Új Szó, 2010. július (63. évfolyam, 150-175. szám)

2010-07-08 / 155. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. JÚLIUS 8. Vélemény És háttér 7 FIGYELŐ Hárompilléres jövőzálog „A rendszerváltás óta a magyarságpolitikában nagy utat tettünk meg, és az el­múlt húsz évben meghatáro­zott nemzetstratégiai célok változatlanok” - mondta Né­meth Zsolt, a Külügyminisz­térium államtitkára. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: a nemzeti integrációs politi­kának az egyenjogúságon, az egyenrangúságon és az egyenértékűségen kell ala­pulnia, mert csak e három pillérre épülhet a határon tú­li magyarok jövője. A hiteles jövőkép Németh Zsolt sze­rint mind a határon túli ma­gyaroknak, mind az anyaor­szágban élőknek bizalmat ad, s új lendületet. (MTI)- Szent meggyőződése, hogy a nappalinkban ez a fotel az ellenzéket illeti meg, s azt mondja, ő képviseli az el­lenzéket... (Peter Gossányi karikatúrája) A kooperáció sikere az itteni magyar politikai közösség teljes átrendeződését eredményezheti A Híd szlovákjai A júniusi választások egyik legfontosabb eredménye­ként az eddigiekhez képest radikálisan megváltoztak a szlovákiai magyarok kép­viseletének lehetőségei és csatornái a parlamentben. RAVASZ ÁBEL Az MKP nyolc év kormányzati munka s négyévi ellenzékiség után a vonal alatt maradt, bekerült vi­szont az a Híd, mely a választók je­lentős része által hitelesnek látott multietnikus jellege okán magyar és szlovák szavazókra egyaránt számíthatott. A preferenciális sza­vazás végeredménye egyértelműen e kettős bázist tükrözte: a párt listá­járól hét magyar és hét szlovák kép­viselő került be a törvényhozásba, köztük a Polgári Konzervatív Párt (OKS) négyképviselőjeis. A választások óta eltelt időben a Híddal kapcsolatos kérdések a szlo­vákiai magyarok szempontjából legfontosabbika arra irányul, meny­nyire tudja ez a hét magyar nem­zetiségű képviselő ellátni azt az ér­dekképviseletet, melyre eddig dupla ennyi magyar szakosodott a parla­mentben. Szerintem ez a kérdésfel­tevés több okból is hibás. Egyrészt a kormányba a hírek szerint bekerülő szlovák nemzetiségű hidas politiku­sok helyét elfoglaló pótképviselők révén további magyar politikusok kerülnekmajd atörvényhozásba. Az SaS színeiben a parlamentbejutotta szintén magyar Somogyi Szilárd, akire pártja valószínűleg kormány­zati pozíciót, a védelmi minisztéri­um államtitkári posztját osztja. Másrészt, s ez a matematikánál sok­kal fontosabb, a szlovák-magyar együttműködés zászlaja alatt csatá­ba induló, a múltban a garast a ko­operáció mellett letevő szlovák poli­tikusok a szlovákiai magyar képvise­letnek olyan új dimenziót adhatnak, melynek megnyitására az etnikai alapon szerveződő MKP-nak nem volt lehetősége. A kisebbségekért és emberi jo­gokért felelős miniszterelnök-he­lyettesi pozícióba kerülő Rudolf Chmel, a hírek szerint a külügyi bi­zottság vezetésére kinézett Fran­tišek Sebej, a szlovák politikai elit egyik „lelkiismereteként” ismert Peter Zajac vagy éppen a civil akti- vizmusát a parlamenti padsorok­ban is kamatoztatni tudó Ondrej Dostál személyében a Híd olyanok­ra talált, akik a mérsékelt szlovák szavazók szemében legitim módon jeleníthetik meg azokat a kisebbsé­gekkel kapcsolatos kérdéseket, me­lyek eddig kizárólag magyar politi­kusok fellépéseihez voltak köthe- tőek s ezáltal az etnikai gettóba szo­rultak. Mindenképpen