Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2010-07-15 / 161. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 15. www.ujszo.com A Szamár, akit csalogat a nektár, s a csábító „édes mámortól" még Shrek se tudja visszatartani (Fotó: Bontonfilm) Mike Mitchell rendező és filmes csapata látványban igazi, vonzó mesevilágot teremtett, ráadásul három dimenzióban Itt van, megjött: Shrek a vége, fuss el véle Polanski újra forgatni készül Párizs. Roman Polanski egy francia vígjáték megren­dezésével kezdi a munkát ki- szabadulása után. Yasmina Reza francia írónő tegnap je­lentette be, hogy a svájci házi őrizetből hazatért francia­lengyel állampolgárságú fil­mes elsőként Le dieu du car­nage (A vérontás istene) című színdarabját adaptálja a film­vászonra. A komédia már 2011-ben a mozikba kerül­het. Mint az írónő elmondta, az utóbbi hónapokban már együtt dolgoztak a produkció előkészítésén. Többször is el­látogatott a 76 éves rendező gstaadi üdülőjébe, ahol a svájci hatóságok fogva tartot­ták. „Ugyanabban a helyzet­ben van, mint egy évvel ez­előtt. Szabadon utazgathat Svájcban, Franciaországban és Lengyelországban, vala­mint azokban az országok­ban, amelyeknek nincs kiada­tási szerződésük az Egyesült Államokkal” - közölte Geor­ges Kiejman, a filmrendező francia ügyvédje, (mti) Versenyben az Arany Leopárdért Budapest. A 63. locamói filmfesztivál versenyprog­ramjába Fliegauf Benedek legújabb, Womb (Anyaméh) című filmje, valamint a szin­tén magyar érdekeltségű Morgen című mozi is meghí­vást kapott. A svájci filmfesz­tivál szervezői tegnap tették közzé a 18 új alkotást felvo­nultató versenyprogramot, amelyben Fliegauf Benedek filmje, a német-magyar-fran- cia koprodukcióban készült Womb (Anyaméh), illetve a román Marian Crisan mozija, a román-magyar-ffancia Morgen is szerepel. A magyar rendező negyedik- egyben el­ső angol nyelvű - játékfilmjé­nek főszerepeit Eva Green és Matt Smith alakítja. A futu­risztikus dráma egy szomor- kodó szép özvegyasszony tör­ténetét meséli el, aki elhatá­rozza, hogy klónozással élet­re kelti elhunyt férjét. (mti) Ha már ezt a magyar címet kapta a film, játsszunk to­vább a nyelvvel és a sza­vakkal, s toldjuk meg azzal, hogy: minden jó, ha a vége Shrek. S a tetralógiává nö­vesztett mesefolyamnak ez az epizódja - azaz a Shrek a vége, fuss el véle - jó vég, jól zárta le a még jobb kez­detet (első részt), valamint az inkább elmarasztalás­sal, mint hozsannával fo­gadott köztes részeket. TALLÓSl BÉLA A hazai mozikban mától hódító újabb (lezáró) Shrek-epizód elbűvölő látvány: s ez nemcsak a 3D-s technikának köszönhető, bár a háromdimenziós kiterjedés mindenképpen hozzáteszi a ma­gáét az élményhez. Hogy annak idején, amikor elő­ször érkezett meg a zöld ogre a moziba, Shrek berobbanása leg­alább olyan erővel hatott, és leg­alább olyan terjedéssel foglalt magának helyet az emlékezetben, mint Süsü, a sárkány belépése a magyar mozgóképes mesevilág­ba, az bizonyos abból is, hogy Shreket - ha másképpen nem, hírből - mindenki ismeri. Tehát az is, aki nem látta, mint jómagam, aki ódzkodom mindenféle bom­basztikus mozidarabtól, amely lehengerlőn vonul végig a nagy- közönségen