Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)
2010-07-10 / 157. szám, szombat
12 Szalon - Srebrenica 1995-2010 ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 10. www.ujszo.com Gondolták volna, hogy a kelet-boszniai Srebrenica közelebb van Pozsonyhoz, mint az erdélyi Marosvásárhely? Autóval hatóra út. A kilencvenes évek elején a Srebrenicaijárás 37 ezer lakosából 73% bosnyáknak, 25% szerbnek, 2% pedigjugoszlávnak vallotta magát. Tizenöt évvel ezelőtt, 1995. július 11-én a Ratko Mladics vezette boszniai szerb csapatok elfoglalták az ENSZ-védelem alatt álló kelet-boszniai várost, Srebrenicát. A muszlint fiúkat és férfiakat elhurcolták, többségüket agyonlőtték, a holttesteket pedig buldózerrel kaparták a tömegsírokba. A srebrenicai népirtás, amelyben 8000 bosnyák vesztette életét, a legszörnyűbb mészárlás volt Európában a második világháború óta. GAZDAG JÓZSEF A hetvenes években készített jugoszláv reklámfilm szerint Srebrenica jó hely. Mosolygós emberek lakják, gyógyfürdője van, a környező hegyekben pedig cinkés bauxitbányák működnek. A bosnyák többségű városka lakói elégedettek: van autójuk, lakásuk, nyaralójuk. A helyzet a kilencvenes évek elejére változott meg, miután Bosznia-Hercegovina kihirdette függetlenségét. Az országban azonnal fegyveres összecsapások kezdődtek az ott élő nemzetiségek (szer- bek, bosnyákok, horvátok) között. A boszniai szerb hadsereg (Vojska Republike Srpske - VRS) folyamatosan tűz alatt tartotta a stratégiai fontosságú Srebrenicát. Az eredetileg 9 ezer lakosú városban mintegy 60 ezer muszlint menekült zsúfolódott össze a környékről, ezért az ENSZ védett övezetté nyilvánította, védelmét pedig egy 400 fős holland kontingensre bízta (ez volt a Tom Karremans ezredes vezetése alatt álló, Dutchbat III néven ismert UNPROFOR-egység). A katonai fölényben lévő szer- bek 1995 júliusában az ENSZ-vé- delem ellenére intenzív támadást indítottak a város ellen, úgyhogy a hollandok többször is segítséget kértek a NATO légierejétől, de hiába: mire a nemzetközi szervezetek nehézkes és lassú bürokráciája döntött, addigra már késő volt: Srebrenicát elfoglalták a szerbek. „Itt vagyunk ma, 1995. július 11-én a szerb Srebrenicában, egy újabb nagy szerb nemzeti ünnep előestéjén. Ajándékként nyújtjuk át a várost a szerb népnek” - nyilatkozta Ratko Mladics, a VRS parancsnoka egy belgrádi újságíró kézi kamerája előtt pózolva. A helyieken pánik lett úrrá: mintegy 10-15 ezren az éj leple alatt menetoszlopot formázva elhagyták Srebrenicát, hogy erdókön-hegye- ken átkelve induljanak a bosnyák fennhatóság alatt álló területek felé, további 25 ezren pedig a Srebrenica melletti Potočariba menekültek, hogy ott az ENSZ-bázison leljenek menedéket. Csalódniuk kellett. „Láttuk, hogy valami borzalmas dolgot fognak velük művelni. Láttuk, hogy iszonyúan félnek. Sírtak. Képzeljék el, ahogy férfiak sírnak az ember előtt, és segítséget kémek. Segítséget, amit mi nem adhattunk” - nyilatkozta utóbb Joseph Kingori holland ezredes Hágában. A hollandokat sokan katonákhoz méltadan magatartással, gyávasággal és téüenséggel vádolták: az UNPROFOR-egység ugyanis, miután kilátástalannak ítélte a harcot a szerb túlerővel szemben, egyeden puskalövés nélkül átengedte a „védett övezeted’ az ag- resszornak, s ezzel sorsára hagyta a civil lakosságot. Az áldozatok hozzátartozói utóbb magát az ENSZ-et, újabban pedig a holland békefenntartók parancsnokait is feljelenMi történt 1995-ben? ■ Párizsban Hóm Gyula és Vladimír Meéiar aláírta a magyar-szlovák alapszerződést. ■ A magyar kormány radikális megszorító intézkedéseket hozott, melyeket Bokros Lajos pénzügyminiszterről „Bokroscsomagnak” neveztek eL ■ Kassára látogatott II. János Pál pápa. ■ Bemutatták a 12 majom című kultuszfilmet, Brad Pittel és Bruce Willisszel a. főszerepben. ■ A pozsonyi Kalligram Kiadónál megjelent Mészöly Miklós Családáradás című regénye, az irodalmi Nobel-díjat Seamus Heaney ír költő kapta. ■ Az Év legjobb zeneszáma kategóriában Bruce Springsteen Streets of Philadelphia című dala kapta a Grammy- díjat. ■ A Ferencváros a belga An- derlecht legyőzésével bejutott a BL csoportkörébe. tették, amiért ném akadályozták meg a népirtást. Minden jel arra utal, hogy a nagyhatalmak biztonsági szolgálatai a lehallgatott telefonbeszélgetések alapján, ha nem is tudták, de legalábbis sejtették, hogy mi készül Srebrenicában - mégsem avatkoztak közbe. Ami azokban a napokban történt, az maga volt a pokol. A bosnyákok végignézték, amint a szerk „Ahogy tüzet nyitottak, a földre vetettem magam. A hasamra és az arcomra estem. Hátba lőttek. A kezem össze volt kötve hátul, a golyó a bal hónom alatt ment el, át az ingemen, de csak súrolt. Ott maradtam fekve. Valaki a fejemre esett. Azt hiszem, azonnal meghalt. Éreztem, hogy ömlik rám a vére. ” (Egy srebrenicai túlélő hágai tanúvallomása)