új fejlemény lehet az, hogy az eddig kifej ezetten az etnikai törésvonal mentén struk­turálódó politikai problémák ezút­tal legalábbis némileg áthidalásra kerülhetnek- ennyiben a párt neve jól tükrözi kialakuló funkcióját. A Híd-Most szlovák politikusai jelenleg olyan hídfőt jelentenek egy nagyon széles folyó túloldalán, melynek jövőjét csak a kooperáció kibővítésével lehet garantálni, el­lenkező esetben a gyors eltűnés fe­nyegeti. Másképp fogalmazva: hi­ábavaló lehet Bugárék politikai szándéka, egyes markáns szlovák politikusok együttműködése és a magyar és szlovák szavazók jelen­tős részének támogatása, ha a szlo­vák-magyar együttműködés pro­jektjéhez nem találnak elegendő támogatást a többi párt képviselői­nek körében. A Híd pozíciója ezért kétszeresen is nehéz: ha a párton és/vagy a koalíción belül a szlovák politikusok hozzáállása miatt nem sikerül a kisebbségi és különösen a magyar érdekek hatékony képvise­lete, bebizonyosodhat, hogy az MKP-nak volt igaza a konfrontatí- vabb tónus keresésekor. Ha azonban sikerül kialakítani a párton belüli valódi multietnikus kooperációt, az lehetőséget nyújt­hat a parlamenten belüli hatéko­nyabb együttműködésre a koalíciós partnerekkel és az immár csaknem húsz éve megoldatlan kisebbségi kérdések kielégítő rendezésére is Tipikusan üyen ügy a kisebbségi törvény pontos formájának kidol­gozása és megismertetése a közvé­leménnyel, a kettős állampolgár­ság kérdésének civilizált megoldá­sa, a nyelvtörvény negatív követ­kezményeinek elhárítása és a Fico- kormány által a magyarok ellen ví­vott szimbolikus háború - mely a Cirill-Metód-szobor áthelyezése kapcsán vált újra láthatóvá - azon­nali befejezése s a szlovák-magyar büaterális kapcsolatok rendezése. A következő néhány év egyik fontos témája - a várható gazdasá­gi, igazságügyi, szociális és okta­tásügyi reformok mellett - épp ezért a szlovák-magyar kooperáció projektjének a Híd által megjelení­tett formájának éles tesztje lesz. A tét nem kicsi: az együttműködés politikai programjának sikertelen­sége nem csak a párt végét, hanem egy több évtizedes ideológiai vonal jelentős kudarcát is jelentené. Ha azonban a Radičová-kormány idő­szaka a szlovákiai magyarság szem­pontjából a kooperáció sikerét hoz­za, az az itteni magyar politikai kö­zösség teljes átrendeződését ered­ményezheti, melyben egy teljesen megújult MKP is csak az együtt­működés szólamaival vehetné fel a versenyt a Híddal. A végső kimene­telt pontosan a hidas szlovák képvi­selők teljesítménye befolyásolhatja döntő módon. A szerző a Publicus Slovensko vezető kutatója KOMMENTÁR Nem a mentelmi jogra KOCUR LÁSZLÓ A Ján Kvorka volt smeres parlamenti képviselő elleni eljárás foly­tatásáról határozott a Turócszentmártoni Járási Ügyészség, még júniusban. Tegnap Dávid Ibolyát, a Magyar Demokrata Fórum volt elnökét és Herényi Károly volt frakcióvezetőt, kedden Tóth Ká­rolyt, a Magyar Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának MSZP-s alelnökét gyanúsítottként hallgatta ki a Központi Nyomo­zó Főügyészség, az ügy harmadik gyanúsítottja Szüvássy György volt titokminiszter. Két teljesen eltérő ügy. Dávid Ibolya esetében „kifinomult” politikai bűncselekmény miatt folyik nyomozás, az UD Zrt. halandók számára egyre átláthatatlanabbá váló ügyében, a volt elnök asszonyt, az előző Orbán-kormány igazságügyi mi­niszterét két rendbeli személyes