Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2010-07-15 / 161. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 15. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ KURIER Magyarországot sok kö­zös dolog köti össze Szlová­kiával és szoros köztük a gazdasági kapcsolat, a vi­szony baráti - mondta a ma­gyar-szlovák kapcsolatokról Martonyi János a Kurier című osztrák lap számára adott interjúban. „Őszintén szólva, nem értem, miről is beszél, aki konfliktusokat és területi sérthetetlenséget emleget” - fogalmazott a magyar külügyminiszter. A magyar állampolgárság megszerzését megkönnyítő törvénymódosítással kap­csolatos kérdésre felelve fel­idézte, hogy még beiktatása előtt, kijelölt külügyminisz­terként ellátogatott Po­zsonyba és megbeszélést folytatott a szlovák külügy­miniszterrel. (MTI)- Kár, hogy nem találtak fel olyan gyors kombájnt, mint az árvíz vagy a jégeső... (Peter Gossányi karikatúrája) Egyelőre töretlenül népszerű, idővel azonban a Fidesz felszámolhatja a szélsőjobboldali pártot Továbbra is van igény a Jobbikra A Jobbik népszerűsége egyelőre nem apad, idővel azonban a Fidesz felszá­molhatja a pártot - írja a Jobbikról a Foreign Policy amerikai külpoliti­kai magazin. HOFER LÁSZLÓ Az elemzés emlékeztet arra, hogy a Fidesz a múltban határo­zottan lépett fel a jobboldali tá­madókkal szemben, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején „kooptálta Magyarország első szélsőjobboldali pártját”. Ezúttal ugyanez'a folyamat veheti kezde­tét, igaz lehet az, amit Vona Gá­bor, a Jobbik vezetője a választá­sok után Facebook-bejegyzésé- ben írt arról, hogy Orbán Viktor­nak terve van a Jobbik felszámo­lására. A Jobbik meglepő 16,7 száza­lékos választási eredményével a legsikeresebb hipemacionalista párt a posztkommunista Kelet- Európában - írja Gyöngyösről, Vona Gábor szülővárosából kel­tezett cikkében a szerző, Michael J. Jordan, aki 17 éve Pozsonyból tudósítja az amerikai sajtót Kö- zép-Európáról. A párt sikerét az újságíró egyebek mellett azzal magyarázza, hogy bár a térség két évtizede megszabadult a kommunista diktatúrától, s az Európai Unió és a NATO részévé vált, kevesen örülnek. A beígért fényes posztkommunista élet he­lyett az emberek emelkedő ára­kat, növekvő munkanélküliséget és járványszerű korrupciót lát­nak, a kiábrándultság pedig az egész régióban táplálja a jobbol­dali szélsőségek iránti igényt - idézi a Political Capital budapesti kutatóintézet friss felmérésének eredményét. Az emberek folya­matos illúzióvesztésen mennek keresztül, az egész rendszerről rossz a véleményük, és Vona Gá­bor erre a mély kiábrándultságra válaszol, azt manipulálja. A szerző utal arra, hogy a Job­bik meglepően sikeres a magyar fiatalok körében, amit részben a fiatal pártvezetésnek, részben a párt internetes jelenlétének kö­szönhet. A Jobbik erőteljesen je­len van a Facebook és a Twitter közösségi portálokon, s a YouTu­be videomegosztó portálon saját csatornát működtet. A párt fiata­lok közötti népszerűségében sze­repet játszik, hogy a 25-40 évesek körében 25 százalékos a munka­nélküliség, szemben az országos 12 százalékos átlaggal. Sok fiatal számára a Jobbikra adott voks egyfajta tiltakozás a nagy pártok­kal szemben, amelyek láthatóan nem tudták megnyerni a fiatalok nemzedékét. A Foreign Policy cikkírója sze­rint a Jobbik jövőjét illetően az az egyik nagy kérdés, hogy a