a szenzáció erejével. Ogre hősünk zöld is volt, meg szörny is, s ez számomra túl sok volt ahhoz, hogy bevonzzon a moziba. S miután azt is megtud­tam, hogy a zöld szörny nem is olyan szörnyeteg, ráadásul mos­tanra 3D-ben jött vissza, hogy ez­zel a jelenésével végleg elbúcsúz­zon, beültem a sajtóvetítésre. így reméltem felmentést amiatt, hogy annak idején negatív előítélettel éreztem Shrek szömyvolta iránt. S meg is állapítottam, hogy szörnyként valóban szörny volt szegény ogre. Ebben a részben ugyanis a mostanra békés család­apává szelídült Shrek egy napra a Rumpelstiltskinnel kötött szerző­dés alapján ismét szörnyeteggé válik, s kiengedheti borzalmas hangját - egyetlen szömynapja körülményeiről szól az új rész, vagyis a Shrek a vége, fuss el véle. S e részt végignézve megtanul­tam egy életre: mégse legyek ne­gatív a (mesebeli) szörnnyel szemben, merthogy egy szörny - különösen, ha az egy zöld ogre - már-már giccsesen szelídségesen szelíd emberséges emberi lénnyé tud válni, ha elvarázsolják a gyöngéd érzelmek és megérinti a szerelem. Ezt érzékelhetjük az új rész kezdő képsorain, s ezért nem is igazán csodálkozunk, hogy sze­retné legalább egy napra vissza­szerezni egykori mivoltát. Nem véletlen az sem, hogy Shrek ezek­kel az átváltozásaival tömegesen vonz be a moziba gyereket, felnőt­tet egyaránt. S természetesen nemcsak ő, hanem az ő kis csapa­ta is, amelyben minden figura teli­találat; még a minden gonosz eredeteként létező Rumpelstilt- skin is ámulatba ejtő. S itt van az a pont, amivel en­gem megfogott magának ez a film, s minden bizonnyal megfog másokat is. A sztori olyan, ami­lyen, kiszámítható, mint a mesék legtöbbje, úgy végződő, olyan megoldásokkal manipuláló, mi­ként a mesék legtöbbje, ám a Shrek a vége, fuss el véle látvány- világa, a mesetér megformálása és megtöltése, valamint a figurák külalakjának pazar kivitelezése mindenképpen maradandó él­ményt jelent. Ehhez kétségtelenül a három dimenzió is hozzátesz. Olyasmit kínál és tálal a látvány­tér élő és élettelen környezetével együtt, amire azt szokták monda­ni nagy elismeréssel: ez meghatá­rozza vagy megalapozza a gye­rekkor vizuális ábécéjét. Nem kell azon siránkozni, hogy „bezzeg, anno, a mi időnkben képernyőre került szép népmesék, esti mesék és egyebek voltak a csúcs, de mit kap ehelyett a mai gyerek!”. Ez a 3D-s Shrek látványában olyan lenyűgöző varázslat sokat látott felnőtt szemmel is, ami vonzza a tekintetet, és nem engedi el; s az ember a vászonra meredve azon kezd morfondírozni, micsoda magas szintű technika az, amely ilyen mesevilágot megteremtett - s még mielőtt csak a technika elő­rehaladását emelném ki, hozzá kell tenni, a technika mögött a megalkotásban mindig az emberi fantázia és kreativitás áll. S itt - a látványt illetően - magasan szár­nyal a kreativitás. Legalább olyan fenomenálisan, mint e mozgóké­pes mese söprűnyél'en közlekedő boszorkányai. Az az epizód például, amelyben Shreket csapdába csalja Rumpel- stiltskin, s a jószívű családapa ogre megsegíti a hintójával balesetet szenvedett gonosz manót, olyan élő-pulzáló, lélegző-működő jele­net, mintha nem is animációt, ha­nem hús-vér lényeket látnánk nem