hogy Petőcz a vonatkozó felkérést elfogadta - immár tanácsadóként működik a Chmel- kabinet kiépítésében -, és komoly szerephez juthat majd a kabinetben, kétségkívül válaszút elé állította a Szlovákiai Magyarok Kerékasztalát. Annál is inkább, mivel Petőcz a szlovákiai magyar civil szervezetek, kulturális és társadalmi intézmények, egyházak, vállalkozók és jeles közéleti személyiségek által 2009. január 29-én alapított egyeztető fórumot megalakulása óta tulajdonképpen, mintegy két lábon járó intézményként szinte egymaga képviselte, jelenítette meg. Leginkább a Robert Fi- co-féle vulgárnacionalista kormányzattal szemben. Amely kormányzati szinten gyakorolt magyarellenességével - meglehetősen paradox módon - voltaképpen megkönnyítette a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, egyszersmind Petőcz helyzetét. A vonatkozó helyzetben ugyanis semmi mást nem kellett tenni, mint számba venni és a kormányzat szemére vetni azokat a valós sérelmeket, amelyeket a szlovákiai magyar népesség egésze volt kénytelen elszenvedni Ficóék hatalomra kerülésétől kezdve. Hogy csak a legmarkánsabb „gonosztetteket” vegyük számba: A Malina Hedviget ért szégyenletes inzultustól, a dunaszerdahelyi DAC- stadionban végrehajtott féktelen rendőrattakon át, a primitív módon kisebbségellenes nyelvtörvényig stb. bezárólag. A június 12-i parlamenti választások eredményeképpen azonban alapvetően megváltozott a politikai klíma, hiszen a jobbközép pártok kormánykoalíciója aligha folytat majd olyan szélsőségesen kisebbségellenes politizálást, mint elődei. Már csak azért sem, mert a kormánykoalíció tagpártjaként a Magyar Koalíció Pártjából kivált politikusok alapította Híd párt „kapta meg“ a kisebbségi ügyekért felelős miniszterelnök-helyettesi posztot. A Híd elnökéről, Bugár Béláról és Rudolf Chmelről pedig csak zsigeri rosszindulattal állítható, hogy előre megfontolt szándékkal ártani akarnak a szlovákiai magyaroknak. Avagy éppen el akarnák tékozolni a szlovák-szlovákiai magyar viszony konszolidálására kínálkozó lehetőséget. Ugyanez vonatkozik Petőczre is, aki, lásd, mint fentebb, komoly szerepet vállalt a kisebbségeket ért sérelmek számonkérésben. Egyelőre tehát hátra is lehetne dőlni ama bizonyos kisebbségi karosszékben. Már, ha minden olyan gömbölyű lenne, amilyennek látszik. Csakhogy semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek első látásra tűnik. Ez esetben azonban nem is az lehet a legfőbb gond, hogy szigorúan szólva, helyenként bizony az úgynevezett demokratikus szlovák pártok politikusainak sem kell bizonyos mértékű hungarofóbiáért a vérbunkó Slotáékhoz, avagy a tőlük csak egy hajszállal különb Ficóék- hoz menni. Ennél pozitivistább nézőpontból is világos, a szlovák-magyar viszony tekintetében általában munkál több-kevesebb bizalmatlanság a legcivili- záltabbnak mutatkozó szlovák politikusokban. Az alapvető kérdés mindennek ellenére ebben a helyzetben az, miképpen viszonyulnak hozzá maguk a szlovákiai magyarok? Többek között a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, s annak majdani megjelenítői. Tudomásul veszik-e, hogy „harcmodort” kell változtatniuk? (Ha békeidőben beszélhetünk egyáltalán harcmodorról...) Hajlandók-e tudatosítani, hogy a kormányzati posztokon, most már nem kimondottan ma- gyarfalásra szakosodott gazemberek ülnek, hanem olyanok, akik első kézből informáltak kisebbségi ügyekben, sőt, saját bőrükön érintettek? Hajlandók-e ráébredni, hogy a virtusos asztalverés, a sé- relmi politizálás vagy az akár kompromisszumok árán kieszközölt következetes érdekérvényesítés és annak szándéka nem ugyanazon közéleti és kommunikációs kategóriák? Hogy az adjad uramisten, de mindjárt és mindent filozófiája ugyanúgy zsákutcának számít, mint a hétköznapi emberi kapcsolatokban? Nem utolsósorban pedig képesek-e az önmagukat mindenekelőtt a civil szféra tagjaiként meghatározó szlovákiai magyar szervezetek, kulturális és társadalmi intézmények, egyházak, vállalkozók és jeles közéleti személyiségek, vagyis a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, elszakadni, de legalábbis markánsabb