politi­kai elitekkel szembehelyezkedő párt mit fog kezdeni azzal a sze­reppel, hogy beválasztották a parlamentbe? A szerző rámutat, hogy a Jobbik másik ismert arca, Morvái Krisztina európai parla­menti képviselőként „nem tűnt el” Strasbourgban, még mindig nagy a vonzereje országszerte, és az ambíciói kettéoszthatják a pártot. A szerző az MTI tudósítója KÉZ,IRAT Focifuccs MIKLÓSI PÉTER Mert vége. Mármint a világbaj­nokságnak. Olyasvalaki, aki a Dél-Afrikában lejátszott 64 meccs zömét végignézte, ilyen­kor pokolian érzi magát, és mé- labúsan nyomogatja hirtelen megnövekedett szabadidejében a távkapcsolót, míg csak rá nem lel például a Bajnokok Li­gájának valami elő-előselejte- zőjére, vagy tengerparti zsíros- kenyér-tornára, s azt nézi ki­üresedve. Mert ahogy véget ért a százmilliók életében kitünte­tett szerepet játszó focivébé, megint elveszett valami az éle­tünkből. Bezzeg az első két hét, a maga napi három meccsével, meg az éjszakai összefoglalók­kal. És persze az ehhez igazí­tott életrend! így ment ez, amíg a 32 csapat először meg- háromnegyedelődött, majd az állva maradó nyolcból is hétre a kárhozat várt, hiszen világ­bajnok csupán egy lehet. A többiek háza táján azóta súlyos dolgok történőinek, fejek hul­lanak s vezénylő kapitányok kényszerülnek magyarázkodni. Számunkra - akik itten plusz 34 fokban verejtékezve végig­néztük az ottani záporesőkben is lélekszakadva rohangáló, gyepre köpködő, szőrös és csu­pa ín férfiak küzdelmeit - ma­rad az emlékek sorjázása. Pél­dául a vuvuzelák (magyarán darázskürtök, afrodudák, ideg­fúvók, góldudák, focimbiták, meccszúgók stb.) okozta ricsaj­ra; a szlovák-olasz utolsó húsz percére; Cannavaro, Ribéry, Rooney, Ronaldo lebőgésére; arra a kilencven percre, amikor a szerbek elleni meccsen az egyik ausztrál játékos (ohne 11-es!) úgy verte le egymás után kétszer is kézzel a labdát, mint pék a kispolcot; a világ- bajnokság hivatalos labdája­ként használt jabulanira, ame­lyet még az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA is tesztelt és kimondta: a nagyáruházak tu­catlasztijai is jobbak a FIFA ál­tal alkalmasnak talált labdák­nál. És sokáig fogunk emlékez­ni az olyan játékvezetői bakik­ra, amelyeknek egy Csenke- Felsőjányok „rangadón” sem szabadna előfordulniuk, nem­hogy világbajnokságon! Hisz fe­lejthetetlen bírói baklövés volt például nem meglátni Lampard gólját a német-angolon; vi­szont az Argentína-Mexikó meccsen megadni Tevez másfél méteres lesgólját... A durva spanyol-holland döntő másnapján egyébként azt kér­dezte tőlem valaki, nem csalód­tam-e az idei világbajnokság küzdelmeiben. Mire én kapás­ból rávágtam: mit nekem holmi­féle friss csalódás, számomra mindmáig az 1954-es berni német-magyar a világ legna­gyobb csalódása, hiszen napra pontosan a nyolcadik születés­napomon vesztették el Puskásék azt a finálét. Persze, rögtön a nyelvembe is haraptam, végtére velem is, mint mindenkivel, tör­tént ez-az az évtizedek során, elvesztek álmok meg emberek, akiket szerettem, értek fájdal­mak bőven, meg azért örömök is szépecskén. De tény az is, hogy az a berni vasárnap délután mindennél mélyebben maradt meg bennem. Erről a most lezaj­lott világbajnokságról (a gólok, a cselek, a titkos favoritok mel­lett) az fog bennem megmarad­ni, hogy a karakterek, bőrszí­nek, jelmezek és jellemek drá­mai karneválja volt a dél-afrikai télben. Nemes vonású fekete