animált, hanem élő környezetben. Animált varázslat ez a helyzet, és ilyenből több is van ebben a Shrek- sztorit lezáró darabban. S e jelenetekben a figurák a fő­szereplők. Emeljünk ki kettőt: a Szamár, aki úgy nyalja a tiltott „gyümölcs” nektárját, mint a leg­eredetibb, hamisítatlan akácmé­zet, olyan társa Shreknek, akire a nyiladozó elme felépítheti a ba­rátság-eszmét. A Csizmás Kandúr, illetve Pandúr pedig igéző tekin­tetével és túlhízott testével olyan „kéjenc”, akit cinkos cimboraként lehet követni minden kalandra. Nemcsak azokra, amelyeket Sh­rek a vége, fuss el véle című lezá­rásban láthatunk, hanem azokra is, amelyek a tervek és hírek sze­rint még csak készülnek egy új meséhez: amely épp róla, Csizmás Kandúrról szól majd, ha igaz. Soha rosszabb véget, mint a Shrek! Pécs, a határtalan város - kiállítás Marsaiké Péter fotóiból, amelyeken a művész szokatlan szemszögből mutatja be szülővárosát Kis utcácskákba, hátsó udvarokba és kertekbe csábítja a szemlélőt a fotóművész (Marsaiké Péter felvétele Letérés a turistaútvonalakról KIÁLLÍTÁS AJÁNLÓ Selmecbánya. Aki a hétvégén a festői szépségű városkába láto­gat, egyúttal Pécsett is körülnéz­het. A Magyar Köztársaság Kultu­rális Intézetének sorozata, a Ma­gyar képzőművészek az Art Ca- féban nyáron is folytatódik, ezút­tal Marsalkó Péter fotóival. A művész szokatlan szemszög­ből mutatja be szülővárosát, Pé­cset, a turista-útvonalaktól távol eső kis utcácskákba, hátsó udva­rokba és kertekbe csábítja a szemlélőt. Központi témát képez ezen belül a Zsolnay porcelán- gyár tarka kerámiaszobrokkal, színes csempékkel és rejtett kin­csekkel gazdagon díszített belső udvara, amelyet az Európa Kul­turális Fővárosa - Pécs 2010 pro­jekt keretében eleven kulturális negyeddé alakítanak át. A hetve­nes évek Magyarországán több fényképész-csoportosulás is meg­próbált egy új formavilágon ke­resztül dinamikát vinni az egyre egyhangúbbá váló fotózásba. Ilyen irányadó alakulat volt a pé­csi Focus Csoport is, amely a Me­csek Fotóklub keretein belül működött. Az 1977-ben alakult művészközösség, amelynek mag­jához tartozott Marsalkó Péter is, számos magyarországi és külföldi kiállításon kapott elismerést és figyelmet. Marsalkó Péter képei 1982 óta pécsi, bajai, budapesti és berlini egyéni kiállításokon is láthatóak voltak. Fotóművészeti munkás­ságát, amelyben a portréfotózás különös jelentőséggel bír, több díjjal is jutalmazták (1980-ban a pécs-lahti Nemzetközi Fotókiállí­tás fődíja, 1981-ben az eszter­gomi Fotóbiennále Nívódíja, 1982-ben a zadari Nemzetközi Fotókiállításon diploma és 1996-ban a Magyar Fotóbiennále fődíja, portré kategóriában). 2008-ban hosszabb szünet után újra egymásra talált a Focus Csoport öt tagja - közöttük Mar­salkó Péter is -, hogy az Európa Kulturális Fővárosa - Pécs 2010 nagyprojekt számára egy új kol­lekciót állítsanak össze. Feladat­ként tűzték ki maguknak, hogy szeretett városuk hangulatát ér­zékeny és átgondolt módon fog­ják meg. A Pécs, a határtalan város című kiállítás Bécsből érkezik Selmec­bányára, ahol e hét szombatján 19 órakor nyílik (Art Café, Aka­demická 2.), és augusztus 15-ig látható, (juk)

Next

/
Thumbnails
Contents