Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-13 / 159. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 13. TALLÓZÓ PER STANDARD Mesterházy Attila pártelnökké választásáról ír hétfői számában az osztrák lap. „Herkulesi feladatok várnak az MSZP újonnan megválasztott elnökére” - így a liberális napilap. A mindeddig inkább jellegtelennek ható politikust ellenjelölt nélkül, a szavazatok 87 százalékával választották meg. Már magában ez is mindent elárul a többek között az „elhasználatlan” emberek hiánya miatt tönkrement párt állapotáról. Vajon a szükséges generációváltást testesíti-e meg Mesterházy? - teszi fel a kérdést. Nem sok szól amellett, hogy ennek a „derék pártkatonának” sikerülni fog talpra állítani ezt a „fáradt pártot”. A nyolc év „kaotikus kormányzás”, a korrupciós és hazugságbotrányok történelmi mélypontra sodorták az MSZP-t. (MTI)- A természetnek már sikerült megfelelő életkörülményeket biztosítania a szúnyogoknak. Meglátjuk, milyen feltételeket biztosít az új kormány az emberek számára... (Peter Gossányi karikatúrája) Tanulni kéne a szomszédok (versenytársak) receptjeiből, ami nem szégyen, hanem erény Viktornak nehéz lesz A magyar kormány gazdaságpolitikai sikerességét nagyban behatárolja a többi visegrádi országban lezajlott választások végkimenetele. Ha Magyarország nem kapcsol nagyobb sebességre, szomszédjai újra messze lehagyhatják a reformok terén. GÁL ZSOLT Ami Orbán Viktornak nehézség, az ebben az esetben az országnak jó lehetőség - feltéve, ha a magyar kormány beszáll a reformversenybe. Látszólag könnyebb lett volna Budapestnek, ha a visegrádi szomszédságban a populisták győzelmét hozzák a választások. Elvégre a Robert Fico vezette kormány költségvetési és gazdaságpolitikai ámokfutásának folytatásával szemben nem lett volna túl nehéz józanabb és eredményesebb döntéseket hozni. Annál is inkább, mert ezek egy részét a pénzpiacok, a nemzetközi szervezetek és a vállalati szféra úgyis kikényszerítette. Csehország is hasonló lejtőn találta volna magát, ha a Ficóval és pártjával hasonszőrű Paroubek-fé- le szintén csak a nevében szociáldemokrata párt kerül hatalomra (netán a kommunistákkal koalícióra lépve). Tudjuk, nem így lett, Prágában jobboldali győzelem született, méghozzá Magyarországon elképzelhetetlen jelszavakkal és programokkal (pl. költségvetési felelősség, tandíj, a szociális juttatások 10%-os csökkentése, nyugdíjak átmeneti befagyasztása). Ezután Szlovákiában nyertek a jobbközép erők, amelyek ha csak a 2002 és 2006 közötti reformáradat felének, harmadának megfelelő változást hajtanak végre, máris túllépik azt a szintet, amit déli szomszédunknál elképzelni sem nagyon mernek. És végül Lengyel- országban is a hatalmon levő jobbközép kabinetet erősíti , a fő kormánypárt, a Polgári Platform jelöltjének, Bronislaw Komorowski- nak a győzelme az elnökválasztásokon a populista ígéretekkel szintén nem fukarkodó Jaroslaw Ka- czynskivel szemben. Minden jel arra mutat, hogy a politikai változások következtében beinduló gazdasági reformok - főleg Csehországban és Szlovákiában - igencsak magasra teszik a lécet a budapesti kormánynak. Annak a kormánynak, amelynek elvileg hasonló értékrendet kellene képviselnie. A gazdaság- politika terén azonban a Fidesz már régóta nem jobboldali (ill. csak a nevében az), az elmúlt négy évben jórészt balos, populista (nemritkán szélsőbaloldali) húrokat pengetett,' és így szakadékszerű különbség van közte és a cseh, szlovák és lengyel középjobb és liberális pártok között. Ez utóbbiak sokszor vállaltak egy sor népszerűtlen, de a fenntartható növekedés szempontjából nélkülözhetetlen reformot (tandíj, vizitdíj, nyugdíjkorhatár-emelés, a szociális segélyek megnyirbálása), nem pedig aláírásokat gyűjtöttek vagy népszavazást támogattak ellenük. A piacban hisznek, és ezért támogatják a magánosítást, a folyton a privatizáció ellen harcoló Fidesszel szemben. És soha nem ígértek 13. nyugdíjat, amit a Fidesz nemcsak megszavazott 2002-ben (ellenzékből), hanem már 14-iket is ígért a 2006-os kampányban. Magyarországnak az tenne jót, ha a Fidesz is a többi visegrádi jobbközép párthoz hasonló politikába kezdene, és beszállna az alakuló reform versenybe. Ehhez mindenekelőtt két dologra volna szükség. Először is végre fel kellene hagyni azzal a mentalitással, hogy fél szemmel folyton a népszerűségi mutatókat lessük, és nem teszünk semmit, ami a választóink nemtetszését válthatja ki. Ennek többnyire az a vége, hogy a kormány nem is tesz szinte semmi hasznosat. Másodszor, lejjebb kellene venni kicsit a nagy úrhatnám gőgből, és tanulni kéne a szomszédok (versenytársak) receptjeiből, ami nem szégyen, hanem erény.1 A 2002 és 2006 közötti szlovákiai reformok és a 2007-es 10,6%-os rekordnövekedés közötti összefüggés például annyira egyértelmű és közeli, hogy még a gyengén látónak is majd kiveri a szemét, Budapesten mégsem sűrűn hallani a szlovák típusú reformok szükségességéről. Mert az, hogy Magyar- ország 5-10 évvel összes versenytársa után végre bevezeti az egységes adót, az nem úttörő reform, hanem vészesen megkésett kötelező minimum. JEGYZET Győzőtlenítésre várva PUHA JÓZSEF Még mindig kihoz a sodromból! Pedig eltűnőben van. Azt többször írtam, hogy a magyar televíziózás mélypontjának Gáspár Győző úgynevezett show-ját tartom. Nehéz alulmúlni, bár nem tudhatjuk, mit hoz a jövő... A műsorról már múlt időben beszélhetünk. (De muszáj megjegyezni, innen is van visszaút, ebben a szakmában minden lehetséges.) Az ember azt várná, hogy a főszereplő végre eltűnik ott, ahová való: a süllyesztőben. Ez biztosan így lesz, de sajnos nem megy egy csapásra, az oda vezető útról is vissza-visszakia- bál, amiből a bulvár címlaphírt kreál. Megmondhatná neki valaki, hogy mekkora mázlista, és érje be annyival, amennyit eddig kapott! Vagy már megmondta, csak nem értette meg? Együttese, a Romantic jókor volt jó helyen. Az énekesnők megtették, amit kellett: kiegészítették és eladták a ripacsot. Aztán jött a műsor, tévébohóccá vált, összevissza hazudozott, az egyes évadok között eljátszotta a sértődöttet, amiben - számomra érthetetlenül- olyanok is statisztáltak, akiktől ezt nem vártuk. Például a közszolgálati tévé egykori reggeli műsora Verebessel az élen. Győző úszott a látszólagos népszerűségben. Az emberek valójában azért nézték, mert jól szórakoztak a primitívségein. Időközben negatív figura lett, degradálta a Romanticot, a Győző & Veronica nevű formációjának CD-je pedig már a kutyának sem kellett. Szóval várható volt, hogy a ripacs egyelőre nem némul el, még áruba bocsátja magát, mint egy kiégett, ócska prosti. Érthető, hogy a médiában akar maradni. Hová máshová menne? Azt mondta, el tudná magát képzelni reggeli tévéműsor-vezetőként, de csakis a vörös hajú nő mellett... „Két botrányhős egy képernyőn a legnagyobb lenne. Mi ketten nagyon nagyok lennénk” - nyilatkozta. Ilyenkor a magamfajta embernek újra kinyílik a bicska a zsebében. Felháborító, hogy L. Claudiát magához hasonlítja. Azt nézzük el neki, hogy azt hiszi, képes ilyen feladatra. Mert képtelen belátni, hogy nem. Abba se menjünk bele, hogy a műsorvezetés szakma, amit normális esetben tanulni kell, mert egy ideje már nem normális időket élünk. így az „rendben is van”, hogy a kereskedelmi tévécsatornák nem elsősorban a profik közül választanak, ha mégis, akkor elrontják, a maguk képére formálják őket. De Győzőt műsorvezetőnek? Na azzal valószínűleg alulmúlná a show-ját! Szerencsére a csatorna illetékese közölte, nincs tervben a reggeli műsorvezetői gárda bővítése. Én pedig továbbra is azt az időt várom, amikor már semmilyen hírértéke nem lesz a ripacs megszólalásának. Vélemény és háttér 5 KOMMENTÁR Munka, munka, munka MÓZES SZABOLCS A hétvégén megtörtént a nagytakarítás, új elnöke és vezetősége van a Magyar Koalíció Pártjának. A párt elindulhat azon az úton, amelyen tagjai és szimpatizánsai szívesen látnák: a megújulás útján. Ha hónapokkal ezelőtt ezeken a hasábokon azt írtuk, hogy a szlovákiai magyar közéletnek csakis jót tehet, ha eddigi egyetlen magyar pártunk konkurenciát kap a Híd „személyében”, akkor most ez hatványozottan igaz, csupán fordított előjellel. Az előremutató szlovákiai magyar politizálás egyik sarokköve lehet, hogy Bugárék ne kerüljenek monopolhelyzetbe, hogy legyen egy másik tömörülés is, amely elmondja kritikus véleményét, ezzel is nagyobb erőbedobásra kényszerítve a kormányzati