Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-02 / 151. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 2. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Nemcsak a minisztériumokból elbocsátandó kormánytisztviselőket, hanem a pedagógusokat, orvosokat, ápolókat, rendőröket is sújtja az a rendelkezés, mely szerint a két hónapot meghaladó végkielégítések csaknem 100%-át adóként kellene befizetni - írta a Népszabadság. Az érdekképviseletek az Alkotmánybírósághoz fordulnak. A rendkívüli adó a köz- szolgálatban dolgozó valamennyi munkavállalót érinti - mondta Fehér József, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára. Az intézkedés több mint 680 ezer embert hozhat a korábbinál sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe - hangsúlyozta a főtitkár, (mti)- Hé, szépség! Elhagyott a szerelmed, vagy azért vagy ilyen szomorú, mert csökkent a parlamentben a magyar képviselők száma? (Peter Gossányi rajza) A magát baloldalinak hazudó Fico-kormány négy éven át szajkózta, hogy az egyszerű emberek érdekeit védi Amiről nem beszélünk A parlamenti választások előtt szinte nem volt olyan nap, amikor valamely vállalkozói kamara, cégvezetőket tömörítő klub vagy a nagyvállalkozók érdekeit szolgáló gazdasági elemző társaság ne panaszkodott volna a szlovák vállalkozói környezet áldatlan helyzetére. MOLNÁR IVÁN Ha egy kívülálló csak ezekből alkotott volna véleményt, joggal gondolhatta volna, hogy Szlovákiában a vállalkozók számítanak a legelnyomottabb, legkiszolgáltatottabb embercsoportnak. Természetesen részben igazuk van, hiszen a gazdasági válság mindannyiunkat súlyosan érintett, a valódi áldozatok azonban nem a cégek és a nagyvállalkozók, hanem az alkalmazottak, akik egyik napról a másikra utcára kerültek, vagy akik a gazdasági válság miatt még inkább ki vannak szolgáltatva munkáltatóik kényének-ked- vének. A magát baloldalinak hazudó Fico-kormány négy éven keresztül szajkózta, hogy az egyszerű, a kétkezi munkájukból élő emberek érdekeit védi a vállalatokkal és a nagyvállalkozókkal szemben. Ez azonban csak álca volt, hiszen a legnagyobb kormánypártot, a Smert milliomos vállalkozók alapították és pénzelték, akik végig keményen védték az érdekeiket, a baloldali maszlagot csak a nép butítására használva. így ma is ott tartunk, ahol négy évvel ezelőtt: a szlovákiai alkalmazottak régiónk legkiszolgáltatottabb munkavállalói, akiket a munkáltatók többnyire éhbérért dolgoztatnak, és a gazdasági válság okozta növekvő munkanélküliség miatt úgy zsarolnak és aláznak meg, ahogy csak akarnak. És ebben nincs nagy különbség a milliárdos vagyonokat felügyelő külföldi beruházók és a pár alkalmazottat foglalkoztató vidéki kft.-k között (tisztelet akivételnek). Mire számíthatnak az egyszerű alkalmazottak az új kormánytól? Nos, a személyi összetételt és a formálódó kormány terveit tartalmazó programpontokat olvasva, semmi jóra. A gazdasági válság miatt jelentős mértékben csökkent a kereslet, ami drasztikus mértékű elbocsátásokat idézett elő, hiszen a cégek általában azon spórolnak a leginkább, ami a tulajdonosok számára a legkevésbé fájdalmas. Az áldatlan helyzetet a munkáltatók már jóval a választások előtt igyekeztek a maguk előnyére fordítani, azt állítva, hogy a foglalkoztatottságot csak a munkapiac „rugalmasságának” a növelésével lehet biztosítani. Rugalmasságon pedig többnyire azt értik, hogy az alkalmazottaknak még kevesebb jogot biztosítanak, a munkáltató