távolságot tartani a pártpolitikától, mint az eddigiekben. Különös tekintettel arra a tényre, hogy az időközben a parlamentből kibukott Magyar Koalíció Pártjához a választásokat megelőzően mind filozófiában, mind pedig gyakorlati politizálás szintjén kétségkívül közelebb állt az SZMK, mégpedig Pe- tőczöstül, mint a Híd párthoz. ________________________________JEGYZET____________________________________ Megfigyelői munkakörben JUHÁSZ KATALIN Mostanában a hőség miatt többször felébredek éjjel, és hajnali hat óránál tovább nem tudok aludni. Alakótelepi garzon, amelyben meghúztam magam, eléggé szerencsétlen fekvésű: reggeltől késő délutánig odatűz a nap, az átforrósodott panel pedig éjjelre is szépen elraktározza a hőt. Jobb ötlet híján üyenkor kiállók a balkonra és figyelem a történéseket. Szép lassan pirkad keleten, gyönyörű színekjelennek meg az égen, bedöcög az első busz a megállóba, ébredezik Ligetfalu, amely nevével ellentétben nem egy festői vidék, hanem hazánk legnagyobb betondzsun- gele. Ha önálló település lenne, ez volna az ország harmadik legnagyobb városa a maga 170 ezer lakosával. Ide tényleg csak aludni járnak az emberek, napközben nem igazán látni senkit, a babakocsit tologató anyukákat és a botra támaszkodó véneket leszámítva. De legyünk pontosak: ma már vannak művelődési házak, bevásárló- központok, sőt még templomok is, ki-ki választhat, hol tölti szabad idejét. Szóval a minap is békésen üldögéltem a galambszaros erkélyen, néztem, ahogy sietnek a buszra azok, akik reggel hat órára járnak be valamelyik gyárba, üzembe. Legtöbben rövidujjúban, térdnadrágban, pedig még „csak” 23 fokot mutat a hőmérő. Aztán hét óra körül megindul a hivatalnok népség. Egypáran csemetéket is vonszolnak maguk után, akiket útközben leraknak a szemközti oviba. Száz szerencse, hogy ez az ovi csak augusztusban zár he három hétre, addig nincs gond a kicsikkel. A környék hajléktalanja, egy magas, őszes szakáiba ember ilyenkor átteszi állomáshelyét a bolt elől az ovi bejárata elé, hogy a kicsik idejeko- . rán megismerjék a cudar valóságot, az élet könyörtelenségét, és kérdéseket tegyenekfel ezzel kapcsolatban a papának, mamának. Vagy esetleg jól leteremtsék őket, amiért sajnálták az aprót szegény bácsitól. Emberünk már régi ismerősként üdvözöl néhány összeszokott szülő-gyerek párost, akiktől legtöbbször kap is pár centet. Nyolc óra után aztán visszasétál a bolt elé, ott strázsál majdnem délig. A nyugdíjasok és a kismamák fél kilenc körül kezdenek szállingózni tejért, kifliért. Kora este, mire hazaérek, már többnyire a buszmegállóban látom őt viszont, ahol barátságosan üdvözli a munkában megfáradt dolgozókat, mint egy udvarias, ám igen megviselt lakáj. Ilyenkor páran elbeszélgetnek vele a kormány szociális politikáról, a globális pénzügyi válságról és az egyre trópusibb, kibírhatatlan hőségről. Ez az ember valószínűleg sokkal többet tud a lakótelepről, mint amennyit én valaha is tudni fogok, illetve tudni szeretnék.... KOMMENTÁR Kaotikus rendszerek LAJOS P. JÁNOS Meglepően érdekes tájékoztató került fel a napokban a Magyarország által a határon túli magyar szervezeteknek járó támogatások egy részét elosztó Szülőföld Alap honlapjára. Természetesen nem az az érdekes, hogy a Fidesz-kormányzat nemzetpolitikai államtitkársága a szocialista kormányzat vezetését szidja az alap rendelkezésére álló támogatások felosztásának késlekedéséért, mondván, hogy „nem történt meg a Szülőföld Alap kollégiumainak összehívása, így a határon túli magyar közösségek nyári programjai veszélynek voltak kitéve”. Ez az új kormányzatok szokásos érvelése, a szervezetek általában számolnak azzal, hogy a kormányváltásnál csúszik a támogatások felosztása. Ha netán a pénzt osztó kollégiumokat időben összehívta volna a választások után korlátozott hatáskörrel működő kormány, akkor az lett volna a baj, hogy üresen hagyták a kasszát. Erre utal a Tájékoztató következő része, amely szerint „az előző kormányzat nemzetpolitikai felelősei május végéig elköltötték az idei, határon túli előirányzatok nyolcvan százalékát”. És ezzel eljutottunk a Tájékoztató