csatárok, az akarattól megfeszü­lő ázsiaiak, a villámember brazil Maicon, a bohém hercegi frizu- rájú uruguayi Forlán, a világ- bajnoki győzelem pillanataiban fél térdre zuhanva síró Iker Ca­sillas, a trófea elúszása után sa­vanyú arccal hitetlenkedő Rob­ben... És a bronzérmet nyert németek csapata láttán nem tu­dok betelni a gondolattal: mit érezne a Führer, ha meglátná a Nationalelfben a lengyel Klosét, Podolskit, a török Tascit, Özilt, a sötét bőrű Cacaut, Aogót, Boa­tenget! Ó, aki 1936-ban nem fo­gadta vezéri páholyában a tü­neményes Jesse Owenst, a há­romszoros sprintbajnokot. Mostan a spanyolokat kéne di­csérnem itt, végül. Hisz meg­nyerték, noha a nyitómeccsüket elvesztették a gyengus svájci­akkal. Viszont ez mindennél ékesebben bizonyítja, hogy a futball a legkiszámíthatatla­nabb játék a világon. Ezért sze­retjük. Hány esztendős is leszek négy év múlva, az újabb focivé- bén? Nem a melankólia mon­datja velem: jó lenne azt is megélni! ______________ KOMMENTÁR Kitoloncolás mint megoldás KOCUR LÁSZLÓ Várhatóan a napokban kitoloncolják Szlovákiából Vologyimir Jego- rovot, akit az egyik legerősebb szlovák-ukrán szervezett bűnözői csoport vezetőjének tartanak. Jegorov 2002-től élvezi az állam vendégszeretetét. 2006-ban lélegzetvételnyi időre kiléphetett a börtön kapuján, de ott letartóztatási parancsot lóbáló kommandó­sok várták, és kis rendőrségi kitérővel visszavitték a rácsok mögé. S bár nem jogerősen bűnösnek találták őt és csoportját öt gyilkosság­ban, a Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette az életfogytiglani sza­badságvesztést kimondó ítéletet, így az állítólagos keresztapát csak bűncselekményből származó jövedelem legalizálásában találták bűnösnek. Mivel az emiatt kiszabott négy évet már - kétszeresen is - letöltötte a vizsgálati fogságban, szabadon távozhatott volna, ha a börtönben töltött évek alatt úti okmányai nem vesztették volna ér­vényességüket. így az idegenrendészet Szlovákiában illegálisan tartózkodó személyként elméletileg még 180 napig fogva tarthatja. Ez idő alatt vagy elő tudnak húzni ellene egy újabb vádemelési ja­vaslatot egy új ügyben, vagy az adminisztratív döntést követően te­vőlegesen is sor kerül a kitoloncolására, és Vologya az ukrán hatá­ron túlról integethet a pozsonyi bíróságoknak. Ha pedig egyszer va­laki Ukrajnába kerül, afelett már szlovák törvényszék nehezen fog ítélkezni. Ismerjük a Ducký-gyilkossággal vádolt állítólagos ukrán bérgyilkos, Oleg T. esetét, aki védője útján megüzente, hogy mivel rossz körülmények között él, nincs pénze Pozsonyba utazni, oszt’jó napot. Még szerencse, hogy Jegorov nem szlovák állampolgár, így határon kívülre helyezésével megszűnik problémaként létezni a szlovák igazságszolgáltatás számára. (A rendvédelem számára nem biztos.) Am a „bodzázásból” élő kigyúrt legények körében a külföl­diek elenyésző kisebbséget alkotnak. Örülhetünk, mert bíróságaink mindent megtesznek az állampolgári jogok tiszteletben tartása vé­gett: Róbert Okoličány egy sportmotorral jár a Specializált Bünte­tőbíróságra, mikor kedve tartja, vádlott-társai azonban nem min­den esetben kísérik el, meghiúsítva a tárgyalásokat. Ugyancsak a le­vegőben lóg Branislav Adamčo életfogytiglani börtönbüntetése, František Salinger, a zsolnai boss is kis híján szabadlábra került, de ott a kerületi bíróság még időben felülbírálta a járásbíróság dönté­sét, a