adattal való visszaélés és egy rendbeli kényszerítés bűntettével gyanúsítják. Ján Kvorka esete egyszerű, mint egy fakocka, a féltékenység Othellóénál lényege­sen kisszerűbb megnyilvánulásával van dolgunk. A lyuksógorsá- got nehezményező férfi megrongálta az akkor még nem honatya autóját, amiért Kvorka elhurcolta őt, majd megverte. A már nem honatya ellen személyes szabadság korlátozása miatt folytatódik az eljárás. (Úgy látszik, a vadnyugati fellépés követelmény ahhoz, hogy valaki smeres parlamenti képviselő lehessen, a legismertebb videomegosztó portálon több mint 16 ezren látták azt a videót, amelyen Vladimír Matejiéka komáromi smeres parlamenti képvi­selő a földön cibálja az autonomista harc kóbor lovagját, Bósza Já­nost.) Természetesen az ártatlanság vélelme mindenkit megillet a jogerős bírósági ítéletig. Azt azonban, hogy Dávid Ibolya és Ján Kvorka ügyét az illetékes szervek mihamarabb tisztázhassák, ki­mondva ártatlanságukat vagy bűnösségüket, egyvalami akadá­lyozta: a mentelmi jog intézménye. Az kellett hozzá, hogy a gya­núsítottak kibukjanak a parlamentből. A Smemek 62 mandátum jutott. Kvorka a 67. helyen volt a pártlistán. Ha a Smer kicsivel job­ban teljesített volna, bekerül a parlamentbe, és újabb négy évig nevet az igazságszolgáltatás szemébe. Iveta Radičová kijelölt mi­niszterelnök a koalíciós szerződés aláírását követően elmondta, kormányának első intézkedései közé fog tartozni a mentelmi jog korlátozása. Ajelenlegi formájában feudális előjogként létező in­tézmény ellen már sokan, sokszor akartak tenni - verbálisán. A szájkaratén túl nem sikerült érdemi döntést hozni a megnyirbálása érdekében. Ha ajelenlegi koalíció a mentelmi jogot a parlament falai közé szorítja vissza - ahová való -, eltüntetve ezzel egy ál­lampolgárok közötti irritáló különbséget, máris hozzájárul ahhoz, hogy a társadalmi klíma jobb legyen az országban. TALLÓZÓ imhmhmí * ® sas» m.»sssu -mmhh ÜJ MAGYAR SZÓ A gazdasági válság miatti bércsökkentés ellenére több­szörös a túljelentkezés a peda­gógusi állásokra Romániában - írja az Új Magyar Szó című bu­karesti napilap. Romániában a napokban zajlanak a pedagó­gusvizsgák a meghirdetett ál­láshelyek betöltésére. Nem szegi kedvét a romániai pedagógusoknak sem a lét­számcsökkentés, sem a 25 szá­zalékos bércsökkentés. Rekor­dot dönt az idén a tanári álláso­kért meghirdetett pályázato­kon a túljelentkezés. Ugyanak­kor testnevelő tanárból túl sok, matematikatanárból túl kevés jelentkezik. Kolozsvárt a megszorító in­tézkedések miatt felére csök­kent a betölthető tanári állások száma. Tavaly 2000, idén csak 1056 helyettesítő pedagógusi állás van szabadon. Ennél is el­keserítőbb a helyzet a címzetes posztokat illetően: 400 helyett ebben az évben csupán 142 pe­dagógus kap biztonságot és ki­számítható pályaképet ígérő ál­lást. A címzetes állásokra tíz­szeres a túljelentkezés, vagyis több mint ezer pedagógus re­ménykedik abban, hogy szep­tembertől szakterületén dol­gozhat. (MTI) KÉZ,IRAT Kakasszó MIKLÓSI PÉTER Nyárestevan, vasárnap. Bekapcso­lom a televíziót. Nézem a híradót a szlovák 1 -en, utána a beharango- zotthétperces riportot. Komárom­ból. Ahelyszínegy korszerű keresz­teződés, ahol az új körforgalomkel- lős közepén egy rátarti férfihang, a leköszönőminiszterelnökpapol. Cirillről és Metódról szólna a szö­veg, de az önérzetes férfihangel- kalandozik, ésbüszkénleszögezi: a nemzetfelébredt. Az utcai har- cosokhevévelhozzáfűzi: nem magától, miébresztettükfel. Mondjaeztegyolyanhelyen,ahol én az útszéli politika helyett-nyil­ván sokadmagammal- biz az utcai közlekedőknekadnékelőnyt. Akik, az üres szavakhelyett, képe- sekfelfogni s tudomásul is veszika segítés kényszerét. Azoknak, akik, a politikai úrvezetőkkel szemben, egy vadonatúj körforgalomban, nem az agyi katasztrófákban, a féloldalilebénulásokbanérdekel- tek. Akikönteltszónoklatokhe- lyettegyetlenlámpavillanással jelzik: hogyhama én nem veszlek észre téged, holnap engem nem vesz észre senki; ésottállhatoka körforgalomban hiába indexelve, amígcsakkinemégazizzó. (Jó,ha számolunk azzal: egyszer minden izzó kiég, mégalegékesebbszavú politikusé is.) Nézemhát a hétperces ünnepi ri­portot, és a köznapokjutnak eszembe. Bevillan, hogy mennyire más az autóvezetés és a politika. Ez utóbbi csupa gyanakvás és hiány­jel, ki nem hordott, vagy éppen­séggel csak azért is megszavazott törvények, olykor káosz, óriásira pumpált s feszítő öntudat, türel­metlenség, járhatatlan utakmeg zsákutcák... Egy politikus jobbára úgy vezeti az országot, hogy ke­resztbe tesz a másiknak, nem a fék­re lép, hanema gázra és lesi, sike- rült-e betartania a másiknak. Ha igen: nyert, miniszterelnökként is lehethátradőlniavezetőülésben. Akár négy nappal kormányának lemondása előtt is. Eszébesemjut, hogy ő bizony az utóbbi években máreljátszottaabizalmat, deszó szerint. Számára csupán az afon- tos, hogy az őjóvoltábólottnyü- zsögjönjó sok és a zászlók alatt ut­cára vihető, olykor kifordult szemű rajongó, akiketkönnyű ne- kivezetniafalnak! Ezzelszemben mennyire más, menynyivel civi- lebb,némiaktuálisszóferdítéssel: cirillebb (ametódusrólmárnemis szólva!) az autóvezetés. Ottsoha- sem fogy (hat) elabizalom. Ellen­kezőleg: ha valaki akörforgalom- ban rám villant, előfordulok. Ha- bozásnélkül.Méghaakocsijaegy tonnával isnehezebb, mintáz enyém. Megsemfordulafejem- ben, hogy mi van, ha csak a járművezető motoszkáló keze csapottráalámpakarra. Hanem úgy gondolta. Ha mégsem lép rá a fékre avval az erővel, ami szüksé­ges ahhoz, hogy autómmaljobbra forduljak, ahová most előzéke- nyenbeengedett. Megbízom ben­ne, az ismeretlen sofőrben, noha sohasemláttam. Az életem függ­hették, a szemmértékétől, a szív­dobogásától, a szándéka őszinte­ségétől ebbenatöredékmásod- percben. Mégis eléje fordulok, hi­szenvillantott. Egyezményesjelet adott: engedlek. Gyere! Én hiszek neki, nem tartokigénytalkalmas- sági vizsgára, erkölcsi bizonyít­ványra, reakcióidő-mérésre, visszakérdezésre. Bízombenne, nemtehetekmásképp. Kolléga. Nemkalóz. Partner. A közlekedés ugyanis nem utcai harc, hanem tár­sasjáték. Akikrészt vesznekbenne, játékszabályokszerintjámakel. S ha ez egy közönséges útkereszte- ződésbenígy végiggondolható, va­jon mi akadályozmeg bennünket abban, hogy gáncsoskodás helyett a társadalmi közlekedésben is fel­ismerjük a szabályszerűségeket s az egymásrautaltságunkat? Ezen morfondírozom az újonnan épült körforgalomban készült, ominózus komáromi riportot fi­gyelve. Hallom az önérzetes férfi­hangot, ahogy aztmondja: anem- zetfelébredt, nem magától, miéb­resztettükfel. Mármint ők, a nem­zet kakasai. Lehet, persze, hogy a kiskakas már a következő válasz­tásokra gondolva, megint csak a gyémánt fél krajcárja miatt kapar.

Next

/
Thumbnails
Contents