Hidat. Merthogy igazándiból kormánypozícióban lehet eredményeket elérni, így tehát kormánypárttal szemben a Legfontosabb a hitelesen és kompetensen megfogalmazott kritika. Ezért volna jó, ha az MKP nem válna sértett önérzetű megélhetési magyar politikusok passzív gyűjtőhelyévé. Ahhoz viszont, hogy az MKP a tartalmi megújulás útra lépjen, nem volt elég lecserélni az elnököt és úgymond fiatalítani egyet, a feladat neheze csak ezután jön. Az egykori szimpatizánsokkal el kell hitetni, hogy ez egy kompetens, tehát a dolgokhoz értő és hiteles csapat, amely hatékonyabban tudná képviselni a szlovákiai magyarság érdekeit, mint konkurense. Ez pedig csak munkával lehetséges. Nagyon sok és szisztematikus munkával, melyet ráadásul parlamenten kívüli pártként jóval nehezebben is fognak tudni prezentálni. Ez, mármint a munka, a feladat nehezebb része, hiszen az MKP-s csúcspolitikusok - tisztelet a kivételnek - az elmúlt években épp ezen a ponton bizonyultak a leggyengébbeknek. Monopolhelyzetükben elkényelmesedve munkájuk kimerült a kisebbségi lózungok ismétlésében. A jövőben meg fog kelleni tanulniuk témákat, a honi magyarság szempontjából hasznos ötleteket találni, melyekkel a nyilvánosságot bombázhatják. Ebből a szempontból rossz előjel a párt számára, hogy a vezetőségben nagyrészt olyan emberek maradtak/kerültek, akik nem szakmai munkájukról és hozzáértésükről híresek. Ez viszont a legkevésbé sem az új elnök hibája, itt ütött vissza a Bugár- és a Csáky-éra kritikán aluli utánpótlás- és pártszakmai politikája. A párt az első akadályt felemásan vette - az elnöki posztra az a jelölt lett megválasztva, akitől a leginkább várható a párt fellendítése, az alelnöki és elnökségi helyeken viszont a régi megélhetési logika mentén politizáló egyének vannak többségben. Ha innen Berényinek sikerül négy év múlva a parlamentbe juttatnia az MKP-t, elmondhatja magáról, hogy ő volt a párt legsikeresebb elnöke. Nem lesz egyszerű. Fekete pont KISS TIBOR NOÉ Bizonyára hallottak már Önök is a NENYI-ről. A NENYI a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat, amelyet egy kormány- határozat alapján minden magyar közintézményben jól látható helyen ki kell helyezni a falra, 50x70 centis keretben. A határozat a keret anyagáról nem rendelkezett. Nem minden kormányhivatal fogadta kitörő örömmel a plakátolás tervét. A köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság és a bíróságok is úgy döntöttek, hogy náluk üresen maradnak a falak. A fővárosi önkormányzat lojális a kormányhoz, de egy üres papírt is kifüggeszt a Nenyi mellé. Arra mindenki azt ír, amit akar. A köznyelvben már csak Orbán-bullaként elhíresült nyüatko- zat kifüggesztésének terve sokakban kiverte a biztosítékot. „Első hallásra nem is hittük el, hogy igaz lehet. Viccnek is durva lenne” - olvashattuk az LMP közleményét, s a Lehet Más a Politikához hasonlóan a Jobbik is a kommunizmus kí- sértetét véli felfedezni az orbáni gesztus mögött. Ez bizony 2010 őrült nyara, lehet egyszerre egyetérteni az LMP-vei és a Jobbikkal is. „Ez nem az együttműködés, hanem a félelemkeltés rendszere” - folytatták az LMP-sek, fején találva a szöget. „Ez a kormányhatározat egy sz.r, de most már presztízskérdés, hogy ne vonjuk vissza” - fogalmazott az ügyben egy fideszes képviselő. Szigorúan név nélkül. Az MSZP is mintha kezdené visszanyerni a humorérzékét ellenzékben. A párt a NENYI-re rímelve törvényjavaslatot nyújtott be „A Nemzeti Együttműködés Rendszerét Megtestesítő Személy (NEMESZ) iránt érzett szeretet, hűség és hála kifejezéséről”. A NEMESZ természetesen maga Orbán Viktor, a törvényjavaslat pedig a kormányfő születésnapját (március 31.) ünnep- és munkaszüneti nappá nyilvánítaná. S hogy mi van a NENYI-ben? A Legyen béke, szabadság és egyetértés címet viselő nyilatkozat szövegéből a kormányzati kommunikációra jellemző lózungok köszönnek vissza: Magyarország polgárai az áprilisi választásokon forradalmat (sic!) hajtottak végre, melynek következtében az ország visszanyerte önrendelkezését (sic!), ezáltal a magyar nép végre sikeressé teheti hazáját. A „sokszínű magyar nemzed’ fogalmának bevezetéséért akár még piros pont is járna. Az egész ötletért viszont egy jó nagy, fekete.