legérdekesebb mondatához, ebből ugyanis kiderül, hogy a Szülőföld Alap forrásai mellett mekkora egyéb támogatások jutnak határon túli szervezetek számláira. A szlovákiai szervezetek most 51 millió forintot kaptak, és ez csak a felosztható összegnek mintegy 75 százaléka volt. Ha tehát a teljes előirányzat 80 százaléka már elfogyott, akkor nem tévedünk sokat, ha azt mondjuk, hogy évente legalább egymilliárd forint érkezik Magyarországról Szlovákiába. Félreértés ne essék, nem az a gond, hogy Magyarország jelentős anyagi támogatást nyújt a határon túli ldsebbségek szervezeteinek! A gond az, hogy teljesen átláthatatlan, ellenőrizhetetlen módon teszi ezt. Az előző szocialista kormányoknak csak az róható fel, hogy ezt, a minimális változtatásokkal már húsz éve működő rendszert, fenntartották. A Szülőföld Alap ugyan az egyik legellenőrizhetőbb forrás, legalább az látható, hogy ki mekkora támogatást kap, de az elszámolások már nem nyilvánosak, legalábbis nem kerülnek fel automatikusan az alap honlapjára. A többi támogatásról viszont semmilyen nyilvános áttekintés nem létezik. Dicséretes, hogy a Tájékoztató szerint „átlátható, világos és követhető határon túli támogatáspolitikára van szükség, a jelenlegi kaotikus rendszert pedig meg kell szüntetni”. Ha azonban továbbra is több tárca hatáskörében maradnak a támogatási források, és nem hoznak létre egy áttekinthető, bárki által könnyen hozzáférhető kimutatást az összes határon túlra irányuló támogatásról, a felhasznált támogatási források elszámolásával együtt, akkor nem számíthatunk arra, hogy a források valóban azokhoz a szervezetekhez kerülnek, amelyek azt a leghatékonyabban tudják felhasználni. A szlovákiai támogatások esetében a korábbi gyakorlat megtartására utal Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár lapunknak írt válasza, amelyben továbbra is a nagymértékben támogatandó szervezetek közé sorolja például a Szövetség a Közös Célokért szervezetet. Az feltehetően nem zavarja, hogy a SZAKC évente néhány száz magyarigazolvány ügyintézéséért több tízmillió forintból tartja fenn költséges irodahálózatát. ___________________TALLÓZÓ INDEPENDENT THE SUNDAYTIMES Az afganisztáni lázadók ellen harcoló nemzetközi erők a jövő heti kabuli konferencián meg fognak állapodni abban, hogy 2014-re átadják az ország feletti biztonsági ellenőrzést az afgán hadseregnek - jelentette az Independent on Sunday című vasárnapi brit lap. Kedden Kabulban nagyszabású nemzetközi konferenciát tartanak, amelyen várhatóan 60-70 ország és szervezet képviselői lesznek jelen. A lapnak kiszivárogtatták a tanácskozás egy közleménytervezetét, amelyet az esemény előtt köröztetnek a résztvevők között. Eszerint „nemzetközi közösség támogatja az (Hamid Karzai) afgán elnököt azon célja elérésében, hogy az afgán nemzeti fegyveres erők vegyék át 2014 végéig a hadműveletek irányítását és végzését az összes tartományban. A külföldi erők eddig az időpontig megadják az afgán erőknek a szükséges segítséget a biztonság erősítése érdekében, majd azt követően a kiképzésben, a felszerelésben és az átmeneti finanszírozásban” - írta a lap. Százezrével jutnak EU-ál- lampolgársághoz és útlevélhez nem uniós kelet-európai országok nemzetiségi közösségeinek tagjai, akiknek az EU-tag anyaországok adnak állampolgárságot, és ez aggályokat kelt Brüsszelben - írta vasárnapi riportjában az egyik vezető brit lap, a moldovai románoknakjut- tatott román állampolgárságot, illetve a magyarországi állampolgársági törvényt kiemelve. Románia gyakorlatával kapcsolatban a The Sunday Times azt írta: eddig 120 ezer moldovai kapott EU-útlevelet, és további 800 ezren adtak be kérvényt. A lap szerint Brüsszelben „riadalmat kelt”, hogy Románia állampolgárságot ad a nem EU- tag Moldovában élő román nemzetiségűeknek. Moldovában az átlagos havibér 130 fontnak (153 euró) felel meg, és már most is több mint egymillió moldovai dolgozik külföldön, jórészt ■illegálisan az EU-ban - áll a The Sunday Times írásában. Brüsszelnek ugyanakkor nincs lehetősége beavatkozni, mivel az állampolgárság megadása minden tagország szuverénjoga.