Kassai II. Járásbíróság folyosóján pedig még mindig összefut­hatunk azzal a bíróval, aki annak idején az egész Kolárik-csapatot szélnek eresztette. Pár súlyos ügyet emeltünk ki, melyek valóban csak a jéghegy csúcsát jelentik. A hazai igazságszolgáltatás ramaty állapotát azonban hiba lenne Štefan Harabin, illetve a Fico-kormány nyakába varrni, bár az előbbinek - korábbi legfelsőbb bírósági elnökként - azért lehet némi „érdeme” a dolgok ilyetén alakulásában. Ajog kikényszeríthetősé- gének bizonytalansága az állampolgárok igazságszolgáltatásba ve­tett bizalmát őrli fel, ezt pedig hosszú távon a jogállamiság minden vonatkozásában megsínyli. Az igazságszolgáltatási rendszer struk­turális reformokért kiált, melyek végrehajtásához talán nem is ele­gendő egy kormányzati ciklus. Ezért lenne jó, ha az igazságszolgál­tatás apolitikus volna, ahogy az az Alkotmány hetedik fejezetében írva vagyon. A szlovákiai rögvalóság azonban mást mutat. Fico választása NAGY ANDRÁS Felállt a kormány, a miniszterek megkezdték munkájukat. Bár ilyen helyzetekben szokás száz napot adni az új kormányoknak, talán et­től a lépéstől eltekinthetünk, s rögtön megnézhetjük, vajon valóban a lehető legjobb úton indultak-e el. Asajtón kívül az egyetlen valós ellenőrzést a parlamenti ellenzék, abból is leginkább a Smer és ma­ga Robert Fico végzi majd. Vajon hogyan viselkedik majd a volt kormányfő ellenzéki politikusként? Az egyik vezető szlovák elemző a héten arról írt, hogy Robert Fico el­indult a mečiarizálódás útján, s most kell eldöntenie, hogy végleg a nacionalista-populista blokkban marad-e, s arra fog négy évig ját­szani, hogy a jelenlegi koalíciónak keresztbe tegyen. Ebben az eset­ben eíőbb-utóbb leszalámizza az SNS-t is, ahogy ezt korábban a HZDS-szel tette. Ha e párt szavazóit megszerzi Fico, akár 40 száza­lékig is felmehet a támogatottsága. A kérdés viszont az lesz, hogy ekkora bázissal mire lesz képes az ellenzékben. Ha esetleg a ma­gyarországi példát fogja követni, pokollá teheti a jobboldali kor­mánytöbbség életét, s a közvéleményt is ellenük fordíthatja. Ebben a helyzetben ellenben nehéz lesz a jobboldali pártok közül leendő partnert találnia, s mivel a korábbi partnereit bedarálta, egy negy­ven százalék körüli támogatottsággal is újra ellenzékben maradhat. A másik verzió az, hogy megpróbál a jobboldallal vagy valamelyik tagjával együttműködni, azaz jobbik arcát mutatni. Ennek első lé­pése, hogy elfogadta a parlament alelnöki posztját, mely azon kívül, hogy az ellenzék számára felajánlott legmagasabb közjogi pozíció, valódi együttműködést kíván a kormánypártokkal. Ha Fico nem va­lamely csatlósát küldte e posztra, célj a van vele. Azzal is tisztában van, hogy a mostani kormánykoalíciónak több olyan terve van (pl. Harabin főbíró jogköreinek megnyirbálása), melyeknél alkotmá­nyos többségre, azaz az ellenzék támogatására is szükség lesz. Ez a játék természetesen többszereplős, így a jobboldalnak is leg­alább akkora beleszólása lesz, mintFicóéknak. Kérdéses, hogy a négy jobboldali párt vajon újra le akarja-ejátszani azt a hosszú és keserves játszmát, melyet Vladimír Mečiarral folytatott közel húsz éven keresztül, vagy megpróbálnak egy újfajta módszerrel viszo­nyulni a populista-nacionalista baloldali blokk vezéréhez. Ebben hozhat valami újdonságot Iveta Radičová.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents