Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-16 / 162. szám, péntek
IZVILAG 2010. július 16., péntek 9. oldal Új nyári kávé Itáliában Az olaszok előre lefőzött és jégbe hűtött kávéra váltanak át 10. oldal Spórolós rakottasok: 5 szuper recept Nem kell mindig órák hosszat a tűzhely mellett állnunk Anasztázia Kuzmina sílövő olimpiai bajnok főz nekünk 12. oldal „Megnyalják a tíz ujjúkat a borscsom után!" A szaküzletek, áruházak vagy éttermek polcain sorakozó palackok közül akár minden tizedik hibás tételt tartalmazhat Tudja, melyek a leggyakoribb borhibák? A legtöbb ember megelégszik azzal, hogy beleszagol, belekóstol egy pohár borba, majd eldönti, ízlik-e neki a nedű vagy sem, a rejtett ízösszetevők és a borhibák felkutatását ráhagyja a borszakértőkre. Csakhogy a szaküzletek, áruházak vagy éttermek polcain sorakozó palackok közül akár minden tizedik hibás tételt tartalmazhat. Következnek a leggyakoribb borhibák. ISMERTETÉS Fontos tudnunk, mire figyeljünk, amikor felbontunk (vagy felbontanak nekünk) egy üveg bort, hiszen a hibák sokszor nemcsak az ital élvezeti értékét csökkentik, hanem az egészségünkre is ártalmasak. Természetesen nem könnyű elméletben beszélni a borhibákról. Ebben a témában aztán tényleg igaz a mondás: gyakorlat teszi a mestert. Minél többet (és minél szisztematikusabban) kóstolunk, annál biztosabban fogjuk kiszúrni azokat a tételeket, amelyek valamilyen oknál fogva nem stimmelnek. Virtuális borkóstolónkon most a legkönnyebben felismerhető és leggyakoribb borhibákra koncentrálunk, és sorra vesszük, mit is neveznek a szakértők hibás bornak. hány morzsalék a parafadugóból. Ilyenkor nincs más teendőnk, minthogy ügyesen kihalásszuk a darabkákat, és már ihatjuk is az italunkat. Természetesen nem ez az a jelenség, amit „dugós bornak” hívunk. A dugósságot ugyanis elsősorban nem látni, hanem szagolni kell. A dugós bornak erőteljesen dohos, penészes szaga van, jellemzően ez a kellemetlenség a nyitás után egyre határozottab- bá, erőteljesebbé válik. Ha tehát első szippantásra nem tudjuk eldönteni, dugós borral van-e dolgunk, várjunk negyed órát, és próbálkozzunk újra. Ha a dohos jelleg eltűnik, nyugodtan meg- ihatjuk a bort, ha viszont erősödik, jobb, ha lemondunk az élvezetről. Ezt a gyakori borhibát egyébként a paratölgy kérgének feldolgozása során keletkező triklóranizol (TCA) nevű anyag okozza. Kínos lehet, ha a vendéglőben dugósságra hivatkozva visszavitetjük a rendelt bort a pincérrel, majd kiderül, hogy csavarzáras palackból töltött a poharunkba. Néhány szakértő azt gyanítja, hogy a csavarzárhoz használt tö- mítő anyag is lehet TCA-val fertőzött, ez pedig éppúgy dugóssághoz vezet, mint a rossz minőségű parafa. A TCA egyébként elég könnyen felfedezhető, általában tényleg elég egyetlen szippantás, hogy tudjuk, beteg borral van dolgunk. Nagy ritkán előfordul, hogy az illat első körben rendben van, ám a lecsengéskor (miután lenyeltük a kortyot, az illat egyenesen a garatból megy fel az orrunkba) annál erősebben csap meg bennünket a dohos szag. Néha pedig pusztán csak annyit érzünk, hogy a bor nem olyan, vagy kifejezetten rosszabb, mint máskor - ezt a jelenséget a szakzsargon rejtett dugósságnak nevezi. A másik gyakori hiba, amit az orrunkkal észlelhetünk, a kénesség, illetve a kénhidrogén jelenléte. A bor ilyenkor igencsak kellemetlen záptojás- vagy káposzta-, fokhagyma-, nedves gyapjúszagot áraszt. Ha ez nem lenne elég bizonyíték, beledobhatunk egy darabka rezet az üvegbe, és lögybölhetjük egy ideig. Ha az orrfacsaró szag hirtelen eltűnik, egészen biztosan kénnel fertőzött borral van dolgunk. A fentieken kívül természetesen léteznek egyéb borhibák is, ám ha az itt felsoroltakkal tisztában vagyunk, és gyakorlottan felismerjük őket, garantáltan kevesebbszer lesz részünk csalódásban és fejfájós másnapokban. (deluxe.hu) kálnak. Nem más ez, mint borkő, amely egyáltalán nem befolyásolja a bor élvezeti értékét, sem az illatra, sem az ízre nincs hatása, és természetesen egyáltalán nem egészségtelen. Még mielőtt kinyitjuk a bort, érdemes alaposan szemügyre vennünk a dugót. Ha némi penészt látunk rajta, semmi ok az aggodalomra, ez még teljesen normális jelenség. Ha viszont azt tapasztaljuk, hogy a dugó egy kicsit feljebb került a palack szájánál, akkor több mint valószínű, hogy a bort a kelleténél magasabb hőmérsékleten tárolták. A dugó nem lóghat ki az üveg szájából Néha belekerül a borba néMindenesetre, ha az alább bemutatásra kerülő legfontosabb szempontokat figyelembe vesszük, nagyobb eséllyel ítéljük majd meg helyesen, hogy egy furcsának tűnő bor hibás-e vagy sem. Hiszen nemcsak akkor járunk rosszul, ha a hibás bort - hiányos ismereteink miatt - jóízűen elkortyolgatjuk, hanem akkor is, ha egy szokatlan íz- vagy illatvilággal rendelkező palackról kijelentjük, hogy nem iható. Ami szemmel látható Gyakran tapasztaljuk, hogy egy-egy üveg, esetleg pohár alján apró, áttetsző kristályok úszIdősebb borok esetében figyeljünk a palackban lévő bor mennyiségére. Tizenöt évnél fiatalabb boroknál nem szabad előfordulnia, hogy nincs már benne annyi, mint amennyit eredetileg beletöl- töttek. Ha mégis előfordul, akkor az mindenképpen annak a jele, hogy a bor nem teljes értékű. A feltöltöttség egyébként a muzeális boroknál is fontos szempont az érték meghatározásánál. Előfordul, hogy egy bor homályos, vagy egyenesen zavaros, lepedékes. Ez általában már az üvegben is könnyen észrevehető, de legkésőbb a pohárban mindenképpen a szemünkbe ötlik. Fiatal borok esetében a zavarosság mindenképpen borhiba. Korosabb vörösboroknál előfordulhat, hogy a zavarosság csupán a szállításnak köszönhető, és néhány órás-napos pihentetés után az eredeti állag magától visszaáll. Ha a bor nem nyugszik meg, akkor valószínűleg elöregedett, és élvezhetetlen. Amit az orrunkkal fedezünk fel Akár tíz százalék a hibás tételek aránya A borhoz értők számára nem éppen kellemes téma a borhibák kérdése. Az, hogy a piacra kerülő palackok legalább öt, de akár tíz százaléka rendszerint hibásnak minősül, abból az egyébként pozitív tényből fakad, hogy a bor élő, egyedi tulajdonságokkal rendelkező, folyamatosan változó, alakuló termék. Ennek ellenére persze igencsak bosszantó, ha a gondosan felépített hétvégi ebédnél derül ki, hogy a kísérő ital történetesen fogyasztásra alkalmadan. Ezen felül pedig az is nagyon fontos, hogy üyen esetben visszaváltási- vagy csereigényünket érvényesítem tudjuk a kereskedőknél. A hétköznapi fogyasztó számára az elsődleges probléma mégiscsak az, hogy a borhibákat fel kell tudni ismerni. A bor ugyanis nemcsak élő, hanem elképesztően sokféle változatban megjelenő ital, vagyis nem mindig könnyű eldönteni, hogy az adott esetben egy sajátos, szokadan tulajdonságról van-e szó vagy éppen borhibáról.