pedig akkor dobja ki őket az utcára, amikor ehhez kedve szottyan. A most formálódó kormány pártjaiban hemzsegnek a milliomos vállalkozók, így nem csoda, hogy már eleve az egyes pártok programjában, most pedig a kormány programpontjai között is elsősorban a vállalkozók érdekeit tartják szem előtt. A fent jelzett módon „rugalmasabbá” teszik a munkapiacot, módosítanak a Munka Törvénykönyvön, és tovább szűkítik a szakszervezetek mozgásterét, hogy ezeknek még az eddigieknél is kisebb beleszólásuk legyen a cég és a munkavállaló közötti viszonyba. Mindezt természetesen a munkavállalók érdekében, arra hivatkozva, hogy csak így lehet növelni a foglalkoztatottságot. Az alkalmazottak így még kiszolgáltatottabbak lesznek a munkaadóiknak, akik a kormánnyal karöltve mindent megtesznek majd a szakszervezetek lejáratásáért. Az új kormány gazdasági téren valószínűleg sokkal több kiváló intézkedést hoz, mint a Fico-kabinet, az elkövetkező években remélhetőleg a fizetéseink is gyorsabban nőnek, aki azonban azt várja az új kabinettől, hogy javít a munkavállalók jogi védelmén a munkáltatókkal szemben, annak csak egy dolgot ajánlhatunk: minél hamarabb ébredjen fel. Ha Szlovákiában megalakul a négypárti kormány, azonnal tárgyalni fognak valamennyi vitás kérdésről Nem revízióról beszélnek MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A magyar nemzetpolitikával kapcsolatban a leghatározottabban elutasított mindenfajta revíziós kísérlettel vagy szeparatizmussal kapcsolatos vádat a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent interjújában Martonyi János. A magyar külügyminiszter a német konzervatív napüap kérdésére hangsúlyozta: „Mindennap ismételni fogom, hogy amikor a magyar nemzetről beszélünk, akkor nem egy állam területéről, nem határokról és területekről, nem revízióról, hanem olyan emberek közösségéről, akik meg akarják őrizni nyelvi, kulturális és nemzeti azonosságukat.” Reinhard Olt, az újság Magyarországgal rendszeresen foglalkozó tudósítója utalt arra, hogy a határon túl élő magyarok sorsával való törődés az ország számára „össznem- zeti” ügy. A külügyminiszter kitért arra: figyelembe kell venni, hogy a nemzet kulturális értelemben értendő. Martonyi emlékeztetett: a „kulturális nemzet” fogalmát Szerbia, Horvátország és Magyarország államfője közös nyilatkozatban alkalmazta pécsi találkozójukon. A trianoni emléknapra, azaz a nemzeti megemlékezés napjára vonatkozó magyar parlamenti határozattal kapcsolatban a külügyminiszter kijelentette: tény, hogy Trianon Magyarország számára tragédia, mások számára győzelem volt. Hozzátette, hogy pontosan kell olvasni a határozat szövegét. ,Abban az áll: mi, magyarok örülünk annak, hogy minden tragédia és nehézségellené- re meg tudtuk őrizni nemzeti és kulturális azonosságunkat” - emlékeztetett a miniszter, hangsúlyozva, hogy a szövegben „semmifajta utalás nincs területekre vagy revízióra”. Magyarország szomszédságpolitikájáról Martonyi kiemelte a Duna menti térségben való együttműködést. Ez talán a legjobb Közép-Európa-politika, és ahhoz hozzátartozik a térség kulturális és nyelvi sokszínűségének, az ott élő népek identitásának megőrzése. „Magyarországnak egy országgal vannak súlyos nézeteltérései” - fogalmazott ezzel összefüggésben a miniszter. „Miközben a szóban forgó országban a határokat, a területet és a szuverenitást helyezik a figyelem középpontjába, a mi megközelítésünk más” - jelentette ki, emlékeztetve: „Már régen hivatalosan kinyilvánítottuk, hogy az európai határok sérthetetlenek. Mi nem határmódosításról, nem revízióról, hanem emberekről és jogaikról beszélünk, egyéni és kollektívjogokról”. Martonyi utalt rá: az állampolgársági törvénnyel kapcsolatban Magyarország hét szomszédja közül egyedül Szlovákia emelt kifogást; Ukrajna kivételével valamennyi szomszédos országnak van hasonló törvénye. A szlovákiai választások utáni helyzettel, illetve a készülő pozsonyi jobbközép kormánnyal kapcsolatban Martonyi annak a reményének adott hangot, hogy a tervezett kormány ténylegesen feláll. Emlékeztetett arra, hogy „külügyminiszterként és nem pártpolitikusként” már beszélt Bugár Bélával, az alakuló új szlovák kormányban a magyar kisebbséget képviselő Híd vezetőjével, és segítséget ajánlott fel neki. „Ha Szlovákiában megalakul a négypárti kormány, azonnal tárgyalni fogunk valamennyi vitás kérdésről” - szögezte le a külügyminiszter, s hangsúlyozta: „Minden lehetséges lépést megteszünk, hogy Szlovákia és Magyarország kapcso- latátúj alapokrahelyezzük.” A tudósítónak arra a kérdésére, külügyminiszterként követelne-e valamit a Bugár Béla vezette párttól a híd szerep betöltése érdekében, Martonyi kijelentette: nem kíván beavatkozni a párt ügyeibe, tiszteletben tartja és támogatja döntéseiket. Bugár Bélának vannak elképzelései a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének javítására, erről neki kell tárgyalnia. KOMMENTÁR Egypárti felelősség NAGYANDRÁS Készülőben a kormány, elosztva a minisztériumok, a koalíciós pártok az utolsó simításokat végzik, de már nem egymást gyötrik, legfeljebb a pártokon belül keresik a megfelelő személyeket a miniszteri posztokra. Valóban ennyire rózsás a helyzet? Ilyen egyszerű volt elosztani mindent, s meghirdetni a teljes átláthatóságot? Iveta Radičová leendő miniszterelnök asszony a héten arról beszélt, hogy a leendő kormány egyik legfontosabb összetartó eleme a kölcsönös bizalom lesz. E bizalom alapján osztották el a minisztériumokat is, s emiatt döntöttek úgy, hogy megszüntetik a több ciklus óta működő keresztellenőrzést. Ennek a lényege az volt, hogy ha az egyik párt adta a minisztert, akkor az államtitkárokat (de legalább egyet) mindig a többi koalíciós partner delegálta, hogy így legyenek kiegyensúlyozottak. Ha rosszhiszeműek akarunk lenni, azt mondjuk azért, hogy így figyeljék egymás ujjait. Ha jóhiszeműek, azt mondhatjuk, azért, mert így több párt prioritása is érvényesülhet egy adott minisztériumban. Ez most megszűnik, ezentúl az egy párt, egy minisztérium elv érvényesül, kivételt talán csak a közlekedési csúcstárca jelenthet, ahol a KDH-s miniszter mellé a Híd is kap egy államtitkári posztot. Ha az új modellt nézzük, itt is két irányból közelíthetjük meg a problémát. Az egypárti felelősség miatt minden minisztériumban elkövetett hiba pontosan egy párthoz lesz köthető, nem lesz egymásra mutogatás, nem lesz mellébeszélés. Tiszta, transzparens államigazgatás, ezt ígéri a kormányprogram tézise is. Ám a rosszmájúak azt mondják, ez csak növeli a korrupció lehetőségét, hiszen megszűnik az eddigi legalább részleges ellenőrzés, s minden politikai párt azt csinál majd a saját minisztériumában, amihez kedve lesz. Sajnos ezzel kapcsolatban vannak rossz tapasztalataink, az elmúlt négy évből a legjobb példával erre az SNS által vezetett minisztériumok szolgáltak. Bár a koalíciós szerződésben lehetnek más kitételek, egy minisztert az