Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-14 / 160. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 14. Vélemény és háttér 7 FIGYELŐ Nincs konfliktus Magyarországnak nincs konfliktusa Szlovákiával - jelentette ki a Berliner Zeitungnak adott interjújában Martonyi János, aki hangsúlyozta, a kettős állampolgárságról elfogadott törvény csak egy már hatályos törvény apró módosítását jelenti. A magyar külügyminiszter a lap kérdésére leszögezte, Magyarország semmifajta konfliktusban nem áll Szlovákiával. ,A két ország között nézetkülönbség van, nem konfliktus” - mondta. „Szomszédaink közül csak egy csinált problémát az ügyből” - fogalmazott. (MTI)- Mit bámul, így hűtöm magam... (Peter Gossónyi karikatúrája Dzurinda visszaél a szlovák-magyar kooperáció sikerében bízó magyar nemzetiségű szavazók bizalmával Koszovó és a „nemzeti érdek” Egy hétre sem volt szüksége Mikuláš Dzurinda újonnan beiktatott külügyminiszternek ahhoz, hogy bemutassa, mennyire empatikus az általa képviselt országban élő magyar kisebbséggel kapcsolatban. RAVASZ ÁBEL Egy a magyar-szlovák viszony jövőjét firtató újságírói kérdésre Dzurinda fontosnak tartotta hangsúlyozni, tevékenysége során mindig „Szlovákia nemzeti és államérdekeit” fogja szem előtt tartani. Ez szereptévesztésnek tűnik egy ilyen rutinos politikustól: a mindenkori külügyminiszter ugyanis aligha foglalkozhat a szlovák nemzeti érdekkel, feladata még a minisztérium öndefiníciója szerint is kifejezetten Szlovákia államérde- keinek külföldi képviselete. Ugyanennek az értelmezési zavarnak egy súlyosabb tünete Dzurinda viselkedése Koszovó kapcsán. Szlovákia ugyanis (a pristinai kormányzatot szintén nem elismerő Ciprussal, Görögországgal, Romániával és Spanyolországgal együtt) üzenetet kapott az Európai Parlamenttől, mely határozatában kérte az ország függetlenségének elismerését. A szlovák külügyminiszter azonban az erre való reakcióját firtató kérdésre úgy reagált: ugyan még nem ismeri a határozat pontos szövegét, de kitart korábbi véleménye mellett és elutasítja a hivatalos álláspont megváltoztatását. Dzurinda viselkedése korántsem meglepő: 2007-ben, még a Smer-kor- mány idején az SDKÚ elnökeként korábban és élesebben utasította el Koszovó függetlenségének elismerését, mint a némileg bizonytalankodó Lajčák külügyminiszter. Ezt a tényt Dzurinda most is előszeretettel hangsúlyozza. A döntés hátterében három ok állhat. Az első a szlovák közvélemény ellenállása - ha a többségi vélemény Koszovó kérdéséről jelen pillanatban ismeretlen is, Dzurinda érezheti úgy, hogy belpolitikai vihart kerülhet el ilyen viselkedésével. A második ok a szlovák-szerb viszony megromlásától való félelem, azaz hogy a szlovák lépést Belgrad elhidegüléssel viszonozná, ez pedig a szerbiai szlovák kisebbséget sújthatná. Ez az indoklás kevésbé tűnik helytállónak: Magyar- ország egy kis kivárás után aránylag gyorsan elismerte Koszovó önállóságát, ezt azonban a magyar-szerb viszony középtávon sem sínylette meg, a szerbiai magyar kisebbségek helyzete pedig autonóm intézményrendszerük további kiépülésével azóta csakjavult. A harmadik és vélhetően legfőbb ok az, melyet már Robert Fico is megfogalmazott még anno 2007-ben. Akkor a kormányfő Koszovó függetlenségének el nem ismerését olyan gesztusként értékelte, mellyel erős ellenállást mutathatott fel a magyarok vélt szeparatista törekvéseivel szemben. Koszovó elismerésének ügye ugyanis aligha a szerb nép irányában érzett barátság vagy éppen az ottani szlovák kisebbségek féltése miatt lett az, ami: az egész hátterében a koszovói incidens megismétlődésének félelme áll. E szerint az érvelés szerint Koszovó elismerésével a nemzetközi közösség olyan precedenst teremt, melyet felhasználva azután szeparatista régiók sora szakadhat le Európa országairól. Nem véletlen tehát, hogy Pristina önállóságát épp olyan öt EU-s ország nem hajlandó támogatni, melyek egy-egy nagy létszámú, területileg és nyelvileg kompakt közösségekben élő kisebbség kérdésével néznekszembe. Dzurinda tehát kitart azon üzenete mellett, hogy Szlovákia minden lehetséges eszközzel elutasítja magyarjai szeparatizmusát. Ez azonban akarva-akaratlanul óriási sértés a szlovákiai magyarok szempontjából. Meg kellene ugyanis értenie, hogy egy egyenrangú partnert nem lehet kényszerítéssel, kerítések mesterséges fenntartásával megalázni. A mindenkori szlovák kormánynak nem arra kellene törekednie, hogy magyarjai azért ne szakadjanak el az országtól, mert a külügy valamiféle hősies politikai ellenállása miatt erre ne volna a nemzetközi jog által is legitimált lehetőségük, hanem arra, hogy a szlovákok partnereiként, egyenrangú félként elismerve ne is akarjanak elszakadni. Dzurinda koszovói kérdésre adott válasza egyértelműen azt mutatja, a nemzet- és államérdekkel kapcsolatos elszólása nem volt véletlen. Pedig a valóság az, hogy a szlovák kormány feladata elsősorban a saját állampolgárainak képviselete - egy szlovákiai magyarnak a kormány számításaiban legalább olyan fontosnak kellene lennie, mint egy szerbiai szlováknak. Amíg ezt a mindenkori szlovák kormány nem érti meg, nem tudja legitim módon előadni a Magyarország határon túli politikájával kapcsolatos kritikáját sem. De ami még rosz- szabb: mivel visszaél a szlovák-magyar kooperáció sikerében bízó magyar nemzetiségű szavazók bizalmával, arra kényszerítheti a Hidat, hogy konfrontálódjon partnereivel. A szerző a Publicus Slovensko vezető elemzője KOMMENTÁR Populizmus vagy ódium? LOVÁSZ ATTILA A Pohoda után nem éppen kellemes helyre utazott az új miniszter- elnök, s új sajtosa bizonyára megizzadhat, ha el akarja magyarázni, mi ez a szlovákiai ódzkodás az eurozónás mentőcsomag kapcsán. Főleg ha ugyanez a sajtos egy hete még naponta írt a kérdésről. Először is nézzük meg, mit jelent az a bizonyos mentőcsomag, amit Fico már nem, Radičová viszont mégnem akar aláírni. A mentőcso- maglényegeleegyszerűsítveegykonszolidációs kereskedelmi társaság létrehozása (tulajdonosai a tagállamok, bejegyzés helye Luxemburg) , amely az Uniótól eltérően a tagállamoktól nemkérpénzt.A konszolidációs kereskedelmi társaság kötvényeket bocsátana ki, amelyekért a tagállamok kezeskednek (még mindig nincs pénz). A kötvényeket kereskedelmi bankok, társaságok, de akár magánszemélyek is megvehetik, bár nem feltétlenül lesznek célcsoportj ai ennek a tranzakciónak-itt jelenik meg először a valódi pénz. Akötvé- nyek- amelyek ugye nem jelentenek mást, mint adósságot igazoló ér- tékpapírokat-eladásiárátmegkapjaabajba jutott tagállam. Feltehetően olcsóbban jut likviditáshoz (valódi, most és itt elverhető pénzhez), mintharatingjétésjóhírétveszítveamár amúgy sem bizakodó pénzpiacnak ő maga bocsátana ki értékpapírokat. A kötvényeket szépen lassan visszafizeti, az a bizonyos konszolidációs társaság Luxemburgban pedigszavatolja