alkotmány értelmében vagy a parlament mondat le, vagy a miniszterelnök javaslatára az államfő vált le. Érdekes lesz figyelni, hogyan működik ebből a szempontból a koalíció, hiszen a Híd és az SaS elnöke végül nem kerül be a kormányba, míg a KDH elnökéből és második legerősebb emberéből is miniszter lesz (Figef és Lipšic), az SDKÚ pedig három legerősebb emberét (Radičová, Dzurinda és Miklós) is a kormányba küldi. Ez a kormánytöbbség nagyon gyakran, sőt talán majdnem minden döntésnél a kompromisszumokról fog szólni, hiszen annyiféle párt, pártocska és frakció alkotja majd, hogy valóban művészet lesz az egészet összefogni. De egyelőre szorítunk neki, hiszen csak így, együtt voltak képesek legyőzni az előző négy év borzadalmát. Az SaS tündöklése és... TOKÁRGÉZA A kormányalakításnak vannak nyertesei és vesztesei. Az SDKÚ például - kis túlzással - csak nyert a nagy osztogatásban, a Híd nem tudott szabadulni a magyar pártokra vonatkozó sztereotípiák fogságából, a KDH kissé megsértődött, az SaS viszont több fontos pozíciót is megkapott. Sulíkék látszólag nyeregben vannak, a párt mégis akkora hibákat követett el az elmúlt héten, hogy azok hosszú távon könnyen a vesztüket okozhatják. Az 1998 óta megalakult három jobboldali kormány közös jellemzője, hogy helyet kapott bennük egy frissen alakult, a politikából kiábrándult voksolók szavazataira építő párt, amely aztán négy év után kifulladt, majd eltűnt a közéletből. Addigra kiábrándultak belőlük a szavazóik. A Polgári Egyetértés Pártja (emlékszik rájuk még valaki?) Rudolf Schuster államfőcsináló intézményeként híresült el, Pavol Rusko ambiciózus ANO-ja pedig a médiamágnás korrupciós ügyeibe bukott bele. Példájuk intő jelként áll a Szabadság és Szolidaritás előtt: az ígéreteket be kell tartani, a választókkal törődni illik. Ehhez képest az SaS első hete igencsak rosszul indult. Programjuk két fontos tételének lőttek, a marihuána dekriminalizációja kútba esett, és az azonos neműek regisztrált partnerségéből sem lesz semmi. Sulíkék harmadik nagy ígérete, ajárulékbónusz ugyan bekerült az előzetes célkitűzések közé, de úgy tűnik, rövid távon semmi sem valósul meg belőle. Vajon mit érezhet egy választó, aki azt látja, hogy választott pártja napok alatt feladja az alapelveit? Történt rosszabb is, az SaS nyilvánosságra hozta jelöltjei nevét a kibokszolt kormányposztokra. A szakmaiságra mindig annyira kényes Richard Sulik a parlament elnöke lesz. Szimbolikus, erőt sugárzó poszt - csak egyáltalán semmi köze sincs Sulik képzettségéhez. A reklámguru Juraj Miškov jelölése a gazdasági miniszteri posztra szintén aggályos, a semmiből SaS-es kulcsfigurává váló Dániel Krajcer kulturális miniszteri posztja pedig a vicc kategóriába tartozik. Nem mintha az SaS jelöltjei rosszabbak lennének az átlagosnál, de arról a pártról beszélünk, amely azzal kampányolt, hogy szakmaiságot visz a politikába. Ez egy újabb megszegett ígéret, és még nem is volt szó Igor Matovič ámokfutásáról, aki megmutatta, hogyan (nem) képzeli el a párt a korrupció elleni harcot. Szóljon az SaS mentségére, hogy egy fontos ígéretüket kilencven napon belül megvalósítják. A héten kiderült, hogy mégis kiírják a párt által kezdeményezett népszavazást. A hatmillió eurós költségekkel járó voksolás során kiderülhet például az, hogy akaijuk-e kétharmadára csökkenteni a parlament létszámát. Apropó, egy érvényes népszavazáshoz a választópolgárok felének az urnákhoz kelljárulnia.