a visszafizetést. A tagállamok csak ak- kornyúlnaksajátköltségvetésük pénzéhez, ha a bajbajutott tagállam másodjára is elmuzsikálja a pénzt, tehát „sehova se halunk meg!” felkiáltással esze ágában nincs költekező magatartásán változtatni. Nomost, maga a konstrukció, amelybe közpénzekvalójábancsakak- kor csurognak, ha megint nagybaj van, nem rossz elgondolás. A pénzt nem az államoktól szerzik és adják kölcsön (példának okáért Görögországnak), hanem ottszerzik, ahol van. Ha bonyolultabban ímánkle a dolgot, bizonyára megjelenne az is, hogy a tagállamoka hitelpiacon a garanciavállalással bizonyára drágább hitelekhez juthatnak majd, de ezt, szaktudás híján, ne e sorok írójaboncolgassa. Fico erre a konstrukcióra úgymond automatikusan aláírást ígért. A pénzügyiszakemberekkelkörülbástyázottRadiéová (Mikloš, Sulik, Mihál, Tvarožka-csakapéldakedvéért) pedignemvolthajlandóau- tomatikusan aláírni. A politikában ez úgy megy, hogyha van is váltógazdaság a kormányok élén, márpedig van, mert ez a demokratikus, az nem azt jelenti, hogy az élet a választásokkal kezdődik és fejeződik be. Az állam kötelezettségeinek van némi kontinuitásuk, hiszen ma a költségvetés még olyan kötelezettségeket is teljesít, ahol az eredeti papíron mondjukMečiar neve szerepel kormányfőként. Tehát az, hogy Fico nem politikusi, hanem miniszterelnöki kötelezettségét Radičovánem vállalta, nem szép dolog. De! Tekinthető-e vállalásnak, kötelezettségnek a még nem aláírt konstrukció? Vajon van-e a kormányok közötti megbeszéléseken gentleman’s agreement, vagy csak a hivatalos formula számít? Döntse el a diplomácia, lehet, hogy mi is rákérdezünk. Mindenesetre Fico nem véletlenül vállalta volna ezt á konstrukciót, hiszen ha tovább folytatta volna eddigi politikáját, a konszolidációs társaság ügyfelévé tette volna az országot. S akkor, de már luxemburgi nyomásra elmondhatta volna, baj van, spórolni kell. Jó taktika. Radičová azonban nem hajlandó úgy kötelezettséget vállalni, hogy görögelmuzsikáltpénzekkonszolidálásáért látatlanban íijonaláegy dokumentumot, amely esetlegkellemetlenhelyzet- be hozhatná a szlovák adófizetőt (ne szépítsük, melyik300 eurós nyugdíjas szeretné az 1600 eurós nyugdíjas számláját állni-nézzen ki bármennyire populistának ez a mondat). Radičová tehát ment, tárgyalt, a szlovákiai közvéleménynekúgy adta el a dolgot, mint felelősségteljes magatartást, még ha az eurozóná- ban kekeckedésnek nézik is. Kekeckedett Václav Klaus is, attól még a Csehországot nem nézik árulónak, különcnek és hülyének, sőt, Kla- usnak még engedményeket is sikerült kicsikarnia. Meglátjuk, fél év múlva miként értékelhetjük Radičová és csapatajelenlegi tárgyalási pozícióját. Örülnénk, ha a felelősség, nem pedig a népszerűség-hajszolás derülne ki végül. JEGYZET Nemzeti (be)- olvadásgátló VERES ISTVÁN A Fidesz kormányra kerülése óta állandó napirenden a magyar nemzetpolitika, Semjén Zsolt újabb és újabb ötletekkel áll elő, hogy a határon túli magyar közösségek ne érezzék magukat árván. A mindenkori magyar nemzetpolitika hosszú távú célja, hogy furfangos intézkedésekkel gátat szabjon a határon túli magyarok asszimilációjának. Ennek egyik eszköze, hogy a magyar kormány együttműködik a szomszédos államokban tevékenykedő magyar pártokkal. Szlovákiában a Fidesz számára az MKP az etnikai magyar párt, őket támogatták a választások előtt, 50 millió forintot ígértek számlájukra a felvidéki árvízkárosultakat megsegítendő. A Híddal nemkommunikáltak, sőt. Az új politikaihelyzetben viszont Semjén Zsolt meghívta Bugárékat a MÁÉRT-ra és a KMKF-re. Nem mellékes, hogyazMKP-nakígért 50 millió forintot mégnem küldték el. 50 millió forint (180ezer euró) államiszintennemegyeget rengetőösszeg (ettől mégpersze nagy segítség), az, hogy ezt a magyar állam elküldi, inkább szimbolikusjelentőségű (ahogyan az is, hogy nem küldi). Biztosra vehető, hogyha az MKP bejutaszlovákparlamentbe, aHíd nem kap meghívót a fent említett fórumokra. Semjén Zsolt szerint a szlovákiai magyarságnakjoga van nem etnikai, hanem ideológiai és rétegérdekek alapján szerveződő pártra szavazni, a Híd politizálása viszont szerinte sodródás az asszimiláció felé. Semjén Zsolt, bár Budapesten született, anyai ágon erdélyi gyökerekkel rendelkezik. Lehet, hogy van valami fogalma a kisebbségi lét mindennapjairól. Ha viszontúgy gondolja, hogy a kisebbségeket méltóan csak mellveregetős, bemutogatós nacionalizmussal lehet megvédeni, akkorvalószínűlegtéved. Mi több, az államalkotó nemzetbe való beolvadást Magyarországról átnyúlva nem lehet megállítani, az nem kisvasút. Szeretnénk azt hinni, hogy az itteni magyarokasszimilációjátle- het befolyásolni, például azzal, hogy népszerűsítjükamagyar kultúrát, tágítjuk a hivatalos kisebbségi nyelvhasználat terét satöbbi. Ezt viszont az emberekbe bele- vemi nem lehet. Az emberek nagy része ugyanis a mindennapokban elsősorban gyakorlatias. A vegyes házasságokat illetően kérdésessé válik, milyen lesz a gyerekek nemzeti identitása. Talán magyar, talán szlovák, ezt befolyásolni ugyan lehet, de az eredmény kiszámíthatatlan. Ismerek olyanokat, akik szlovák iskolábajártak, szüleikinkább szlovákok, mint magyarok, viszont magyar párt találtak, és a gyerekeiket is magyar iskolába adták. Az asszimiláció tehát visszafelé is működik. Igen, a népszámlálások adatai szerint inkább odafelé. De egy olyan emberre, aki csupán identitásmegőrzési okból nem képes beleszeretni egy szép szlováklányba, nem bíznám még a máj onézes halsalátámat sem. TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Csehországban az ünnepélyes kinevezés után a miniszterek letették az alkotmány által előírt esküt. A kabinet élén Petr Nečas miniszterelnök áll. Az új cseh kormánynak most harminc napja lesz arra, hogy programját a képviselőház elé terjessze, s bizalmat kérjen magának. „Ez már a hatodik kormány, amelyet államfői tisztségemben kineveztem - mondta Václav Klaus államfő az ünnepségen. - Nagyon szeretném, ha ez a kinevezés lenne egyben az utolsó is.” Szerinte ennek a kabinetnek minden alapja megvan arra, hogy komoly reformokba kezdjen. „Szándékosan reformokról, nem pedig forradalomról beszélek. Nem vagyunk a kezdet kezdetén” - szögezte le a cseh államfő, hozzátéve: nincs szükség forradalomra, ahogy erről egy Csehországtól „nem is nagyon távol fekvő országban” beszélnek, hanem reformok kellenek, s építeni kell az elődök munkájára is. Bár Klaus nevet nem említett, nyilvánvalóan Magyarországra célzott. A cseh államfő a közelmúltban többször is nyíltan bírálta Magyarországot, például a kettős állampolgárság vagy a nemzeti összetartozás nyilatkozata miatt. Nečas hangsúlyozta: a kormány tudatosítja felelősségét, s készen áll az előtte álló feladatok - az ország eladósodásának, a korrupciónak a megfékezése és a jogállamiság megerősítése - teljesítésére.
